A zene, általánosságban a művészet, valamint az alkotás iránti vonzódásom egyrészt felmenőimre, másrészt talán nevelétetésemre vezethető vissza. Édesanyám zongorázott, majd divattervező és jelmezkészítő lett. Nagymamám hegedült, nagyapám többek között operett énekes és gitárművész volt, míg másik nagyapám ezermester. Dédszüleim között akadt nemegy festő, valamint rajzművész is.

Kis koromban állandóan szólt otthon a rádió, ami akkoriban még széles zenei skálát ölelt fel, illetve egyházi zenét is hallgattunk ünnepek alkalmával, így hamar elvarázsolt szinte minden akusztikus hangszer hangja.

Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy magam is keressem a zenélés lehetőségét: xilofonon, zongorán, furulyán tanultam meg néhány egyszerű dallamot. Később az elektromos gitár iránt lángolt fel a rajongásom, de ténylegesen végül jazz-dobolni tanultam néhány évig.  Már akkor éreztem, hogy nem érném be ennyivel. Addigra már szinte minden hangszerért lelkesedtem: orgona, hárfa, fagott, klarinét, harsona, vadászkürt, szaxofon, nagybőgő, cselló, brácsa, hegedű, zongora, cimbalom, üstdob, cintányérok és még sorolhatnám.

Mindezzel párhuzamosan általános iskolás koromtól kezdve megmagyarázhatatlanul és szó szerint szenvedélyesen csodálom a hangfalakat. Mai fejjel úgy gondolom, ez azért alakult így, mert egy jó hangdoboz bármilyen általam kedvelt hangszer hangján meg tud szólalni!

Így hát az én hangszerem a hangfal lett én pedig ezáltal hangszerkészítő.

Hivatásomról:

Az 1990-es, 2000-es években a csekély mennyiségű nyomtatott szakirodalomból igyekeztem az alapvető tudást elsajátítani. Alázattal vettem ‘szentírásnak’ az ott olvasott, megrendíthetetlennek tűnő, alapvető kinyilatkoztatásokat. Kezdeti hangdobozaimat is ezek alapján készítettem el. Nagy megdöbbenésemre nem hoztak az olvasott megoldások számomra kielégítő eredményt. Egy idő után után kénytelen voltam venni a bátorságot magamnak, hogy feltételesen kezeljem az eddig olvasott alapelveket.

Az elmúlt év(tized)ek során igyekeztem a különbőző konstrukciós elveket saját magam is szisztematikusan végigpróbálni. Tudatosan felépített kísérletsorozatban első kézből kellett megtapasztalnom az egyes ‘fogások’ előnyeit és kihívást jelentő hátrányait, hogy tisztábban láthassak.

Fel kellett fedezzem a több utas megoldások összetett hangváltó áramkörének problémáit és a bennük rejlő lehetőséget a lineáris megszólalás felé vezető úton. Egyetlen szélessávú hangszóró alkalmazásával felfedezhettem azok megbabonázó hangzásvilágát és az ezzel felmerülő frekvenciamenet problémákat, valamint a mélytartományban felmerülő kihívásokat.

Izgalmas kalandokban volt részem a Transmission Line megoldásokkal és örökre beleszerettem a nyílt (DiPole / Open-Baffle) hangfalak megszólalásába.

Ahogy haladtam előre a kísérletezéssel, úgy rajzolódott egyre inkább ki előttem a felismerés, hogy önmagában nincs ideális alkatrész, vagy megoldás. Minél kevesebb alkatrésszel, minél egyszerűbb elvek alkalmazásával lehet csak közel kerülni a vágyott megszólaláshoz. Ötvözni kell azon előnyös konstrukciós elveket, melyek a szükségszerűen létező hátrányos tulajdonságaik szerencsés találkozása révén még tovább erősítik egymás előnyeit.

Idealista-romantikus mérnök vagyok, aki örömét leli a folyamatos fejlődésben, annak minden egyes stációjában.

Hangdoboz alkotása közben fülemben cseng a trombiták, harsonák, kürtök gazdag megszólalása, a nagydob mindent elsőprő dinamikája, a nagybőgő aggastyán bölcsessége, a cselló fájdalma, a rajongott cimbalom mögül kikacsintó cigánymuzsikus virtuozitása, a hegedű prímás rendíthetetlen magabiztossága, a szaxofon vagy éppen hárfa romantikája, a jazz magávalragadó lüktetése, a blues rutinja, az orgona örök igazsága, a triangulum bátorsága.

Egy kis kitérő

Felmenőim között szép számmal akadtak erős műszaki beállítottságúak is. Szenvedélyesen rajongok a sebességért. Hamar azon kaptam magmat, hogy versenyautókat “reszelek”, motorkerékpárok futóművét hangolom, vagy éppen a biciklimet építem át, hogy egyre gyorsabb-és-gyorsabb legyek. Mindezek az időtöltések megmutatták számomra, hogy bár lehet eszméletlenül robbanékony egy jármű, valódi eredményt kizárólag a sok-sok fontos műszaki paraméter kiegyenlített harmóniájával lehet elérni!

Ugyanez a filozófia lebeg a szemünk előtt hangsugárzóink fejlesztése során is.

A SYZYGY hangdobozról:

A SYZYGY hangsugárzó megalkotásakor megragadóan őszinte, zenei műfajtól függetlenül valós, nagydobozokra jellemző megszólalást tűztünk ki célul magvalósítani a szokásosnál kisebb méretben.

A tipikus hangdobozok belsejében fellépő visszhang és állóhullám problémával nem kívántunk megküzdeni, inkább kikerültük azt egy sajátos formájú, speciális belső kialakítású kabinettel. Ezzel a megoldással lekerült a csillapítóanyag az alkatrészlistáról.

Rajongunk a hangváltó nélküli, egyutas megoldások fázispontosságáért, tranziens átviteléért, továbbá a többutas megoldások impozáns frekvenciamenetéért és dinamikájáért.

Hozzávetőlegesen 10 évig tartó tudatos kísérletezés eredményeképpen jutottunk el az alkalmazott hibrid fél omni-direkcionális 2-utas megoldáshoz és az alkalmazott sajátos hangváltó áramkörhöz, melynek köszönhetően a keresztezési frekvencia tartományban minimális időzítésbeli különbséggel szólal meg együtt a mélyközép és magas hangszóró, ugyanakkor a keresztezési tartomány széleinél rendkívül meredek váltás valósul meg. Nem is beszélve a rendkívül lineáris impedancia menetről!

A nyílt hangfalakra jellemző, magávalragadó megszólalást csekély dobozfal vastagsággal és a csillaptó anyag már említett teljes mellőzésével értük el. Egy hangdoboz minőségi mélyátvite korántsem merül ki pusztán az alsó határfrekvencia számszerűsített értékében. Nagybőgő, cselló vagy tuba játéka igazán akkor válik élvezetessé visszahallgatáskor, ha a mélytartomány felsőbb oktávjai is megfelelően reprezentálva vannak! Ennek megfelelően kitüntetett figyelmet szenteltünk a hangsúlyos mély hangok precízen artikulált, feszes megjelenítésének is. Az eredmény minden tekintetben túlmutat a SYZYGY fizikai méretein.

A névválasztás:

SYZYGY kifejezés jelentése a Görög mitológiában: Az örökkévalóságnak egy aktív és passzív, egy férfi és egy női isteni részből álló egysége, míg az Asztrológiában: Nap és Hold speciális együttállása.

Tökéletesen kifejezi a mélyközép és magas hangszórók speciális fizikai és akusztikai illesztését: Csak együtt lehetnek teljesek, egymást kiegészítve együtt érik el a tökéletességet.