Van valami nagyon elkeserítő abban, amikor magadra maradsz… miután visszaadtad az érzésre nagyon rövid ideig nálad lévő technikát. Persze az ember mindig vágyik felfelé, törekszik megvalósítani az álmait, és variál újabbnál újabb kütyüket hazacipelve, amikről mind reméli, hogy a „legjobb” lesz és végre a csúcsra ér. Nos, a szembesítés kegyetlenre sikerült. Soha az életben nem lesz az otthonomban szerencsém ehhez a kategóriához, hacsak nem tudom bevásárolni magamat a körbe. De könyörgöm, a kégli, amiben ülök, sem volt ennyi!
Összehasonlítva életem hifis gyűjtögetésének eredményével, - amik a Bricastik távozása után velem maradtak, - rá kell eszmélnem, ezt a kategóriát az égadta világon, a megfizethetőségen innen, semmi, de semmi nem fogja elérni. Ami meg igen, az valószínűleg hasonló árban van, vagy akár ezen még bőven túl is mutat. Szóval, maradjunk annyiban, hogy szigorúan terápiás jelleggel, gondolatban elkezdtem gyűjteni rá…
Az erősítővel kapcsolatban, igazából csak egy józan megfontolás az, amitől egy kicsit jobban érzem magam. Bocsánat, nem, nem érzem jobban magam. Inkább sovány vigasznak nevezném, éspedig azt, hogyha műszakilag véletlen tönkremegy, akkor a javítása némi problémát vet fel itthon. (Ez annyira szép gondolat. Olyan kijózanító!?) Márpedig egy rossz high-endnél, még az alap hifi is jobb, amennyiben működik. (Tudom, van rá garancia.) De azt hiszem itt az idő! Meg kell változtatnom azt a hozzáállásomat, amit az évek során a hifivel kapcsolatban kialakítottam magamban. Akkor ezek szerint, (az általam eddig hallottak alapján), még akkor is bevállalnám, ha tudom azt, hogy pár év múlva felrobban! (Jól érzem? Ez már a kamikaze-hifizmus?)
Igen, azért lamentálok itt össze vissza, mert tudományosan vizsgálva az esetet, ha kiadná az általános matek azt, hogy objektíve a Magyar átlagpolgár átlagfizetéséhez viszonyítva, (ami olyan 200 ezer forint környékén lehet…) és… mondjuk a párját is rá tudná venni valaki olyasmire, hogy mindent összerakva a szent cél érdekében csak erre gyűjtsenek, (nincs nyaralás, meg új sütő), akkor uszkve a kettőjük együttes jövedelméből, talán megspórolhatnák a felét, amit nevezzünk újfent annak a 200 ezernek. Így, nagyjából a mai tizenhatmillió forintos ár tükrében, össze vissza nyolcvan hónap alatt össze is jönne a cucc. De addigra már úgysem lenne kapható, ezért maradna a használt, vagy lenne a cél az éppen akkori új modell, ami nyilván még drágább volna. Ezért, vagy gyűjtenek olyan 100 hónapon keresztül, vagy bevállalnak egy használt példányt, olyan 3-4 év múlva garancia nélkül, ami megy, ameddig megy. (Eredetileg első szám első személyben fogalmaztam meg ezt a részt, de nálunk azt hiszem nem alkalmazható ez a hipotézis.)
Itt tartok tehát az önvigasztalásban, de szeretném közhírré tenni, milyen folyamatok vezettek odáig, hogy bennem ezek a gondolatok ébredjenek fel.
Tehát, szembe kerültem egy távirányítós analóg előerősítővel, amely magában foglalja a Bricasti Design M1SE DAC-ot is. Ez fel van szerelve az összes trendi bemenettel, így köthetünk rá AES/EBU-tól kezdve SPDIF RCA csatlakozáson át, akár még optikai kábelt is, hogy a BNC bajonettes digitális bejáratról ne is beszéljünk. Természetesen az összes dekódolási formátumot tudja, a dupla DSD-vel bezárólag. Ezen felül, a gyártó külön kedveskedik a számunkra egy streamer kártyával, amely a LAN hálózaton keresztül emészti fel a NET összes idevágó zenei formátumát, műszaki megvalósításait tekintve korszerűen és „természetesen” csúcsminőségben. Az összes zenehallgatási lehetőség ódiuma pedig megjelenik az analóg előerősítő szabályozható XLR, vagy RCA kimenetein, esetemben az M28 végfokok számára.
A hátsóján található főkapcsolóval, az ON állásba kattintva helyezzük áram alá a készüléket, majd onnan továbblépni, akár már a távirányító kényelmi funkcióival vezérelve, a fotelből is lehet. Az előerősítő vezérli a végerősítőket, azért azzal az egy gombnyomással azok is életre kelthetőek. Akinek volt már a kezei között Mark Levinson elektronika az új évezredből, annak ismerős lehet a bekapcsolási folyamat. Nem kell a fogyasztásától sem megijedni, az öko szellemében készültek a gépek, ezért nagyjából 150 Wattot lehet a számlájára írni alapjáraton, ami meglehetősen barátságos adat, a két darab, egyenként 40kg súlyú szörnyetegtől. Jó hír, nagyon nem melegszik, ezért nyáron sem fogja a tulajdonos klímaberendezését térdre kényszeríteni. Az előerősítő viszont elég hamar beáll, úgy 40 fok környékére, amit üzemi hőfoknak nevezhetünk és ott hallhatóan szépen zenélget nekünk.
Apropó zene. Ez az a pont, ahol a hallgatója megtér. Egyértelműnek tűnik számomra, hogy a tervező csapat (Brianék) elsősorban erre koncentrált a megalkotása közben. Bekapcsolod, jön a zene és ezen így elcsodálkozol egy ideig. Majd előbb - utóbb felocsúdsz és jön a becsípődés, előkerül a hifis éned, aki elkezdi kielemezni a hangképet, milyen részletekből is áll. Na, itt jön el az a pont, amikor ráébredsz, hogy ennek a berögzült szokásnak itt semmi értelme. Van a zene és ez kiirt minden más szempontot, amit mi hifisták meglovagolhatnánk és pszichoakusztikai tényezővé alakíthatnánk – természetesen, ezen pengetve elsősorban saját magunk, vagy esetleg hifis barátaink előtt. Itt ilyen nincs. Helyette van egy pihentető, könnyen hallgatható végtelen zene folyam, amit a legidevágóbb jelzővel úgy tudnék jellemezni, hogy természetes. Az, hogy mennyire, leginkább akkor derül ki, amikor összehasonlítom mással. Bizony gyorsan kiderül, hogy maga az elektronika, mennyire a hang útjában tud lenni. Szóval a Bricasti kitalált valamit, ami működik, anyagilag nem kis terhet róva a társadalom felső-közép osztályát, létszínvonalban alulról nyaldosó hedonista zenerajongóknak.
A hang szuggesztív, közvetlen, mégis a térben elomló. Olyan gondolat hogy információhiány, fel sem merül. Bármivel is etettem meg a digitális bejáratokon keresztül, abszolúte a zene volt a középpontban, minden esetben. Valahogy összekapcsolt a hanggal, mintha köztem és a forrás között kimaradt volna néhány lépcsőfok. Hibát nem találtam benne, ezért ez az írásom igen rövid lesz, pedig a bennem lakó troll most is szívesen kiélné magát… mert alapból bennünk van a katasztrófaturistáskodás, nyilván a másik kárára, de itt ennek nem találtam megfelelő alapot.
A Bricastik meghallgatásához a Tascam DA-3000 digitális magnó és a Sony CDP-XA7ES CD játszó, mint elsősorban digitális futómű, voltak a segítségemre. A réz, illetve az arany kábel szettel egyaránt kipróbáltam. A zenei összképet az Avalonok tolmácsolták számomra és a különböző műfajok széles tárházából válogattam össze. Nem mondhatnám, hogy bármelyik gondot jelentett volna a rendszer számára.
Érdekesnek inkább azt a jelenséget nevezném, amit a hifis baráti társaságon figyelhettem meg. Nyilván közérdekűnek mondhatnék egy ilyen érdekességet, ami egy bő hétig nálam volt. Az biztos, régen volt ilyen zsúfolt időszakom. Hirtelen mindenki zenét akart hallgatni, és volt olyan házaspár is, aki négyszer (!) jött el ez idő alatt, csak, hogy mintát vehessen a Bricastik előadásából.
Hírértéke viszont, akkor lesz igazán ezen írásomnak, ha az általunk kiszemelt felsőkategóriás etalonnal mérem össze ezt a rendszert. Így aztán összehasonlítottuk a Mark Levinson ML-320S előerősítő és ML-334 végerősítő párossal. Ha még nem említettem volna, a két elektronika tulajdonképpen rokonságban áll egymással, hiszen a Bricasti tervezőgárdája a Levinsonból evakuált 2008-ban és vitte tovább a szellemiséget és a technológiát.
Az analóg előerősítők között eltelt, közel tizenöt év, nem is annyira hagyott markáns különbséget az általuk prezentált hangban, ellenben az M12-ben lévő digitális szekció, a legjobbak között van mindazok közül, amiket eleddig hallottam. (Elcipeltem és összehasonlítottam egy Mark Levinson ML-326S előerősítő, Bricasti Design M1SE D/A konverter párossal is. Véleményem szerint ezek installálásánál voltak még hiányosságok, például a tápkábelek területén, ezért ott jelentős különbség volt az M12 előerősítő javára. Azzal, hogy egy eszköz került be a rendszerbe a kettő helyett, csökkent a hibalehetőség és ez jótékony hatással volt a hangra.)
Legdurvább azonban az M28-as monoblokk volt. Szó szerint lemosta a zenei pályáról a Levinson 334-esét, ez nem volt kérdés. Igaz, a legkisebb sztereo végfokot hasonlítani a csúcs végerősítő párossal, okoz némi éket az árkategórián belül. Az M28 inkább a néhai Mark Levinson ML33 végerősítő utódjának tekinthető. A streamer is tette a dolgát, méghozzá úgy, hogy nem a hibakeresés üzemmód kapcsolt be nálam, hanem inkább élveztem a vele való zenélést.
Ide másolnám a gyári hivatalos "ajnározó" szöveget /felvezetést a technikával kapcsolatban, abból a műszaki részletek is a helyükre kerülnek.
"Bizonyára a Bricasti Design márkanév nem cseng túl ismerősnek még a tapasztalt és régóta az igényes zenehallgatás világában jártas emberek számra sem, mégis egy ismeretlen ismerőssel állunk szemben. A Massachusetts állambeli Medfordból származó cég mérnökei korábban a Madrigal/Harman/Lexicon berkein belül tervezgették legendás készülékeiket, azonban valamikor 2008 tájékán új céget alapítottak, amely elsősorban a pro audio igényeit volt hívatott kiszolgálni. Az M7-es reverb aztán hatalmas sikert aratott mind a mastering stuidókban, mind a filmhangmérnökök között. Ekkor gondoltak egyet, hogy elindulnak a konzumer audio világában is.
Az M12 dual mono forrás kontroller, egy tudatosan megtervezett eszköz, amely a modern digitális technika összes vívmányát tartalmazza. Támogatja az esetleges analóg forrásokat és a digitális konverzio után gondoskodik az analóg jelszint szabályzásáról és erősítéséről. A készülék hátlapján megtalálható az összes jelenleg elérhető digitális szabványú csatlakozás. Az M12, az M1 SE DAC alapjaira épül, ami a digitális forrásokat a ma elérhető legjobb minőségben konvertálja. Ehhez kapcsolódik egy magas minőségű analóg áramkör, amely szint és érzékenység állításra is képes. Így az átalakított anyag a lehető legjobb minőségben továbbítódik az analóg erősítő áramkörök irányába. A CNC mart alufelületek, a szürke gombok és az informatív kijelző teszi esztétikussá a készüléket. A belsejében található architektúra a dual mono elrendezés, az oldalankénti táp és az arlonból nyomtatott áramkör magas minőségről árulkodnak.
Ahogy az M1 SE, az M12 is dulal mono felépítésű készülék, amely három tápegységet tartalmaz, külön a jobb és bal oldal számára, valamint szeparáltan az analóg és digitális jelfeldolgozó áramköröknek. A konvertálást oldalanként egy egy ADI 1955-ös chip végzi mono üzemmódban. Az alacsony jitterért a DDS clocking felelős.
Ujdonság a készülékben a streamer modul. A hálózati DLNA eszközök számára láthatóvá válik a készülék, így nagyobb távolsàgból streamelhetünk hanganyagokat a készülék irányába. Az M12 egy teljsen szeparált DSD jelúton, DSD konverterrel alakítja át kedvenc felvételeinket analóggá, így a lehető legjobb hangminőség érhető el.
Az analóg szintszabályzás precíz és csendes 90dB-es tartományban szabályozható 1 decibeles lépésekben, távirányítható és programozható módon.
Az M12 egy dual mono, szimetrikus aramkör, ellenállás létra segítségével szabályozza a jelszintet a lehető legjobb minőségben. Az áramkör a DAC I-V fokozata és az analóg erősítés közé került, így a digitális lejátszás minősègi továbbítása az asszimetrikus és szimmetrikus kimenetek felé kompromisszummentes.
Az M28 egy hosszú fejlesztési folyamat eredményeként született, kiforrott erősítő kapcsolás, amely pontos precíz, torzításmentes, valós dinamikai ábrázolásra képes erősítést eredményez. Torzításmentes hangzása, ami hosszú távon könnyen hallgatható. Meleg hangú készülék, amely rengeteg részlet ábrázolása mellett nem tereli el a hallgató figyelmét a zenemű összességéről, lényegéről. Valódi zenebarátok, stúdiók számára ajánlott eszköz. Szinte bármilyen hangszórót képes meghajtani, különleges töltést tároló képessége segítségével.
Az M12 Source Controller-el kiegészülve egy teljesen szimmetrikus jelutat hoz létre, amelynek eredménye naturális, valósághű, torzításmentes, hosszan hallgatható hangzás, amely a kivételes minőségű csúcskategóriás rendszerek sajátja.
Az M28 mono végerősítőt a tervezők ellátták egy 18 DB-es bemeneti érzékenység szabályzási kapcsolással, így szinte minden szimmetrikus eszközzel tökéletes jelszint kontrollt érhetünk el, valamint kellő erősítést és kívánt hangnyomást bármely lehallgató helyiségben. Az RS232-es csatlakozás segitsègével betekintést nyerhetünk a rendszer állapotával kapcsolatban, valamint a benne zajló folyamatokról.
A készülék háza egy gyönyörűen kivitelezett, alumínium mart, eloxált váz, mely mind hőtechnikai, mind rezonanciák tekintetében tudatosan megtervezett, az eszközben betöltött funkcióját tekintve, azt magas szinten ellátó alkotórésze, és esztétikus, harmonikus megjelenèst biztosít!"
Egyenlőre, érintőlegesen ennyit. Szeretném még elkérni, ígérem részletesen beszámolok róla. Addig keresek neki, valamilyen méltónak számító konkurenciát, amivel össze lehet mérni a hangbeli tudását.
