Számos beszámolót jegyeznek erről, a hifis berkeken belül nem hétköznapi eseményről, amiket magam is szívesen böngészek, kicsit felhajtva az emlékeket és ütköztetve az élményeket. Jó néha, kicsit más szemén keresztül is látni… De ez most inkább egy rövid, képes beszámoló lesz, mivel csak összefércelek néhány gondolatot a szombati, első napon ért benyomásaimról. Mindarról, ami a helyszínen töltött bő egy óra alatt mélyebb nyomot hagyott bennem. S, ha bennem megmaradt, akkor lehet, hogy nem vagyok egyedül a kiemelt élményeimmel…
Mikor belépek egy kiállítóhoz, az első gondolatom rendszerint nem az, hogy otthon mennyivel jobban szól, hanem inkább értékelem azt a munkát és tudást, amit a két napba sűrítve megkaphatok. Így a fanyalgás, mint a legtöbb esetben, most is távol áll tőlem. Igaz, az első mintavétel újdonsága általában pár perc alatt kiforrja magából a hangzás jellegzetességeit, s a kérdés ezek után mindig csak az, hogy hazavinném-e ezt így, hosszú távú hallgatásra, vagy sem? A válasz általában a ’nem feltétlenül. De meghallgatnám megfelelő körülmények között is!’ – és akkor a válaszom is talán más lesz.
…varázsütésre, öt óra tájban szinte kiürült a Hilton. Hirtelen bejuthattam majdnem mindenhová, mi több a legtöbb helyen egyedül, vagy néhány lézengő zenehallgató társaságában voltam csupán. A kivételt a nagyobb kiállítók közül például Nagy László birodalma (L’Auditeur) képviselte, ott éppen, hogy csak egy talpalatnyi hely jutott számomra. De nem volt véletlen ez az érdeklődés, a nívós termékpaletta vonzása helyén tartja a hallgatóit. Épp a Kawero! hangfalak igyekeztek más megvilágításba helyezni az audiofíliát.
A Djabe bemutatóterme rendesen meg lett szórva a Sonus Faber csúcsszériás hangfalaival.
Mindig is nagyra értékeltem a cég munkásságát, már az alacsonyabb árazású termékeikkel kapcsolatban is. A látvány befogadásához, még jó ideig ott kellett volna ülnöm előttük, de a néhány perc alatt, ami megadatott, olyan érzésem volt, mint a Kékestetőhöz szokott hegymászónak a Mount Blanc-t megpillantva.
A kisebb vonulatnak tekinthető McIntosh végerősítők, még egy ekkora méretű teremben is mutatták magukat. Az installáció komolyságát pedig, a Djabe zenekarát befogadó, tüzelésre kész hangtechnika jelezte a háttérben.
Nem felocsúdva ebből az élményből estem be az Esens Audio termébe. Egy miniatürizált világban ébredtem, ahol úgy tűnt, a valós méreteink fele a bejáraton kívül maradt. Legalábbis a teremben helyet foglaló technika arányai túlzóak voltak, hozzánk képest. A hangot kísérő „hú”-zás, nem is a falakból, hanem a hallgatóságból tört elő, egy-egy nagyobb dinamikai csúcs nyomán.
Ezek szerint mégis csak így működik az ember. Ami túlmutat a megszokotton, még, ha az túlzásoktól nem is mentesen van szocializálva, egy ilyen élmény-vehemencia, maradandó károsodást okoz, az addig rögzült mércében.
Örömmel konstatáltam, hogy a Technics ismét gyártásba küldte a klasszikus DJ lemezjátszóját, és a Teac a mai napig hordozza a kazettás formátumot az aktuálisan elérhető termékpaletta részeként. Egyértelműen megjelent a kiállításon a retro és a modern összeolvadása, amit legjobban a VAF (Variable Audio Furniture) köntöse bizonyít, ahogy a nosztalgiához szokott szem számára becsomagolják a modern technikát.
Az EISA díjnyertes OLED és QLED kijelzők vonala igen tetszetős kicsomagolása lett a digitális információ képi megjelenítésének. Elnézegettem ezeket is egy kicsit, de a ritmus tovább vitt egy másik szintre. Az emeleti kis szobákba is megpróbáltam valahogy bekerülni, de ahogy említettem, inkább csak 5 óra után sikerült tovább jutni az előszobáknál.
…hirtelen otthon éreztem magamat: a Basys tálalásában a Pioneer kékkorszakos rack látványa így együtt, egyben, egy másik világba kalauzolt el. A megbékélés és az otthonosság érzését idézte, s azt a területet ahol elérhetővé válnak a dolgok. Ekkor jöttem rá: engem a frusztráció érzése, ami az új és drága termékeket kíséri, megoszt. Tudom, azokat el nem érhetem. Amit meg igen, azt meg nem akarom elérni, hiszen az kell, ami elérhetetlen... A kék kijelző villogása közben hasított belém a felismerés, ahogy a TDK MA-XG fémtokozású kazetta, lejátszása során indukálta az impulzusokat. Baj, hogy egy negyven éves retro cucc kell ahhoz, hogy a realitás egy szintre kerüljön a valósággal. Szerencsére azért ez nem egy társadalmi átvilágítás, mert a finom új portéka fogy, hiszen, ha nem tenné, a kereskedők lebonthatnák a vállalkozásukat.
Hangra, még az Audio Note szoba is eszembe jut, ami szintén kellemes volt. Tovább viharzottam az emeleten és elismerésre méltó volt még pl. az Audiophile Szalon, Elac és T+A rendszere, az Etalon lánc, hasonló beállításban, mint tavaly, vagy az Octogon Audio kiépített rendszere és a fülesei is. Jó volt ránézni az RD Acoustic hangkisimogató paravánjára is, amivel a felállított technika előlapja szinkronban hullámzott.
A Focal önkifejezése a Horn Distribution tálalásában, hozta a márkára jellemző önazonosságot, nyílt, részletező előadásmódjával. A SAKE-YOBA szobát sem szívesem hagytam el, kivitelezésük újszerű megközelítését még forgatnom kell magamban, amíg a helyére kerül.
Meglepett, hogy ilyen magas volt a CD forráskészülékek aránya. Azt hittem, a stream és az analóg majd viszi a pálmát, de ezek szerint még van néhány év a plasztik korongban is.
A Zebraudionál kivártam, hogy elinduljon a CD lemezről a zene, amit egy Jadis erősítő volt hivatott továbbítani a Zebra csíkos hangfalaknak. De ekkor sajnos a sújtó szakmai ártalom felülírta az élvezetet. Ugyanis észrevettem, hogy az elért szám léptetve lett lejátszva, nem pedig közvetlenül a stop-ról indítva. (Erről bővebben még írunk.) Most is azonnal hibakeresésre váltottam, ráállt a fülem arra az alig észrevehető torzításra és „elektronikus” összeesésre, ami léptetgetéskor, vagy beletekeréskor a hangkép része lesz. Így már nem tudtam igazán élvezni az előadást, de a bent ülő hallgatóságnak ez az apróság láthatóan nem terelte el a figyelmét a zene lényegéről…
Biztosan sokan egyetértenek velem abban, hogy ez a mostani, a huszadik jubileumi show méltó folytatása az eddigi sorozatnak. Én legalábbis újra olyan élményeket kaptam, amikkel feltöltődtem és ez további lendületet adhat a zenehallgatáshoz.
Fotó: Vereb Norbert
