Bevezetés

Annyit mondtak, elcsatolja, még a szeizmikus rezgéseket is és a legnagyobb nyugalomban tartja a rajta lévő elektronikákat. A hangra való hatását pedig, - mármint, hogy valami történt, azzal és nélküle, - magam is hallottam, amikor a kiállító/teszt szobában alkalmam volt ráfülelni az akkor épp beállított Avalon Transcendent/Levinson/Tascam láncon.

Ezt pedig azért említem meg ilyen részletesen, mert akkor még nem igazán értettem, mitől van „hang”, de legközelebb egy hasonlóan jó felbontóképességű láncon hallottam meg igazán a képességeit. Vagy inkább csak egyes számban: a képességét, mert, hogy csak egy van neki, de azt igazán jól csinálja!

Viszont, a két tapasztalat között bizony idő telt el, és meg kellett érnem arra, hogy felfogjam és elfogadjam, amit ez az állvány tud. Ezt szeretném most megosztani önökkel.

Az elmúlt időszakban komoly hangolódásba fogtam, - ami összefügg a Hifi Magazin szerkesztésével is, - barátaim segítségével és jó tanácsaival, ahogy az lenni szokott (persze nem mindegy, kitől kér tanácsot az ember!). E közben többször volt még alkalmam különböző rendszereket, komponenseket tesztelni, otthon is, és megkaptam az állványt is, ugye azzal a céllal, hogy még tisztább és természetesebb lehessen a rendszerem hangja.

Mire megérkezett, az összes elektromos eszközünk fázishelyességét újra ellenőriztem, az újakét pedig meghatároztam, és megjelöltem, hogy a feleségem is fázishelyesen használja őket a porszívótól a villanysütőig.  Továbbá, a teszteléshez használt kábeleket is kipróbálhattam (a már sokat emlegetett arany és réz komponenseket.), így, most már teljesen „lecsendesedett” és csak a zenére koncentráló lánc várta kíváncsian a legújabb családtagot.

Beállítás:

Nem egyszerű. Egyben hozhattam el, így nem kellett a szereléssel bajlódnom. Kb. 40 kg a keret és a polcrendszer súlya, továbbá mivel 60X60X100 cm a kiterjedése, így célszerű két embernek a helyére tennie. Úgy tettem a helyére, hogy onnan egy darabig nem kelljen elmozgatni, mert a beállítása helyhez kötött.

Ott, az állítható lábak segítségével vízszintbe kell helyezni. A kerettől függetlenített polcrendszert is ügyesen egységes távolságra kell forgatni, vízszintjét annak is megőrizve.

Ezt továbbra is tartani kell, amikor az eszközeinket pakoljuk rá. És itt jön a macera. Ugyanis, ami a polcon van, eszköz, kábel stb., semmi nem érhet hozzá a kerethez! Mihelyt hozzá ér, abban a pillanatban megszűnik az állvány hatása, hiszen akkor valamilyen formában már átjön a rezgés az eszközeinkre.

Illetve, van teherbíró képessége is minden modellnek - amire vigyázni kell. Ha minden eszközünk rajta van, és még kézzel le tudjuk nyomni, majd visszaemelkedik a polcrendszer, akkor jó. Illetve, a legjobb hatékonysága akkor van, ha csak 1 – 2 millimétert süllyesztjük meg.

A keret érintési szabálya alól egy dolog kivétel. A fő betáp csatlakozó, illetve kábel. Ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni, de mivel a levegőben kell jönnie (!) a konnektortól, már nem hoz át annyi rezgést, hogy elvegye az állvány hatékonyságát. Viszont, az elosztó aljzatunkat már az állványra kell helyezni és onnan bekötni a készülékeket.

Az első hangok – az utolsóig

A sok előkészület után, ami alatt azért leizzad az ember, nagy lelkesedéssel huppantam le a hallgató helyre. Elindítottam, talán egy teszt lemezt, de lehet, hogy Shirley Horn – Softly c. albuma szólt. Mindegy, hogyan is volt, mert nemsokára, egymás után akartam újra meghallgatni a kedvenc lemezeimet!

Ugyanis, valami tényleg változott! Úgy tudnám talán a legjobban kifejezni: a hangok egyszerűen elszabadultak!

Félelmetes, de eddig annak örültem, hogy gyönyörű széles és mély színpadom van, és minden hangszernek a helyét tudom pozícionálni. Ekkor viszont már úgy szólaltak meg a hangok, hogy nem csak a helyén, vagy a helyről hallottam szólni, hanem előrejöttek a fülemig és vissza. Szinte láthatóan! A tér minden irányába, mélységébe és magasságába! Fülig ért a szám! Ilyet tud az én rendszerem?

De nem csak ennyi történt. Észrevettem, hogy emellett, megváltozott a hanganyagok tartalma is. Először úgy tűnt, mint ha a gyönyörű, sokkal jobban élő hangok mellett, valami elveszett volna. Valami, ami eddig megvolt, most pedig nincs! Csak a hangok közeledtek hozzám, semmi más. Csak ennyi van a felvételen? – gondoltam. Eddig több valamit hallottam a hangok/ból/mellett!

Gondolkodtam és gondolkodtam. Egyszer csak leesett!

Hát persze! Amit eddig még hallottam, minden felvétel alatt, az a zaj volt! Az, amit az elektronikák zizegése okozott! Most meg, az összes eszközömnek a felesleges önrezgését és felvett szeizmikus rezgését elvette és minden tökéletes nyugalomban szólalt meg! Igen. Erről beszélt a gyártó, már emlékszem. Erről a nyugalomról, amely egészen más dimenzióba helyezi a zenehallgatást, a hang-közlést.

A legérdekesebb tapasztalatom pedig az volt, hogy amíg ezeket végiggondoltam, még a gondolkodásom is megváltozott, talán mondhatjuk így, kicsit közhelyesen, az egész világról. Amíg az ember a rutinszerű életét éli, az egyre maradandóbb véleményével és személyiség tulajdonságaival, hajlamos megfeledkezni arról, hogy minden eseménynek, helyzetnek, egy-egy témának, az embereknek, sőt, saját magunknak is lehet olyan dimenziója és nézőpontja, amit még nem ismertünk, ahonnan még nem is néztük?! Ide vonatkoztatva a hifizéshez: rá kellett döbbennem - szólhat még így is a hifi?

Milyen mélysége és magassága van még a hangoknak, a frekvenciáknak? Annyi felharmonikus szólal meg, amennyit már nem is lehet rögtön felfogni ésszel!...

De, rögtön jön a többi kérdés és újabb és újabb ötlet: így, ha maradt hiba az akusztikában, azon is újra lehet változtatni, javítani. Sőt, a falak rezgéseivel, saját rezonanciafrekvenciájukkal, befolyásolásukkal mi a helyzet? Azokat is hangolni kellene?

Fém az állvány a hangfalak alatt – jár benne az energia és nem tudja levezetni? Fa kellene? Esetleg jóval nehezebbek, mint a mostaniak, vagy könnyebbek és hozzá hangolni a dobozainkhoz? Tüskén, vagy fa kockán áll a hangfalunk? Rózsafa lábon, vagy ébenfán? - most már ezeket is meg lehet majd hallani? …

… de nem szeretném most tovább fűzni ezeket a gondolatokat. Nem akarok megbotránkozást sem kelteni. De ténynek gondolom, hogy minden, amit változtatunk, akár a rendszerünkön, akár a környezetén, hatással van a kapott hangra. Ha a végletekig akarjuk finomítani, megtehetjük. Ha megelégszünk a zene örömével egy egyszerűbb beállításon, megtehetjük.

A lényeg, hogy mindig tudjuk értékelni és élvezni, amink van, de ugyanakkor készen kell állni a változásra is, mert mindig lesz olyan lehetőség, olyan dimenzió, amire nem számítottunk! Engem ez az élmény, egy ilyen dimenzióba kalauzolt el. Remélem, hogy még sokaknak lesz ebben az örömben részük. Különösen azért, mert akkor sokkal többen fogják majd azt mondani, hogy aki írta ezt a kis cikket, nem is olyan bogaras ember…