2020 tavaszán az egykori Avishai Cohen Trio 2008-as Gently Disturbed albumával, Mark Guilianával és Shai Maestróval érkezett volna Cohen Budapestre. 50. születésnapi koncertkörútja azonban a járvány miatt meghiúsult. A Müpába decemberben Elchin Shirinov zongorista és Roni Kaspi dobos kíséri el.
Avishai Cohen izraeli bőgős, zongorista, zeneszerző és énekes. A Nyugat-izraeli Nahariában született. 14 éves korától St. Louisban élt a családjával, itt kezdett el elmélyülni a jazz, elsősorban Jaco Pastorius zenei világában. 1992-ben költözött New Yorkba, ahol többek között Danilo Pérezzel és Chick Corea zenekarával, az Originnel is játszott. A zenéjében rejlő frissességre Corea is ráérzett, első három lemeze az ő kiadójánál, a Stretch Recordsnál jelent meg. Cohennél nem csak izraeli, de orosz, szláv és marokkói zenei hatások is felbukkannak.
Elchin, aki már Cohen előző lemezén is játszott (Arvoles, 2019), intézményi keretek között nem tanult zenélni, hatással voltak rá az improvizáció és a fúziós zene nagyjai, többek között John Coltrane, Thelonious Monk, Miles Davis, Wayne Shorter. Ahogy az Miles Davisre, és Chick Coreára is igen jellemző volt, Cohen is felkarolja az újabb generációk ifjú tehetségeit. Az izraeli származású, 21 éves Roni Kaspi jelenleg a Berklee College tanulója. Cohennel a pandémia idején, online kezdett el játszani.
Figyelemre méltó, hogy Cohen zenekaraiban megfordult Brad Mehldau, Amos Hoffmann vagy Shai Maestro, aki rendszeresen lép fel Budapesten, de hallhatta már a magyar közönség Kapolcson is. Legsikeresebb és legnépszerűbb albumai között ismerhetjük fel a Gently Disturbed (2008), az Aurora (2009) és a Seven Seas (2011) címeket. 2017-ben popslágereket idéző lemeze, az 1970 került a lemezboltok polcára, amelyen – rá jellemző módon – saját dalai átdolgozásai közül is hallhatunk tételeket. 2020-ban, ötvenedik születésnapja alkalmából adta ki a The 50 Gold Selection című lemezt, amelyen az egyes dalokhoz rövid kommentárokat is fűzött: személyes történetek mesél a dalok születésével kapcsolatosan. Idén jelent meg a Two Roses, amelyen a Göteborgi Szimfonikus Zenekar kíséri. Már 2013-ban, az Almah lemezen is bővítette a hangszerapparátust – akkor egy vonósnégyes és egy oboista játszott vele. Legfrissebb lemezén a szimfonikus zenekar mellett Mark Guiliana dobos és Elchin Shirinov zongorista játszik. A Two Roses című dal egyébként először a Seven Seas lemezen volt hallható. Címe – ahogy azt a Bass Magazine kritikusa írja – utal a fúziós és a szimfonikus zenei világ találkozására.
Avishai Cohen egyediségének kulcsa a nemzetköziség, a simulékonyság és a transzformációs készség együtt állása. Ezáltal nem csak saját hangszereivel – nagybőgőjével, a zongorával vagy éppenséggel saját hangjával –, és nem is csak a zenésztársaival, de különböző kultúrákkal és a történelemmel is dialógusokba elegyedik. Zenéjének lüktetése, időkezelése, ritmikai fordulatai és dinamikája eltéveszthetetlenül jellemző stílust eredményeznek. A hangszerelésekkel és a színpadi jelenléttel a párbeszédek, a hangszerváltások és a mozgás által diktált dinamika az alkalmazkodás, az önmegvalósítás és az elfogadás lehetőségét tárja fel. A kulturális és társadalmi elnyomás ugyanis valahol mélyen inspirálja Cohen zenei kifejezéseit. Műveinek címválasztása, az instrumentális és a vokális dalok váltakozása, az izraeli örökség, amelyet közvetít, a hidegháború kiterjesztett feloldhatatlanságát közvetíti, miközben a zenélés és a mozgás szabadsága által azt meg is töri. A sokszínű és változatos izraeli zenei hagyományokból Cohen beépítette zenéjébe a Shirei Eretz Yisrael héber népzenei csokrot (Izrael földjének dalai), amely dalokat 1920 és a hetvenes évek közepe között szereztek cionista zeneszerzők. A héber dalokból álló repertoár létrehozásának célja a saját „izraeliségük” kifejezése volt. Továbbá jelentős hatással van világára az askenázi, a jemeni, a szefárd és a Mizrahi (keleti) zsidó közösség hagyományos zenéje.
A sorsszerűséggel összefonódó történelem Cohen habitusán keresztül valamiféle transzcendenciaként jelenik meg. Zenéje gördülékenységével, Cohen szenzibilitásával – amely által könnyen fogyaszthatóvá is válik – a drámaiság és a tragédia, amelyek mozgatják eredeti és „nyugati” füllel egzotikus dallamait, feloldódnak. Cohen saját bevallása szerint egész életét ugyanazoknak a daloknak szenteli, ezzel is megóvva magát attól, hogy újakat írjon vagy újakat tanuljon. Nem róhatjuk ezt fel neki, repertoárjának bősége, zenei stílusának letisztult összetettségéből fakadó egyedisége erre engedélyt ad. „Bánat a lélek, és én vagyok a természet, hiszek az emberiségben, és az égben, az óceánban élek, és a fában, amíg élek, emlékezek, boldogság az ember.” (Alon Basea)
