Na ezt nem fogjátok elhinni, de tényleg így történt...

Clarity Cap, Dtac - semleges - szeretettel ajánlom mindenkinek! – ez a lényeg. Persze, ha csak ennyit írnék, bizony ez rövid cikk lenne...

Osztálykirándulás a botanikus kertben: „Te az az üvegkalicka micsoda, amiben az rovarok vannak?” – „az akvárium” – jött a felelet...

Nehezen bár, de megszületett bennem az a döntés, hogy végül is megválok az Audio Note E dobozaimtól, az őt leváltó utód személye pedig eldőlni látszott már, mikor minden számításomat keresztül húzva, az utolsó pillanatban felbukkant a láthatáron egy számomra is ismert, a „magazinos” berkeken belül pedig népszerű, többünk által használt hangsugárzó, a Bösendorfer – aminek némi töprengés és évődés árán ugyan, de végül is boldog tulajdonosa lettem...

Én arra tippelek, hogy a két helyszín közti különbség a hűtő ki-és bedugott állapota miatt azért más-más a két helyszínen, mert az első esetben a kihúzott hűtő nyitottá tett egy aljzatot...

Elöljáróban megjegyezném, hogy most nem jószántamból fárasztalak Titeket a dilimmel, hanem büntiként, amit kiróttak rám. Nem akarom elszpoilerezni a dolgot, de belefutottam valamibe, ami miatt azt mondták, ezt meg kell írnom, okulásként mindenkinek, de legfőképpen nekem...

Annyit mondtak, elcsatolja, még a szeizmikus rezgéseket is és a legnagyobb nyugalomban tartja a rajta lévő elektronikákat. A hangra való hatását pedig, - mármint, hogy valami történt, azzal és nélküle, - magam is hallottam, amikor a kiállító/teszt szobában alkalmam volt ráfülelni az akkor épp beállított Avalon Transcendent/Levinson/Tascam láncon.

Ezen írást, néhány, olyan esemény hívta életre, amivel az utóbbi időben kénytelen voltam szembesülni. Tényleg megrendülve és értetlenül állok ezek előtt és az benne a legszomorúbb, hogy a legtöbbje megelőzhető (lett volna).

Először is tartsunk egy perces néma megemlékezést azokról a hal(l)hatatlanokról – azaz rólunk –, akik nem elégednek meg a telefonjukból, a bedugott fülesen át kiáramló zenének nevezett zajjal, hanem valami másra/többre vágyunk. Ebből még lesz gondom, ha a lányom is elolvassa, amit írtam… Sokan vagyunk így, de kevesen valljuk be! Ez olyan, mint a nejünk főztje otthon. Biztos, hogy megdicsérjük, de azért elcsábulunk egy Angus steak-től az étteremben, miközben bizonygatjuk, hogy az otthoni spenót vagy tejbegríz sokkal jobb, bár csak a színében van különbség.

Uraim, nem kell azon aggódjanak, hogy ezen írás felfedi valós énjüket. E felvetés több szempontból is helytálló lehet. Először is kötve hiszem, hogy a hölgyek gyakran olvasnának bármilyen, a hifi témájában elmélyedő írást (tisztelet a kivételnek.) Ha meg nem, akkor ez a hely most nekünk férfiaknak nyújt könnyed szórakozást. Persze senki ne tagadja meg párjától e sorokat, ha véletlenül rá akadna a tekintete, ebben az esetben már van értelme a címet eképpen ferdíteni és a bátrabbak számára jelenthet egy közös élményt (remélhetőleg nem utolsót.)

Az olvasó szerkesztő is szeretett volna hozzászólni e szám fő témájához, a fázisos kérdésekhez. Így, egy rövid írás erejéig engedjék meg, hogy én is kiegészítsem tapasztalataimmal az újságot.