Péntek délután átvettem a Nad erősítőt és ilyenkor már valahol belül kezdem érezni a kínálkozó lehetőség vonzását, amikor végre ezt is meghallgathatom. Cipelés közben, az úton hosszan elkísér a bizalom és a baráti jó érzés, amivel körülvéve kiléptem a Hifi Barlang ajtaján. Szeretném ezt méltón megszolgálni, ezért igyekezni fogok leásni a lehetőségek mélyére és remélem, teljes egészében feltérképezhetem az erősítőt, azaz mindazt, amit az együtt töltött idő alatt felfed magából nekem. A doboza nagyobb, de főleg nehezebbek így együtt, mint képzeltem. Olyan tíz kiló körülire saccolom a súlyt, ami azért egy kicsit megdolgoztat. Már várja egy előkészített üres polc, s tudom, hogy jól fog illeszkedni abba a közegbe. A Tascam DA-3000 master felvevő és lejátszó lesz a társa forráskészülékként, a hangfal pedig, amit meghajt, a csúcsmodell Pioneer S 81-K modell. Amiben, a gyártóhoz tartozó, stabilan high-end kategóriába sorolt, TAD hangsugárzó technológiáját már alkalmazta. (Ez – úgy vélem, - hasonlóan eladás és presztízsnövelő PR szöveg, mint ennél a Nadnál a BEE jelölés, azaz Björn Eric Edvardsen a tervezőmérnök monogrammja, ami ígéri, hogy az M3 csúcsmodell egyes úttörő megoldásait és annak áldásos hatását erre a kedvezőbb ár/érték arányú készülékre is átvezették.) Óvatosan nyúlok a témához, ezért a hozzáadott táp és az ehhez passzoló interconnect kábellel hozom összeköttetésbe a rendszert. Az egyszerű és mindenki számára magától értetődő illesztési móddal úgy gondolom, lehetőségem lesz a gyár ajánlását kipróbálni. Mindenképpen így szerettem volna kezdeni, pedig biztos vagyok benne, hogy az erősítő felfedezése közben ezzel még csak a felszínt kapargatom.
Ahogy üzembe helyezem, a klasszikus Nad design hagyományait képviselő előlapján, látszik, hogy a direct állás már eleve be van kapcsolva, a hangszínszabályzás és a balansz állítás kiküszöbölésére. A CD feliratos bemenetre csatlakozok az összekötő kábellel, míg a hangfalakét az A terminálra kötöm be. Úgy tudom, már van a készülékben elég üzemidő ahhoz, hogy a bejáratásától most eltekinthessek. Jöhetnek a tesztre, az STS Digital referencia felvételei. Először a Kraftwerk Aero Dynamic feszül neki a dobhártyámnak, majd jöhet a többi kiválasztott zene is. Hans Theessinktől, a blues egyik élvonalbeli képviselőjétől a Missing You érkezik, majd a Rammstein – Los zúzós riffjeivel találom magamat szembe. A széleskörű megmérettetés miatt választottam Christian McBride – Night Train című számát, és a nekem nagyon kedves női vokált képviselő Ailein Duinn – Dan Ar Braz elnevezésű felvétele is szintén felcsendült. Ezek a zeneszámok voltak az általános mércék, melyekhez minduntalan visszatértem az erősítő kihallgatása közben.
Idővel teret nyert bennem az a felismerés, hogy ennek a Nadnak van egy nagyon kellemes zenei alapkaraktere, amire a produkció „ráül”, ami rányomta a bélyegét az egész zenehallgatásra. Mivel ettől nem tért el, akármit is csináltam vele, (pedig később alaposan „kiforgattam magából”), azt feltételezem, hogy akad a felépítésében valamilyen trükk, ami ezt a hatást kiváltja és fenntartja.
Az első, ami hangilag (is) rögtön feltűnt, az a hálózati betáp kábel készülék aljzatának a fordított fázisú bekötése a panelre. (A szabványos bekötés a következő: ha magunk felé fordítjuk a hárompólusú tápkábel végén elhelyezkedő csatlakozót, akkor a fázisnak a „házikót” formázó csatlakozó jobb oldalán kell megjelennie, ennek megfelelően a készülékeken a fázis a baloldalra kerül. Ekkor számíthatunk arra, hogy a csatlakoztatott elektronikai berendezésünk az ideális működési komfortzónájában dolgozik, és ekkor tudja magát a képességei legmagasabb szintjén kifutni. Fordított bekötés esetén, a hangzás térbeli és tonális beszűkülését kapjuk, a teljes hangsávon belül pedig torzításokat okoz és hosszú távú hallgatása fárasztó lehet.)
A Nadot, ezért fordított fázisállású tápkábellel kötöttem be. De inkább ott legyen a fordítás, mert az viszonylag hamar, elfogadhatóan átjáródik az új irányba. Ezután nem volt rögtön érdemes azzal foglalkozni, hogy próbálgassam az erősítő képességeit, amit például a különböző bemeneteken tud, mert biztos voltam abban, hogy ezzel az installációval még úgysem hallanám meg.
Ettől függetlenül folyamatosan hozta az érzelmes, hangulatos alapot, amire a zene ráépült, amiről az előbb már említést tettem. Feltételezem, a törekvésük, amiért felruházták az erősítőt, egy ilyen jelleggel, azért lehet, hogy a nem szakértők is, mindenféle komolyabb installáció nélkül is kaphassanak egy hallgatható zenei produkciót, ami kellemesnek mondható. Hogy ez nem hangzáshelyes, azt talán egy átlag felhasználó nem annyira veszi észre. Ha mégis, akkor tehet ellene, hogy valamelyest jobb legyen, - mert tapasztalatom szerint az erősítő képes rá, - csak éppen némi munkába és kísérletezésbe kerül.
A befogadó közeg általános színvonalához méltó és általam szeretett (réz) kábelszettre váltottam, a táp és az összekötők esetében is. De mégsem lélegzett fel az erősítő, nagyjából ugyanazt az általános, hallgatható hangot hozta. Mi lesz így? –kérdeztem magamtól!
Szerettem volna, hogy jó legyen, s bár lehet, hogy ez a szint egy háttérzenéléshez akár már megfelelő is lehetett volna, de most, így szemtől szembe, valahogyan még messze nem!
Kiszereltem a high-end láncomból az „arany” kábeleket, amik miatt kénytelen vagyok huszonöt éves autóval járni, mert vagy ez, vagy az fér bele a költségvetésembe és mindent átkötöttem. Változás sajnos alig volt hallható… A zenehallgatásba bekapcsolódó barát kínjaimat látva, részvéttel ült mellém. Nyugalmát nem törte meg a hallott színvonal, és spontán gyakorlati reakciója a hangminőségre, az átcsatlakozás lett, a B hangfalterminálra. Ez, hogy jött neki? Passz! De megoldotta a problémát! A kellemes alaptónus a hangban megmaradt, de végre kibontakozhatott az egész zenei információ! Kezdtem hallani a részleteket, ezért tudtam, most már jobban feltérképezhetem az erősítőt.
A Disc/Mdc analóg vonalszintű bejárata volt ebben az esetben partner a legmagasabb szintű jelközlésre a hét bemenet közül, ezért ennél maradtam. Az erősítőn van két hangerő szabályozott kimenet, amiből az egyik átkötéssel fordul át a Main In bemenetre. Ekkor az erősítőt, csak végfokként, az előerősítő részről leválasztva is használhatjuk. Ezek a „valamilyen” fémből készült átkötések, amik vezetési képességét leginkább a jelszeparátor tulajdonsággal jellemezhetném, - eddig minden esetben, amikor ezekkel találkoztam, - a hang koporsójába vert szögek! Ezt illik helyettesíteni! Jelen esetben két rövid RCA összekötő kábel megoldotta a problémát, s így ez a kapcsolódási pont is szinergiába került a többivel.
Miután a hosszan tartó kutatás kidobta az erősítő eredendő tulajdonságait, visszatértem a kábelezéssel az előző, már bevált optimális illesztési állapothoz. Mivel pedig nem éreztem már rejtett tartalékot az erősítőben, ami még felszínre kerülhetne, belevágtam véleményem felépítésébe, az elhangzó zenék segítségével.
Összefoglalva: mindegyik előadó jellemzően egy hangulatos, érzelmekkel teli, már-már áhítatos megszólalás irányába kereste azt hatást, amellyel biztos volt benne, hogy a hallgatóját, - jelen esetben engem, - biztosan levesz a lábamról. Az erősítőből teret nyerő nyugalom, arról tett bizonyságot, hogy tisztában van azzal a képességével, ami a legjobbaknak a sajátja, éspedig, hogy van stílusa! A próbált blues és a jazz műfajok számára, a Jazz at the Pawnshop óta tudom, milyen jól áll a füstös bár feeling. Most is idevarázsolta ezt a közeget a szobámba. Minden erőltetés nélkül, könnyen bele tudtam élni magam a miliőbe. De a nehezebben leképezhető műfajokat, - mint az elektronikus, vagy a pop és a rock, - szintén a zen nyugalma hatotta át. De ez nem azt jelenti, hogy nem izgalmas, vagy, hogy nem elég virtuóz a hang, hanem, inkább azt, hogy az összes műfaj hosszan hallgatható! Minden, ami felkerült a zenei palettára, megerősített abban, hogy egy kivételes művésszel kerültem kapcsolatba.
Sok audio lánc mondhatja el magáról azt, hogy letisztult, informatív, dinamikus, hangzáshelyes stb… általam is nagyra értékelt, fennkölt képességek birtokosa, a zenehallgatás kiváló eszköze! Viszont ma már nagyon becsülöm, ha az elektronika, - amibe beleágyazom vágyaimat, hogy engem már itt a földön legalább addig, amíg naponta megkapom a lehetőséget a vele való transzcendens akusztikai kapcsolatra, - ott és akkor átmenetileg boldoggá avat!
Az auditálási szeánsz végén már sejtettem, hogy a visszafelé szállítás kellemes út lesz! Tényleg komolyan gondolkoztam azon, hogy mindössze az ellenértékével megyek lezárni, a Nad C356BEE erősítővel nyitott kapcsolatom rendezetlen állapotát.
Ui: Lehet, hogy sikerült megfejtenem a hangfalkimenet A és B terminálja közötti különbség egyik okát? Az eddig általam próbált integrált erősítők java részénél a B hangafal kimenetet részesítettem előnyben. Egyszerűen azért, mert rövidebb a bekötési jelút az alappanelba így általában hallhatóan jobb a hangja is és kevesebbnek érződik rajta a veszteség! Az igaz, hogy legtöbbször árnyalatnyi különbségekről van szó, ami messze nem akkora szakadék a hangban, mint amit ebben az esetben tapasztaltam a kettő között. (Lehet, hogy az A-t még járatni kellett volna?)
Műszaki adatok:
Maximális kimenő teljesítmény 2x80w/8 Ohm
Maximális/készenléti teljesítményfelvétel 350watt/<0.5watt
Súly 9.8kg
Listaár: 269.900.- forint
