Az olvasó szerkesztő is szeretett volna hozzászólni e szám fő témájához, a fázisos kérdésekhez. Így, egy rövid írás erejéig engedjék meg, hogy én is kiegészítsem tapasztalataimmal az újságot.
Első kalandom a fázissal, olyan esetlegesen történt, ahogy általában minden elektromos eszközünket, vagy így, vagy úgy dugjuk be az aljzatba.
Gyermek voltam, amikor édesapám szerelt valamilyen gépet, és mivel meg lehetett törve a drót a dugónál, így levágta és egy szerelhetőt akart kötni a helyére. Én pedig, mint általában a villásdugóval szokás, szépen fogtam, és reflexből bedugtam. Igen ám, de nem volt már rajta 10cm-nél hosszabb kábel, így az áram, elképzelni sem tudtam hogyan, de a kis összeérő drótvégeken keresztül kiszabadult, és egy félméteres lángcsóvát húzott a fejem mellett… Hála Istennek nem lett bajom és talán közben le is kapcsolt az automata, vagy valahogy rögtön ki is húztam a csonkolt kábeles dugót.
Tehát első kalandom így esett, elég esetlegesen bedugva, helyes fázisállásra nem figyelve, de még csak fogyasztóval sem kapcsolódva, saját bőrömön tanulva. Azt hiszem, sokan így dugják be a hifis és egyéb elektromos eszközeiket is a hálózatba. Vagy így, vagy úgy. S, ha komolyan veszi a hifista a foglalatosságát, és értelmezni akarja a hangképet, hogy ehhez mérten állítgasson tovább és fejlesszen, bizony esetleges alaphoz viszonyít.
Egy ideje, - mióta engem is tanítottak róla, - már igyekszem figyelni arra, hogy nem csak a hifi eszközeim, hanem az egész ház minden fogyasztója, a neki megfelelő, helyes fázisállásban csatlakozzon a hálózatra. Így sikerült az ezzel járó, a hangképben is komoly károkat okozó hibákat kiküszöbölni, és amit csak lehet, az eszközeim potenciáljából kihozni. Így remélem, helyes alapra került a viszonyításom is.
Viszont nemrég egy eset felbosszantott, annyira, hogy el is mesélem. Épp hifis körökben forgolódtam nemrég, tapasztalatot gyűjteni, érlelődni az igényességemben. Ebből ugye, sosem elég.
Amint hazaértem, szerettem volna viszonyítani a saját láncom hangját, az idegenben hallottal. Sőt, két, nekem új eszközt is sikerült hazahoznom. (Több éve hallgatok NS - Natural Sounding erősítőt, egy kedves DIY-ból induló, de magas szintre jutó magyar fejlesztő jóvoltából – most a „retró antitorony” egyik esélyesét, egy hálózati aljzattal szerelt Sony TA-F650ESD-t hasonlítottam össze ezzel. Cd játszóból sokáig 950-es Philips-et használtam, majd Sony CDP-XA5ES-t – most pedig a Sony CDP-2700-as stúdió gépét hoztam hallgatni.)
Bekapcsoltam hát a saját rendszeremet. Az első érzésem: csalódás. Nem ilyen szálkásra emlékeztem a saját hangomat illetően. Illetve, szinte zajos az egész hangkép. Kicseréltem az új erősítőre a meghajtást, és bár talán javult a helyzet, de ez a tónus még megmaradt. Hát, biztos a kábeleim nem olyan jók, szűrnek és nem elég áteresztőek. Talán ez lehet a baj, és ebben kell még tovább fejlődnöm. Aztán betettem az új CD pörgetőt is. Tisztult valamelyest a hang, de mivel ez pontosabb, precízebb, mint amit eddig hallgattam, a hibajelenség is felerősödött. Zajos, enyhét torzít, mint, ha szemetes LP pörögne… Még arra is gondoltam, hogy esetleg az én fáradtságom, s a fülem állapota okozza a bajt, jelezve, hogy már aludni kellene és holnap próbálkozni a megfejtéssel. (Ugye idő, elvileg holnap is lesz, de milyen a hifis, még ma szeretné a fejlődést átélni, hogy holnap már a következő lépésen gondolkodhasson.) Hát ennek a feszítésnek az impulzusmenetében feküdtem le és másnap kezdtem újra a hibakeresést.
Reggeli készülődés közben a konyhában, eszembe jutott ellenőrizni, az érintetlennek hitt elektromos géppark beállítását. Pedig este még át is gondoltam, mi mindent állítottam már be (a hűtőtől – a sütőkig) és, hogy még telefontöltőt sem hagytam bedugva… amikor hirtelen megláttam egy szokatlan kis dugót az egyik hosszabbítóban. Ez, mi lehet, hol van a vége? – kezdtem gyorsan keresni a munkapulton. Meg is találtam! Egy kávé/mák/dió/porcukor daráló! „Szívem, ezt mióta hagytad itt bedugva?” – hangzott a gyors kérdés a hifista férj szájából.
Mondanom sem kell, de ez okozta a „tragédiát”. Két napja be volt dugva és úgy maradt. Pedig hányszor mondtam már a feleségemnek, hogy figyeljen a helyes fázisállásokra! Nos, helyreállt a láncom hangja, és mindegyik eszköz a tudásához mérten igyekezett újra a legtisztábban szólni!
„Ez kész agyrém!” – gondolhatja a kedves olvasó. Hát ennyire mindenre kell figyelni a hifizésben? Sőt, ennyire képes kimutatni egy rendszer ezeket az elektromos hibákat?
Igen, sajnos igen. Nem mindegyik rendszer képes ugyanannyira a hibák visszatükrözésére, de minél nagyobb egy lánc felbontóképessége, annál jobban hallható minden kicsi változtatás a ház hálózatában.
