| hifimagazin.net

Nakamichi RX-303 kazettás magnó

2019-12-05 00:00:00,

Kis előzetes

A Nakamichi RX-303-at viszonylag rövid ideig, mindössze három éven keresztül, 1986-ig gyártották, emiatt elég kevés van belőle, főleg RX-es testvéreihez képest. Használtpiaci árát elsősorban nem is csak a műszaki különlegességének és auditív képességeinek köszönheti, hanem a ritkaságának. A gyűjtők valamivel jobban preferált céltermékeként, egyre magasabb áron lesz csak elérhető. A makulátlan, vagy azt a szintet esztétikai és műszaki értelemben is megközelítő példányok, külföldön olyan 1000 Euro-tól vásárolhatók meg.

Megdöbbent, hogy az elmúlt néhány év mennyire átformált és kult státuszi magasságokba emelt jó néhány, valóban különleges és ritka audio terméket. Bár sokukat, néhány éve még potom pénzért, maximum néhány tízezer forintért be lehetett szerezni, - és valljuk be, néhány megrögzött műkedvelő figyelmén kívül, általánosan lesajnált, használt műszaki cikként kerültek az érdeklődés perifériájára, - mostanra, már-már műtárgy státuszba emelkedtek és kötelező kellékei lettek minden, magára adó és önmagát nívós közeggel körülvenni igyekvőnek.

Egy ilyen tárgy, mélyen rávilágít arra és kidomborítja, hogy a modern ember, az igényességet, ami fémjelzi az életét, meg tudja fűszerezni a hagyományos értékek nemesítő hatásával. Például egy irodában, a megfelelő helyen, az ilyen komoly megépítésű vintage technikák, impregnálják a közeget színvonalukkal, s az értékállóság szemléletével.

A Nakamichi RX – 303 ilyen jó társa lehet tulajdonosának, hozzájárulva akár jelleme fejlődéséhez és sikerességéhez is. Megéri vigyázni rá és energiát fektetni akár felújítására akár állapota megőrzésére. Egyike a legszebb Nakamichi magnóknak …és mindig ámulatba ejti közönségét, amikor kiadja a kazettát, az a szemünk előtt megfordul, majd visszahúzza és már indul is. A piros kijelzők pedig közben hipnotizálnak és egy másik világ felé kalauzolnak el…

Nakamichi RX303

Üzembe helyezés

Eltelt pár hét, mióta megérkezésekor föltettem a polcra. Jártamban keltemben, amikor elsétálok előtte, mindig megcsodálom a nyolcvanas éveket idéző technicista elejét, amely bőven tele van szórva gombokkal. Ez egy dolog, viszont még funkciót is találtak mindnek, ami ennél a mennyiségnél azért komoly feladat lehetett. De a japánok ezt látszatra könnyedén megoldották a nyolcvanas évek közepére, 1984-re, amikor a magnó készült. Ez a modell, az RX kazettaforgatós, (ún. „UDAR” –UniDirectional Auto Reverse) széria középső tagja. A képessége műszakilag közel megegyezik a nagyobbik testvérével, ami az 505-ös számot viseli, ellenben ez is csak két fejes, mint a nála egyel kisebb RX-202-es.

Sokévi állása után az első feladat az újraélesztése volt. Illendően, némi pucolással kezdtem, majd járatással sikerült feltámasztani. Jól mutatja megépítettségének a színvonalát, hogy ez több mint harminc évvel a legyártása óta, viszonylag könnyen sikerült. Eleinte nem akaródzott neki a lejátszás és a tekerés funkcióinak gördülékeny működtetése, a kazettaforgató mechanizmus pedig pláne be volt lassulva. De a funkciók kíméletlen ismételgetése és a beállt, illetve nem működő kapcsolók alapos megjáratása után, azért csak összeszedte magát. A felvételt is sikerült idővel kipróbálni, holott annyira nem volt hozzá szokva, hogy ennek a funkciónak azért illendő lenne működnie.

Gomberdő – azaz használati utasítás röviden

Azt hiszem, ha most az RX-303 különböző funkcióit kezdeném részletesen felsorolni az eléggé altató lenne, de azért nézzük át a lényegesebbeket. Balról elsőként a ki-bekapcsoló gomb esik kézre, amit, ha megnyomok, akkor az ujjam válaszként egy stabil mechanika kapcsolását érzi. A kapcsoló hangja, ahogy bekattan, finom, de egyben elég markáns is. Ezzel életre kel a magnó, felvillannak a piros kijelző fények és a zöld led a stop gomb fölött, ezzel jelezve, hogy még áll a rendszer. A sárgás fényű kazetta megvilágítás is bekapcsol, de ez eléggé halvány, inkább jelzésértékű. A bekapcsoló gomb alatt találjuk az időzítőt, amivel ráprogramozhatjuk a felvételre, vagy a lejátszásra. Utóbbi jól jöhet, ha a kedvenc kazettánkra szeretnénk reggel fölébredni. Valószínűleg nem lenne teljes a gombsor, ami kitölti a magnó teteje és az alja közötti helyet, de itt a lejátszó, felvevő és a jobbra-balra tekerés funkciók mellett van még két gomb, amik gondoskodnak róla, hogy rögzítésnél a kazetta elejét és végét fel, illetve lekeveréssel tehessük stílusosabbá. A négyszegmenses számláló megfelelő komolyságot ad a gépnek, mert a stúdió technikához szokott szem elégedetten nyugtázza az onnan már ismerős piros számokat. A kazettafészek másik oldalán pedig a kivezérlés jelző ágaskodik, a szalagon rögzített jel impulzusváltozásainak függvényében. Tovább haladva, a magnó túlfelén a felvétel finomállításainak tekerőgombjait találjuk, és a hozzájuk tartozó előválasztó kapcsolókat. Benyomjuk a normál (EX), chrom (SX), vagy a metál (ZX) kazettánkhoz a megfelelőt és hozzáigazítjuk az EQ-t, ami lehet a 70-es, vagy a 120 mikrosecundumos érték és jöhet a Bias és a Rec Level beállítása. A (Bias) előmágnesezéssel optimalizálunk a kazettához, míg a jelszint (Level) kiegyenlítődését a forráséhoz képest, a felvételi szint potméter csavargatásával és a felvétel vissza-visszahallgatásával ellenőrizhetjük. Ez némi nehézséget jelent, de két fejjel monitorozásra nincs lehetőségünk. A Dolby B/C kapcsolóit az előmágnesező sor alján alakították ki, szerintem úgy, hogy minél több helyet foglalhasson el, de az biztos, illeszkedik a körülötte lévő gomberdőbe. A sort a kazetta kiadó és forgató gombokkal zárom, amik a többitől elkülönítve, jobb szélre kerültek.

Bármely funkcióval próbálkoztam üzembe helyezni a magnó egyes részeit, a kapcsolási érzet mindig jó minőségű szerkezetre és anyaghasználatra utalt, de azt hiszem, ezt el is várhatjuk egy Nakamichi-tól. A hátulján két pár RCA csatlakozó van kialakítva a ki és a bemenetnek plusz a zsinóros távvezérlés csatlakozója.

A kazettát fejjel lefelé, azaz fordítva veszi be és a fejek nem alulról érkezve érintik a szalagpályát, mint az a legtöbb esetben megszokott, hanem fordítva, felülről lefelé mozdulnak. A mechanika is a minőség jegyében lett elkészítve, dupla hangtengelyes, a kombinált fej két oldalán pedig a szalagpályát vezetősín keretezi a stabilabb lejátszáshoz. A kazettafészek felső élén a csavarhúzónak kis kerek szerviznyílások lettek kialakítva. Amennyiben szükséges finom állítani a fejeket, megtehetnénk, de ez inkább azok számára készült, akik megfelelő mérőszalaggal és műszerrel rendelkeznek. Összesen négy motor dolgozik benne, amiből kettő a mechanikát mozgatja, a kiegyenlített lejátszást pedig egy lendkerék segíti.

Nakamichi RX303 front

Első meghallgatás

Készítettem vele egy teszt zenékből álló összeállítást a BASF Chrome Maxima II kazetta még érintetlen B oldalára. A magnót letakartam egy nagyon finom selyem ronggyal, ami teljesen eltakarta a kíváncsi tekintetek elől, és várakozó álláspontra helyezkedtem. A barátok, ismerősök néha fel-felbukkannak egy kicsit zenét hallgatni és megszokták, hogy időnként valami le van takarva. Csak a kérdésemen csodálkoztak, ami nem a megszokott volt, hogy „vajon, milyen erősítő is lehet a rejtett tárgy?”, hanem, hogy mi a forráskészülék?!

Hogy idejekorán lebukjam a magnóval, arra az esélyem nem sok volt, mert nincs a felvételének különösebb szalagzaja! A leleplezés után pedig a meglepődés általában nem maradt el! A legtöbb hallgató tippje, valamilyen felső kategóriásnak tartott CD játszó volt. Egyik alkalommal azonban én is meglepődtem, amikor egyik kedves vendégem rögtön kitalálta, hogy magnó szól. Aztán beavatott, hogy otthonában szintén van néhány csúcs Nakamichi magnó, köztük a Dragon is, így felismerte ennek a hangjában is a japán cég „hang-jegyeit”. Külön megjegyzendő, hogy tette ezt idegen helyen és ismeretlen rendszerből! Elismerésem. (Épp a Sonus Faber Venere 2.5 volt meghallgatás alatt.)

Ezután az egész hétvégém azzal telt, hogy az otthon régóta használatban lévő RX-505 magnóval a lemezeimet másoltam. Közben persze újra átállt a fülem, a vinyl lemez és a magnó, fülnek igen kellemes hanghordozásához. Az élményhez érzelmileg külön hozzátesz, hogy az általam szeretett hanganyaghoz, valamilyen különleges kazettát választok, ami még jobban kiemeli a rajta lévő zene értékét. Most az egyébként dekoratív, Maxell XL II kazettáit használtam, amely típus, egykoron a magnó kortársa volt. Szívesen variáltam volna még a különböző kazettákkal, de pontosan behangolni a felvételhez az előmágnesezést elég aprólékos folyamat, ezért úgy döntöttem egyhez állítom be, azután had vegyen fel kedvére…

…hétfőn reggel bekapcsoltam a fő rendszert, (Avalon Transcendent hangfal, Hegel H300 erősítő, Tascam DA 3000 digitális magnó), ami akármennyire is a zenére koncentrált, tiszta és hallgatható volt, hiányzott belőle, a valahol már megszokott zamat. Belülről éreztem egy enyhe frusztrációt és rájöttem, ennél én „jobbat érdemelek”, s már be is nyomtam a 303-as főkapcsoló gombját.

Nakamichi RX303 kazetta

A meghallgatás

Tesztzenének a már megszokottakat használtam (Diana Krall, Patricia Barber, Harry Sokal, Ingeborg Baldaszti, Jacques Offenbach), de mivel a tesztelés is a zenehallgatásról szól, odakészítettem Francoise Hardy frissen rögzített lemezeiből is néhányat (Star, Qu’ el qu’ un qui s’en va). Mivel a magnó beállítása még gyári állapotát tükrözi, ezért úgy gondolom, hihetek annak az előadásnak, aminek a részesévé váltam:

A Nakamichi RX-303-nak nagyon kiegyenlített a hangképe. Stabilan dolgozik a mechanika, nyávogásnak, vagy bármilyen más bizonytalanságnak a szalagkezelésben, ami beszűrődne a hangba, nyoma sincs. A BASF Chrome Maxima II, TDK MA 60 (ugyanazokkal a zenékkel megpakolva a 303-as által) és a Maxell XL II chrome-os kazettákon lévő anyag úgy éreztem, kielégíti a fülem igényeit, ahogyan a hangokat a zenével jóllakatott térből összegyűjti.

Ennek az állapotnak a békessége elfogadtatja velem (is), hogy ez a magnó, mint forráskészülék nem csak szerethető, hanem méltó erre a feladatra. Az egyik biztosíték erre az, hogy az Avalon hangfalak felbontását ki tudja tölteni elegendő zenei információval és nem érzek különösebb hiányosságot. Magnó lévén kicsit lekerekíti a hangokat, úgy analógossá tesz, de ez a hangképben egy nüansz, egészen pici részlet, és a magnósok főleg ezért szeretik, na meg azért, mert így hosszan hallgatható.

Sőt, az is kiderült, hogy az átvett hanganyagok minősége, a zenei és térinformáció nem sérült alapjaiban az átmásolástól és annak visszajátszásától. Inkább csak kiegészült a nagyon enyhén rárakódó és szerethető magnós feelinggel. (E dicsérő szavakat a jó műszaki állapotának is köszönheti, de a fáradás jeleit mutató, felújításra szoruló testvéreitől azért erre, nem minden esetben lehet számítani.)

E magnó az egyik legjobb 2 fejes, azok közül, amikkel eddig összehozott az élet.

Nakamichi RX303 open