Igen precíz és hosszas fejlesztői munka, megannyi kísérletezés előzte meg, mire késztermék lett. A belső felépítése igen bonyolult, holott egy aprócska dobozról van szó. Labirint rendszerű, ahol az út hossza meghatározó a linearitás és a mélyátvitel szempontjából. Önrezgő, ennek érdekében a belső felület úgy van kimarva, hogy a hangszóró teljesítményét a doboz felvehesse, majd ezt a mélyszekció intenzitásában leadja, ugyanakkor állóhullámok ne alakulhassanak ki benne. A Bantam megszerkesztése során az egyik szempontot a tömőanyagok elkerülése jelentette, melyet nélkülöz e koncepció. Rétegelt lemezből készül ragasztással összeállítva. A nyersanyagból robotizált CNC-maróval megmunkálva alakítják ki az összetett belső és a letisztult külső jegyeket, - lakkozva, vagy különböző színekben pácolva is rendelhető. Igényes fekete plexi dekoráció borítja, részben elöl és hátul is, ez teszi teljessé a kompakt dobozka megjelenését, viszont érdemes rá vigyázni, mert az erősebb mechanikai behatások ellen nem annyira ellenálló, ezért viszonylag könnyen megkarcolható.

A hangdoboz egyik kulcsfontosságú konstrukciós elve az önrezgés. Raffai olyan alátámasztást alkalmaz, mely engedi rezegni magát a dobozt, ugyanakkor izolálja is azt hangfalállványtól. Az elcsatolásért a nullszériás modell sarkaiban elhelyezett textil párnácska felel, de van egy sejtésem, hogy ez még változhat később. Stabil, rezonanciáktól mentes, masszív állvány használata az ajánlott.  Szerkezetileg markáns, aranyozott hangfalcsatlakozók állnak készen a hangfalkábel bekötésére, - az aktívan hajtott változaton, mely később fog a modellpalettában megjelenni, külső táp aljzat és aszimmetrikus és/vagy szimmetrikus analóg csatlakozásra számítsunk inkább.

Az előző bevezető cikkben megemlékeztem már róla, de érdemes feleleveníteni és ez nem más, mint a motor, a 3”-os hangszóró. A hangszóró elhelyezkedése a hangdobozban koránt sem irreleváns a hangzás szempontjából, jó tudni, hogy az egész konstrukció e köré épült, azért, hogy képességeiből a maximumot hozza ki. Tehát, a teljes átmérője körülbelül 7 cm peremestül, - valójában olyan 5-6 centisnek tűnik, azaz lehetetlenül apró, még az egyébként sem túl nagy dobozához képest is. Üvegszövet membránja 2,8 gramm és méretéhez képest viszonylag nagy mágnes található a hátsó fertályán.

Ez a produktum igazából pont arról szól, ami nincs benne. Nincs keresztváltó, tömőanyag, lengőtömeg, kiegészítő magas hangszóró, - egyszerű, mint a szög, a rafinéria a tervezésében van. A kérdésem az, vajon hang van-e? Vannak olyan paraméterek, melyek már anélkül, hogy meghallgatnánk, is e mellett szólnak. Például az egyik a membrán, mely a jelalakot rendkívül jól követi. Ebben segítségére van a csekély saját tömeg, a kicsi tehetetlenség és a rendkívül alacsony elektromos induktivitás; gyorsan vissza tud térni a nyugalmi helyzetébe és a megmozgatott légtömeg sem késlelteti. Ennél a pontnál érdemes feltenni azt a kérdést, hogy, mivel a megmozgatott levegő adja át fülünknek a mély hangot és, ha az kicsi, csakúgy, mint maga a hangszóró, akkor mégis mire lehet jutni ezzel a mérettel? Itt jön képbe a megfelelő doboztervezés fontossága, továbbá a mégoly minimális rezgéskeltés dacára is a tisztességesen kimerevített speciális hangdoboz mely a mélyszekciót felerősíti. A megmozgatott levegő egy labirintrendszeren át felerősítve jut ki a reflexnyíláson át a szabadba, viszont a hangszórótól a kivezető nyílásig vezető hosszú út nagy rezgésleadási képességet feltételez, melyet a kabinet fel is tud venni. A megdöbbentő az, hogy mindezt sikerült (szobakörülmények között) 40hz-től lineárisra kihozni a fejlesztő Raffai László mérései szerint. Némi eséssel ugyan, de 30hz-től már elindul és a frekvenciamenet 10kHz-ig folyamatosan 1dB-es sávon belül marad, efölött pedig csak emelkedik a hangereje és elmegy egészen 20kHz-ig. Ez még a nála sokkal nagyobb dobozoknak is a becsületére válna.

A meghallgatás

A teljes membrán tehát egy féltenyérnyi felület, - motoszkált bennem, míg állítottam össze a rendszert. A forrás több útját is kipróbáltuk, CD, Stream és analóg is szerepelt a listán. Ehhez készüléknek a Sony D-Z555 discmant használtuk fel a CDP-555ESD CD lejátszót és egy androidos mobiltelefont. D/A konverternek a Human Audio D42-es, míg erősítőnek az a42-es erősítőt használtuk, az összeköttetésekért és az elhelyezkedésért a referenciának használt kábeleket és állványokat. Mivel a DAC akkumulátoros ezért szerepeltettük szintén saját telepről a Sony discmant, mely, ha valaki nem ismerné, az abszolút csúcsmodell volt a Sony kínálatában.

Kicsit finomítottam az állványok helyzetén, de annyira könnyű megtalálni a hangfalak helyét, hogy most nincs szó hosszas installálásról. Azért némi bevezetőt mégis kieszközöltem a társaság féken tartásra, így került fel az erősítő külső tápja az állvány szeizmikus rezonanciáknak kiszolgáltatott keretére. Nem mondhatnám, hogy az elégedettség tükröződött volna a szemekben a hang hallatán. Jól kivehető zavar és elektronikusság elegyét mutatta. Ez könnyen megszüntethetőnek bizonyult, ha rátettem az izolált polcra az erősítő mellé, kivettem belőle a gyári madzagot és a megszokott tápkábelt alkalmaztam helyette. Ezzel a kis kitérővel mindössze annyit szerettem volna felmérni ismét, hogy a górcső alá vett hangdoboz mennyire finoman reagál a környezetére. Az előző meghallgatáshoz képest most már kellően be is van járatva és a belső kábelezése immár a végleges változat. Ez előreláthatólag kétféle minőségi szintet jelent majd a passzív dobozoknál.

Dave Brubeck – We’re All Together Again For The First Time (Warner Germany) első két tétele forgott (Truth, Unfinished Woman). Képes betölteni a teret, oldalról is árad a muzsika. A felbontásnak, jelenlétérzetnek látszatra nincsenek korlátai. Igen meggyőző, főleg a mélyek tekintetében, mely kíséri a szólamot; energikusan, dinamikusan jelen van. Beszippant az előadás. A D42-es bekötésével változik a tónus, előrehaladottá válik a rendszeren belül a koncepció, melyet a Human Audio képvisel, - ez egyfajta arany középutat, átfogó hallgathatóságot jelent. Talán analógosabb és egy kicsit lekerekítettebb a modora, intimebb a megfogalmazása, - de, ha ez együtt jár a jobban átélhető belső békével, - vagy mélyebb lelki nyugalommal, akkor úgy érezni, hogy még jobban felfedi a zene rejtelmeit. Most nem volt elég idő, hogy e felállásban teljesen kifuttathassuk a rendszert, de határozottan ebben az irányban indult el. Helyette a Bluetooth adatkapcsolatot próbáltuk ki, a Tidal volt a forrásunk. Könnyen kapcsolódott egymáshoz a két eszköz, máris megjelent a hang. Felettébb ajánlott kikapcsolni a forráseszköz operációs rendszerének feleslegesen futó szolgáltatásait és egyfajta célgépként használni a mobiltelefont.

Marianne Antonsen – Blomster I Soweto (Kirkelig Kulturvested), (Blomster I Soweto, Leven). Szintén az első két dallal vizsgáztattunk és miközben szólt a zene, tesztképpen folyamatosan zártuk be egymás után a forrásként használt mobiltelefonon a szükségtelen alkalmazásokat. Eleinte egy nyugodt, kicsit talán felbontásában hiányos, ámde kifejezetten hallgatható, meglepetésünkre a digitális ízt nélkülöző zenét kaptunk. Az alkalmazásokat egymás után bezárva fokozatosan szabadult fel a hang, jöttek elő az újabb és újabb részletek, egy pontig, - ott egyensúlyba került. Hozta a CD lemez tonalitását, megszólalásának jellege egészen megközelítette azt, ugyanakkor, ahogy még több és több háttérben futó alkalmazást állítottunk le, az egyre jobban fellélegző telefonon keresztül mélyebb bepillantást kaptunk az adatközlés eme módjába, a digitális íz egyre intenzívebben megjelent. Mivel minden apró változást pontosan lehetett követni a hallott hangon, azt írhatom: a hangsugárzónak rendkívül jó a kifejezőkészsége, kézzelfoghatóvá válik általa minden apró részlet, mely a jelfolyamot befolyásolja. Az egyébként testes és igen komplex zene, CD lemezről kifejezetten élvezhető volt, annyira, hogy belefeledkeztünk és csak hallgattuk. Az énekhang is a megfelelő arányokkal volt jelen és a férfikórus zöngéje, illetve a mélyszekció is a helyén. Felbontásban hiány nincs, sőt igazából tanuljuk hallani, mert annyival többet hoz a részletekből, hogy még szokni kell. Mondják, hogy a túl sok részlet fárasztó, de nem az, ha kiegészíti a dinamika és az érzelmek.

Juliette Greco- Recital (Philips, Japan), (Sous Le Ciel De Paris, Coin De Rue). Tipikus példája ennek ez az anyag. Igen árnyalt és Greco éneke érzelemmel tölti meg, aki mestere azok átadásának és ez most annyira intenzíven sikerült, hogy borsóznak a tagjaink. Kissé földöntúlinak tűnik az előadás, - írhatnám, ha nem tűnne úgy, hogy ez egy elrugaszkodott az állítás, pedig nem az, mert a hang egyre inkább elhagyja a fizikai korlátait. Ez már az a szint, amikor már nem érezni olyan részletet, melyet az agynak kompenzálnia kellene a hallgathatóság érdekében. Felszabadultan lehet ebben az állapotban zenét hallgatni, ezért meghatározóvá válik az élmény. Sem színezettség, sem beszűkülés, sem egyedi jelleg, - csak a hallgathatóság és a zene van, de sajnos ki kell venni a lemezt, mivel szeretnénk hallani a következőt is.

RoBERT – Six Pieds Sous Terre (DEA France), - (Personne, Aphone). Remek felvétel és ezt is „odateszi” a rendszer. Ha nem akarnék kliséket pufogtatni, csak annyit írnék, hogy méltó volt a megjelenítés a zenei tartalomhoz. Mivel „ezerszer” hallottam már a legkisebb rezdülés sem kerüli el a figyelmemet és azt hiszem ezen a rendszeren is el lehetne hallgatni még néhányszor.  A térélmény tárgyilagosan a lemezen rögzítettet követi, a részletek kidolgozottak, kifinomultak, az érzelmek áthallása az énekhangban, ahogy van, megjelenik. A különböző formátumok most is más-más élményt nyújtanak, melyek különbségét könnyen lehet értelmezni a hangszóró tolmácsolásában. A mély hangok intenzitása az egyedüli, ami folyamatosan meglepetést okoz, a többi, már-már természetes, hogy ilyen.

London Grammar – Truth Is A Beautiful Thing (Universal, EU), (Oh Woman Oh Man). Indila – Mini World (Capitol, France), (Derniére Danse, Love Story). Tini – Martina Stoessel (Hollywood Records EU), (Great Escape). A kortárs popzene tükrében is szerettük volna megszondáztatni a hangfalat. Tulajdonképpen az érdekelt elsősorban, hogy a CD lemez nyomásbeli hiányosságai, vagy hangerejének túlvezérlése miatti torzítás, vagy a felvételek digitális íze mennyire hagynak nyomot a hallgathatóságban. Jelen vannak, ugyanakkor a zene élvezhető így elvonja róluk a figyelmet, vagy helyesebben, a Bantam nem arra koncentrál. A zenei élmény így is meggyőző és ebben szerepe van az erősítésnek is, mert az egész rendszer úgy épül fel, hogy az a hallgathatóságot pártolja, mindezt úgy, hogy a részletekről, vagy a jelenlétérzetről most sem nem kell lemondani. Mindhárom előadót szívesen hallgattuk, pontos képet kaptunk a forrásról és a rendszer elemeiről most is.

Ajánlás:

A hangszórók követésének finomsága már egész közel esik a mikrofonokéhoz. Ezzel a tranziens átvitel, a felbontás, a jelátadó képesség megközelíti az ideálist. A hangfaldoboz belső kialakításának köszönhetően képes a szélessávú hangszóró löketét úgy kiegészíteni, hogy a mélytartomány is hiányérzet nélkül felépüljön. Dinamikából sincs hiány, a sáv alsó traktusa kidolgozott, részletes, könnyen lekövethető, szinte kottázható és meglepően intenzív! A mélytartomány kiegészíti a felső regisztert, melynek részletességével és követési tempójával együttesen komplex egységet mutat. Könnyen elvonatkoztatunk a technikától belefeledkezve a zenébe, vagy átadva magunkat az érzelmeknek. A legmegdöbbentőbb viszont hallani azt a pluszt, amibe a hangszóró a rendkívüli analitikussága miatt beavat. A legapróbb részletek megjelenítése, nem, hogy nem megszokott, egyenesen unikális. Mivel a hangfal kisméretű, a teljesítménye alapján nem házibulira tervezett, ezért mindenképpen kis helyiségbe, vagy egy közbezárt térbe való, ami nem nagyobb, mint 20nm. A tudása így kiteljesedhet és szobai körülmények között a hangereje is bőven elegendő, - mi sem teljes kivezérlésen hallgattuk. Az elhelyezésre nem érzékeny különösebben, jól elvan akár, polcban, asztalon, vagy szinte bármilyen állványon. Távlatai vannak, amelyen belül jól hangolható, könnyen be lehet állítani. Érdemes készülni arra, hogy szinte mindent meg tud mutatni és lehet nem is az elektronikán, hanem azok körülményein múlik inkább az, hogyan teljesít. Talán az „ajánlott”, vagy a „legjobb vétel” állhatna hozzá a legközelebb, mert 1790 Eurós ára is ezt feltételezi, de itt és most csak annyit, hogy megérdemli a doboz, hogy felvegyük kategóriájában a referencia készülékeink közé.