A készüléket a Limar Audio bocsátotta rendelkezésemre, vadonatúj állapotban, amelyet ezért egy hétig járatnom kellett. Én Otthon egy Krell KAV-300i erősítőt használok a fő rendszeremben, de Pioneer gyűjtő révén rendszeresen hallgatok egy Spec-1 előfokot a Spec-4 végfokkal, illetve egy SA-9800-as bontható elő végfokú integrált erősítőt, illetve SX-D 5000 Receiver-t, ez a SA-8800-as erősítő és az TX-1000-es Tuner összeépítése szintén bontható elő végfokkal 2x80w-os szinuszos teljesítménnyel.
Mindhármat bekapcsolom heti szinten az állagmegóvásuk érdekében. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezek a közel 40 éves készülékek már nem tudják 100%-ban teljesíteni azokat a műszaki paramétereket, amelyeket még tudtak 40 éve. Kisebb-nagyobb felújításon már mindegyik átesett. Mind a négy erősítő hangját jól ismerem, a CD lejátszóm is Krell (KAV-250). Hangfalnak egy hazai kis manufaktúra által gyártott C+S nevű műkőből készült kapszula alakú kb. 60 literes és 80 kilós, 90dB/W érzékenységű két utas hangfalat használtam az Advance Acoustic erősítő tesztjéhez. Szerintem ezt a hangfalat valószínűleg senki nem ismeri. Csupán néhány darab készült belőle, de azért megpróbálom bemutatni! 
Wilson Benesch Act One hangfalaimat cseréltem le erre körülbelül nyolc évvel ezelőtt. A C+S-ek hangkaraktere nagyon hasonlított a Benescheimre, de talán még nyíltabb, transzparensebb volt a hangja, ezért is cseréltem le annak idején, mert térhatásban még az általam jól ismert igényes és drága mini dobozokat is felülmúlta. Én mindig nagy kedvelője voltam a nagyon jó minőségű két utas törpedobozoknak és inkább bevállaltam egy kis áldozatot a basszus és a dinamika oltárán, a jó térhatás és a színezetlen hang érdekében. 17 éve vásároltam a Benescheket, mert ezek megtartván a kisdobozok erényeit, már számomra is megfelelő basszussal rendelkeztek. A C+S pedig még egy fokkal jobban tudta ezeket az erényeket biztosítani számomra, mint a Benesch. Egy 8 x 6 x 2.7 méteres szobában hallgattam a zenét. A CD teszt zenék a következők voltak: Paganini-Violin Concerto NO.1, (Deutsche Grammophon), Berlioz Fantasztikus szimfónia 4., 6. tétele (Reference Recordings), Ella end Luis 1957-es AAD felvétele 1. és 3. szám, (Verve), Loreena McKennit-The Visit albumáról az első két szám, The Cranberries-No Need To Argue 13. szám, a Rózsaszín Párduc zenéjének jazz változata és végül a könnyű zenét a Tringle tesztlemezének első dübörgő basszusgitár felvételével próbáltam ki.
Hogy mindjárt a végével kezdjem nagyon kellemes meglepetés volt, ez a ma már olcsónak számító a 270 ezer forintos integrált erősítő, különösképpen azért, mert korábban -20-30 évvel ezelőtt- egyhavi szakmunkásbér árába kerülő erősítő még köszönőviszonyban sem lett volna, sem teljesítményben, sem szolgáltatásban ezzel a modern erősítővel. Külön érdemes összehasonlítani a nagyságrendben hasonló Pioneer 9800-assal. 39 év telt el a két erősítő megjelenése között, teljesítményük majdnem azonos. Az előbbié 2x100 watt 8 ohmon, az újé pedig 2x105w. Mindkettőben van phono fokozat, a 9800-asban MC is és csatornánként külön tápegységgel rendelkezik, de csupán ez az a két szolgáltatás, amellyel többet tud az X-i105-ösnél. Érdekes módon a régi erősítő pont kétszeres súlyú, mint az új: a régi 18-, az új pedig 9 kiló. Az új erősítő viszont távirányítható, 7 line analóg bemenettel, 2 coax és egy optikai digitális bemenettel, továbbá 2 USB bemenettel rendelkezik. A készülékben található még egy (24 bit/192kHz) DAC is. Tartalmaz még 6,3 mm-es fejhallgató -, sub-woofer- és egy magnó kimenetet is. A 8800-as erősítőt tartalmazó D-5000-es Receivernél egyértelműen jobban szerepelt, mint hangtisztaságban, mint sztereóképben, még talán basszusban is, bár ott nem volt számottevő a különbség.
A 9800-ashoz képest talán egy picit gyengébb volt a mélytartomány, de itt a dual trafók miatt előnyben volt a régi erősítő, amelyet ki lehetett hallani. CD-ről hallgatva gyakorlatilag nem volt érdemi hangzásbeli különbség, a basszust leszámítva. A 9800-asnak ugyan van phono fokozata, de mivel kicsit búg, így azt nem tudtam kipróbálni. A Spec1-gyel és a Spec-4-el viszont igen, mert annak kifogástalan a phonója. Bár ez információ az összehasonlításban csak fenntartásokkal kezelhető, mivel pár éve kiszálltam az LP-ből és eladtam a Roksan TMS-met és a Van den Hul Grasshopper hangszedőmet, így komolyabb LP játszóval már nem rendelkezem. Csak a gyűjteményemben lévő régi Pioneerekkel tudtam kipróbálni: egy PL-61-es függesztett vázú, szíjhajtásos Pioneer lemezjátszóval, amiben egy MM Audio Technika pickup volt, illetve egy Pioneer PL-570-es nem függesztett direkthajtású lemezjátszóval, amiben egy Ortofon VMS 30-as hangszedő van. Ezek a retro lemezjátszók már nem igazán alkalmasak tesztelésre, de jobb híján azért meghallgattam őket, ezekkel a régi Pioneerekkel. Érdekes módon itt derült fény leginkább az új erősítő talán egyetlen gyenge pontjára, hogy a Spec-1-hez és a Spec-4-hez képes LP-ről kicsit könnyűsúlyú volt a hang, de CD-ről már ez a különbség nagyságrendekkel csökkent.
A Spec-1, Spec-4 minőségét azért nem éri el, még CD-ről sem, az X-i105-ös, de nem is egy kategóriába tartoznak. Itt azért korrekcióként figyelembe kell venni az elő-végfok magas korát. Valószínűleg 35-40 éve nagyobb különbséget hallottunk volna, de ez csak elméleti fejtegetés. A Krellel azért nem voltak egy súlycsoportban, (itt azért meg kell jegyezni, hogy 17 éve a Krell az 1,2M-os árával nagyjából egy szakmunkás egy évi fizetésébe került, nem pedig egyhaviba, mint az Advance AcousticX-i105) pedig direkt nem XLR kábellel kötöttem össze a CD-t az erősítővel, mert az új erősítőn sincsen XLR bemenet és így próbáltam egyenlő versenyfeltételeket biztosítani. A másik oldalról viszont azt is figyelembe kell venni, hogy ha az új erősítő már 2-3 hónapot üzemelt volna, akkor valószínűleg ennél jobb eredményt is tudna produkálni. Azonban a vaktesztig még van időm járatni, úgyhogy addigra még kifuthatja magát. Ezek a szubjektív összehasonlítgatásaim. A retro készülékekhez viszonyítva nem túlságosan hírértékűek pláne nem közérdekűek, inkább csak érdekességképpen említem meg őket, hiszen az erősítő valódi teljesítményét a most kapható kategóriatársaival történő vaktesztből lehet majd leszűrni. Kíváncsi leszek, hogy vakon -már bejáratva- milyen eredményt ér majd el ez az erősítő.
Összegezve, az ára a tudásához és a teljesítményéhez képest nem tűnik magasnak. Régen egy ilyen paraméterű erősítő inkább egy évi, mintsem egy havi fizetésbe került volna. Ebből mindenesetre arra lehet következtetni, hogy azért mégiscsak fejlődött az erősítő technika az elmúlt 20 évben, hiszen 9 kilóból és ennyi pénzből régen nem tudták még kihozni ezt a tudást és teljesítményt.
