Kedves HFM!
…azt hittem, már teljesen vége, de nemrég ráakadtam az oldalra! Igencsak megörültem, mert számomra kultikus jelentőségű a HFM, és nem csak (az eredeti) cd-n van meg az összes szám, hanem mind a 40 kötet is itt van a könyvespolcomon. Sok sikert kívánok az oldalnak, bár nem vagyok biztos benne, hogy ma ugyanakkora jelentőségű lehet ez a téma, mint sok évvel ezelőtt, mégis reménykedem...
De ha már írok, akkor tanácsot is szeretnék kérni.
Alaphelyzetem:
Nem kifejezetten high-end berendezésem van zenehallgatásra. Marantz PM 66 KI, és CD5005 (nemrég váltotta a CD 57-es régi Marantzot); a Rút Kiskacsa üvegtányérral, csőkarral, és még mindig az Ortofon MC10 - T10 párossal (érdekes, de még most is szépen szól); VDH MC CS 122 hangfal és MC D 102 MkIII hybrid összekötő kábelekkel; Mordaunt Short MS5.50 hangfallal (mod.: átkábelezve VDH kábellel, aranyozott csatlakozók, eltávolítva a selyem, gumiperemek a hangszórók körül, és a csillapító vatta is).
Amit kérdeznék:
Felmerült bennem az erősítő cseréje a Marantz PM6006-ra (UK Edition?), de egyelőre nem érzem, hogy ez a régivel szemben igazi előrelépés lenne. Ebben kérnék megerősítést vagy cáfolatot, vagyis, hogy hangminőség szempontjából szerintetek érdemes lehet-e váltani, és ha igen, akkor miért? A másik (ettől nem független) kérdés, hogy melyik lehet a leggyengébb láncszem // tudom, mindegyik :) //, amelynek a cseréjén érdemes gondolkoznom, esetleg konkrét (típus) ötletet is szívesen vennék... A zenének, amit hallgatok, nagyjából 65%-a könnyűzene (pl. Queen, Chicago, Santana), 25% jazz (inkább a lágyabb irányból), és a maradék, 10% (csak) komolyzene.
Köszönöm előre is, hogy elolvastátok levelemet, bár tudom, hogy ilyen kérdésekre senki sem válaszol szívesen (én sem tenném, ha tőlem kérdeznének ilyeneket). De azért, ha nem nagy teher, mégis reménykedem, hogy jó tanácsot kaphatok. (Idegen helyen, bemutatótermekben lévő meghallgatásokban nem bízom, nem hiszem, hogy itthon tudnám reprodukálni azt az eredményt, inkább a tapasztalatban bíznék...)
Köszönettel: Kurucz Béla
Kedves Béla!
Köszönjük megkeresését, főleg, mert így ez lesz a rovat indító bejegyzése!
Az említett rendszer hosszú távú zenehallgatásra kifejezetten alkalmas. A zenei műfajokhoz, melyeket előnyben részesít nem is feltétlenül van szükség kékvérű high-end technika bevetésére. A bugi-faktor pont abból fakad, hogy élvezetesen szól a lánc, nem pedig, hogy a felvétel hibáit monitorozzuk vissza, valamilyen extra érzékeny láncon. Különösen a könnyűzenei felvételekre igaz, hogy ritkán teljesítik azokat a nagy ívű elvárásokat, amelyek egy high-end berendezés etetéséhez szükségesek… Visszatérve a kérdésre, valóban hozzá lehet jutni az említett erősítő cseréjével egy kis többlethez, például a felbontás területén, de lehet, hogy én először máshol próbálkoznék inkább. A Van Den Hul kábelek méltán népszerűek mind a mai napig. De a termékpalettájukon biztosan van több olyan modell, amely a zeneiséget és a hallgathatóságot még nagyobb, vagy akár jóval nagyobb áteresztőképességgel kombinálja.
Ez nagyobb változást hozhat a hangzásban, olyan színvonalat is elérve akár, hogy így (még) egy ideig meg lehet úszni az erősítőcserét. Ha nem, akkor is érezhetően többet fog tudni a képességeiből megmutatni a rendszer.
Ezek után pedig melyiket válassza a kábelek közül? Mindenképp érdemes próbát tenni a költségvetésbe még illeszkedőkkel, és ki fog derülni, melyik válik be jobban.
Ha még egy ponton javasolhatnék változtatást, az valószínűleg a lemezjátszó részt érintené. A hangszedő és az MC trafó máig hű társa mindenkinek, aki vigyázott rá, magam is elismerem a képességeit. De talán a rút kiskacsát érdemes lenne felnevelni és, ha hattyúvá nem is, de legalább valamilyen (nem buta) „libává” érlelni. Ehhez partnernek a Thorens és Rega korszakos modelljeit tudnám első körben ajánlani, melyek a hosszan hallgathatóságukkal illeszkedhetnek a rendszeréhez.
(- a szerk.)
