Nem is emlékszem már mikor botlottam bele az írott sajtó hasábjain hasonlóba. Jó, de ki akarna manapság ilyesmivel foglalkozni, mikor évek óta azt hallani, hogy az analóg rádióadásnak lassan leáldozik. Igaz, én magam sem, - mégis van valami, talán egy elkószált erő, vagy a sors bal keze, mely életre hívta ezeket az eseményeket is. Ha pedig van, akkor lehet, érdemes mögé pillantani! Vajon miért lehet még létjogosultsága. Azért lassan a testtel! A mai napig rengetegen hallgatják, akár a kocsiban, vagy egy kis zsebrádión, vagy teljesen hagyományosan a „szent” hifitorony része a tuner és úgy.

Lehet, bizarr felvetés, de az átlagfelhasználó kiépített antennát, majdhogynem csak hírből ismer. Én legalábbis legtöbbször a drótos megoldással találkozom inkább. Mi több magam is legfeljebb kocarádiós vagyok. Újabban lett olyan elfoglaltságom, amihez jól jön a zenei támogatás, például kerti munkák, - vakolás, vagy egyéb, szabadban végezhető tevékenységek, amikre szívesebben hangolódok rá némelyik adással, a „kerti” hifi rendszeren keresztül. (A vasárnap délutáni műsor a kedvencem, visszahozza a régi gyerekkori élményeimet.)

Sajnos a digitális alapokra építkező rádióadás minősége van olyan „egyszerű”, (ezt a kifejezést használom, hogy ne sértsek meg senkit,) ami elég sok adástól menekülésre késztet. Hogyan van ez? Anno még szalagról, lemezről, vagy „uram bocsá” CD-ről játszották a zenéket. Nekünk meg Orionok, Videotonok és ehhez passzoló elektronikáink voltak ennek a fogadására. Most meg, az elérhető minőség ezen a téren a harminc-negyven évvel előbbihez képest összehasonlíthatatlan fejlődésen ment keresztül, viszont a jel, ami érkezik jobbára tömörített digitális. Furcsa libikóka. Én azt gondolnám a felhasználói környezet minőségbeli előrelépésével párhuzamosan fejlődik a szolgáltatói, de sajnos a legtöbb esetben pont fordítva van. Szerencsére még mindig van kivétel, „ments-vár” ahová nyugodtan átkapcsolhatunk, mert nem fogunk csalódni.

A hifiben forráskészülékként érdekes mód a tunert tarthatnánk az egyik legmagasabb nívónak az analóg vonalon, csak megfelelő adást szükségeltetik találni hozzá. A Bartók rádió ebből a szempontból is igen közkedvelt még mindig, azon belül is az élő adások külön figyelmet érdemelnek. Ha az egyik ilyet, netán összehasonlítanánk egy már felvett, szalagos magnón elérhető „master” felvétellel, vagy egy jobb vinyl lemezzel, bizony borítékolható, hogy az élő adás nemcsak tartja velük a lépést, hanem akár jobb is lehet azoknál. Ehhez persze érdemes felzárkóztatni minőségben a tunert és a tőle elvonatkoztathatatlan antennát a megfelelő kiépítéssel.

Ha viszont maradunk átlagfelhasználók, ezekkel túl sokat nem foglalkozva, akkor is kellemes élmények társulhatnak az adáshoz. Megpróbáltuk ezeken az átlagos állapotokon keresztül feltérképezni, milyen visszacsatolással érkezik meg a jel, hogyha egy drótdarabra bízzuk az antenna szerepét. A vétel jelerősségének mekkora a szerepe a hangzásban? Vajon a legendás csúcsgépek jelentenek-e előnyt az egyszerűbb masinákhoz képest, vagy az antenna használatának elmaradása miatt előnyük elolvad? Akad e közülük, amely élvezhető műsorforrást csinál a tömörített digitális forrásból? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ!

Az antennáról

Ha már rádió teszt kérem, engedjenek meg egy rövid kis szösszenetet az antennákról is, mint a rádió elválaszthatatlan részéről.

Mert megvásárolhatjuk a világ legjobb rádióját, ha nincs jel. Legfeljebb szobadíszként tekinthetünk reá.

Kérem, nézzék el nekem, de mint a hifi más területén is úgy a rádióadásoknál is az analóg–ot tekintem a csúcsnak, és itt szigorúan és szubjektíven a zenehallgatás minőségére gondoltam. Aki rádiózik azok számára biztosan nem ismeretlen az úgynevezett Multipath hatás. Ez egy sugárzási anomália. Szerencsés földrajzi elhelyezkedés esetén ez a jelenség már egy egyszerű antennával is elkerülhető, de ha dimbes- dombos részen lakunk, vagy messze az adótoronytól, akkor bizony elengedhetetlen a jó antenna. Feltéve, ha jó minőségben szeretnénk rádiózni.

De térjünk vissza arra a fránya Multipath hatásra.

Ez nem más, mint a sugárzott rádióhullámok időbeni eltolódása. A rádióhullámok fénysebességgel terjednek, ha útjába kerül egy épület vagy tárgy, akkor arról vissza verődik, vagy némileg irányt változtat, és ezzel lelassul az egyenesen a cél felé haladó hullámokhoz képest. Ami azt jelenti, hogy némi késéssel fog megérkezni. Ha egy jó antennánk van, akkor ideális esetben csak a közvetlenül érkező rádiójeleket fogjuk befogni.

Amennyiben rádióvétel szempontjából szerencsétlenebb helyen lakunk, vagy a belvárosi lakásunk szobaantennájával kísérletezünk, előfordulhat, hogy megtapasztaljuk, milyen is az az alattomos Multipath. Azért nevezem alattomosnak, mert látszólag erős vétel mellett is rossz hangot tud produkálni. Erős vétel azért lehet, mert a rádiójelek megérkeznek a készülékünkhöz, de mivel azok egy része időben késve érkezik, így a lőttek is tiszta hangnak és a jó térnek. Itt sokan azt hiszik, hogy vagy a műsorforrás hibája vagy a rádiója a gyenge pedig lehet, hogy egy jó antenna megoldaná! Az idősebbek talán még emlékeznek az analóg földi TV műsorokon jelentkező szellemképre a rádiónál ugyan így jelentkezik csak ott nem a szemünket bántja, hanem a fülünket. Tehát kedves hobbis társak, antennára fel!

Feltételeztem, hogy a kéznél lévő lemezjátszó földkábel pont megfelelő lesz antennának. Másfél méter hosszú, így az elégséges vételi tulajdonságai mellett már épp elér a radiátorig, ahol egy távirányító ráhelyezésével sikerült is rögzíteni. A próbálkozásoknak helyet, a megszokott állvány felső polca biztosította, a meghajtást a Levinson szett és köreinkben mostanában igen kedvelté vált Rosso Fiorentino Volterra hangfalak adták. Az összeköttetésekért a megszokott kábelszett felelt. Vakteszt lévén készülékeink takarásban voltak, - most egy egyszerű puha rongy lett a célszerszám, - nem volt szükség a paraván bevetésére, ami a hangra is jótékony hatással lett. Igaz ez a módi a titokzatosságnak nem annyira kedvez. Na, bumm! Ezzel buktunk némi misztikát, de a teszt nosztalgiát felelevenítő retró jellegének amúgy sincs különösebb visszahatása a jelen piaci állapotokra. Tevékenységünket ugyan komolyan vettük, de a tétnélkülisége miatt, bujkált benne némi játékosság is. Vakteszt lévén, szokás szerint senki nem tudott semmiről, csak annyit kértem, hogy az elsőt mindenki tekintse egyfajta hivatkozási alapnak és ez érjen tíz pontot, majd ehhez képest viszonyítsa a többit. Összesen hét tunert hallgattunk meg. Természetes, hogy mindegyik bemelegített állapotban, beállítva és fázishelyes hálózati csatlakoztatással készült fel erre.

A Pioneer TX-9500 volt az első kiválasztott, így mindenki ehhez képest adhatott kevesebbet, vagy többet, ízlése szerint. Feltételeztük, hogy az ízlésbeli szórás ellenére kialakul egy olyan végeredmény, melyből egyértelmű válaszokat kapunk a kérdéseinkre. Hubay Jenő - A moll hegedűverseny 3. tétele Szabadi Vilmos és a Miskolci Szimfónikus zenekar előadásában - az első tétel, mely elhangzott. Az ítészek nem voltak könnyű helyzetben, műadó híján a változó zenei felhozatal nehezítette az értékelésüket. Mindössze a bemondó visszatérő beszédhangja és a készülékek egyedi jellege, - ami még a változó műsorforrás mellett is megmaradt, - jelenthetett valós segítséget. A Pioneer képességeit, az analógos, selymes, lágy, de mélyszegény és kissé tompa jellemzőkkel illették, pedig a drótos megoldás ellenére, a vétel erőmérő mutatója felkúszott közel a maximumig. (Korábban gyengébb jelerősség mellett is próbáltuk és még akkor jól teljesített.)

A Pioneer TX-9500 AM/FM tuner, analóg skálázású, a szemnek kifejezetten kellemes háttérvilágítással. Kezelése gyerekjáték, terjedelmes frontális kiterjedéséhez jól arányított kezelőszervek járnak. Fix és hangerőszabályozott kimenetei közül az állandó 650mV vonalszintet biztosítóra kötöttünk rá. Belső felépítése alapján is lerí róla az átgondolt és gondos tervezés, méretes hálózati tápegysége pedig csúcsmodellnek kijáró spórolásmentességről biztosít. Átviteli frekvenciatartománya 20-tól 15kHz-ig terjed és a sztereo csatorna elválasztásának értékére 75dB-t adnak meg. A teljes harmonikus torzítása 0,2% 1kHz-en mérve, a súlya 9,1kg. További érdekessége, hogy egy beépített 440Hz-es jelgenerátort kapott felvételi kalibrációhoz, szükség esetére. 1975-1977-ig gyártották, akkori ára 400 USD körül mozgott.

Modern idők járnak már a retróban is! A Sony ST-SA3ES AM/FM tuner lett a második szereplő a megmérettetésben. Igaz, nem csúcsgép, csak az alatti, de az dobja rá az első követ, aki kevesli érte azt a 120.000.- forintos (cca. 500USD) bekerülési árat, melyet annakidején elkértek érte a boltokban. Rezonanciamentesre tervezett háza gondoskodik a minőség külső érzetéről. Informatív kijelzője RDS EON funkciók megjelenítésére is alkalmas. 1995-től 2000-ig tartó forgalmazása során igen kelendőnek bizonyult, képességeihez mérten elérhető ára miatt. Kapcsolható A/B antennakimenettel szerelték, illetve megannyi kényelmi funkció elérhető az előlapi kezelőfelületről. A megadott torzítási értéke 0,03%, ami igen jónak számít. Frekvencia átvitele FM-en 15Hz-15kHz-ig terjed, míg a jel/zaj aránya sztereo üzemmód esetén 76dB. A korkényelem kiszolgálása alapján szükségszerűen távirányítható is. A súlya pedig mindössze 4,5kg és, vagy 13Watt fogyasztási értéket látok vele kapcsolatban az adatlapján. Antonin Dvorak - D-moll szerenád első tétele szólalt meg a Londoni Filharmonikusok előadásában: „digtális íz, közép és magas picit érdes, pontos hang, nagy sávszélek” idézek a véleményekből egy – két elhangzó értékelést.

Volt, hogy a zeneművek közé ékelődött egy – egy nagyobb lélegzetvételnyi reklám, vagy ismeretterjesztő rész. Míg ezek tartottak, addig a lepel alatt próbáltam közös nevezőre hozni a sötétben az állomáskereső funkciót a saját szándékaimmal. A skála, vagy a digitális kijelző informált, így az értékeket még csak megleltem, de sötétben a keresőgombok megtalálása néha igen komoly kihívást jelentett a modernebb gépeknél. Némi kutatás után a gombok között, és csak áthangolódtunk a Petőfi, vagy a Jazzy adására is…

SAE (Scientific Audio Electronics) MK6 FM tuner Made in USA 1971-74. Csak FM orientált vételre alkalmas. Komoly megépítettség jellemzi, kívül belül egyaránt, amit híven tükröz 10kg-os súlya is, (az opcionálisan rendelhető faháza nélkül). Belsejét nézegetve, esztétikailag könnyen reakcióba lép a technika iránt mégoly csekély fogékonyságot mutató elmével is. Felkészítették egy magasabb prioritásból származó antenna bekötésére is (a mi villanydrótunkra „pszichésen” kevésbé) ennek billenő kapcsolóit az előlapon találjuk, középen alul. Hangerőszabályozott kimenettel is rendelkezik, így akár közvetlenül végerősítőre is köthető, de ez a megoldás segítséget jelenthet egy felvétel során is. 1050 USD árulkodik róla, hogy a maga korában nem viccnek szánták, de nem csak ezért érdemes komolyan venni. Az utókor értékelése szerint a valaha létezett legjobb tunerek között van a helye, mégpedig ez a lista egy igen előkelő pozíciót ad ki neki. Beépített oszcilloszkóp, ahogy a legnagyobbaknak dukál, tájékoztat folyamatosan a vételről egy vibráló zöld pacagombolyag. Jel/zaj aránya 75db, míg a harmonikus torzítási értéke 0,1%. Frekvencia átvitele 20Hz-15kHz, a szokásos méréstartományokon belül. Andrew Lloyd Webber – Macskák szólalt meg Malek Andrea előadásában. Volt, aki nem értékelte eléggé és tehette ezt egészen őszintén, hiszen nem volt rá semmi befolyás: fátyolos, ködös, gyenge magas, kicsit szegényes a hangja, digitális íz, de a kontraszt is megjelent a hallgatóság értékelésében, mégpedig „szárnyaló, élő, nagy tér és levegős. Ki mihez van szokva ugyebár, - nem vagyunk egyformák. A Jazzy rádión Christina Aguilera dalolt nekünk, de erre később külön kitérek majd.

Sony ST-S555ES FM tuner, a sorozat csúcsa 1983-ból. Most pedig egy kis litánia következik, köszönhetően a bőséges publikációknak (a többihez képest mindenkép).  Különlegességét első sorban az ACT (Audio Current Transfer) elnevezésű kimenet adja, melynek célja, hogy elkerülje a jelforrás és a tápellátás áramának egyazon ponton keresztüli áramlását. Ez a megoldás nem kompatibilis a normál RCA aljzatokkal, emiatt jár hozzá kiegészítésül egy átalakító, mely mára már eleve ritkaságszámba megy, ha még megvan hozzá egyáltalán. Amennyiben nincsen meg, akkor kénytelen a tulajdonos ráfordulni a kérdésre és saját megoldással átalakítót készíteni, mely egyúttal csatlakozik a korántsem annyira elterjedt, inkább egyedinek mondható négypontos aljzat kialakításába, vagy bekötni közvetlenül a panelra egy RCA kivezetést. Elna, Nichikon kondenzátorok biztosítják a kimeneti minőséget. Direct Comparator áramkör (CX778) felelős a kiemelkedő, 80dB-es jel/zaj arányért és a csatorna elválasztás értéke is igen magas, 60dB - 1kHz-en mérve. Átvitele ugyanakkor egy kicsit magasabbról indul a többihez képest, ami 30Hz-et jelent és szintén 15kHz-ig (+0,2/-0,5dB-en mérve) dolgozik. A harmonikus torzítása pedig 0,05% -1kHz-en, ami kifejezetten jó érték! Az, hogy az állomáskeresésre 0,05MHz-es lépésekben hangol rá, szinte már „bagatell”dolog, de legalább van két 75Ohm-os antenna bemenete. Túlméretes trafó itt is van és egy majd teljes felületét kitöltő hordozó nyákpanel az alkatrészbázisnak. Igen informatív kijelzője alapján az ember inkább visszavonulót fúj az értelmezésben és inkább a fő adatokban keresve a biztonságot. 1987-ig gyártották, érdekesség, hogy a tunerek között sokak szerint legjobbnak titulált Kenwood L-02T mellett korabeli kedvenc volt a maga korában, Japánban. Ára nem is volt vészes, csupán 400USD. És, itt van máris Marvin Hamlisch – Krumlirózsa című filmzenéje, felidézem a jegyzetek alapján mire jutott vele: nem nagyon látok negatív jelzőket, talán a „nem cseng ki” az lehetne, ehelyett, hosszan hallgatható, kellemes, finom csöves hang, (ami rímel, a nem cseng ki-re, csak pozitív előjellel), izgalmas – teres. Én még, talán hozzátehetném azt a jelzőt is persze erősen szubjektíve, hogy „szívmelengető”. Talán nem keltek vele indulatokat a vakteszten résztvevő és magukat odaszánó ítészek között eme beleszólással.

Ötödikként a McIntosh MR71-es modelljét állítottam középpontba. Szerencsére előre mind behangoltam őket, így már csak az antennának használt kábel el-eltévelygő drótszálait igyekeztem beletuszkolni az antennanyílásokba. Nem így a McIntosh-nál! Okosan sarut fogad így könnyen a csavar alá helyeztem a drótdarab másik oldalán található sarut. Egy ilyen apróság olykor komoly megkönnyebbülésként hat. 1963- ban találkozhatott vele az első vevő a boltok polcain, ha jól vagyok informálva, akkoriban ez 400USD megkönnyebbülést jelentett a kedves vevőnek. Teljes kivezérlésnél a jel/zaj aránya jobb, mint 70dB, míg a torzítási értékét 0,5%-ban határozták meg. Csöves is, régi is, fadobozos és nehéz is, tipikus hatvanas évek, 12,2kg tömény nosztalgia. Hector Berlioz – Fantasztikus Szimfónia - A Bál, Dubóczki Gergely vezényel. A Concerto Budapest együttes előadását, ilyennek „látták” ők: cizellált felső tartomány, - de nekem már sok, mélyhiány. A lélekhez szól, jól elkülönülnek a részletek, terjedelmes, szárnyaló, a beszéd orgánuma kiemelkedő.

A Technics SA-8 digitális tunere olyannyira rétegmodell, hogy csak alig érhető el bármilyen információ róla. 1982-ben volt a bekerülési ára 500 USD, sorozatának ezzel a legdrágábbja. Az előlap része egy dekoratív „hosszi” gombsor, ami újkorában biztosan egymás mellett futott, de láttam én már szétzilált állapotban is, (ami igen előnytelen külsőt kölcsönöz neki), na de nem ennél, ez szerencsére újszerű állapotú. Hasonló „középbarna” nyákpanellel takarták el belülről az alaplemezt, mint a ST-S555ES esetében, csak itt mellette kisebb trafót és több szalagkábelt látok. Harmonikus torzítása 0,06% és a csatorna elválasztása is a megszokott paramétereken mérve 55dB. Jelátvitele kimagasló, 5Hz-18kHz-ig terjed. 4,3kg, és 11Wattot fogyaszt, ami igen kedvezőnek számít a tunerek között. Joseph Haydn – G-dúr szimfonia 3. tétele a Concentus Musicus Wien előadásában: kissé fedett, szűkös hangkép, mélyhiány, kicsit hifis, kontra - nyugodt, telt, kellemes és jók az arányok.

Sony ST-A7B FM tuner (1976-80) még analóg skálával, de hozzárendelve már digitális kijelző is jár. A megemlíteni érdemes paraméterek közül a sztereo csatorna elválasztás jel/zaj viszonya 56dB, ami kifejezetten jó, a készüléké pedig 75dB, emellett a frekvencia átvitele 20-15kHz, (-1dB-en). Igen ritka darab, különlegessége a nixie számkijelzős cső. Ezt a megoldást a LED és LCD elterjedése előtt használták. Ezzel a megoldással találkozhatunk a SAE esetében is, mégpedig igen látványos kivitelezésben. Magas megépítési minőségét a dupla alumínium lemezek használata is igazolja, nem véletlenül tesztünk fajsúlyos modellje a maga 14,1kilogrammjával. A valódi üvegablakok és a különleges eloxált szín exkluzivitást kölcsönöz a megjelenésének. Belső felépítése külön szeparált és árnyékolt részegységek alatt rejtőzik. Egyedül az igen termetes táptrafó mutatja magát, arról viszont először az a tévképzet ugrik be, hogy valamilyen erősítőben járunk. A7B újan vagy háromszor drágább volt, mint a házon belül egyel kisebb modell a 6B. Árát egykoron 900 USD-ben mérték, ezzel az árképzéssel a „kommersz” gyártók közül igen magasra merészkedtek. Kezelése, a csak legkézenfekvőbb funkciók elérhetősége miatt igen egyszerű és ez volt az egyetlen gyárilag hálózati aljzattal szerelt a teljes mezőnyben! (Mai szemmel ennyit a kommerszről, bár a Sony termékei a 70’-es években még aligha számítottak annak.) Mozart F- dúr, 18. szimfóniájának 4. tétele a Londoni Szimfonikusok előadásában: kicsit magas tónusú, élénk, vagy a másik szemszögből ugyanaz, nagyon szép nyílt és teres, bársonyos, ami egyben az adás dicsérete is, amikor ilyen kifejezések hangzanak el.

A tesztsorozat végeztével kitérnék arra az apróságra, hogy a másik két felkeresett adót értékelni, vagy elviselni, megkockáztatom a zenei élvezet kifejezést, egyedül ezen lehetett. Gyors menekülésünket ezen adók sávjától a tömörített digitális adás váltotta ki. Pedig elsősorban nem is az MP3-nak tudtuk be, hanem inkább a nagyfelbontású és érzékeny lánc közvetítésének, ami mélységében beavatott a hang részleteibe. Mi kell ahhoz, hogy ezek az adások egy ilyen szintű rendszeren varázslatossá váljanak, nem tudnám hirtelen megmondani, legfeljebb annyit, hogy most a gyógyszer neve a 7B volt. Pedig ez az egyetlen, melyen a vételi jelkivezérlés jelző a középállásban ténfergett többnyire dolgavégezetlenül. Jól állt volna neki egy méltó antenna, amolyan hozzávalóféleség. Biztosan a többinek is, de a megfelelő jelerősség általában megvolt, (a kivezérlés érték legalább kétharmada), igaz attól még a drótdarab nem lesz igazi antenna.

A tisztelt publikummal megejtettük a mindenki által hőn várt közös értékeléses részt, ahol az önkifejezés véleményformában lejegyzésre került. A pontok a nevek mellett ismét olyan sávokban sorakoztak fel, melynél avatatlan szem is korrelációt fedez fel. Mindig jobban kihúzzuk magunkat, ha az értékelt zeneanyag és az eredmények között egyénenként látszik valamilyen összefüggés.

Újabban előszeretettel tippeltetem meg a társasággal a befutó, vagy a legutolsó helyet elnyerőt. Érdekel, hogy a sztereotípiák mennyire befolyásolják őket, a hírnév, vagy megjelenés. Ebből mindig kiderül, hogy ezek a részletek nagyban befolyásoló tényezők és valószínűleg a vásárlási szokásokra is következtethetünk belőlük. Kiterítettem hát mind a hét kártyámat a szoba vastag szőnyegére, majd röviden bemutattam a társaságot egymásnak, hogy mégis valamilyen ismeret alapján adják le tippjeiket. A kedves olvasó vajon melyikre voksolna a legjobb illetve a legrosszabb hang birtoklásáért tesztünk jelen állása szerint?

Az utolsó pozícióra két, fő jelölt kapott szavazatokat, egyikük a Sony ST-A3ES, a másik jelentéktelen külső mögé bújtatott Technics SA-8. (Az előbbire voksolók igen bölcsen értékeltek). Ugyanígy meglett a győztes is, a majdnem egybehangzó vélemények alapján a McIntosh nyert volna, de a Sony 7B-je is kapott egy szavazatot. A valóság ellenben egészen másként festette át a címsort, nemkülönben az arcok vonásait.

A végeredmény kihirdetése előtt szeretnék javaslatot tenni annak érdekében, hogy ne vonjunk messzemenő következtetéseket a sorrenddel kapcsolatban. Abban az értelemben igen, hogy melyiket érdemes megvenni akkor, ha nincs lehetőségünk a helyzetnek és igényünknek megfelelő antenna kiépítésére. Drótdarabja mindenkinek van, és ha ehhez szeretne párosítani egy olyan eszközt, mellyel így is élvezetes, vagy még élvezetesebb lehet a zenehallgatás, hát rajta, ezek közül ezt érdemes választani.

Megosztott 6. egyben utolsó helyezett kettő is van. Sony ST-SA3ES és PioneerTX-9500. Kérem, most ne szisszenjenek fel, ugye a Sony még csak hagyján, de úgy látszik a Pioneert megfelelő antennával felruházva illendő használni ahhoz, hogy a végeredmény a közvélekedéssel szorosabb analógiába kerüljön. 40 pont

5. helyre a Technics kapaszkodott fel, megjegyezném vele kapcsolatban viszonylag sokat hallgattam egy időben és öröm volt vele a zenélés. Szóval helyzete hiába nem előnyös pozíciónak néz ki, attól még nem rossz darab. 43 pont

4. helyen vezéráldozatot mutatunk be a SAE személyében. Lehet, hogy az egyik legtöbbre értékelt tunerről van szó a személyében, csak ezt ki is kéne valahogyan hozni belőle. Most ez nem sikerült, ezek szerint tudásához képest nagyon nem. 45 pont

3. és ezzel elfoglalta a képzeletbeli dobogó legalsó fokát a Sony ST-A7B. Lelke rajta, szerintem ennél nagyobb potenciál van benne, melyet a második helyezettnek mindenképpen van joga megkérdőjelezni. 47 pont

2. Végül is, ha azt nézzük, hogy a lista élvonalába az itt szereplő és a világ legjobb tunerjei között is számon tartott nagybecsű egyedek tanyáznak, akkor talán kijelenthetjük, hogy ezzel a listával mi sem tévedtünk nagyot. Bárki kételkedik ebben, csinálja utánunk, a körülmények tisztázottak. Az utolsó csöves McIntosh tuner a második, 51 ponttal.

1. Sony ST-S555ES. Mi sem gondoltuk volna. Egyetlen mentségünket ezen a teszten a Sony egyedi megoldása teheti legitimmé. Lehet, hogy a „paraszt” antennaillesztés következtében hangsúlyossá vált, többek között a különleges ACT kimenet és ezzel kerekedett felül a többieken? A választ csak akkor kaphatom meg, ha ráakasztom a résztvevőket egy rendes antennára. 57 pont

Hat nap múlva

Lássuk hát, hogyan értékeljük át tunerjeink képességeit egy Yagi 5-ös antennára csatlakoztatva. Nem terveztem mindnek újabb megmérettetést, inkább igazolást szerettem volna kapni arról, hogy a tunerek között komoly minőségnek számító SAE például, vagy a McIntosh netán minőségében elrugaszkodik például a Technichs-hez, vagy a winner Sony ST-S555ES-hez képest.

Így is történt. Míg a Technics-et hallgattuk, meggyőződhettünk felőle, hogy ez valahol egy jól sikerült hifi, semmi több. Rögtön utána kötöttünk rá a SAE-ra és láss csodát kinyilatkoztatásként ért bennünket a forma, amit hozott. A teszten tapasztalt rés a kettő között, immár szakadékká tágult. Erényei, képességei kiemelték a matéria korlátai közül, teret engedve egy, a hangfalakról szépen leváló előadásnak. Főleg, mert a Zeneakadémia nagyterméből közvetített élő előadást pécéztük ki magunknak, méltó forrásként a helyes szemlélet megteremtéséhez.

Hát… a meglepetés annyiban nem maradt el, hogy a Sony ST-S555ES most sem okozott csalódást és ha jobb nem is volt a SAE-nál, de azt mondhattuk rájuk, hogy bár egészen másképpen szólaltak meg, mégis nagyjából ugyanolyan élvezhetően és kellemesen. A Sony hatalmas, széles teret prezentált, ezen belül pedig rendkívül analitikusan, részletezően rendezte be azt a megjelenített információval. Semmilyen bántó, vagy nem odavaló részletről nem tudok vele kapcsolatban beszámolni, ahogy a SAE-val kapcsolatban sem. Kicsit szűkebb tere mellett a középhangokra terelődött rá elsősorban a fókusza és az előadásnak is elsősorban a szóló része volt a középpontban. Abban viszont igen nagy mélységet nyitott meg a hallgató számára. Nehéz lenne eldönteni melyik volt most a jobb, ez ízlés kérdése és ez a legjobb válasz ehhez a felvetéshez. (A SAE ebben a formában még a McIntosh-nál is jobbnak tűnt, de aligha gondolhatnék különbségekre, ez is inkább ízléstől függ.)

A többit nem cipeltem el. Mindössze arról szerettem volna visszaigazolást nyerni, mennyit számít az antenna és melyiket érdemes akkor venni, e szűk keresztmetszeten belül, ha nincsenek megfelelő körülményeink a rádiózásra. Ha pedig igen, akkor a nagy nevek viszik a zászlót. Azzal pedig, hogy a Sony 555ES mindkét vonalon jól tudott teljesíteni, valóban nem számoltunk. Hiába van meg már jó ideje, nem igazán mondhatom el róla, hogy sok dolga lett volna ez alatt a 15 év alatt, tulajdonképpen igazából semmi sem. Talán majd mostantól…