„A Darvas féle törvény két részből áll: az első felében kimondja, hogy ha egy mérnök és egy hifista azon vitatkoznak, hogy egy jelenség létezik e, akkor mindig, minden körülmények között a hifistának van igaza. Ez nem egy elméleti fizikai törvény, mint a relativitáselmélet vagy hasonlók, hanem tapasztalati törvény, úgy hetven évre visszamenőleg. Amit a hifisták hallani vélnek, az létezik is. A törvény második fele viszont kimondja, hogy ha ezek után a hifista büszkén meg is akarja magyarázni elektroakusztikai terminusokban, hogy miért van ez így, akkor okvetlen nagy marhaságot fog mondani!”

Régebben, amikor még a CD lemez divat volt, rendszeresen jártam be a lemezboltokba és válogattam a kívánatosabbnál kívánatosabb lemezek között. Anyagi helyzetem hűtlen kezelésével, nem akartam visszaélni a családi kassza rovására, ezért bármennyire szerettem volna, jó, ha néha-néha egyet megengedhettem magamnak. Nyilván, a legfontosabbakat. Emlékszem, sokszor elképzeltem magamban, hogy a létező összes kiadott lemez az enyém, egy raktárban végtelen hosszú polcokon sorakoznak. Bármikor átlapozhatom, hogy már a borítók látványában is gyönyörködhessek, vagy bármelyiket lejátszhassam, ahogy tetszik, mert mind az enyém!