Tipikusan negyedik dimenziós témát feszegetek, amikor újra lehetőség van a lerágott csontot még tovább farigcsálni. A tesztekről volna ismét szó, mégpedig arról a részéről, hogy miért is halljuk olyannak a berendezéseket amilyennek. Az eszközöket többféleképpen lehet bemutatni és ezek közül érdemes két nézőpontot fölvetni. Az egyik az illesztett rendszerben történő meghallgatása, amikor is a jelátvitel a lehető legjobb. Ilyenkor kiderül mennyire együttműködő a rendszer többi elemével és az is előre borítékolható általában, hogy nem fog rosszul teljesíteni. A termék ez alapján tehát ajánlható lenne, csak annyi a bibi, hogy senkitől nem várható el, hogy hasonlóan illessze és használja. Mivel így ez kevés a széleskörű és teljes értékű vizsgálathoz, ezért érdemes puritán, vagy puritánabb környezetben is meghallgatni. Ez nem feltétlenül jelenti azt, mondjuk a hangfal esetében, hogy előkaparjuk hozzá a szekrényből a gyűjtői Goldstar hifitornyot. Mivel érdemes árkategóriájában illeszteni, - hiszen leginkább arra lehet számítani, hogy a legtöbben így fogják használni, - ezért általában az összeköttetések, a rezgéscsillapítás, vagy az akusztika terén változtatunk. Ugye elsősorban ezek azok a tényezők, amelyek nem konstansak, tekintettel arra, hogy mindenkinek eltérőek a lehetőségei, például mert más a hite, vagy mást tart fontosnak. A készülék reagálásából pedig a megfelelő következtetéseket lehet levonni és ezt az ajánlásnál kiemelni, mire számítson az, aki hazaviszi. Vannak, melyek érzékenyebbek a különbségekre és vannak olyanok is, amelyek kevésbé, de ez a ritkább eset. Általában jól nyomon követhető minden apró változás, még akár a melegedést is idevéve, de az összeköttetések, az akusztika, vagy a rezgéscsillapítás területén kifejezetten, mert ezek a nagyobb különbségeket okozó tényezők közé tartoznak.

Néhány mondatban szót ejtenék arról, miért lehet ez, de távolról közelítek rá, méghozzá egy ma már meghökkentőnek számító mondattal kezdem: valójában egyáltalán nem lenne szükség spéci kábelekre! (Tudom, sokan eredendően így gondolják, de manapság nagyon terjed az összeköttetések fontosságába vetett hit, mert egyre többen hallják, vagy hallani vélnek változást kábelcserénél.) De had magyarázzam meg miért nem, vagy inkább mikor nem. Vannak, akik a régi értékekre szavaznak, azokra az eszközökre melyek a hifi hajnalát képviselik, - a hatvanas-hetvenes éveket. Ők nem is hajlandóak modernebb eszközökön zenét hallgatni, vallják az az igazi! Felépítésükben meg vannak a korukra jellemző tulajdonságaik, (nem a tulajdonosoknak, a gépeknek), - általában nem túl bonyolultak, egyszerűnek nevezhető a szerkezetük. Stabil műszaki alapokról építkeznek fel, úgy, mint a vaskos ház, vagy a komoly tápellátás, a túlméretezett kondik akár és, ha az erősítés csöves, az még egy plusz pontot jelent a hallgathatóságában. Ezek közül a mai napig sok üzemel viszonylag komolyabb felújítás nélkül is és mindez visszavezethető arra, hogy a tervezésüknél megfogalmazott elvek között jelen volt a túlméretezettség, illetve a tartósság. A hallgathatóság szempontjából fontos paramétereken így rendszerint alacsonyabb tud lenni a jelveszteség, úgy is fogalmazhatnék, hogy jobban bennük van, amit a zenehallgatásban legtöbbször az élvezettel azonosítunk. Ezek többek között az analógosság, a nyugalom, a dinamika, a lendület és az az erő is akár, mely képes és úgy elválasztja a hangot a matériától, hogy ezáltal könnyebben leválik a rendszerről, a valóság-közeli élményt még jobban fokozva. Itt jegyezném meg zárójelben, hogy a valósághoz nyilván nem sok köze van, mégis az előadásmód alapján ez a legjobban kifejező állítás, hogy azt közelíti, - mert annyira természetesnek tűnik.

Ha innen vizsgálódunk látható, azaz hallható, hogy egy stabil alapokon nyugvó hangot, mely például méretes papírmembrán felületről, vagy lágyfelfüggesztésű dóm magas sugárzóból érkezik nehéz tönkretenni olyan apróságokkal, mint egy állvány, vagy kábel. Ezért jó ezekhez a rendszerekhez valamilyen egyszerű, akár korhű összeköttetés is és a legtöbbször nem érezni azokat zavarónak, vagy korlátozónak. Az más kérdés, milyen távlatokat mutathat meg egy magasabb rendű összeköttetés, vagy egy jobb akusztikus környezet. Talán többet, de nem feltétlenül tapasztalni ennek a többletnek a hiányát.

Összefoglalva talán az áll a legközelebb az igazsághoz, hogy a méretes tápokon keresztül lélegeztetett egyszerűnek nevezhető elektronikák olyan stabil hangképet képviselnek, melyekben a szóban forgó illesztések másodlagosnak tekinthetők, mert a jó hang elsősorban nem azokon múlik. Az akusztika is a legtöbbször egyszerű módosításokkal alkalmassá tehető a zenehallgatásra, ha egyáltalán szükség van arra, hogy módosítva legyen. Sok rendszert hallottam már, mely ezt a filozófiát képviselte és általában élvezhetőek voltak. Mondanom sem kell a legtöbbször LP, vagy szalagos magnó állt a lánc elején…

Mi van korunk rendszereivel? Hát ez az, mi! Az a kategória, melyet manapság csúcsnak kiáltanak ki, átcsúszott egy olyan magas ársávba, ami miatt a legtöbbünk csak messziről vágyakozik rá. De ezek mellett már az elektronikák többségével kapcsolatban feltételezhető, hogy együtt járnak valamilyen szintű túlbonyolítottsággal. Ha meg is van bennük a rendes táp, mert az már nem kapcsolóüzemű, akkor is sokszor társítanak hozzájuk nem kevés elektronikát, amit elláthatnak energiával, - például az intenzív információközlés, vagy az okos szolgáltatások tudásalapú platformjai alapvető követelmények. Ha ehhez hozzáveszem az egyre szélesebb körben népszerű digitális forráskészülékeket, látható, hogy a nagyon tág spektrumot felölelő megjelenítési készség együtt jár egy felfokozott érzékenységgel. Ezért a magas szinten kifejező modern rendszer pedig mindent ki fog mutatni, a forrás tulajdonságain keresztül az illesztettségén át a körülményekig, mert, hát az a dolga.

Számítani fog, hogyan tápoljuk meg, mivel kötjük össze, mire rakjuk rá és milyen közegben hallgatjuk a rendszerünket, sajnos. Belátható, hogy ha már meg van vásárolva a technika, el lehet még kezdeni költeni a részletekre is és akár több pénzt könnyedén el lehet még locsolni, mint amibe maga a szett került. Innentől pedig nagyon is lényeges, hogy az elemzések mennyire mutatnak rá az eszközök illeszthetőségére. Ráadásul manapság már a csöves technika szintén azt a trendet követi, hogy a megjelenítésében is minél kiteljesedettebb legyen. Hiába hallgatható, ha az információ átadásának egyik fontos eleme a részletessége, ami a hangkép sokkal feltűnőbb része tud lenni most, mint hajdanán, amikor még jobban bele volt ágyazva egy un. „energiapaplanba”, - amit akár egyfajta zeneiségnek is nevezhetek. Mivel egy jobb rendszernél ez eléggé meghatározó tudott lenni, ezért nem volt szükség a technikával kapcsolatban különösebben nagy variálásra a hallgathatósághoz, most meg addig kell variálni vele, mire az összes részelem azon az átviteli gazdagságon nem kezd el dolgozni, ahol az alacsony vesztesége miatt már nem érzékelhető, hogy kihunyna a hangból az élvezeti érték, amik az érzelmek, a nyugalom, a térélmény, a dinamika vagy az energiák például.