Eredetileg a Qualiton aktuális MC trafójáról szerettem volna írni, de úgy fest, „A Hűtő” ellopja a show –t!
A hely, ahol a meghallgatás történt, elektronikailag eléggé ki van csontozva. Ami azt jelenti, hogy sem wifi router, sem számítógép, vagy telefontöltő park nem terheli az elektromos hálózatot. Domináns fogyasztónak néhány lámpa, a cirkó kazán és A Hűtő számít! Egy ideje már fontolgatom, hogy kivonom a lakás elektronikai egyenletéből a Zanussit, ezért kiettem belőle az utolsó pár virslimet. Ezzel azt gondolom, hosszú távra meg is szüntettem a közös együttműködésünket. Nem, csak azért mert nem használtam igazán, de havonta közel ötezer forintnyi villanyszámlát generált teljesen fölöslegesen.
Szóval, már vagy két hete készítettem elő az MC trafó tesztet, társakat találva a Qualitonnak, a megmérettetés általánossá való kiszélesítése közben. A múlt héten, szépen sorban végighallgattam őket, jegyezve a fő tulajdonságokat, míg a végső tesztet e hét elejére terveztem. De ekkor az történt, hogy ígéretet kaptam egy Kondo féle AN-S7C MC trafóra is.
A mai napon (hétfő) újra végigléptettem a mezőnnyel a kiválasztott lemezeket, de (!) miért szól ez most ilyen jól a múlt hetihez képest? –kérdéssel pásztáztam a belső memóriám archívumában tárolt adatok közt. Mindössze egyetlen lényeges változtatás emléke bontakozott ki, aminek jelentősége lehet. A péntek este kihúzott hűtőé! Visszakötöttem a hálózatba, ügyelve a már régebben beállított fázishelyességre és az ellenpróba után már tudtam, a tesztelési körülményeim megváltozásáért Ő a felelős.
Mielőtt azonban bárki rám hívná a rohammentőt, két dolgot említenék meg mentségemül. Első: a napokban Darvas Lászlónál tett kirándulásunk során, említést tett arról a gyakorlatáról, hogy zenehallgatás közben kikapcsol minden fogyasztót a lakásban, amit csak lehet. Azért, hogy a zene, a maga legteljesebb valójában jelenhessen meg a térben, és a hálózatot semmilyen fogyasztó ne korlátozza be a hifi számára. A második: azonnal tárcsáztam Ervin barátomat, a mindig bevethető „tesztestársat”, hogy demózza lakásában a jelenséget, amit tapasztaltam (ráadásul neki hűtőből kettő is van). Mondanom sem kell, a kapott képletbe behelyettesítve, ugyanarra a megoldásra jutott, megrökönyödve azon, hogy mit hallgatott eddig! Ezért kénytelen voltam tudomásul venni a tesztkörülményeimben bekövetkezett változásokat és annak a fényében módosítani az eddigi eredményen.
Az első meghallgatás jegyzőkönyvének a margójára: a felhasznált elektronikák a következőek voltak. Robert Fuchs lemezjátszó, aminek érdekessége a mágnesek között „lebegő” saját fejlesztésű hangkar. Mr. Brier–Goldbug, MC hangszedővel (handmade by Japan). Sony TA-E 86B előerősítő, - egyszerűen azért, mert régóta ez alkotja a rendszerem egyik alapját és jónak tartom a phonóját. Marantz MM 7025 új végerősítő, amit járatok, hogy ne legyen az, mire meghallgatásilag, a közeljövőben rá kerül a sor. Hangfalként, a Bösendorfer VC7-es zárja a sort. Kábelszinten pedig az összeköttetést, - a konszolidáció jegyében, - a „rezesbandára” bíztam, ami illik a képbe és az ár érték arányba.
Az elektromos hálózat összeköttetése révén, a hangképben szerepelt az előbb felsoroltaknak megfelelő audio rendszer, a csillár égői – plusz egy lámpa, a kazán és A Hűtő (a szakértőknek igaza van, a szomszédok is)!
Kezdtem a Qualitonnal. Ez, rendszerezve közvetítette érzékszerveim számára a VC7 által megszólaltatott hangrezgéseket, úgy, hogy asszociálni tudtam arra a jelenségre, amit a valódi hangszerekről leváló rezgések képviselnek. Csak magukhoz a hangszerekhez nem jutottam el. Nem sikerült megérkeznem a zene térbeli leképzésének abba a dimenziójába, ahol a tudatom számára ez virtuálisan megjelenne.
Ezt klasszikus szálon, a Mussorgsky – Pictures From An Exhibition (Hungaroton) lemezénél tapasztaltam először, de így éreztem a többi, szintén tesztünk alapját képező zeneanyag esetében is. Ezek a következőek voltak: a Manhattan Jazz Quintet (King Records Co Japan) lemezéről a Summertime; Jimy Hendrix – Band of Gypsys – Who Knows (Polydor Germany); Dévai Nagy Kamilla – Krónikás Ének 1980-ból (Hungaroton) első két száma és Jean Michel Jarre – Equinoxe (Disques Dreyfus France) lemezéről az Equinoxe Part 5. Az AVA MC 8 (kapcsolható fokozatai közül az 5 – 12 Ohm közötti állásban), ehhez képest nagyobb térérzettel, felbontással és jelenlétérzettel bírt. Már képes volt behatárolni a hang virtuálisan leképezhető alapját, megvolt a kapcsolat a rezgések és kibocsájtójuk, a hangszerek között.
A két új termékkel való tapasztalataim tükrében kíváncsi voltam, hogyan vizsgáznak régi társaim. Ezért következő delikvensként, a Szentiványi Kálmán féle MC trafó következett (cca. 150 ezer forintba került anno). Ebben az illesztési környezetben, a bummogós, ömlengős, elnagyolt, részleteket elmismásoló karakterétől, amit produkált, sokkal jobbra számítottam. De azért mégsem annyira lepődtem meg, hiszen a konkurencia nívójának tükrében, elképzelhető, akár ez a szintű degradálódása is a hangnak.
Hátra volt még az Ortofon MCA-76 elektronikája, ami kakukktojás a sorozatban, de szerettem volna az MC – ket ezzel is összehasonlítani. Nos, egy picit talán butább, de egységes, eléggé részletes és kifejezetten dinamikus, hosszan hallgatható volt az előadás, amibe belecsöppentem. Mindezekkel kaptam egy kis ízelítőt és úgy voltam vele, hogy a tesztsorozat győztese mérkőzhet majd meg, a nagyágyú, AN-S7C –vel, hadd lássak tisztán, illetve az egyik legegyszerűbbel az Ortofon T–5 –el, ami egy igen szerény elképzelés a jelerősítés szempontjából. (A használt ára kb. egy „huszas”.)
Íme, egyik, a lehetséges alternatív univerzumok közül, amelyben a hűtő már nem része a civilizáció által körbezárt létünknek:
Szóval ott tartottam, hogy a Qualiton mitől ilyen jó: immár, - a hozzám eljutó hangok által, - összekapcsolt a kibocsájtó forrással, amiről elhittem azt, hogy akár valóságos is lehet. Az egész színpadkép megtelt az élő hang jegyeit magán hordozó, kézzelfogható, kontrollált hangrezgésekkel. Ezzel bevont a megjelenített harmonikus előadásba és elkezdte kinyitni a lelkemet. Ehhez nem voltam eddig hozzászokva, igaz új még szegénykém és ilyenkor egy határig, hajlamos vagyok a bejáratlanságra fogni az egyes hiányosságokat. Az biztos, ehhez a szinthez eddig nem volt ilyen közel. Egyedül Jean „Misi” okozta a szokásos csalódást, de megszoktam azt, hogy nem igazán akaródzik neki kibomlani a térben és egy kissé színezett és mosott hangot képvisel.
Az AVA is valamelyest megtáltosodni látszott! Még inkább kinyitotta a teret és rendezett felvonulást tartott a hangoknak. Figyeltem, talán, egészen hangyányi művi érzéssel kezdte az előadást, de ez, fokozatosan halványult az eltelt idő függvényében. Igazából most is az Equinoxe kicsomagolásával volt a problémám, nem egyezett meg az általam elvártakkal. A többi műfajon kifejezetten élvezetes előadást nyújtott… Az biztos, hogy jobban teszi, ha iparkodik! 450.000 Ft, plusz áfáért, azt hiszem ez el is várható.
A meglepetés igazán akkor következett be, amikor Kálmánom trafóját tettem be, - amit egy Sony DAR 1000ES Digitális Tuner kiberhelt, ámde csinos dobozába szerelt bele, az én extra kívánságomat kielégítve, - mert egy stúdiószintű, kifejezetten informatív, hangzáskép helyes, már - már valósághű előadással bírt, csodálkozásra késztetve. Ahhoz képest, hogy már be sem akartam kötni, az eddigi teljesítményéből kiindulva, nem rossz! Reálisan érzékelhető volt a hangszerekre, mint forrásra épülő előadásmódja és ennek megjelenítése a rendelkezésre álló térben. (Ez olyan 3,5 méter lehet, hangfalak közötti távolságban, ami a hallgató pozícióval, egyenlő szárú háromszöget zár be).
Kifejezetten hihető előadást nyújtott, a műviség legkisebb látszatát is elkerülve, sőt Jarre Equinoxa is rendben ment le, nem kis meglepetést okozva. Sehol az eddig megszokott összemosott és színezett hangkép! Ugyanakkor, az Ortofon MCA-76 elektronika bőven lemaradt. Jellemrajzában kifejezésre juttatta, hogy eljárt felette az idő. Nagyon behatárolt és buta volt a képviseletében álló hang és messze elmaradt a jóval magasabb kategóriás MC trafóktól. Bár ha a használt árát nézzük, ez azért nem is olyan rossz (kb 200Euro). (Mellékesen jelezném, eddig az egyik kedvencem volt, a hosszan hallgatható hangjával.)
„Alulról szagolva az ibolyát”, betettem az Ortofon t-5 –öt, de bár ne tettem volna. Esetében a zenehallgatás itt kizárt! Tolmácsolásában valamilyen Dual lemezjátszót vizionáltam. Ami ugyan jól be volt állítva, de felszínes, rövid lecsengésű hangok jellemezték azt a tényt, hogy ez ide nagyon nem illeszkedik. Nem akarom tovább ragozni, de ennél rosszabb, csak az előfok saját MC elektronikája volt. Pedig otthon, az Ortofon SPU hangszedőjével semmilyen kivetnivalót nem találok a hangjában.
Már itt figyel a Kondo AN-S7C Mc –je a szobámban, amit tegnap este, egy árnyalatnyi belső remegéssel vettem át. Igaz, nem kellett volna elmondani az árát, úgy nyugodtabb lennék… ami, a kissé felfoghatatlan három és félmilliós szám tükrében talán érthető is! Gyorsan túl akarok lenni rajta, aztán már adom is vissza, csak, hogy szabaduljak a felelősségtől. Szóval ma elvileg ez jön, a győztes mérkőzik a Kondo S7C –vel.
Közben, a Zanussi mutatványára, hirtelen többen kíváncsiak lettek. Pedig, eddig nem tolongott a környékemen senki, hogy a vég nélkül tartó trafóteszt által beszippantva, áldozattá váljon. De a tömegigénynek engedve, újra végiglapozgattuk a delikvens MC –ket, hűtővel és a nélkül. A Hűtőszekrény hatásának egyértelmű lenyomatát, - aminek a hálózati csatlakozóját közkívánságra, egész délután ki-be húzogattam a konnektorból, - mindenki érzékelte az összes trafónál és az elektronikánál.
Tehát: a „hűtőtlen” verzióban, közmegegyezéssel nyert a DIY cucc! Ami egyébként, valamilyen ős Telefunken vasmagra lett tekerve, még a Koetsu Rosewood hangszedőmhöz készült. Ezért, általában az alacsony impedanciájú hangszedőkhöz illeszkedik, ami miatt nem volt érzékelhető illeszkedési hézag most sem.
Kondo AN-S7C MC trafó: 15 ohmos illesztéssel hallgattuk, amit többlépcsős választási lehetőségből tudtunk ideálisan illeszteni a hangszedőhöz. Saját, beépített kábele van a kimenetén, ami idomul a top minősítésű színezüst kábelhez, amivel tekercselték, (AN-QSSC). Drasztikus, veszteségmentes előadásmódja azonnal magába szippantott. A részletek kidolgozottsága, a térinformáció helyessége és mennyisége, a dinamika, ami egy végletekig hallgatható zenei megszólalással párosul, szóval az egész imitáció hiteles volt, olyan szinten, hogy mindenkit egyöntetűen lenyűgözött.
Eddig jobbat nem hallottunk, de a nemzetközi szakvélemény is többnyire ebbe az irányba húz! Igen, a hangban is megjelenik a sokszoros árkülönbség. Ez van. Akinek ilyen kell, fizesse meg, főleg olyanformán, hogy a rendszert is ennek a minőségnek a szintjén öltöztesse fel. A tanulság viszont akkor vert éket a hallgatózó társaság tudományos felfogásába, amikor a Kondo AN-S7-nek is bekapcsoltuk A Hűtőt. Legtöbben, az AVA MC 8 –hoz vélték hasonlónak és azzal megközelítőleg egy kategóriának.
AVA MC 8, szintén a hangszedőhöz kapcsolható illesztésekkel, aljzatokkal, a ki és bemenet számára dupla földelési lehetőséggel, ami nagyon praktikus. Tesztünk legsúlyosabb vizsgált darabja, igazán tömör érzettel, ami a felépítését érinti. A vicc az, hogy ez volt az egyetlen olyan résztvevője a meghallgatandó társaságnak, ami tulajdonképpen kinevette a körülményeket. Az előadás hangképében volt ugyan változás, a hűtővel való kontaktolás közben, de összességében nem reagálta túl ezt az audio rendszer számára deinstalláltnak minősített állapotot. Míg a többieknél éles eltérés volt a két állapot között, az AVA megőrizte tudását abban a kategóriájában, ahol játszik. Nem lehetett kihozni a sodrából, ura maradt a helyzetnek. Egyszerűen képviselte azt, amit ettől az ár/színvonaltól már elvárhattunk. Tényleg érdekes volt az, hogy a többi mennyire esendőnek bizonyult ehhez képest.
Mivel eddig azt tapasztaltam, hogy a legtöbb hifis akar, de van, hogy nincs lehetősége, megfelelő nívót biztosítani a zenehallgatási körülményeinek, ezért az AVA MC8 és MC9 trafóit nekik mindenképpen jó szívvel ajánlom!
Qualiton MC Step Up transformer: Gyönyörű saválló, rozsdamentes acél ház, fényesre polírozva és vikszolva. Tisztességes leírást („In English please”) és pamut kesztyűt is adnak a dobozában, mert ha puszta kézzel installáljuk, erősen megzsírosodik a fénye. A legszükségesebb RCA aljzatok találhatók a hátulján, a ki és bemenet számára, továbbá egy kiállás még a földelésnek. Búgásra ez sem hajlamos, ahogy ebből a szempontból a többiekkel sem volt gond. Ára negyedmillió forint körül alakul, ami elérhetővé teszi a mai fizetések tükrében azok számára, akik előnyös ár/érték arányon spekulálnak. Reális hangképzése, felbontása és térleképzése alapján szintén jó szívvel ajánlom.
Egyedileg rendelhető, a hangszedőhöz illeszkedő impedanciához tekercselve! Ezt a megoldást azért választotta a gyártó, az Audio Hungary, mert így egyszerűbb a felépítése - a fokozatváltás beépítése híján, - és ez a hangminőség szempontjából is jobb megoldás. Akinek egy erős audiofil színvonalra optimalizált MC trafóra van szüksége, érdemes ezt is számításba vennie! Érzékenyen reagál az illesztési körülményeire, ami elvileg az audio rendszer elemein belül nem lesz akkora probléma.
Zanussi ZRD18JB felülfagyasztós hűtőszekrény. Valószínűleg, hogy tudják tartani a széleskörű áruházi kínálatban is versenyképes árát, a benne felhasznált anyagok éppen elégségesek a kifogástalan működéshez. Ámde, ha az elektromos hálózaton keresztül, összekapcsoljuk a tápját az audio láncban szereplő tagokéval, a kapott hang egyből monitorozza azt, hogy a lakás éléstárjának elektronikája az audiofil szempontokat minőségileg sajnos figyelmen kívül hagyó alkatrészekből áll. Ez a hűtő tudásán persze, mit sem változtat, míg a hifi érzékeny lehet rá.
De kíváncsi voltam arra is, hogy ez a jelenség vajon otthon is fenn áll e, a saját hűtőszekrényemmel kapcsolatban? Ezért erősen odafigyelve húzkodtam ki a konnektorból a tápdugóját. Az eredmény: szinte semmi változás nem történt! Így, mielőtt megrökönyödnének, akik már tervezik a hűtőjük likvidálását az otthoni zenehallgatási szeánszok alkalmára, - gondolva, hogy nem vagyok elég egyértelmű, - azoknak elárulom, hogy nem is vártam különösebb változást. Mégpedig azért nem, mert eddig sem vettem észre befolyását a hangképemben.
Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy ez a hűtő a minőségi kínálat felső végéről származik. Erre utal a 160kg üres tömege és az ahhoz méltó bekerülési költsége is. (A telepítéséhez, továbbá Fekete Laci összközműves jelenléte is erősen ajánlott.) Mindössze azért érzem érdemesnek hivatkozni ezekre az információkra, mert valószínű, hogy a benne felhasznált anyagok magasabb minőségűek és ezért nem pusztítja le a hangomat.
Bár van a rosszabbik esetben is megoldás. Darvas László útmutatása szerint zenehallgatáskor, vagy likvidálni kell a hálózatból mindent, ami nem a hifi, vagy, ahogy én látom, egyszerűen az audiophile hangzást támogató hűtőt kell venni. …Ezek szerint nemsokára jöhet a nagy hűtő és háztartási gépteszt. Melyiknek, milyen hatása van a hifi hangjára!?
Qualiton MC Step Up Transformer Specifications
Output 5mv
Total Harmonic Distortion 0,02%
Frequency Response 5Hz-90KHz
Nominal Source Impedance 2-10 Ohm, 10-50 Ohm
Gain +24db
Weight 1kg
