Magától értetődően a címmel, nem a tömegére céloztam. Az rendben van, hogy Olasz barátaink két fekete hasábot egymásba forgattak és erről néhány egyszerű szálcsiszolt fémbetét használatával olyan ügyesen terelték el a figyelmet, hogy merem állítani, a legtöbben, - közöttük én is, - szépnek látják. Szakállas a szöveg, de biztos vagyok benne, hogyha a dizájn nincs az olaszok kezében, most valamilyen semmitmondó, vagy éppen ellenkezőleg, túlzásokkal operáló külseje lenne. Így, ahogy van éppen jó, és valamiért ez az egyszerűség folyamatosan fenntartatja az érdeklődést önmaga iránt. Sokszor fölteszem magamban a kérdést, ha a tekintetem rá vetődik, - hogyan lehet ez a megoldás ennyire pofás?
Anyagból van, a leírása harmincöt kilót említ vele kapcsolatban. Úgy külsőleg ez annyira nem látszik rajta, de igencsak feltűnik, ha meg akarom emelni, vagy, ha szállítani akarom. Szusztól függően lehet tervezni a lehetőleg rövid útvonalat, amíg kézben visszük.
A súlypontja a hátsó lábakra esik inkább, hiszen a zajcsökkentés érdekében a szintén rezgéscsillapított, hálózati és kimenőtrafók is ide kerültek. Gondban is vagyok, hogyan helyezzem el úgy, hogy a tömegközéppontja egy vonalba essék az állványéval. De ezt azért hellyel-közzel megoldom. Aki úgy telepítené, hogy valamilyen terhelés érzékeny állványra pakolná, mint jómagam, a kiegyenlítésre kénytelen lesz odafigyelni.
Ha már elfoglalta a fő helyet a hifi rendszer közepén, jöhet a bekötése. Már megint az Avalonok társaságát élvezem, ami egyre jobb, ahogy járódik, most már közel négyszázötven óra lehet benne. Egyébként a szokásos illesztésben kapott helyet az erősítő, ami ismételten a réz alapanyagú vezetőket jelenti. A kapcsolatot a létező összes bemeneten, mind az öt analóg, illetve az USB és az SPDIF digitális bemeneteken is kipróbáltam. Mindent egyszerre bekötve úgy mutatott, ott a kábelerdő közepén, mint egy túlsúlyos bogár a pók hálójában. A kábelek túlfelén a Sony Vaio laptop, a Sony XA-7ES, a D11-es CD játszó, a DTC-77ES DAT magnó, és a TASCAM DA-3000 digitális felvevő/lejátszó sorakoztak fel. Véleményalkotásomhoz a legkülönfélébb lemezeim adták az alapot, de amiket folyamatosan kéznél tartottam a következők voltak: Ennio Morricone-The Very Best Of, David Hudson-Didgeralia, Metallica-…and Justice For All, (USA, Src-01), Mylene Farmer-Anamorphosée, (Polydor France), Opus3-15th Anniversaey Sampler lemezek voltak.
Az erősítő távirányítható, de a túlméretes központi tárcsán is kivitelezhető a hangerő szabályozás művelete, némi körülményeskedés árán. Itt az ujjunkkal érdemes beletalálni, az ehhez a lehetőséghez kényelmi fokozatként társított kis mélyedésbe és érdemes folyamatos kontroll alatt tartani az elfordulás mértékét, mivel könnyen túltolható. A hangfalterminálok kialakítása színvonalas, könnyen fogadnak bármit, amit általában a hangfalkábelek végein találunk.
A csövek azért fűtenek valamelyest. Nyáron érezhetően hozzájárulnak a lakás melegen tartásához, de azért szerencsére nem annyira, hogy egy klíma ne tudná eldisszipálni az így keletkező plusz hőt. A push-pull, pentódás üzemelésű Kr Audio KT88-as csövek oldalanként 50 wattal állnak rendelkezésre. Ez egy érzékenyebb hangfallal sok mindenre elég lehet, de ahová komolyabb teljesítmény szükséges, alacsonyabb érzékenységű hangsugárzóhoz, vagy komolyabb méretű mélyhangszóró igényeit figyelembe véve, ott valamelyest már korlátokba ütközik a képessége.
Hang-próba
Gond van, ez az első érzésem. Mindaddig, míg a zene pianoban szól, vagy mindössze néhány hangszerrel birkózik az erősítő, gyönyörűen elomló, nagy térben hangszer-hű hangok jelennek meg, jelen van a nyugalom, árad a dinamika, elismerésre késztetve az erősítő képességeit illetően. Viszont abban a pillanatban, ahogy beindul a „nagyzenekar”, vagy a hangerő feljebb kúszik és vonalszinten közelít a maximális kivezérlési értékhez, érezhetően beszűkül az előadásmód, főleg a teret tekintve, illetve a felbontásban és a dinamikában is hallhatóan jelentősnek mondható a veszteség. Nem csak arról van szó, hogy szűk területre koncentrálódik az előadás, hanem előkerül egy jól érzékelhető, az egész előadást behatároló torzítás, a teljes lesugárzási spektrumban. Árnyaltan, de elég konkrétan jelentkezett majd’ az összes forráskészülék hallgatásánál. Nem kiáltanék még farkast, de valahol elkezdtem gyanakodni a csövekre, mint a probléma lehetséges forrására.
Eredetileg Psvane KT88 csőkészlettel szállították, ami jól illeszkedett a TAD 12BH7A és Electro Harmonix 12AX7EH csövekhez. Kellemesen hallgatható, igaz nem túl analitikus volt ezekkel az erősítő. Ámde a törekvés valami jobb elérésére ahhoz vezetett, hogy a KR Audio csövei kerültek a Psvane helyére. Ez, általában úgy hallom, hogy jobban felfedi a „jel” tulajdonságait, így emiatt kerülhetett bele a hangképbe ilyen jel-jellegzetesség. Ez pedig azért gond, mert így most fogjam a TAD és Electro Harmonix csövekre a hibajelenség okát? Anélkül, hogy érdemben ki tudnám próbálni pontosan, miért tapasztalom?
(A kérdés az: milyen lenne akkor, ha az eredeti Psvane KT88-as csőkészlettel, amivel gyárilag szállították forszírozom a tudását? Úgy vélem, valószínűleg vagy nem, vagy csak tényleg nagyon visszafogottan jelentkezett volna ez a fajta beszűküléses folyamat. Viszont annyira nem tartottam érdemesnek visszarakni, hogy a lehetőséget a válaszra végleg feladtam. Valószínűleg hatékonyan tudtam volna kiküszöbölni ezt a „hibát”, hiszen a problémából alighanem egységesen nem hallottam volna semmit, a csőkészlet illeszkedésének köszönhetően. Nem véletlenül ajánlja a cég így!)
Több héten keresztül nyúztam az erősítőt és ebben a formában stabilan hozta az elébb felvázolt erényeket és hibákat. Ez a helyzetemet egyáltalán nem könnyítette meg, mert így a véleményem végső felhangjának kicsengése nem lesz túlságosan pozitív töltetű. Ezt még lehetne fokozni azzal, hogy nem igazán adta meg a hang teljes informális keresztmetszetét, valahol a legapróbb részletek és a hozzá tartozó térélmény egy része jól észrevehetően elveszett.
Megjegyzem, annyiban volt öncélú ez a tesztelésre szánt időszak, hogy, ha egyáltalán nem lett volna élvezhető az erősítő társaságában a zene, akkor azért sokkal hamarabb megszabadultam volna tőle. De nem, egészen szerethető volt a tapasztalt anomáliák ellenére, illetve érdeklődésemet életben tartotta a remény, hogy egyszer ezeknek majd búcsút inthetek. Nehéz megmondani miben hittem, de mégis volt valami, ami nem engedte azt, hogy idejekorán elengedjem, és ezáltal visszakerüljön a polcra.
Külön értékelve az analóg és a digitális bemeneteket, ez utóbbit előnyben részesítve sem lett meg az áttörés az erősítő jelerősítésének gyengeségeivel kapcsolatban. Sőt inkább még jobban megterhelte azt, a közölt nagyobb sávszélekkel, felbontással és dinamikával. Ezért a beszűküléses torzítósdi a hangképben fokozottabban felfedezhető lett. Amúgy a digitális átalakítónak nyílt és kellően informatív hozzáállása lenne a jeldekódoláshoz. A Wolfson 24Bit 192Khz maximális tudású DAC-ja megfejelhető ugyan egy csúcsra járatott forráskészülékkel, de ettől még elég magas szinten idézi meg a hangminőséget a bekötött lejátszók analóg kimenetével szemben. Például az XA-7ES jobban tetszett rajta keresztül.
Aminek végül sikerült az erősítővel kapcsolatos fő problémáim likvidálása, az az utolsónak bekötött Sony CDP-D11-es stúdió lejátszó volt. Végre valami, ami képes volt kikergetni az erősítőből a képességeit, vagy annak java részét. Bármi is korlátozta be az előadásmódját, immáron megadta magát, - bár gondolom a hangkép részeként valamennyire még mindig jelen volt, csak éppen nem tudtam annyira kivenni az újonnan megjelenő erények miatt. Olyan energiák, felbontás, szobát betöltő térélmény és ezzel egyetemben kiterjedt sávszélek jelentek meg, mintha az erősítő alkatrészeinek a jelfeldolgozó és továbbító képessége egy magasabb energiaszinten és szélesebb spektrumban lenne kihasználva. Ezt a hangot csak azért nem hiányoltam eddig, mivel nem gondoltam volna, hogy ebben a felállásban ilyen létezhet.
A bemenetek között nagy különbséget nem vettem észre, de tény, ez a finomság azért már elveszett az erősítő eleinte hosszasan tapasztalt „szűrésén”. A kis D11-es CD-vel meg olyan előadásba csöppentem, ahol ezek a kérdések jelentéktelenné váltak, így nem is firtattam őket. Azért halkan jegyzem meg, az előerősítő csövek tájékán szívesen tennék egy kísérletet a pontosabb elemzés végett. Ahogy látom a TAD és az Electro Harmonix széles körben elfogadottnak számít, de ezen a szinten azért szívesen kipróbálnék valamilyen nagyágyút, elsősorban valamelyik régiből és amerikaiból, azoknak általában jó a hírük. Meglátom, ha sikerül szereznem, beszámolok az így generálódó tapasztalatokról is.
Csőcsere
Miért érdemes ezt az erősítőt kiválasztani arra a feladatra, hogy kielemzés tárgya legyen? Annyira nincs nagy marketingje és jártamban keltemben alig találkozok a márkával, nemhogy magával az erősítővel. Mi több, a legtöbbünknek még a Synthesis név sem mond túl sokat. A kedvezményes 6000 dolláros ára sem hagyja tömegméretben elterjedni, inkább egy jelzés, ami a minőségét és a tudását pozícionálja egyfajta hovatartozásként. Mentségemre egyedül a csövek babrálása szólhat…
Hagyományosan eddig tartana az eposz, hősök nélkül, de a végére csak előkerültek azok is. Úgy hívják, hogy RCA 12AX7E, két régi, de jó állapotú amerikai cső. Már félretettem a csövest, mint aki jól végezte dolgát, de csak nem hagyott nyugodni. Így előtúrtam a rég elpakolt csőkészletes fémbőröndöt, mindenek mögül és alól.
Szeretnék kíméletes lenni, de nem fog menni. Igaz, hogy még a két TAD 12BH7A cső bennmaradt, mert egészen egyszerűen nem voltam felkészülve a pótlására. Tegyük zárójelbe azt, amit a csövesről eddig írtam, hiába igaz, de csak arra az állapotára vonatkozik, amelyben a gyári szerelt előerősítő csövek produkciója határozza meg az eléggé elmarasztalóra sikeredett véleményemet. …és mennyit tud még fejlődni a Synthesis, ha kicserélem az utolsó két megmaradt TAD csövet is?)
Magam sem voltam tehát felkészülve arra a különbségre, amit a két állapot között mutatott meg. Most már szinte mindent áthozott a hallható legapróbb részletekig! Hirtelen érdemes lett végigzongoráznom a különbségeket a bemenetek között. A DVD és a SAT feliratú tetszett a legjobban, de igazából rendhagyó módon alig volt közöttük differencia. Teljesen megszűnt a hangképben olyan élénken felfedezhető összeomlás, beszűkülés és a torzítás is. Helyette nyílt karakterű, nagy felbontású zenélésbe csapott át, mindezt az XA-7ES lejátszóval, ami talán most tetszett a saját analóg kimenetén eddig a legjobban. (Jut eszembe, az előerősített kimenetének színvonala idézi az árkategóriáját, igaz, sokat nem próbáltam, de nem is ez az elsődleges funkciója az erősítőnek. „Rendhagyóan” végfokot hajtottam vele, de szélesebb körben inkább egy aktív szubot tudnék vizionálni.)
Ajánlás
A gyári ajánlás egy innovatív, különféle különleges megoldással és eljárással kivitelezett, a maga kategóriájában egyedi, már-már csúcskategóriás terméket idéz, olyan ideológiai háttérrel, ami miatt minden más hirtelen elhomályosulni látszik és szívem szerint már keresném is a „megrendelés” gombot. Bár ezt az igen meggyőző, és műszakilag értékes információhalmazt a mostani hasábokon inkább kerülöm. Ha rákeresünk az interneten, mindez könnyen megtalálható, más felöl, a hangot szerettem volna inkább előtérbe helyezni az ideológiai alapokon nyugvó meggyőzés helyett.
A Synthesis A50T hangjával, a könnyen befogadható ligában nyer teret magának. Hosszan hallgatható, elég kellemes, lágy a hangfekvése, ahogy a csöveseknek általában. Nem érezni, ha van egy erős forrásunk, hogy ne lenne versenyképes, akár a kor szelleméhez illő dinamika és felbontás tekintetében sem.
Összevetve a már megszokott viszonyítási alapokkal, ami az árban is ezzel „valamelyest” rokonságot mutató Mark Levinson ML-320S és ML-334 elő-végfokot jelenti, egyáltalán nem reménytelen a helyzete. Illesztés kérdése talán, de valahol átfedik egymás kategóriáját, igaz mindkét fél képességei kilógnak erre-arra. A Levinson még informatívabb, precízebb, pontosabb és talán könnyebben megbirkózik a dinamikai csúcsokkal is. (Ezt leírni egy eleve nagyobb teljesítményű erősítővel kapcsolatban nem egy kinyilatkoztatás.) Még érdemes lehet idebiggyesztenem, hogy a KR Audio VA 830 erősítője is megfejeli a hangminőséget illetően. Nagyjából annyival tűnik jobbnak, mint amennyivel drágább is. (Már úgy értem, abban a felállásban, amikor az A50T-ben szintén KR végcsövek vannak!)
Érdekességként muszáj megemlítenem, hogy amikor először összehallgattam a kettőt, egyértelműen a Synthesis tetszett jobban, mert csak eztán jöttem rá, hogy a KR ellenfázisban üzemel. Ebből látszik, hogy mindegyiknek megvan a maga penitenciája. (http://hifimagazin.net/kr-audio-va-830-erosito)
