| hifimagazin.net

Lector ZXT-70 integrált, - az imposztor

2021-08-31 00:00:00,

Hogy miért nevezem így? Mert beeszi magát a bőröd alá azért. Most meg majd kereshetem az ellenérveket, hogy a pártatlanságnak legalább a látszata meglegyen.

Bár letisztultnak nevezhető design, ámde a két túlméretes kerekded gomb biztosan megosztó, főleg mert színben az eltérés a készülékházhoz képest a lehető legnagyobb. Míg az zongoralakk fekete, addig a gombok krómezüstök. Passzol mindkét táborhoz, vagy inkább egyikhez sem?

Fura, na, mindegy tovább lépek. Az oldalak lekerekítettek, így ezzel is csak házon belül illeszthető, a hátulját legalább az RCA csatlakozók és a hangfalterminálok teszik megszokottá, - már a hifis szem számára. Semmi különös könyvelhetném el, csak ott van a belseje. Abban pedig lesz valami plusz, az árához képest mindenképpen, mert a muzsikálás kifejezetten fekszik neki. Értem ez alatt, hogy nem rondít bele a zenébe, vagyis nyomát csak annyiban fedezem fel, hogy hallgathatóvá válik általa a felvétel. Ebben nincsen semmi különös egészen addig, míg nem próbálok valami mást, ami hirtelen a kezem ügyébe esik bekötni a high-enden innen. Ekkor jön a fészkelődés, meg a fejvakaródzás, hogy most mi nem stimmel. Miért került távolabb a zene? Hová veszett el a magától értetődő természetesség? Egység, az mi? Pedig az előbb még technikamentesen szólt a számom, most meg belezavarodik az elektronika. Persze visszakötöm őt, újra megütközök a formán és újra megnyugszik a lelkem a zenében. Azért sem veszem meg, keresek valami drágát, majd az megoldja. Végül is meg, de ebben akkor is ott van valami olyasmi, amit úgy hívhatok, hogy hallgathatóság és azt hiszem ez a legfontosabb.

Marad bekötve, de a kérdés rögtön az, hogyan adom be ezt a barátaimnak. Le fognak sajnálni, - mert nem túlzottan ismert a márka, vagy nem túl drága, vagy, mert nincs benne semmi monumentális, amire egót és presztízst lehetne építeni. Megbékélek inkább és egyre rakom be a zenéket. Tűnik tova a külvilág és szippant be a belbecs. Együtt rezgek a dallammal nincs eleje és vége, egység és teljesség van.

Lector

Nyilván a kért és adott teljesítményszint megfelel az Avalonok hajtásához. A kábelek sem lógnak ki a sorból, közvetítenek saját kommentár nélkül. A hifi állvány a szeizmikus hatáson kívül helyezi a rendszert, nyugalom van. Miért lenne rossz? - hiszen az akusztika és a beállítás sem az. Informatív a hangfal és a Pierre Lurne Audiomeca Mephisto futómű / Ambrosia DAC is az, - meg zenei. Nincsen digitális íz és nincsen csöves mismásolás sem. Jelközlés van, mégpedig azon a szinten ahol nem érzek behatároltságot. A rendszertől függetlenül él a hang, ezt mindig is szerettem, a jó szett ismérve ez.

A megszokott tesztlemezek sorjáznak a futóműben, átfogó stílusban a klasszikustól a jazzen át, a popdalokig bezárólag felcsendül minden, csak, hogy ki legyen elemezve a szett, azon belül is főleg az erősítő. Helytáll, jelzem jó körülmények közé kötve. Éppen ezért megpróbálom kissé butítani a rendszert. Tápkábel csere és szerényebb összeköttetések, majd CD játszó csere Sony SCD-XA777ES-re, de nem hagyja magát hangzásában különösebben zavartatni. Változik ugyan, azonnal kimutatja új környezetét, de a hallgathatóságából nem enged. Nyilván módosul a felbontása, a sávszélei, vagy az átadott információ, de megtartja a zeneiségét.

Mivel nem sikerült kihoznom a sodrából ezért nem is firtatom tovább. Pedig lehetne, de elmondom miért nem érdemes. Ha valaki ezt veszi nyilván igyekezni fog megfelelő körülményeket biztosítani a számára éspedig azért, mert aki elkölt ennyi pénzt minőségre, az az illesztésnél is szempontként figyelembe veszi majd. Ezért nem tartom valószínűnek, hogy valahol a sutban fog kallódni és azt sem, hogy nem fog kapni néhány legalább kicsit tisztességesebbnek nevezhető összekötő kanócot, meg valami jóféle hangfalat a végére. Azt sem tartom valószínűnek, hogy kizárólag MP3-al lesz etetve. Szóval, aki hazaviszi az valamit tenni fog, hogy a tudásának legalább egy részét kihozza belőle és az a véleményem ennyi már elég is neki, mert szerethető és könnyen vegyül el jó társaságban.

Külön ajánlást nem írok, mivel eddig az egész leginkább az volt. Ellenben a műszaki paramétereiről néhány szót illene. Kezdem a csomagolásától, mely egyszerű és funkcionális, azaz semmi különös és említésre méltó. A távirányítója szintén egyszerű és funkcionális, tulajdonképpen semmi különös, ellátja a feladatát, hangerőszabályoz, - bemenetet nem választ, nagyjából ennyi.

Baloldalon alul kilóg belőle egy kissé ormótlan bekapcsoló gomb, ezzel bekapcsolom, majd az elején a led villog egy kicsit, végül, úgy fél perc múltán ráadja az erősítő a feszt a falakra és jelzi, - készen áll. Phono bemenetet ne keressünk rajta, azt a Lector külön dobozba helyezi, lényegi elemként és úgy tálalja mellé. Érdemes, mert a mikro voltoknak jót tesz az üzemi elszeparáltság, értem ez alatt a hálózati tápoktól való minél nagyobb elkülönítést, első sorban. Vonal bemenetekkel el van látva, méghozzá elegendővel, szám szerint öt van és három kimenet is van, melyből az egyik hangerő szabályozott. Hangfal kimeneti csatlakozó csak 4 darab van, ebből nem lesz duplán hajtás. Vagyis dehogynem, mert egyszerre fogad banánt és villát is, ha így kötjük be, máris lehet duplán hajtani, kérdés érdemes e, mert van az örök dilemma, - egy jobb kábelt, vagy kettő szerényebbet? Akkor meg már legyen dupla erősítés és úgy a meghajtás.