Néhány héttel ezelőtt tettem az Olvasóknak egy ígéretet. Arról volt benne szó, hogy írni fogok az egyik legritkább Hitachi magnó, a D-X10 felújításáról és a használati tapasztalatokról. Jó hírem van, a magnó számára új korszak kezdődött, és remélhetőleg meghálálja a kapott törődést…

A D-X10 típusú kazettás magnót a Hitachi 1984-87 között gyártotta és viszonylag kevés van belőle. Nemcsak hazánkban, de Európában is a fehér holló kategóriába sorolható. Több érdekes tulajdonsága van ennek a készüléknek: úgynevezett „reverse monitor” rendszerű futóművel építették meg, háromfejes (igazából 4 fejes, a dupla törlőfej miatt) létére oda-vissza képes felvenni és lejátszani! Ezen kívül ferrit anyagú fejekkel van ellátva, direkt hajtású kefe nélküli főmotorja van, és automatikus szalagkalibrációra is képes. 1984-ben, mindez hihetetlen űrtechnika lehetett, amiről a magyar hifi rajongók legfeljebb képes magazinokból értesülhettek, szemtől-szembe keveseknek adatott meg, hogy egy ilyen csodát lássanak, vagy esetleg birtokoljanak is. 99800 japán jenbe került új korában, ami meglehetősen sok pénz lehetett a 80-as évek japán világában. Ma semelyik cég nem vállalkozna ilyen képességű és minőségű berendezés tervezésére és gyártására. Egész egyszerűen nem érné meg, és nincs is meg a hozzá szükséges szakmai-technológiai tudás. De 35 évvel ezelőtt még más szinten állt az ipar, nem vetették meg a jóféle analóg technikát, és a műanyagokat is csak olyan helyekre tervezték be, ahol nem sok vizet zavartak. Majd látni fogjuk, azért ez sem fedi teljesen a valóságot, de mentségére szolgál a hajdani tervezőknek, hogy a szerkezet szépen javíthatónak bizonyult.

A történet idén április elsején kezdődött. Reggel bementem dolgozni (villamosmérnök vagyok egy cégnél), és egy barátom telefonált, hogy riadó van! Kis idő múlva kiderült, hogy nem egy jól irányzott áprilisi tréfát sütött el, hanem egy 10 évente felbukkanó ritkaság került lőtávolon belülre, és meg lehetett venni értelmes áron. A jófogás.hu-n volt meghirdetve a magnó, 35000 Ft-ért. Felhívtam az eladót, és némi rábeszélés (pénz beszél, magnó nyávog) hatására megköttetett az üzlet. Az újabb megállapodás szerinti vételár átutalását követően egy hét múlva, a tippet adó barátom segítségével meg is érkezett a készülék.

Most következik a szomorú magyar valóság: a magnó kissé vacak állapotban vészelte át a szűk esztendőket. Több hibáról árulkodott a belvilága, az elektronikai panel repedt volt, a vezetősávokat ügyes kezek szigetelt huzalokkal patkolták meg. Tovább vizsgálódva kiderült, a mechanikában még az eredeti szíj lakott, kátrányosra rohadva! A kijelző fényereje vibrált, az előlapról egy kis takaró díszléc hiányzott, és valahogy az egész deckben vastagon álltak a pormacskák, szőrszálak és döglött csótányok! Húúú, ez egy igazi zamatos pajtalelet! Imádom az ilyet – más sikítva dobja ki a kukába!

Mivel a mechanikához évtizedek óta nem nyúlt senki, ezért kiszereltem egyben az egészet. Egy alapos tisztítás és a szíj pótlása után hamar kiderült, hogy azért nem úszom meg ennyivel. A fejek forgató mechanizmusa leragadt a régi zsírtól és nem üzemelt, a csévélőmechanika szorult és emiatt lehetett a nyávogást hallani, a tetejébe pedig, a fejszerelvényt sem tudta akadás nélkül felhúzni, ha lejátszásra kapcsoltam. Mit lehet tenni, a teljes mechanika felújítása lehet az egyetlen gyógymód. Szétszedtem a hozzávetőleg öt egyedi szerelési szintet tartalmazó robusztus felépítésű futóművet, és nagyjából három héten át dolgoztam rajta. Többszöri szétszedés, összerakás, finomhangolás következett. A fejzsámoly vezetősínje törött volt, a csapágygolyókat is elengedte maga mellől. Itt kaptak a tervezők egy kis virtuális fejmosást, mert ezt a vezetősínt fekete műanyagból öntötték, ami kirepedt és kihajlott. Erős kétkomponensű ragasztóval sikerült helyreállítani. A macskahangok kiűzése volt a másik nehéz feladat, a futómű orsózó tengelycsonkjainak forgásérzékelése és fékezése mágneses elven működik. Ez egy kuriózum, de sajnos a felcsévélő orsót gyárilag rosszul szerelték be, kellett még egy műanyag alátét, hogy a mágnestárcsa ne súrolja a mögötte lévő támaszlapot. Az egyik fényképen nagyon szépen látszik ez a részlet, ugyanott a mechanika vezérlése is mutatkozik.

A vezérlésről is kellett némi tanakodás, mert erről a magnóról nem tudtam szervízkönyvet letölteni, így sok fotóval dokumentáltam a javítást. Azért, nem olyan egyszerű megtalálni egy dupla programkerekes három mágneskapcsolós magnómechanika nullpontját, de pár óra próbálgatás után sikerrel jártam. A fejfordító mechanizmust nem mertem szétszedni, ezért Tuner spray-vel kimostam a vaslemezek közötti beragadt kenőanyagot, csipesszel széthúzva őket, ezután egy kevés WD-40-et juttatva a mechanizmus elemei közé már stabilan működött az irányváltó. Kézzel többször átmozgattam a mechanikát, és megkerestem a nullpontját. Csak ezt követően mertem a motorerőt rászabadítani a gépészetre, hiszen ilyen esetben, nagyon nagy a veszélye a fogaskerekek ledarálásának. Ezt mindenképp szerettem volna elkerülni, mivel a fogaskerekek jó állapotban voltak, és speciális kialakításuk miatt szinte lehetetlen volna legyártani őket. Az indítás sikerült, nem hallatszott fogaskerék darálás sehol. A mechanika tehát ismét kezdett régi hírnevéhez méltón működni. A fejek beállítása szemmel láthatóan gyári volt, így ehhez nem nyúltam hozzá.

Az elektronikai panel helyrehozása volt a következő harci feladat. A panel kiemelése után láthatóvá vált egy repedt rész, amelyen a fóliasávok megszakadtak. Ezeket meg kellett ezeket, és az erős ragasztóval mindkét oldalt meg is támogattam. Sajnos fennmaradt két átkötő vezeték, mert a panel felső oldalán lévő ezüst fóliaréteg nem volt javítható a repedésnél. Szerencsére ez nem befolyásolja a deck elektronikai működését, egyébként átforrasztás után a teljes panel mehetett vissza a helyére.

Mivel a készülék külalakja is kifogásolható volt, ezért ennek a restaurálása maradt hátra. Egy könnyebb rész az előlap tisztítása, és egy nehezebb, a hiányzó takaró díszítőelem előállítása. A díszelemet gépműhelyben állítottam elő 1mm-es alumínium lemezből, hajlítással. A gombok és a fényvezető elem helyét fúrással-reszeléssel munkáltam ki, utána pedig kapott egy fekete eloxálást, mint felületkezelést.  A fényvezető egy régi Pioneer CD játszóból származik. Erről is vannak fényképek, amelyeken a nyers munkadarab és az előlapra felrögzített kész fázis is látszik.

Összeszerelés, csavarok-kötőelemek pótlása, kábelek elrendezése és a vezérlő gombsor szintbe hozása után egy újszerű magnódeck lett a végeredmény. Az előlap nem karcolódott, és nem is kopott nagyon, így nem volt sok munka gyári állapotba hozni.

A felvételt és a lejátszást kipróbálva örömmel állapítottam meg, hogy a magnó fejbeállításai és az elektronika állapota kifogástalan, s a kapcsolók és potméterek sem sercegnek. A felvétel hangminősége átlagon felüli, a felvételt egészséges hangzási egyensúly jellemzi. Hangzási karaktere a többi Hitachi magnódeckre hasonlít, talán kicsit élénkebb, nagyobb tömegű, fajsúlyosabb megszólalása van. Mindenképpen megérte a fáradságot, mert ismét egy ritkaságot sikerült megmenteni a pusztulástól. A képeken jól látszik a bonyolult mechanikai felépítés és a kompromisszummentes elektronika összefogása, amit ma még jobban meg kell becsülni.