Kondenzátorbemutatásnak készült – kis gondolkodás a DIY-tól az elismert gyártásig a hangfalak terültén – hangfalépítés.
Clarity Cap, Dtac - semleges - szeretettel ajánlom mindenkinek! – ez a lényeg. Persze, ha csak ennyit írnék, bizony ez rövid cikk lenne.
A „semleges” jelző nem mindig jelent jót, ez esetben viszont nagyon is. Akik foglalkoznak hifi installációval, bizony sokat gondolkodnak a kérdésen, hogyan lehet a legtermészetesebb, a legszínezetlenebb hangokat kapniuk láncukból. Azaz, hogy az eszközeiken, minél kevesebb színezéssel és módosítással menjen keresztül egy zenei felvétel.
Ez persze igen sok mindentől függ, a felvételektől kezdve, a láncunkon keresztül a fülünkig, amiből mindenki egyedi darabokkal rendelkezik (ugye, még a pár fülünk sem teljesen egyforma). Továbbá, kérdés, ki hogyan szocializálódott a hifizésben, és milyen vágya, elképzelése van az áhított megszólalásról. Innen pedig igen sok irányba el lehetne indítani a beszélgetést, de most közelítsünk rá a hangsugárzókra és belső világukra.
Talán élesen, egy huszárvágással kanyarodtam rá erre a témára, de sokan nem is gondolnák, hogy pl. a belső kábelezése egy hangfalnak, ugyanolyan meghatározó, mint a külső, ami ugye látványosabb, és gyakrabban szoktuk cserélni a remélt változás érdekében. …hűűű, de macerás - ha szétszedem, már nem az eredeti, és ha esetleg valamit megsértek, elrontok benne? Vagy: ez így a gyári, és ennek így kell jól megszólalnia, mert ez így lett tervezve. Ehhez nem is szabad hozzányúlni… - no, ezek és barátai a válaszok, amiket szoktam kapni az egyik tábortól a lelkes, átalakítói hozzáállásomra. De vannak azért még vállalkozó kedvű hifisek, akik nem átalkodnak belenyúlni kisebb értékű, de akár többmilliós hangfalak, ill. elektronikák belsejébe is, ha meg vannak róla győződve, hogy még jobb eredményt képesek kicsiholni a komponenseikből.
A következő tábor pedig már az önálló gyártóké, akik valamikor ugyanilyen lelkes átalakítók, fejlesztők voltak, csak végig is vitték az elképzeléseiket a publikáció és az elismertség szintjére…
Nos, én még persze nem járok itt, csak a lelkes amatőrök táborában lépkedem a szintek között. Remélek, hogy egyre feljebb, de azért az elmúlt évek tapasztalatai és külső visszajelzések alapján úgy gondolom, igen. Ha elbizonytalanodom, hogy vajon jó e még, vagy egyáltalán jó volt e valaha a fülem a hifizéshez, egy kicsit talán gondolhatok arra, hogy van miért hálát adni, hiszen ennek a magazinnak is része(se) lehetek. Meg persze hozzá tudom hallgatni a referencialáncainkhoz is, ha valami készül. No, ezeken felbuzdulva írok le néhány dolgot a tapasztalataimból.
Egy ideje, amint már megfogalmaztam az általunk használt réz és arany, referenciának tartott kábelekről szóló cikkben, már ezeket az összekötő eszközöket használom. Az erősítő(i)m belsejében is, de a hangfalaim egy részében is. Ez adottság és lehetőség, nem is felvágásból említem most, hanem azért, mert ezzel is hangsúlyozni szeretném a homogenitás fontosságát. Ha tehetjük, és már elértünk egy igen jó szintet a kábelezettségünkben, törekedjünk rá, hogy az órától a hangfalig, vagy annak belsejéig is, ugyanabból az anyagból álljon az összeköttetésünk. Ez segít a helyes ítélkezésben is, amikor a komponenseket cserélgetjük a hifiben, de – újra a témánkra közelítve – ez esetben ugye abban is, hogy pl. hangfal modifikációnál, vagy építésnél még jobb eredményt érhessünk el.
Van úgy, hogy egy-egy meglévő hangfalnál a belső kábelcsere is varázslatos többletminőséget eredményez, de menjünk még tovább, a hangváltó alkatrészeinek és beállító funkciójának kérdéséhez. Aki még ezen is hajlandó gondolkodni, bátor ember! Ezt ugyanis, már tényleg a gyár tervezte, nem csak félig tudatos, vagy pusztán üzleti kapcsolaton alapuló választás okozta, mint sok esetben a belső kábeleknél.
Az egyik lehetőségünk ezek után, hogy alaposan megvizsgálva a meglévő hangváltó alkatrészeinek értékeit, megpróbáljuk jobb minőségű, azonos paraméterekkel rendelkezőkre cserélni őket. A másik az, ha vagy teljesen a nulláról építünk egy dobozt, és muszáj terveznünk; vagy a már meglévő hangváltót tervezzük át kicsit, vagy nagyon.
Én inkább a nulláról szeretek építeni hangfalat, azaz elektro-mechanikus hangreprodukáló eszközt. Minden hangfalnál, amit készítettem a célom, mint mindenkinek, az volt, hogy kompromisszum nélkül sikerüljön minden kompromisszumot megtalálnom. Viccet félretéve, nagyobb méretű, kétutas monitor jellegű sugárzókkal foglalkozom. Ezt a formát találtam a legkomplexebbnek a kompakt megoldások között. Ebbe most nem megyek jobban bele.
Hangszórókészletet, olyat igyekszem választani, amiben a mélysugárzó nem nagyobb 18 cm-nél, mert akkor még elég gyors, de nem testetlenek a róla leszakadó hangok, magassugárzónak pedig olyat, ami colos méretű és picit lazább felfüggesztésű szövet dóm, lehetőleg kibővített kamrás, hogy szabadon mozoghasson a levegő, belső vákuum nélkül. A mélyközépnél a kosár átszellőztetettsége, és a membrán mögötti visszaverődés minél kisebb mértéke persze szintén szempont.
Sok nyitott kérdést hagyva, a hangváltótervezéshez ugrok. Hat, vagy 12 dB-es vágással dolgozom általában. Megpróbálok alacsonyabban váltani, mint néhány gyártó, de azért nem sok teszi (legtöbben 2500 Hz körülre, vagy még feljebb állítják a „névleges” keresztezési frekvenciát). A magassugárzó gyorsasága miatt a térképzés minősége növelhető, ha nagyobb tartomány kezelése van rá bízva. Ehhez persze megfelelő paraméterekkel kell rendelkeznie. Megfigyelhető ez a tendencia az olasz hangfalak egy részénél, hogy csak egyet említsek, Sonus Faber Extrema, de ott vannak a Bösendorferek is.
Így, 8 ohm viszonylagos ellenállású hangsugárzóknál 10 mf és 1 mH értékű kondenzátort és tekercset használok. Legalábbis innen indulok ki. Aztán lehet ezeket keresztben is használni, ha a hatból 12 db meredekséget szeretnénk elérni, és növelni is, meg kiegészíteni ellenállásokkal, vagy éppen több különböző értékből, különböző struktúrában kirakni, függően sok-sok mindentől.
… így jutottam el a Clarity Cap termékeihez, a Jantzenek, Mundorfok stb… között. Adódott egy jó lehetőség és hozzájutottam a D-Tac szériához, párban, pont az én hozzáállásomban, 10 mF értékben. Sajnos, relatíve elég drága a cucc, eredeti árán 50 ezer ft a pár, ilyen értékkel. Az eredmény, viszont nem maradt el.
Mint minden alkatrész esetében, ezeknél is meg kell határozni a bekötés irányát. Bipoláris kondenzátor lévén, sokan lehet, hogy most kacagnak. Persze, mindkét irányban nagyjából ugyanazt a kapacitásértéket mérhetjük rajta, ezt még én is tudom. No, de amint minden matériánál, ennél is létezik részecskeszerkezet. A polipropilén alapon lévő rézfóliának, tehát az összetett vezető rétegnek van irányultsága, ugyanúgy, mint a kábeleknek. Ha bekötjük egyik és másik irányba egy hangszóró elé és ügyesen fülelünk, bizony különbséget vehetünk észre, sokszor nem is kicsit, a kapott hangban. Hogy rövidre fogjam, az a bekötési iránya, amelyikben természetesebben és szabadabban szólal meg. Keményebb és szálkásabb a hang, illetve a térképzést is szűkíti, ha helytelen az irány. Persze ezt a jelenséget nem szabad összekeverni azzal, amikor egy helyesen bekötött alkatrész, valamilyen más hibát jelenít, mutat meg, hoz át a hálózatból, vagy a kábelek hangjából. Tréfált már meg engem is, főleg az elején, egy-egy jobb kábel, hangfal, vagy erősítő, amikor egyrészt egyértelmű javulást hallottam a hangzásban, másrészt, az eddig észlelt, vagy észre sem vett hibák felerősödését, megjelenését is.
Tehát, bármelyik komponens, - ez esetben hangváltó alkatrész, - irányát szeretnénk meghatározni, nagyon tiszta, áteresztő megszólalású, semleges „hangú” láncra van szükségünk. A semleges hangú kifejezés, persze hifis ellentmondás, - hiszen, ha egy láncnak nincs saját, belevitt, önhangja, akkor válik semlegessé. Tehát, ha semleges a hangvisszaadás szempontjából, nem szól bele, nem tesz hozzá, akkor nincs hangja – csak a zene marad.
Ez a hangváltó alkatrész, pedig úgy viselkedik, ha a helyes irányába van kötve, akár magassugárzó elé, első renden sorosan, akár mélysugárzó „elé”, másodrenden párhuzamosan, mint ha ott sem lenne. Mint, ha azt az alkatrészt, egyszerűen kiszerelhetnénk, és nem is lenne rá szükségünk! Én legalábbis így tapasztaltam és nagyon örültem ennek az eredménynek! Még talán azt is elárulom hozzá, hogy Scan-Speak, -Seas, -Eton vonalon igyekeztem eddig dolgozni, mert ezeknek találtam a legtermészetesebbnek és legzeneibbnek a hangvisszaadását, főleg a használt membránanyagok miatt. (Ha valaki kötekedne, hogy ez nem elég komoly, akkor nézze meg a Scan-Speak cég illuminátor szériájának fizikai felépítését, vagy hallgasson meg pl. egy öreg Dynaco dobozt, komoly, modern elektronikával is akár. Ha nem is tökéletes az összeállítása, de az biztos, hogy a természetesség elve vezérli! De gondolhatunk akár a Bösendorferek hangszóróira, vagy éppen az Avalonunkra, Wilsonunkra referenciaként.)
Még annyit hozzá, hogy talán Magyarországon a „piros Jantzen” a legelterjedtebb a hangfalépítők körében, mert az ár/érték arányban igencsak jó darab, de van egy édeskés színezete, amit hozzá tesz a hangképhez. Felette, az ezüst áll, az is színez, felfelé húzva egy kicsit, de nem annyira zavaró, ezután pedig az Alumen következik, aminek már alig van önhangja. Ami van, az viszont jellegzetes… Bár Mundorf, vagy Duelund vonalon is indulhatunk, de érdemes, ha tehetjük egyre felsőbb kategóriából választanunk, mert meghozza gyümölcsét.
Talán elég is mára ennyi, akit érdekelt a téma, remélem felcsigáztam, aki előttem jár, mert sokan vannak tőlem tapasztaltabbak, ügyesebbek ezen a téren is, remélem ők is örültek a témakezdésnek.
