…eddigi tapasztalataim alapján ebben a kategóriában nehéz komolyabb hifi minőséget találni, különösen elérhető áron. De ez a kis doboz igazi meglepetés lett a számomra. Hadd ’sztorizzam’ egy kicsit hozzá…
Olyan hifista vagyok, aki maga is igyekszik zenét alkotni, nem csak hallgatni. Nem profi szinten, de játszom zongorán és főleg, akusztikus gitáron. „Basszusgitározni meg mindeki tud!” – mondta Hajós, de még sokan mások is – így még az is lehet, hogy azon is tudok. Viszont viccet félretéve, a hangszerek szeretete miatt nem csak zenét hallgatok, hanem demo felvételeket is, a különböző márkák különböző modelljeiről. De bármilyen hangszert is szeretnénk meghallgatni, - ugye, elvileg akusztikusan felvéve és effektmentesen keverve, - hogy igazán tudjuk a különbségeket érzékelni, jó visszaadó láncra van szükségünk. Itt a forrás egyértelműen az általános internetes portálok közül kerül ki, ahol a különböző cégek, vagy kereskedők hangmintákkal próbálják előzetesen bemutatni a forgalmazott termékeiket, még az élő találkozás előtt. Persze még sokan osztanak meg otthoni felvételeket, ezek közül is sok valóban hasznos.
Persze, az igazi az lenne, ha legalább Cd-n, de inkább Master szalagon rögzítenék a hangszerek felvett hangját, és igazi demo anyagokat lehetne vásárolni róluk… ez persze álom, és még mindig csak messziről közelít a valóság adta élményhez.
Egy másik megoldás, ha valamilyen streameren keresztül érjük el a feltöltött videókat, hangfájlokat és a profi hifi cuccunkon keresztül hallgatjuk a különböző hangszerek hangját… Viszont a legáltalánosabb, hogy gyorsan bekapcsoljuk a laptopot (hogy a kicsinyített másairól ne is beszéljek) és vagy a saját hangján, vagy egy kis hangfalon, hangfalpáron hallgatjuk, amit szeretnénk.
Nos, én is szoktam így tenni, filmet nézni, néhány előadóval a multi-forráson keresztül ismerkedni, mielőtt a lemezük után keresek, és ahogy mondtam is, hangszer demókat hallgatni. Ezekre térve, sokáig nagyon kevés különbséget hallottam a hangszerek között. A szokásos, vagy kicsit magasabb szintű Logitech, Dell, vagy JBL… „egy-két-sok-pontegy” rendszerek, de mondhatnám az új és drágábba forduló soundbar-ok példáját is, azt tapasztaltam, nem alkalmasak a természetes hangok igazi visszaadására. S bár tudom, hogy ez a felnőtt testvéreik, a nagy hifi lánc elemei közül is sokaknak kihívás, mégis jó lenne, ha találhatnánk olyan egyszerű de nagyszerű, ilyen forrásra köthető kütyüket, még nem Genelec áron, amivel természetes hanggal lehetne visszahallgatni a legegyszerűbb felvételek is.
Így próbáltam ki nemrég ezt a Samson monitorpárt is, egyszerűen, - de azért fázishelyesen, - rákötve egy régebbi, de minőségi Dell laptopra. Az eredmény meglepő volt:
Bösendorfer – Yamaha – Kawai zongorák
Korábban nem hallottam, csak a hifi láncon, de igen nagy különbségek vannak egy márkán belül is a különböző típusok között, hát még a márkák között. Ezen a hangfalpáron viszont egyértelműen hangzott, több, sok típust összevetve a Bösendorfer zongorák kicsit talán klasszikus, akár öregesnek is mondható, nyugodt, mélyről jövő zeneisége.
A Yamaha hangszereknek, nem csak a billenyűseiknél, megfigyelhető egy jellegzetes édeskés hangzás, tónus. Olyan yamahás – így szoktuk mondani. Egy plusz „fény”, „szín” mint ahogy szoktuk mondani, hogy általában az amerikai erősítők, hangfalak „dögösen” szólnak (illetve szólaltatják meg a felvételeket – ha nagyon hivatalos akarok lenni).
A Kawai zongoráknál pedig úgy vettem észre, hogy nyílt, lenyűgöző, gyors, transzparens hangzás a cél, különösen az új fejlesztéseknél. Amikor sikerült egyet elcsípnem, persze akusztikafüggő is, de elég volt néhány akkordot összezengetnem, máris úgy tűnt, mint ha szinte magától játszana, mert annyi hang jelent meg egyszerre. Ezen a kis hangfalpáron visszaköszönt ez az élményem is, mint ahogy az öreg Bösendorfer nagyzongora „komoly” hangja is, amit egy kedves idős hangszerész lakásán próbálhattam ki.
Gitárok – fahangok
Míg a zongoráknál a korpusz általában nem tömör fából készül, hanem sokszorosan rétegelt falapokból, illetve a vázuk fém, a kevesebb húros hangszerek magasabb kategóriái már mind színfával, tömör fával készülnek. Legáltalánosabb a vonósoknál a jávor, vagy juhar, míg a pengetőseknél… nincs ilyen. Talán a fenyő – mert az legtöbbször a fedlapok anyaga és a mahagóni. De főleg az új cégek, manufaktúrák új fejlesztéseinél már ezerféle faanyagot, ezerféle eljárással használnak. Ha csak az akusztikus, fémhúros gitároknál maradunk – ezt hadd kérjem már, - használnak rózsafát, brazíliait és indiait, de Koát, Blackwood-ot, Redwood-ot, habos mahagónit, szemes jávort… igen sok egzóta fafajtát. A testformákról nem is beszélve. Abból is rengeteg van. Ráadásul, néhol vastagabbra hagyják, máskor direkt elvékonyítják az anyagot, a belső merevítő-hangoló pálcákat, de minden egyes lakkréteg és visszacsiszolás is módosít a hangzáson. De minden fa, amit kivágnak, egyedi, és még ezer ok miatt, még egy típuson belül, az újak között is lehetnek komolyabb hangzásbeli különbségek.
Megdöbbenve hallgattam és hallgatom azóta is ezeket a különbségeket ezzel a hangfalpárral.
Bár, ha itt lezárnám a beszámolómat, akkor igazából nem is írnék sokat a hangfalpárról. De akkor jó egy hangfal, egy hanglánc, ha nem beszélnek sokat róla, különösen nem a hangjáról, hanem csak az élményről, ahogyan zenélt, nem? – legalábbis így gondolom.
Azért azt azonban elmondom, hogy mindössze 3”-os mélyközép sugárzója van, viszont 1”-os a magasa. Összetettebb és általánosabb zenei anyagokat is hallgatva úgy gondolom, a hangszórót nagyon jól sikerült összehangolni a dobozzal, ami reflex kivitelű, hátrafelé nyitva. Egyszerűen együtt működnek, nem puffog és nem erőlködik a mélyebb tartomány lesugárzásánál sem. Persze, nem vehetjük azért túl hangosra, mert jelzi, hogy azt már nem bírja. Erre a gyári adatok adnak igazolást, mert csak 15 W-ot ajándékoztak a tervezők e remek hangzás művészi megszólaltatására és egyben „korlátozására.” Aki hangosabban akarja mindezt hallani, vegye meg a drágább testvérét, a BT4-et. Ki tudja, - én nem, - lehet, hogy ugyanezt tudja, csak valóban hangosabban.
A belső, aktív hangváltója is finoman lehet hangolva, ezt feltételezi a kiegyenlített megszólalás, együtt az erősítővel, amire ez esetben tényleg igaz a magyar leírás: „minőségi alkatrészekkel építve”. Így lesz ügyes a térképzése is.
Amit még megemlítenék a 80 Hz-től 27 kHz-ig terjedő átvitelén túl, az, hogy egyáltalán nem akart nagyobbnak mutatkozni, mint, ahogy a kisdobozok néha. Tényleg kiegyenlített a hangképe, még a mélytartomány enyhe hiánya sem érződik, a közepe nem harsány és a magasabb hangok is természetesen igyekeznek megszólalni.
Az elhelyezéssel kell azért játszani, de ha csak úgy kirakjuk az íróasztal monitorja két oldalára, vagy akár az ablakpárkány két sarkába, szerintem még onnan is magára fogja hívni a figyelmet előadásával.
Szintem, ebben a kategóriában tényleg igazi kis ékszerdoboz! Az ára nincs 40 ezer forint, használtan pedig lehet, hogy csak a fele, ami azért is szuper, mert nagyon remélem, hogy néhány fiatal megtalálja, és a drága és igen igénytelen instant kis zenedobozkája helyett, megveszi és beteszi majd a szobájába, ami a hallását és a hangokhoz való szocializálódását is megváltoztathatja. Persze nem gengszter rapp-en… vagy ki tudja.
Még valami – Blotooth-os – és jól működik ez a része is!
Adattábla:
„Samson MediaOne BT3
2 utas stúdió monitor, minőségi alkatrészek, 3" woofer, 1" tweeter, 15W RMS teljesítmény csatornánként, 80Hz – 27kHz frekvencia átvitel, LED visszajelző, Level szabályzó, fejhallgató kimenet, sztereó bemenet, bluetooth, RCA bemenetek, tartozék kábel, méretek: 140mm x 167mm x 199mm, súly: 4,8kg”
