Előzetes

Jogos a kérdés a nem magnósoktól, - hogy a retro rovatban már megint egy kazettás? Miért nem valami olyat tesztelünk már, ami lemezt forgat, vagy nagyméretű orsót visz, vagy bármit, csak ne kazettást. Nos, eleve úgy indult a magazin, hogy a kazettásokat külön kezeljük. Egyik gyűjtő barátom jóvoltából, eleve erős lett volna ez a vonal. Azt hiszem lélekben velünk tart, ugyanakkor szeretném az Ő emlékéért is, ha lehet, tovább szélesíteni e csapást.

Újabban valahogyan megszaporodtak a magnósok. Lehet találgatni ennek mi az oka. Én oda vezetném vissza, hogy a formátum mélyebb betekintést ad, több lehetőség van hozzányúlni a technikán keresztül a zenéhez. Emellett kedves, szerethető, sokunknak jelent nosztalgiát, ami visszaidézi a fiatalságot és az akkor megélt életérzést. Egy olyan világba röpíthet el, amit úgy vélem legtöbben nem szerettük volna, ha ennyire gyorsan elmúlik. Emellett pedig intenzíven terjed a stream, ahol tényleg nincs lehetőség hozzáérni még a lemeztokhoz sem és így lecsupaszítva kevésbé személyes az ápolható kapcsolat a zenével. A fizikai hordozók erősítik a műfaj szeretetét, nemkülönben a hifi, melyen keresztül többen kedvelték meg a zenét, ha már inkább a technika állt közel hozzájuk, sem mint a művészi kifejezés.

Hozzáadott értékként, na meg az üzlet miatt is léteztek extrák, úgy, mint: kitűzők, ruházat, szakújságok. A falainkon voltak poszterek, fényképek, emlékszünk még ezekre. A zene szinte a „mindent” jelentette. Meghatározta a gondolkodást, a hovatartozást, a megjelenést, a viselkedést, - már legalábbis igen sok rajongónál. Ha láttál egy magadfajta fiatalt el tudtad dönteni, hogy metálos, punk, vagy DM-es, azt, hogy általában milyen stílust képvisel, hova tartozik. Az előadók sokszor szinte félistenként ejtették rabul az elmét. Mindenki hozzájuk akart hasonlítani, vagy éppen nem, attól függően melyik táborhoz tartozott az illető. És ez a lényeg. Elmondhattuk, hogy tartoztunk (és még mindig elmondhatjuk, hogy tartozunk) valahova. Tulajdonképpen a zenén keresztül éltük meg az életet.

A globalizált digitális világban viszont már csak a zene van, de az a kérdés, ma még mennyit jelenthet ez, amikor az információözönben a zene már inkább csak egy kicsiny részletet képvisel. Ma jobbára a különböző online platformok véleményvezéreit követik. A sztárok emiatt nem is annyira a zenei előadók, - tisztelet a kivételnek!

A zene a lélek mélyére hatol és onnan szabadít fel érzéseket, érzelmeket, az információról általában ez kevésbé mondható el. Amennyiben pedig mennyiséggel társul nehezebb lesz rájönni, hogy ez már messze nem az a világ, ami annak idején, - az Alpine AL-90 magnó idején volt. Viszont tájékozottsággal és széleskörű ismeretekkel jár együtt, így nem is biztos, hogy ez különösebben hiányozni fog.

A magnó

Mindez, amit előzetesben leírtam, hogyan függ össze az Alpine magnóval? Csak annyiban, hogy ez is annak a világnak a fizikai kifejeződése. Az egész fizimiskája már előre azt tükrözi, hogy ez a magnó bizony a zenei élvezet szolgálatában fog állni.

A kérdés az, hogy szerethető e? Mint magnós mondhatom, hogy igen, de idáig, hogy valóban az lehessen hosszú út vezetett. Az út kezdete az első találkozásra datálható és az, hogy akkor elengedtem, vagyis, képes voltam elengedni azt támasztja alá, hogy nem egyértelműen győzött meg. Pedig ehhez több eszköz is rendelkezésére állt. Luxman K-05 csúcsmagnó, a gyűjtők által hőn áhított ritkaság Alpine változata. Műszakilag azonos platform, színben és méretben van szembeötlő eltérés. Ez feketeségével modernebbnek hat és azzal, hogy az aljáról lecsaptak egy kezelőfelület-sornyi előlapot, a fedélzete is sűrűbb lett. Nyolcvanas évek eleje, már komputeres autokalibrációval, de még deprez műszerrel. Nézzük részletesen-tételesen a felhozatalt a kezelőszervekből.

Az előlapon egyetlen apró plusz kallantyúnak sincs szabad hely, így tényleg ez az egyik legjobban beépített masina, amivel eddig dolgom volt. A logikát követve bal felülről kezdeném az Eject gombbal, mely kézre áll, megnyomásával pedig kivágódik a kazetta ajtó. Ezt könnyű megfékezni a hüvelykujj segítségével, ami egy kis gyakorlattal már éppen jó helyre esik. A vastag üveggel borított és alatta igen informatívan felmatricázott ajtó eme viselkedése típushibára utal, mely könnyen orvosolható lenne a fékező mechanika felújításával, de javíttatni csak akut hiba esetén érdemes, mert az esztétikai állapot elsőbbséget élvez, mivel akkor könnyebben marad meg szépnek, ha kevesebbet van hurcolva. Ilyen jelentéktelen, bár azért hozzátenném, hogy zavaró hibánál átmenetileg érdemes lehet ezt a kompromisszumot megkötni.

Lehetőség van belenyúlni a szalagsebességbe közvetlenül az Eject gomb alatt található és igen hasznos Pitch kontroll funkcióval, tekintve, hogy nincs két egyforma sebességen futó magnó. (Ami most kivételesen nem gond.) A minimális eltérés általában nem zavaró, de rögtön az lesz, ha kilép a fül által még elfogadható tűrésből, mert a másik magnóval felvett kazetta túl gyors, vagy túl lassú. Dicséretes, hogy van lehetőség korrekcióra, - ez a felső kategóriás termékek ismérve, ahol erre is gondoltak.

A bekapcsoló gomb egyértelmű és könnyen kezelhető, nem úgy, mint a Nakamichi ZX-9-nél, ahol még mindig azon vacillálok, hogy melyiket ne nyomjam véletlen, ezt, vagy az Ejectet, ha csak be akarom kapcsolni. Az megint más kérdés, hogy hallgatni melyiket üzemelem be gyakrabban, - lehet találgatni… A fejhallgató kimenete van legalul és az elrendezés logikáját a könnyű kezelhetőség gyakorlata erősíti. A kazetta ajtó túlméretes, legalábbis a kazetta tokhoz képest, de mivel része egy leüvegezett design részlegnek, csukottan ez nem annyira feltűnő. Az igen vastag üveget elegáns imbuszos csavarozás rögzíti a keretéhez. Általánosan elmondható, hogy mindenhol párhuzamosak a hézagok élei, rendezettek a vonalak, esztétikus a kivitelezés és a megvalósítás.

A kazettafészek alatt találjuk a fő kezelőszerveket. Soroljam fel? – szerintem ugorjunk egyet jobbra, így tovább a kalibráló komputer visszajelzőjére, ami mellett még az informatív kazettatípus választó kijelzője és a négyjegyű számláló található. Pontosan megmunkált üveg fedi az ajtóhoz hasonlóan, szintén igényesen grafikált fémet. Az üveget három egyértelmű feladatot kapott gomb miatt ütötték át és ezzel a megoldással így külön hangsúlyossá váltak ezek a funkciók. Ezzel a kalibrálás folyamata egy magabiztosabb kivitelezést enged, hiszen nem keverhető a többi funkcióval. A többi e miatt mindjárt jelentéktelenebbnek hat, hiszen a fekete előlapon fekete gombokat nyomkodhatunk. Talán pont így tették helyére a dolgokat, mert a számlálót befolyásoló és a memória, író és törlő gombjai már ez alatt sorakoznak, jelezve nem annyira kiemelt, de azért fontos a szerepkör, mely rájuk van bízva.

A kalibráló gombok vannak a magnó mértani közepének tengelyvonalában, szemmértékkel mérve természetesen, de annyira annak tűnik, hogy ezt ki merem jelenteni centi nélkül is. E kiemelt résztől jobbra és immáron elhagyva a képzeletbeli felező vonalat a kijelzőt leljük, az eddig megszokotthoz képest csenevészebb üvegezés alatt, melynek a miértjét nem kérdőjelezem meg, mert illeszkedik ide. De azért furcsa, hogy lefelezték a vastagságát. A zöld háttérvilágítás jól passzol az általánosságban zöld ledekkel kommunikáló magnó számára. Van néhol narancs is, például a monitorállásnak, ahol a source - bejövő jel kapta ezt a kissé riasztó és így elutasító színt, - már úgy értem, a kifejezetten barátságos zöldhöz képest. Auto Play, Auto Rew – kényelmi funkciók, a végállásba került kazettának ad újrakonfigurálást. Ha ezek nincsenek funkcionalitásban, akkor csak ugyanúgy megáll, mint az összes többi magnó. MPX filter, majd jobbra tőle a már szóba hozott monitorozás kapcsolója, majd kissé odébb, illetve ez előlapi mércével, jóval „odább” a kijelző végállás kitartásért felelős gombocska a Peak/Vu felirattal.

Lejjebb, csúszó potik gondoskodnak az elegancia és a jel továbbviteléről és egyben adnak lehetőséget vonalszintről, illetve mikrofonról a külön beállításra. Az alsó sor tekerői nem jelentéktelenségből kerültek ide, hanem inkább a helyes logika által diktált gyakorlati megvalósítás érdeme. Időzítő balról az első, mely áram alá helyezésnél adhat indítást lejátszásra és felvételre. Mai szemmel milyen romantikus folyamat: műsorújság elő, - kívánt előadás kezdetére időzítő beállít, majd mire a legközelebb a magnó elé kerülünk kazettán az anyag. Azt hiszem, ezt a gyakorlatot mára elég kevesen űzik. Ez is csak feltételezés, hogy egyáltalán van olyan, aki így rögzít, mert nem tudok példát mondani rá.

Kanyarodjunk vissza a kapcsolókhoz, mert jön az, melyhez az a funkció társul, amit még nem kellett használni és emiatt kivívta a magnó kalibrálási rendszere a tiszteletemet. Ez a Bias (előmágnesezés) finomállító! Automatán bekalibrálunk, majd jön a dilemmázás, hogy jól sikerült e? Majd az ellenőrzés, hogy igen, vagy nem, - a monitor gomb nyomkodása közben jön a fülelés és biztonságból a tekergetése a fentebb nevezettnek. Még soha nem kellett belenyúlni a komputer beállított értéket korrigálva! De, ha szükség lenne rá, lehetne.

Kazettafajta-váltó következik, majd a Dolby B, C és itt jegyezném meg, hogy még külső zajszűrő is csatlakoztatható rá, melyet a hátlapon elhelyezkedő RCA csatlakozás kiállásai bizonyítanak. Utolsó a sorban a kimeneti jelszínt szabályzó, mely egyben a fejhallgató jelerősség szabályozója is. A szokásos és kivételesen nem annyira mondvacsinált helykihasználás érdekében a mikrofon bemenetek csatlakozói zárják a sort jobbra lent.

Mondanom sem kell, természetesen, mint minden valamire való csúcs magnó, ez is háromfejes, - és Dual Capstan a hajtómű…

Bekapcsolásra zöldes fénnyel kelnek életre a ledek. Első lépés a szalagfajta választót beállítani a kazettához, - így ni. Enyhe nyomás a Play gombon és a lejátszás egy kis elektronikus hang és egy halk kattanás társaságában megindul. Kicsit olyan, mint a régi villanymozdonyok, melyek áramra kapcsolva azon morfondíroznak, hogy most merre előre és ezt a hezitálást játékos gerjedéssel oldják fel. Ilyesmi, csak sokkalta halkabb folyamat, mely végbemegy. Sajnos nem emlékszem már rá, hogy az is ilyen volt e, amivel anno találkoztam, vagy ez már kissé problémás és ezért ilyen, de úgy emlékszem mintha ez echte ilyenre lenne tervezve és most csak remélem, hogy nem tévedek.

Beállítottam felvételre és igen állítom, az egyik legjobban használható gép. Nem csak gyakorlatban, hanem minőségében is. Nem számolhatok be különösebb veszteségről semelyik kazettatípusnál. Ha pedig nincs veszteség, akkor a funkció általam el van könyvelve jónak. Megírtam vele legkevesebb harminc kazettát és se a szalagkezelésére, se a felvételre nincs panaszom. Biztos vagyok benne, hogy a kazetták között az esetlegesség jegyében lehettek itt-ott, helyenként viseltesebbek is, már enyhébb gyűrődésekre, vagy recézettségre a széleken gondolok, de annyira jól működik a mechanika, hogy, ha volt is hibátlanul kisimította. Elsősorban CrO2 (krómos) kazettákat használtam. Kalibrálni minden szalagtípus változtatásnál szükségeltetik, - logikusan és általában szépen beállít a kazettákhoz. Ritkán, de előfordult, hogy nem ment neki, ilyenkor a visszajelzés zöldje helyett a másik, a riogató (narancs) szín rögtön tájékoztat a kudarcról. Ilyenkor lehet újra próbálkozni, másodjára általában teljes sikerrel.

A hangja

Mondhatnám, hogy kissé Luxmanos, na, de milyen is az a hang. Elsősorban plasztikus, nem túl látványos, inkább kiegyenlített. Nagy sávszélességű, stabil, informatív, könnyen hallgatható. Enyhén lágy, de többnyire nélkülözi a saját karakterét. A fázisforgatásra viszont finnyás. Karaktere ettől változik, de igazából mindkettő állásban vannak erényei. Egyikben az elébb felsoroltak, a másikban viszont kiegészül egy kicsit dögös, rockos, erőteljesebb megszólalással. Attól tartok, az illeszkedés dönt arról melyikben érdemes használni, nálam ez utóbbi vált be újabban. Érdekes viszont, hogy ez közelebb van az ellenfázis esetén tapasztaltakhoz, most mégsem hallom a rendszeresen kísérő elektronikusságot és beszűkülést a sávszéleken. Viszont már tudom, hogy közel húsz éve miért engedtem el. Köszönöm… - ez egy újabb tanulság.

Műszaki részletek

3-fejes, egykazettás deck

4 sávos, 2 sztereo csatornával

Szalagsebesség: 4.76 cm/s

Fejek: 1 x felvevő, 1 x lejátszó, 1 x törlő

Kazetta típus: Type I (Normal), CrO2, Metal

Zajcsökkentés: Dolby B, C

Frekvencia átvitel: 20Hz-től 22kHz-ig  (Metal kazetta)

Jel-zaj arány: 64dB  (dolby C)

Nyávogás: 0.03%

Torzítás: 2%

Kimenet: 0.58V

Méretek: 435 x 126 x 347mm

Tömeg: 10.1kg