Kedves audiofil és retró kedvelők, ismét filozofikus kérdésekkel foglalkozó írást tartanak a kezükben. Már-már régészeti feltáráshoz hasonlít napjainkban a kazettás (és szalagos) magnetofonokkal történő hanghatásokat keltő tevékenység, összefoglaló kifejezéssel a magnózás, hála a közben eltelt 30-40 évnek! Saját korosztályom a magnózás legfényesebb hőskorában még nem is érte fel a kazettaajtót és a felvételi szintszabályzót, ezért nem is tudunk emlékezni a szóban forgó készülékek új korára, meg persze a hangminőségére. Egy komolyabb magnódeck a 70-es és 80-as évek határán több havi magyar átlagfizetés volt, a katalógusok lapjain pompázó csúcsmodelleket pedig földi halandó nem is igazán birtokolhatta, hacsak nem tartozott az akkori felső tízezerhez. E sorok írója sem volt gyárigazgató vagy tanácselnök família ivadéka, ezért a beszerezhető és megfogható készülékek száma eléggé korlátolt volt számomra. Maradtak hát a katalógusok, amiket a nyugati turistautak alkalmával ingyen be lehetett szerezni, és a régi Hifi Magazin Heted7Határ rovataiban, távirati stílusban közölt gyorsjelentések a nyugat-európai és japán audiofil kultúra állócsillagairól.
Akkor hát fel lehet tenni a 10 pontos kérdést, hogyan s miként magnózik az ember fia a 3. évezredben? Mivel tudjuk megidézni az ezerszer áldott 80-as, 90-es éveket, amikor még nem volt tervezett avultatás és műanyag horrorparádé?
Egy szerencsés véletlen folytán néhány csúcs magnó került a lőtávolba, amelyekkel még nem találkoztam. 2020. februárjában egy magnó új életre keltő labort alapítottunk, amit azért hoztunk létre, hogy az évekig tárolt felső kategóriás deckeket visszahozzuk az élet körforgásába.
A tárgyi feltételeket mindenki a lehetőségeihez mérten biztosította: a helyet egyik barátunk adta, a javításhoz szükséges szerszámokat és műszereket jómagam hoztam.
Mi lehet a probléma egy évekig félretett és nem használt magnóval, akár szalagos, akár kazettás? Ez egy nagyon összetett kérdés: az elektronika és főleg a mechanika nagyon nem tolerálja a kényszerű tétlenséget. Elképzelhető az is, hogy a gép eleinte nem is áll szóba az őt újraéleszteni igyekvőkkel!
Egy pénteki napon kaptam Ádámtól egy SMS-t, hogy két faoldallapos Pioneer zászlóshajó lesz a labor díszvendége, mindkettő tetszhalott állapotban várja a feltámadást. Olyan ez, mint az orvosok munkája: egy protokoll létezik a műszaki állapot felmérésére, és a kezelési terv ennek az eredményétől függ. Röviden leírom, milyen részképességeket ellenőrzünk egy-egy „páciensen”.
Hálózatba csatlakozás után, megfigyelem a készülék indulását. Minden érzékszervemmel figyelem a technika állapotát, világít-e a kijelző, járnak-e a motorok, nyitható-e a kazettaajtó? A készülék előlapján található potmétereket és kapcsolókat érdemes megkezelni valamilyen kontakt tisztító spray-vel (NEM WD-40!!!), mielőtt elkezdünk behatóan foglalkozni vele. Ha a kazettafészek nyílik, megszemlélem a szalagpálya kondícióját, a hangtengelyek (capstan) és a nyomógörgők (pinch roller) állapotát, és a fejek kopottságát, tisztaságát. Ha a szalagtovábbító alkatrészek szennyeződést mutatnak, egy alkoholos-fülpálcikás mélytisztítás veszi kezdetét, amely után szerencsés esetben a szalagpálya elemek és a fejek gyári, vagy azt nagyon megközelítő állapotba kerülnek. Ha a nyomógörgők nagyon ki vannak fényesedve, keményedve, akkor a gyári méretekkel megegyező cserealkatrészt építünk be. Ezt követően megpróbálom a futóművet kazetta nélkül elindítani, felemeli-e a fejzsámolyt, és van-e csévélőnyomaték a felcsévélő orsón? A kuplung szerkezet sokat állt magnónál gyenge, nyomatékszegény lehet, ezért sokszor a tisztítás sem segít, csak az idler gumipalást cseréje. Ha mindkettő tényező teljesül, akkor a demagnetizáló kazetta kerül elsőnek a kazettafészekbe, 1-2 másodpercre, a fejeken lévő mágneses erőtér eltávolítására. Ha mindezeken sikeresen átjutottunk, akkor egy kazetta kerül a készülékbe, és lejátszásra kapcsolhatunk. Érdemes egy kevésbé értékes kazettával kezdeni, nehogy rágás legyen a vége, sok magnó elöregedett szalagpályája nem kíméli a pótolhatatlan felvételeinket! Amennyiben a magnó gyűrés és rágás nélkül képes a kazettánkat lejátszani, elkezdhetjük a műszeres beállítást!
A kazettás deckeket a gyárban elvileg beállították, de ezek a beállítások az évtizedek során elállítódhatnak, esetleg egy-egy önjelölt hifi guru tulaj is sokat tesz a gyári beállított specifikáció ellen. Egy olyan mérőkazettára van szükség ezután, amelyre előzőleg néhány mérőjelet rögzítettek. Elsőnek a szalagsebességet ellenőrizzük, gyárilag rögzített 3150 Hz-es szinuszos mérőjellel. A magnó kimenetére digitális frekvenciaszámlálót kötünk, és ha nem a névleges értéket látjuk a kijelzőn megjelenni, akkor állítsunk a capstan motor fordulatszámán! Amennyiben a műszer által mutatott érték sokat (+/-1…2%-nál többet) változik, azaz a magnó „nyávog”, akkor a motortengelyt a lendkerekekkel összekapcsoló szíjáttételeket is cseréljük ki, az elhasznált kenőanyagot is távolítsuk el a mechanikából, frisset téve a helyére! Ha a helyzet normalizálódott, állítsuk a szalagsebességet pontos értékre!
Ezután ellenőrizzük a lejátszás minőségét: ehhez egy 1kHz/0dB jelszintet tartalmazó mérőjel kazetta kell, mérjük meg a jelszintmérőn a kimeneti jelszintet, és ha rendben találjuk, a magnó PLAY kimeneti csatlakozóin is mérjünk oszcillloszkóp segítségével, ellenőrizzük mindkét csatorna egyformaságát és a magnó saját jelszintmérőjének pontosságát is. Ezekről a készülék szervizkönyvében találunk információt, érdemes a javítás előtt a service manual-t letölteni, egyes fejezeteit ki is nyomtatni.
Most következik minden magnósok rémálma, a lejátszási azimuth (résmerőlegesség) ellenőrzése: ennek a magasátvitelben adódik központi szerepe. Vannak olyan magnó tulajdonosok, akik a lejátszófej merőlegességét előszeretettel tekerik el a kazettagyűjteményük érdekében, amiket egy rosszul beállított magnóval vettek fel… A beállítást 10kHz/-20dB mérőkazettával végezzük, lejátsszuk a mérőjelet, és a PLAY kimeneten szintén oszcilloszkóppal mérjük a kimenő jel szintjét, a jobb/bal csatorna egyformaságát. Ha szükséges, a lejátszófej mellett lévő kis beállító csavar (Azimuth Adjust) segítségével állíthatunk a résmerőlegességen. Ha beállítottuk, a beállítást lakkfestékkel zárjuk le!
A felvételi képességeket is ellenőrizni kell, ebben központi szerepe van az előmágnesezés finomszabályozásnak (népies nevén BIAS). Röviden elmondom, mit is jelent ez: minden modern magnó úgynevezett nagyfrekvenciás törlő és előmágnesező oszcillátorral működik. A frekvencia 75-210kHz között lehet. Ezt a frekvenciát kis szinten a felvevőfejre vezetik, előmágnesező áramként átfolyatva azon. Ha ezt nem tennénk, a felvételünk nagyon torz lenne. Az előmágnesező áramot +/-20%-ban szabályozva megkereshetjük a szalag optimális munkapontját, ahol a magasátvitel egyenes, lineáris. Általánosságban elmondható, ha a BIAS szabályzót negatív irányba tekerjük, akkor a magasak intenzitása emelkedik, ha pedig pozitív irányba, akkor csökken. A BIAS áram értéke a plusz-mínusz. Vannak olyan deckek, amelyek rendelkeznek szalagkalibrációval. Ez lehet manuális vagy automatikus. A manuálisnál két teszthang generátor (400Hz, 10kHz) jelét rögzíti a magnó, és 2-2 kis potméterrel állíthatjuk a szalagérzékenységet (LEVEL preset) 400Hz-en, és az előmágnesezést (BIAS preset) 10kHz-en. A szalag akkor van kalibrálva, ha a két mérőfrekvenciát felvéve-lejátszva nincs jelszintkülönbség, persze ha a L/R csatornák is egyformák. Háromfejes magnót használva a MONITOR kapcsolóval egyszerűen ellenőrizhetjük a kalibráció folyamatát, a két állás között váltogatva (TAPE/SOURCE). Az automata kalibráció ugyanígy működik, csak megkímél minket a fárasztó állítgatástól. Mikroprocesszor vezérli a kalibrációs potmétereket, és a kalibrált állapot egy memóriában tárolódik el a felvétel ideje alatt.
Ha a felvételi kalibráció nem pontos, akkor érdemes ellenőrizni a készülékben az előmágnesező áram beállításait, ez mindegyik szalagfajtánál külön-külön állítható (NORMAL, CrO2, METAL). Általában a vasoxid (IEC I.) szalagok előmágnesezési áramigénye a legkisebb, a krómdioxid (IEC II.) ennél jóval nagyobb, míg a metál (IEC IV.) szalagoknak még nagyobb ez az érték. Ha az előmágnesezést sikerült gyári értékre állítani, akkor ellenőrizzük a felvétel-lejátszási frekvenciamenetet: hanggenerátorral csatlakozzunk a magnó REC bemeneteire, és oszcilloszkóppal a PLAY kimeneteire! A szalagkalibráció után indítsuk el a felvételt, és hangoljuk a hanggenerátor frekvenciáját 10Hz…25kHz között, figyeljük a felső határfrekvenciát, jól beállított magnó 15…25kHz-es jelet még képes a szalagra rögzíteni. Ha mindezzel megvagyunk, a magnódeck audió használatra készen áll!
Érdemes a műszeres beállítást elvégeztetni, mielőtt a magnót használatba állítjuk. Így a gyári paramétereket fogja tudni a készülék, a hangzási minősége ugrásszerűen javulhat a beállítás előtti állapothoz viszonyítva. Egy jól belőtt analóg hangrögzítő komoly meglepetéseket tud okozni digitális hangzáshoz szokott füleknek, általában pozitív értelemben! Aki nem hiszi, járjon utána:)
