A három fejre érdemes felfigyelni, hiszen magát a formátumot is még csak alig néhány éve mutatták be és már szinte mindent tud, amit kazettásnak érdemes...

A magnó köszöni szépen, jól van, bár egy mechanikai felújítást megért, de már újra működik...

A Phase Linear audio berendezéseket gyártott, amelyet Bob Carver és Steve Johnston alapított 1970-ben. Elsősorban erősítő fejlesztő cégként ismert, de számos más terméket, köztük a cikkünkben szereplő kazettás magnót is gyártotta...

Hifire rezisztens kollégámnak is van gyengéje. Igen kitaláltátok a magnó az, már úgy értem kizárólag a kazettás magnó. Nem hallgatja, - nézegeti őket...

Először is köszönetet mondanék Sándor barátomnak, hogy segítségével ennek a magnónak is a közelébe kerülhettem. Az ugyan lehet, hogy most a magnó előttem magasodik, de engem mégis egy világ választ el tőle...

Jogos a kérdés a nem magnósoktól, - hogy a retro rovatban már megint egy kazettás? Miért nem valami olyat tesztelünk már, ami lemezt forgat, vagy nagyméretű orsót visz, vagy bármit, csak ne kazettást. Nos, eleve úgy indult a magazin, hogy a kazettásokat külön kezeljük. Egyik gyűjtő barátom jóvoltából, eleve erős lett volna ez a vonal. Azt hiszem lélekben velünk tart, ugyanakkor szeretném az Ő emlékéért is, ha lehet, tovább szélesíteni e csapást...

Pörgetted ceruzán, Pax tollon? Készítettél válogatás kazit? Ücsörögtél órákat félhomályos szobában egy-egy késői rádióműsorban zenékre vadászva? A kivezérlésjelzők hipnotikus állapotba juttattak? Akkor Te még emlékszel a kazettára. Én is. Bár sosem tudtam meg igazán, mire képes ez a formátum, mert sohasem volt igazán komoly magnó a birtokomban...

Nem is emlékszem már mikor botlottam bele az írott sajtó hasábjain hasonlóba. Jó, de ki akarna manapság ilyesmivel foglalkozni, mikor évek óta azt hallani, hogy az analóg rádióadásnak lassan leáldozik. Igaz, én magam sem, - mégis van valami, talán egy elkószált erő, vagy a sors bal keze, mely életre hívta ezeket az eseményeket is. Ha pedig van, akkor lehet, érdemes mögé pillantani! Vajon miért lehet még létjogosultsága. Azért lassan a testtel! A mai napig rengetegen hallgatják, akár a kocsiban, vagy egy kis zsebrádión, vagy teljesen hagyományosan a „szent” hifitorony része a tuner és úgy.

Kedves audiofil és retró kedvelők, ismét filozofikus kérdésekkel foglalkozó írást tartanak a kezükben. Már-már régészeti feltáráshoz hasonlít napjainkban a kazettás (és szalagos) magnetofonokkal történő hanghatásokat keltő tevékenység, összefoglaló kifejezéssel a magnózás, hála a közben eltelt 30-40 évnek!

Könnyű dolgom van, a fotelből fel sem kell álljak. A karfán pihen a zsinóros távirányító, így, ha lejár a szalag, csak visszatekerem. Nem, - nem probléma állandóan ugyanazt az oldalt hallgatni, sőt így könnyebben jönnek a betűk, mert nem kell annyira a zenére figyelni, mégis szólhat, ezért pedig valahol van egy kis hála érzet legbelül...

Csend van és sötét. Csak a kijelzők világítanak a kicsi szobában szerteszét. Ennyi eltelt idő után, csak most éreztem rá micsoda hangulata van ezeknek a magnóknak, így együtt. A fluoreszcensz kijelzők fénye éppen csak enyhe derengést kölcsönöz. Lemezek itt – ott, CD-k egymás tetején, néhol egy elektronika, éppen átutazóban errefelé, vagy a gyerek szülinapi ajándéka...

Korai 80-as években kezdődött. Én is, mint megannyi fiatal a Keravill által árusított az Aiwa 220-as készüléket vásároltam, mert megtetszett a dizájnja. Egészen jó kis magnócska volt, plusz, a szolgáltatásai sem voltak utolsóak. Dolby B, C, - előmágnesezési szintszabályzó, szép kis készülék volt, aztán innen indult az egész hifi történet.