Hogy miért nevezem így? Mert beeszi magát a bőröd alá azért. Most meg majd kereshetem az ellenérveket, hogy a pártatlanságnak legalább a látszata meglegyen...

Van az a bizonyos kifejezés autós körökben, idézem: „kilinccsel előre bevenni a kanyart”. Hifis nyelvre, hogy tudnám ezt átültetni, hogy megfelelően érzékeltethessem a történteket? Amiben jelen volt valamennyire a „veszély”, még inkább az élvezet és mindez együtt az adódó lehetőség határait feszítő túltolásban végződött…

A változtatás lehetősége hívta életre a kihívást, amikor egy P135 megmérettetik korunk egyik legtöbbre értékelt csöves előerősítőjével a Convergent Audio Technology SL1 Legend-el. De térjünk még vissza a kezdetekhez...

Kompakt csomagot kapok és a figyelmeztetést: kézzel érinteni tilos. Nem csak a csöveket, - ami ugye félig-meddig természetes, - hanem a készülékházat is. Pedig mennyire szerettem volna belülről lefotózni…

Magától értetődően a címmel, nem a tömegére céloztam. Az rendben van, hogy Olasz barátaink két fekete hasábot egymásba forgattak és erről néhány egyszerű szálcsiszolt fémbetét használatával olyan ügyesen terelték el a figyelmet, hogy merem állítani, a legtöbben, - közöttük én is, - szépnek látják. Szakállas a szöveg, de biztos vagyok benne, hogyha a dizájn nincs az olaszok kezében, most valamilyen semmitmondó, vagy éppen ellenkezőleg, túlzásokkal operáló külseje lenne...

Minket audiofileket, avagy hifiseket – nevezzük magunkat bárhogyan is - sokan amolyan csodabogaraknak tartanak az egyedi kinézetű, nagy becsben tartott szerkezeteink, érdekes kábeleink, esetleg jócskán átrendezett lakószobánk, vagy a szertartásos zenehallgatási szokásaink miatt. Vannak, akik úgy vélik, hogy ez az egész csupán „sok hűhó semmiért”, amibe felesleges annyi pénzt és energiát fektetni, mert egy olcsóbb berendezés is szinte ugyanúgy tud szólni, és azon keresztül is éppúgy lehet élvezni a zenét. Mi természetesen nyomban igyekszünk korrigálni ezt az állítást...

…a hifizésem kezdetén, a nosztalgikus nyolcvanas években, már egy igényesebb hifi erősítőnek is nagyon lehetett örülni, nemhogy egy audiofilnek tartottnak. Az elő-végfokok lehetséges ígérete pedig már egy elit világba kalauzolt el, a kiváltságosok közé. Érdekes, de mostanra inkább már csak a high-end világában látom ugyanezt az elvet érvényesülni. A hifi inkább valamilyen kompakt megoldást igyekszik kínálni, amolyan mindent az egyben elrendezés alapján. Ezen a szinten szó sincs az elő és végerősítés szétbontásáról, de már az audiofil közeg is inkább integrált, mintsem részekre bontott lehetőségekkel operál manapság.

Van valami nagyon elkeserítő abban, amikor magadra maradsz… miután visszaadtad az érzésre nagyon rövid ideig nálad lévő technikát. Persze az ember mindig vágyik felfelé, törekszik megvalósítani az álmait, és variál újabbnál újabb kütyüket hazacipelve, amikről mind reméli, hogy a „legjobb” lesz és végre a csúcsra ér. Nos, a szembesítés kegyetlenre sikerült. Soha az életben nem lesz az otthonomban szerencsém ehhez a kategóriához, hacsak nem tudom bevásárolni magamat a körbe. De könyörgöm, a kégli, amiben ülök, sem volt ennyi...

…Egy ideje már húzódik ez az ügy közöttünk. Bozorádi János, a KR Audio forgalmazója már többször kilátásba helyezte, hogy vihetem. Én meg persze általában igyekszem kitérni az egyenes válasz elől, pedig, ha van, amivel szimpatizálok és tényleg érdekel, az pont ez az erősítő. Most azonban elérkezettnek láttam az időt és végre elhoztam meghallgatásra! Ennek a konklúzióját foglalom össze...

A készüléket a Limar Audio bocsátotta rendelkezésemre, vadonatúj állapotban, amelyet ezért egy hétig járatnom kellett. Én Otthon egy Krell KAV-300i erősítőt használok a fő rendszeremben, de Pioneer gyűjtő révén rendszeresen hallgatok egy Spec-1 előfokot a Spec-4 végfokkal, illetve egy SA-9800-as bontható elő végfokú integrált erősítőt, illetve SX-D 5000 Receiver-t, ez a SA-8800-as erősítő és az TX-1000-es Tuner összeépítése szintén bontható elő végfokkal 2x80w-os szinuszos teljesítménnyel...

Péntek délután átvettem a Nad erősítőt és ilyenkor már valahol belül kezdem érezni a kínálkozó lehetőség vonzását, amikor végre ezt is meghallgathatom. Cipelés közben, az úton hosszan elkísér a bizalom és az a jó érzés, amikor barátsággal körülvéve léptem ki a Hifi Barlang ajtaján az utcára. Szeretném ezt méltón megszolgálni, ezért igyekezni fogok leásni a lehetőségek mélyére...

Jöjjön egy kis részletes beszámoló: Legelébb egy zongoraművel próbálkoztunk, ha már a hangfalak egy zongora készítésében jeleskedő cég termékei. Ingeborg Baldaszti játszott nekünk Soirée de Vienne (BMG Ariola Austria) lemezéről Schubert művét idézte meg, szintén Bösendorfer zongoráról. Élethű hangvisszaadás jellemezte a művet az erősítő előadásában, a koncert terem képzeletbeli első sorainak egyikéből...