Köszönettel tartozom. Hirtelen több dolog jut eszembe. A kellemes hangulat? Az emberközeli hozzáállás? Talán. Mindezek és még több más mellett, elsősorban a hangért. Profán dolog előtérbe helyezni a hangot, ezen felvonultatott emberi értékek mellett, ami az időt, melyet Tamásnál tölthettem, maradandó élménnyé avatják. Visszagondolni erre a délutánra, azt hiszem, mindig jóleső érzéssel fogok, amiből még akkor is marad majd egy szikrányi, amikorra az emlékek már jórészt megkopnak.

Nem meglepetés a könnyed baráti légkör, a közvetlenség és nem éreztem semmilyen vásárlási kényszert és elmére ható befolyásolást sem. A bemutatóterem, ami egyben otthon is, a megszokott audio létforma kegytárgyait vonultatja föl, némi humorral és művészeti érzékkel megspékelve. A hangulatom mindezt visszaigazolja, a légkör nem feszélyezett, ismeretlenül beesve is otthonosan érzem magam.

Ami viszont meglepetés az maga a hang. Nem vagyok hozzászokva, hogy a hibakeresésem ne találjon okot a kötekedésre. A rendszer több mint megdöbbentő. A minőségnek tükröt tartó különbséget mindösszesen a lemezek között találtam. Legalább valami, ahol érzékelhető hézag jó és a rossz között. Nem vagyok hozzászokva ehhez, még fel kell dolgozzam. Valaki nagyon tud valamit, hogy ez így összeállt. Az audio láncot lehet hasonlítani másikhoz, de ha az árakat is figyelembe veszem, akkor azért a java kiesik. Nem baj, képet kaphattam az eltökéltségnek egy olyan magas fokáról, amely a zenei reprodukciót a lehető legtermészetesebben és a valósághoz legközelebb képzeli el és valósítja meg…

Szerettem volna hát részletesebben megismerni az embert, aki a technika mögött áll. Tamást erről kérdeztem:

Hogyan kezdődött?

A hatvanas években lemezhez jutni nagyon nehéz volt. Czeglédi úr egy maszek lemezboltos volt a Rákóczi úton, balra bent az udvarban és tőle kölcsönözni is lehetett lemezeket, felvételre is. Azután indult be a magnós klub, aminek én tagja voltam és ott millió lemezt föl lehetett venni.  Egy Grundig szalagos magnót használtam és ezen felvételek többsége a mai napig megvan. Igaz, a Grundiggal az volt a baj, hogy félsávosként nem spórolt a szalaggal, ezért minden felvétel dupla költség volt. Azután jött a szokásos AKAI 4000, ami már négysávos volt. Nem az üvegfejes, hanem a régebbi, de ezzel már a hetvenes évek elejére ugrottunk.  Ehhez volt még egy nagy Orion tornyom is.

A hetvenes évek végén pedig jött a HiFi Magazin, amire rávetettem magamat.  Ez teljesen kitágította a látókörömet, hiszen Magyarországon rendkívüli volt abban az időben.  Majd a nyolcvanas évek végén, még a rendszerváltás előtt alakult pár cég, például a L’Auditeur, a Zebraudio, vagy a Merlin is és utána jöttek a high-end show-k, ahol, mint hallgatóközönség, mindig oszlopos tag voltam.  De nekem először nem a Merlin vált kedvencemmé. A Zebrának volt egy holland hangfala, sajnos már nem emlékszem a nevére, no, az tetszett a legjobban.

Egyszer bóklásztam a High-End Show-n, ami még az Attrium Hyatt-ban volt. Mindent végignéztem egészen alaposan, majd mondtam magamnak: „menjünk még egy kört!” és ott állt a Merlin ajtajában Szállásy Györgyi, - akivel ma is tartjuk a kapcsolatot, - és ő hívott, hogy lépjek be. Bementem, és ott esett le a tantusz. Addig nem vettem észre, hogy a Merlin volt az, ahol tökéletesen eszköztelen, azaz „semmilyen” nem volt a rendszer hangja. Nekem ez volt az a momentum, amikor rájöttem, ez az igazi. Szerencsémre anyagilag jött egy kis változás az életemben, így egy kezdő rendszer hamar össze is jött.

Az milyen elemekből állt?

A hangfal, az Audio Note – J doboza volt, a hozzávaló állvánnyal együtt, a többi eszköz viszont mind belépőszintet képviselt, mint az Audio Innovation AV 300-as erősítő és a Systemdeck XII lemezjátszó.

Akkor ez tényleg kezdő rendszer volt.

Igen, kivéve a J dobozt, mert a K lett volna az. De nem bántam meg a választást, sőt ráadásul SP változat volt, az ezüst kábelezésű. Ez hosszú ideig maradt is.

A kábel kérdés hogy állt?

Még messze nem ezüst volt, szóval innen lehetett még feljebb lépegetni… A CD-zés viszont sokkal később jött. Az E doboz viszont kimaradt, mert a J-ről egyből az Avantgarde Acoustic Duo-ra váltottam. Ezt már a saját erősítőjével, az M5-el hajtottam, a lemezjátszóm pedig, akkorra már, az Angol Audio Note cégtől volt, bár nem a legnagyobb verzió, hanem a TT3-as. A kábelezés pedig már végig ezüst lett, mindez a kilencvenes évek második felében.

Ez még Csontos István idejében volt…

Igen, ez menet közben fejlődött és a kapcsolat úgy alakult, hogy barátilag is be lehetett még a Rádayba menni, zenét hallgatni. Így alakult ki a szigorú üzleti kapcsolat mellett a baráti is, s ezzel nyilván mások is hasonlóan voltak. Így velük is össze lehetett ismerkedni, szóval táplálta magát a folyamat. A Merlin idő közben átköltözött a Liszt Ferenc térre. Én ott már elég gyakran előfordultam, majd idővel megkért István, hogy legyek a segédje. Így kerültem ebbe bele 2002 tájékán. Azután jött István betegsége és természetes dolog volt, hogy igyekeztem segíteni, de szegény elment…

Ezek után egy kicsit gondolkoztam, mert én sem voltam könnyen mozdítható. Majd nemsokára belevágtam, mert úgy éreztem, hogy ezt mégiscsak tovább kell vinni és hogy más nem tudná az eredeti szellemben folytatni.

Nekem az volt szimpatikus Istvánban, hogy ő nem csak üzleti érdekeket képviselt, vagy csak egy hobbit adott át, hanem egy életérzést és hovatartozást is. Ennek keményen része volt az anyagi háttér, de mégis, vagy talán részben pont ezért, az ember kiváltságosnak érezhette magát, mert „a legjobbat birtokolhatta”.

Igen, benne valóban volt egy képesség, hogy az embereknek át tudta adni ezt a szellemiséget. Ő az egész kultúrával így volt, nem csak a hifivel, vagy a zenével kapcsolatban.  Nagyon értett a zenéhez, több mint tízezer darab lemeze volt… Művészeti, vagy akár könyvkiállításokra is járt és általánosan nagyon magasra volt téve a léce. Azon nevettünk, hogy a kiállításon összefutottunk, természetesen vasárnap délután, zárás előtt, de teljesen spontán, egymástól függetlenül találkoztunk össze. Több helyre publikált is, szóval komolyan vette az egészet.

…szóval úgy döntöttél, hogy folytatod. Ebben a döntésedben az is benne volt, hogy továbblépésként hozzáférhetsz komolyabb elektronikákhoz is, vagy inkább az, hogy fölkarold a kultúrát?

Érdekelt a kulturális része is. De annak ellenére bíztam abban, hogy némi anyagi megtérülése is lesz a dolognak, hogy akkoriban már változó félben voltak a körülmények és nem tűnt annyira rózsásnak ez az oldala. Viszont, már benne voltam, és a közöttünk lévő barátság okán is jó lett volna az egész termékpalettát tovább vinni. Eleve más jelentkező nem is volt, legfeljebb az egyik, vagy másik forgalmazott terméket vették volna át. Egyedül az Avantgarde cég ment el, illetve az angol Audio Note, de az természetes is volt, szóba sem jöhetett volna másként. Istvánnál egyébként kivétel volt, hogy az angol és a japán Audio Note is hozzá tartozott.

Akkor a termékpalettád jó része István örökségének tekinthető?

Ez egyértelmű, mindössze néhány változott, de azok is eredendő szellemiségen belül. Ezeknél a kis japán cégeknél a gyártás és a kereskedelem azért szétvált, így, ha fölmerül valamilyen újdonság, akkor én azzal könnyebben kerülhetek közelebbi kapcsolatba. Ezek a kereskedők nagyon jó, megbízható források, megfelelő hozzáértéssel.

Hogyan értékeled az elmúlt tizenöt évet?

Relatíve ismert cég az Analog Audio, s a többi forgalmazott márkám is. Van Facebook oldalam és ott vagyok az AVX-n is. Ér néha kellemes meglepetés, amikor ismeretlenül felhívnak és az érdeklődő azért tudja, hogy miről is van szó. Ezzel együtt azonban, lehetett volna több mozgás ebben a változó korban. Viszont az igaz, hogy kommersz irányba nem akartam nyitni. Ugyan jól jönne azért egy vetítő…

Szívesen folytattam volna a High-End Showt is, mert a végén már együtt csináltuk Istvánnal. De ez végül nem jött össze, mert ezt a területet is utolérte a változás szele.

Ott van például a streamelés, és én úgy éreztem, hogy ez már nem fér bele a cég szellemiségébe, ezért nem nyitottam felé. Ugyanakkor a vinyl lemez a reneszánszát éli és én inkább ebben vagyok érdekelt.

Van az általad képviselt tradicionális japán cégek közül olyan, amelyik fejleszt streamert?

Nincsen. Érdeklődtem már, volna-e valami tényleg jó, de egyelőre nemigen találtam, legalábbis a környékemen.

A streamelésnek a legnagyobb előnye, hogy azok a felvételek, amiket a stúdiók eleve DSD-ben rögzítenek, azaz szinte veszteségmentesen kerülnek kiadásra, a CD lemezhez képest mindenképpen egyértelmű előrelépésnek számítanak a digitális technikában. A kérdés talán az, hogy meg lehet-e oldani a streamelésen belül, hogy a jelveszteség minimalizálva legyen, míg az információ eljut a DAC-ig?!

Igen, ez egy alapvető kérdés. Az biztos, hogy a CD 44.1 khz-es mintavételezését és 16 bites felbontását érdemes felnyomni, hiszen egyértelműen jobb.

Ez a folyamat elindult, már megjelent a dupla, sőt, a quad DSD is, ki tudja hol fog megállni.

Mindennek van határa és nem is baj, ha van.

A streamelés másik érdekes tulajdonsága, hogy sokszor a zenei információ mennyiségi káprázata, elhomályosítja azt az igényt, ami alapvetően a minőségre irányulna.

Ez nagyon sok kérdést vet fel a jelennel és a jövővel kapcsolatban. Ezért is szeretném, ha lenne egy megfizethetőbb, belépő szintű rendszerem, mert ki kell nevelni egy olyan közönséget, amelyik értékeli az igazi minőséget. A mostani számítógépes és telefonos kultúra javarészt pont ez ellen hat, nagyon sok szempontból viszi le a minőségi elvárásokat. Azt gondolom, hogy ha a felhasználók tíz százaléka igényes lenne a hangminőségre, az már elég jó lenne. Ez hosszú távon, kedvező hatással lenne a fizikai adathordozók megmaradására is.

Engedelmeddel, pár kérdés erejéig még hadd térjünk vissza a hifihez. Miért pont ezeket az erősítőket választottad?

Az előfokból nincs sok típus, még egy van, az „ezres”. De ez már sokkal drágább, a 2A3-as csövet pedig kifejezetten szeretem. Nem biztos, hogy az Ongakut választanám e helyett.

A lemez készítés célja a reprodukció. Én azt szeretném hallani, ami a koncerten, vagy a stúdióban elhangzott, ezt kellene megközelíteni. Kondo erősítői pedig messzemenően ezt a szintet hozzák. Ebben benne vannak a különböző technikai paraméterek is, mint például, hogy egyenes a frekvenciamenet… de ez egy részletkérdés ezen a szinten…

Kinek ajánlanád a Kondo cég termékeit és a többi általad forgalmazott eszközt?

Mindenkinek ajánlom, mert szerintem a természetesség, vagy más szóval eszköztelenség, illetve a valósághű reprodukció, amely tulajdonságok ezeknek a fő jellemzői, abszolúte követendő irány.

Mi történik a régi, használt készülékekkel, ha a nálad vásárló frissíteni szeretné a termékpalettáját?

Ez attól függ, mije van és mik a szándékai. Nagyon régi készülékekkel nem szoktam foglalkozni, de ha reális, hogy tovább lehet adni, akkor velem erről is lehet tárgyalni.

Nyílt napokat szoktál tartani?

Jellemzően nem, de lehetne! Közzéteszem, ha majd lesz ilyen.

Akciók vannak nálad?

Nincsenek, ezeknél a termékeknél előre meg vannak határozva az árak, ezeket nem én találom ki. A nagy és a kisker ár is. Ezek egész Európában rögzítettek, bár minimális eltérések lehetnek, nálunk a magasabb áfa tartalom miatt például. Némi engedmény van, amennyiben indokolt, de ezek eléggé fix árak. Annál is inkább, mert ezeknek az árkategóriája olyan, hogy jellemzően nem tartok raktáron nagyobb mennyiséget belőlük. Mindig frissen rendelem meg, akkor kezdenek hozzá az előállításához és nagyjából egy-három hónap múlva kapja meg a megrendelő.

Egy kicsit másik téma. Mi volt az első zenei élményed?

A zene mindig jelen volt a családunkban. A szüleim elsősorban klasszikust hallgattak, az én zenei feleszmélésem pedig egybeesett a beatkorszakkal, jött ez is… A Szabad Európa Rádiót hallgattam, mivel más nem nagyon volt. A Rádio Luxemburgban volt a Top Twenty c. adás, ami mindig vasárnap éjjel, tizenkettőtől egy óráig ment, még azt hallgattam.

Azokat a zenéket, amelyek a fiatal korodban szóltak, hallgatod a mai napig?

Kis mértékben. Soha nem voltam igazán Beatles párti, az erényei elismerése mellett sem. Stones lemezeim vannak, Hendrix pedig zseni volt, vagy eszembe jut még a Cream és hasonlók, azokat néha felteszem. Vagy az Animals és a King Crimson, ezeket ma is élmény hallgatni.

Elég nagy lemezgyűjteménnyel rendelkezel, ezek közül melyiket veszed elő legszívesebben?

Elég sok kedvencem van, hallgatok autentikus népzenét, indiai klasszikus zenét, de járok koncertekre is, itt említhetem példának a Calcutta triót. Nagy szerencsénk, hogy Magyarországon van egy ilyen együttes. A klasszikus és kortárs zenét is szeretem, de a rockot mostanra már kevésbé. Azért abból is jöhet egy kevés, elsősorban az avantgarde korszakból, de ezt jobban megválogatom. Aztán ott van ugye a Jazz, s mi is van még? Flamenco, chanson… De mostanában talán Peter Brötzmann lemezét koptatom a legtöbbet, azt, ami a falon is kint van.

Ha most lennél fiatal és a kezdő rendszeredet készülnél megvásárolni, milyen irányba indulnál el?

Az egész a zenéről szól, ezért először is alaposan körülnéznék, feltérképezném az aktuális kínálatot. Anyagi keretem függvényében belőném azt az árkategóriát, ami még elérhető számomra. Az nyilván benne van a pakliban, hogy nem kell mindent egyszerre megvenni… Körbejárnám a cégeket, de azért, már csak a mostani szememmel tudnám nézni a választékot, így egy minőségi szint alatt nem gondolkoznék.

Most jönne jól az a kezdő rendszer, amit készülsz felvenni a palettára. Úgy érzem e nélkül bajban vagy, hiszen semmilyen konkrétumot nem említettél.

Jókora a választék, a világpiac hatalmas, és itthon is rengeteg a lehetőség. Ezekből ki kellene válogatni az ízlésemnek megfelelően mindazt, ami érdekelhet. Konkrétumként a sajátomat tudnám mondani… Kezdőként hangfalnak biztos az ALR Jordant venném, nagyjából egy havi átlagkeresetből kijön. Mindenképpen az állót, mert a kicsinek ugyan jó a hangja, de még állvány is kell alá, ezért árban majdnem ugyanott van. Kábelnek ott vannak a 47Lab termékei, a lemezjátszóval viszont kicsit meg lennék lőve, de az erősítő szintén lehetne 47Lab, az olcsóbb. Igaz, ez már fél „milla,” vagy a Konus Audio valamivel elérhetőbb darabja. CD játszónál a 47Lab minősége alá nem adnám, de ott a belépőszint is 800.000 forint. Nem tudom, hogy az olcsóbbak közül, ma mi jöhetne szóba.

…valószínűleg e helyett valamilyen streamert lehetne még nézni.

Természetesen megnézném azokat is.

Min hallgatnál még zenét szívesen a saját rendszereden kívül? Nyilván ez nem jó kérdés, de ha mégis, tudnál valamit mondani?

Igen, élőben! Leginkább élőben. Egyik élményem, hogy a Müpa kistermében Jazz-t hallgattunk, de a koncert erősített volt. Tegyük hozzá, nagyon komoly erősítés volt, mert profi Studer technikával csinálták, szóval ezzel semmi baj nem lehet. A szóló zenész, aki éppen fújt, előrejött a színpadon és kijött a mikrofon mögül, majd el kezdett játszani élőben.  A különbség hatalmas volt a kettő között, én ezt nem tudom elfelejteni. Azt, hogy a konkurenciától mit hallgatnék, nem tudom, nem ismerem annyira a kínálatot.

Nyilván az Audio Note-ot (UK) el tudnád viselni?

A maiakat nem biztos…

Akkor úgy kérdezem. A régi Audio Note-ot el tudnád viselni?

A régebbieket persze, az nekem is volt.

Szerinted melyik az audio rendszer legfontosabb eleme? Forráskészülék, erősítő, hangfalak, kábelek, állvány, a forrásanyag minősége, vagy az akusztika?

Mindegyik egyszerre. Erre ez a válaszom, szerintem nincsen különbség. A légypiszkot is meg lehet hallani… Annyiban rangsorolnék, hogy az „elejétől” a forrástól kezdeném összeállítani. Ha valaki „hátulról” kezd és ott jobb a cucca, - értve ezt a forrástól a hangszóróig, - akkor a jobb hangszórója, vagy a hangszórókábele az előtte lévő gyengeségét is meg fogja mutatni. Ezt sokan nem tudják sajnos. Ennyi. Én elölről indulnék, de egyik szerepétől sem lehet eltekinteni.

Kérdés, hogy melyik az első? Az órától jövő tápkábel, vagy a lemez?

Ez már attól is függ, éppen hol tartok a fejlesztésben. Ha van egy lakásom, akkor ott nagyon nehéz utólag kiépíteni a közvetlen áramot. Ha felújítandó, vagy átalakítás előtt áll, akkor pedig eleve úgy tervezem, hogy ez meglegyen. Tegyenek be csövet, azután legfeljebb utólag behúzom. Itt is utólag húztam be. A másik fele pedig a forráskészülék a lemez, vagy CD játszó lenne az első és úgy mennék tovább.

Látom nálad még él a VHS video és a kazettás magnó.  Mekkora létjogosultsága van még szerinted a mai audio/video kultúrának, ezeknek a tükrében?

A VHS magnónak már nem sok. Nekem azért van ilyen készülékem, mert van hozzá körülbelül 450 kazettám, amin olyan anyagok vannak, amiket nem könnyű megszerezni.  Elsősorban filmek és zenei anyagok. Ami már megvan DVD-n, vagy Blu-ray-en, azt kazettán nem fogom eltenni, de ami viszont máshogy nincs meg, azt igen, sőt néha fel is teszem.

Nézhetőek egyáltalán azon a nagy képernyős LCD tévén?

A napokban épp elővettem egy VHS kazettát, az nagyon gyenge volt…

Magnókazettából is van vagy száz, nem fogom őket kidobni. A kazettának teljesen élvezhető a hangja.

A hifizés hobbi, életstílus inkább, vagy betöltheti a mentőöv szerepét is?

Mind a három! Ez megint a zenéről szól. A hifi azt a célt szolgálja, hogy reprodukálni tudjam lehetőleg jó minőségben.  Engem érdekel az is, hogyan van összerakva egy erősítő, de nem ez a lényege, én hallgatni akarom.

Nem az alapkérdéshez tartozik, de a hifiről szóló „dumákba” a ritmust soha nem szokták belevenni, pedig ez legalább annyira fontos, mint a frekvenciamenet. Én nagyon hiányolom a hifiről szóló irodalomban vagy diskurzusban a ritmus sebességét és felbontóképességét.

A zenehallgatás nem elidegeníthető a hozzá tartozó technikai részletektől, hiszen azon múlik, hogy egyáltalán mennyit hallunk, mennyit tudunk a zenéből reprodukálni.

Igen, egy szint alá nem jó menni. Akkor pedig, ha megtapasztaltunk egy magasabb minőségi szintet, már nem is lehet ez alá menni, mert halálosan idegesítő. Egyszerűen nem jön át a zenének a java része egy rossz berendezésen.

Miért van az szerinted, hogy a zene ennyire mélyen meg tudja érinteni az embereket?

Én ezt meg nem mondom, szerintem igazán pontosan és részletesen körülírva ezt senki sem tudja, de a zene az egyik legalapvetőbb dolog az életben. Szerintem, - de én nem vagyok hozzáértő, ezért ez abszolúte magánvélemény, - ebből a szempontból a ritmus, ami a legfontosabb, hiszen az életünk is ritmusokból áll, a legalapvetőbb funkciói is ritmizálva vannak. Ehhez azután, ahogy az emberi kultúra fejlődött és egyre absztraktabb lett, jött hozzá a többi része is a zenének, úgy gondolom. Konkrétan nem tudok semmit kiemelni, alaptétel a zene. Mostanában jönnek olyan híradások, olyan site-okon ahol kifejezetten ezzel foglalkoznak, hogy az öregkorban észlelt betegségek ellen jó a zene, vagy például a táncolás. Egészségügyi szempontból nagyon sok mindenre jó a zene, amiről eddig nem is tudtunk.

Mondják, hogy az áldott állapotban lévő nők hallgassanak zenét, mert az jó a magzatnak is.

Lehet, hogy így van. Aztán igen jó, ha a gyermek valamilyen hangszeren is megtanul játszani, mert az is fejleszti az agyat.  Nem csak a zenei és a kulturális ízlést formálja, hanem effektíve az agy fejlődéséhez is hozzájárul. Nekem a zene az egyik legfontosabb, de olvasni is kell és szeretem a mozit is, s a képzőművészetet.

A jövőt hogyan látod? Mik a terveid, ami a céget és az általad képviselt termékeket illeti?

Szeretnék jobban „jelen lenni”, hogy még inkább eljusson ez a fajta kultúra az emberekhez. Szívügyem, hogy olcsóbb rendszerünk is legyen, hogy utánpótlás is nevelődjön.  Függetlenül attól, hogy a felfogásom valamennyire konzervatív – és ezt elsősorban minőségi szempontból értem, - azért nem zárom ki az újdonságokat sem, ha elérnek arra a minőségi szintre, amit elvárok.

Mit üzennél a fiataloknak?

Tanulás, kultúra!

…és kereskedői minősítésedben mit üzennél?

Ugyanazt. Pont azért fogalmaztam így most, „tanulás és kultúra”, hogy lehetőleg minden a minőség irányába menjen el. Én ebben látom a nagy problémát, nem csak itt, hanem bárhol, hogy a minőség értéke mindenhol nagyon háttérbe van szorítva. Ha a nagyközönség elvárása magasabb lesz ezt illetően, a piacon, a könyvek, újságok terén, vagy az internettel kapcsolatban, akkor várható lesz a javulás.

Most a mennyiségen van a hangsúly, ezért van nehéz dolga azoknak, akik a minőséget veszik alapul, mert a mennyiséggel nagyon nehéz megküzdeni. Nagyon látványos, szerteágazó, lenyűgöző és egyre több van belőle. Ez a „trendi”! Ha tetszik az, ami trendi, akkor csinálom, mert tetszik, mert nekem jó. De ha nem, akkor nem csinálom, és nem érdekel, mások mit szólnak hozzá.

Utolsó kérdés. Hogy is van ez a „patkány ügy”?

A kis plüsspatkányok itt a szobában szanaszét? Nagyon megtetszettek nekem. A patkányok az életben az egyik legintelligensebb és legsikeresebb élőlények, csak ugye nem igazán szeretjük őket. Ez teljesen véletlen, egyszer az IKEA-ban voltam, akkor láttam meg őket és rögtön vettem kettőt-hármat. Később még többet is, nagyon rájuk kaptam, még az autóban is van három darab, azok ott teljesítenek szolgálatot.