Úgy érezte, letette már a névjegyét a hifizésben és ezért véleményt formálhat. Ezt nem csak ő hitte el, hanem a környezetére is olyan hatással volt, hogy amit mondott azt általában elfogadták. Ezzel a biztos tudattal utazott most is. Közben reménykedett, ugyanakkor mégis érezte, hogy ez most nem lesz egyszerű. A szeme falta az utat, miközben megpróbált a pillanatra koncentrálni és arra, hogy az autó újszerű futóművének visszajelzése az útról mennyire komfortos.
Az összetartó kis családban pezseg az élet. Látni, itt van valami különleges. Az emberi kapcsolatok működnek, a vállalkozás az általános nehéz helyzet ellenére, ami a vendéglátást érinti halad a maga útján és a kedvesség, mely a fogadtatásban és a vendégszeretetben szökken szárba, akár termékeny táptalaja lehet egy reményteljes új kapcsolatnak. Pár óra nem elég arra, hogy kiismerhesse a környezetét, de mert nem kutató, aki a társadalom természetének a mélységeit tárja fel, hanem egyszerű hifis, ezért a figyelme jobbára a terem közepén felállított eszközökre fókuszál.
A terem, - kővel borított helység, melynek központja most egyértelműen a hifié. Csarnok ez, ipar működik itt, még akkor is, ha csak elvitelre mehet az étel. Egy légtér, melyben a hang megtörve a kétoldalt felhalmozott asztalokon és székeken tétován fordul egyik oldalfaltól a másikig. Egyelőre a nyitott konyha miatt a zaj az úr, de a Rotel Michi, Mezzo Utopia páros kivárja a sorát.
A szarvast nem kérdezte senki mit szól az alárendelt helyzethez, ötlik fel benne, de a kitűnően elkészített fogás ízét még napokig a nyelvén érzi. Hogy fogja ezt a mennyiséget elfogyasztani, tűnődik, de egyik szelet hús a másik után csusszan le, - nem érti hova fér. Az aggodalom most sem felesleges, szükség van a képességeire. Az ebéd után figyelni kell, pihenés csak este és újabb bő kétszáz kilométer után vár rá.
Yanni, Eric Clapton, B. B. King, Ella és a Négy Évszak. Az ízelítőnek szánt számtöredék foszlányok kicsit visszhangozva kergetik a hangokat a térben. Nem gondolta volna, de tetszik neki. Ritka a praxisában az ilyesmi, - sokat látott már. Nem unja még, de úgy hitte, hogy most is inkább „foglalkozós” lesz a cucc, főleg az akusztika miatt.
Legutóbb is, csendesen emlékezik vissza rá, öreg hifisnél járt, szintén baráti társaság hívta és büszkén mutatták meg mindazt, melyet az elmúlt évtizedek megengedtek. Kellemesek az eszközök, a zenehallgatás szentélyének méltó tárgya mindegyik. Vincent csöves az erősítő és Monitor Audio Silver a hangfal. Igényesen az elhelyezésre és javarészt kompromisszummentes összeköttetésekkel. De búg, gerjed a mély, csak halkan hallgatható valamennyire. Fedett, fátyolos a hang, - fojtott. Szivaccsal az egyik reflexnyílásban már kiegyensúlyozottabb. Önkéntelenül háborodik fel magában. Ennyit jelentenek a hifizéssel töltött évek?
Megy, még nem tudja, mire vállalkozik, emeletről-emeletre, majd jön a gépműhely és a garázs. Kalauza a tulajdonos, aki újabb és újabb helyiségeket tár fel. Az átnézendő konnektorok száma egyre nő, de a végén mindben meg van a fogyasztó helyes állása. Ami lehet, most már fázisban van. A lámpák fényén legalább látszódik, csak a többivel van némi plusz munka. Később kapja a hírt, a rendszer felszabadult, eltűnt belőle a fedettség, a szivacs sem kell már. Új korszak nyílik, az önfeledt hallgatásé.
Tűnődik. Sem a hely, sem az alkalom nem adja ki, hogy most átépítsen. Megbecsülöm inkább, ami van, mondja magában, mire a kollégája figyelmezteti. Látod a két hálózati szűrőt? Igaza van, ha lehetne ő is mellőzné, de abból, amit eddig hallott eleget leszűrt ahhoz, hogy értékelje a munkát, mely bele van a rendszerbe fektetve. A Van Den Hul kábelek is jól illeszkednek… A hangfalak lesugárzási teljesítménye elegendő a viszonylag nagy és akusztikájában inkább a zengő felé hajló tér betöltésére. Nem nyomulós, köszönhetően az oldalra nyitottságnak, de az a nagyjából ötven négyzetméter, mely a hangfalak frontja előtt húzódik, néha így is koncertteremmé tud változni.
Megkönnyebbüléssel veszi tudomásul mindezt és hálával gondol rá. Ilyen is van, - évente egyszer biztosan és csak reméli, hogy ez jó irányba fog változni. Sajnos a legtöbb cucc még mindig bőven hagy kivetnivalót. De ez itt legalább hallgatható, bár belül azért érzi, hogy ez sem a képességeinek teljes birtokában szólal meg. A tulajdonos szerint is így van, mert néha átkerül olyan helyre, ahol a jó akusztika miatt a hangfalak orgánuma mélyebben bontakozhat ki és már épül is a méltó hely, - kifejezetten a rendszer számára. Oda is meghívást kapott, de ez még arrébb van – hárítja el magában és kissé megkönnyebbülten, - elég neki most a jelen.
Az Audio Art lemezjátszó, - a tisztes hazai manufaktúra egyik munkájának a bemutatása az út valódi célja. A Michi CD játszó jó, de a hifis társak addig beszéltek, míg bele tették a bogarat a fülbe, hogy az LP még jobb, - de egyelőre még nem. A központi elosztóba csatlakozik a lemezjátszó külső tápja és a phono. Erről is meg van a véleménye. Szerinte a rendszer elé bekötött szűkítési tényező az egyszerű egyen fehér háztartási elosztó. Jó, nem a legvékonyabb, talán az eggyel vastagabb keresztmetszetű, de akkor is. Ebbe csatlakozik bele a két hálózati szűrő…
A lemezjátszó szól úgy, mint a CD. Ortofon MC-5 a trafó az Audio Technika FL-3 MC a hangszedő és egy vintage Dual a phono. Minek az LP? Kérdezi magától és a házigazdától, mert megdőlni látszik a hit, hogy majd jobb lesz, mint a CD lemez. Inkább ugyanolyannak érződik. A digitális hang kifut a térbe, élvezetes, dinamikus, kellően lágy is ahhoz, hogy hallgatható legyen. Nem kusza, egész stabil a hangkép, - mondhatná, legalábbis a hangfalak karakterén belül, de valahogy mindig is tudta, barátja ezeknek a sugárzóknak.
Látszik, a tulajdonos reménye is foszlik, nem lesz neki ilyesmije. A barátok tévedtek volna? Csalódottsága kiül az arcára. Ezeket a gondolatokat jó időben érkező társaság feledteti el, addig az új hangszedő jár és érezhetően ez jót tesz neki, kezdi összeszedni magát a rendszer.
Később lehetőséget kap arra, hogy szintet emeljen. A hálózat érezhetően terhelt. Kiemelkedően sok fogyasztó harapja el az áramot a rendszer elől. Itt nincs kiépítve a hifinek külön ág, a leválasztásért a két táp felel. De nem csak zavart szűrnek, mert, ha használni kell, akkor valamennyi veszteség is van, - most mégis örül, legalább nem hallani a hálózatot. Mindkét fogyasztó átkerült beléjük és hirtelen kilép a térbe a falak fogságából a hang. Előkerült részletek és rengeteg dinamika győzi erről meg. A tisztes úr mosolya még szélesebb. Talán mégis megérte drága idejéből ezt a néhány órát a hifizésre rászánni? A VDH tápkábel tovább emeli a hangot, mert az AVA phono már jobban meghálálja.
Kifejezetten tetszetőssé vált. Vivaldi a recsegésen túl, melyet a lemez elhanyagoltsága eredményez, is élvezet. A többi tiszta és mosott, még csak törölgetni sem kell. Hálával gondol erre, mert a konyháról hozott új antisztatikus törlőkendő nem sokat segít a porszemcsék eltávolításában. Hibát követett el, a lemeztisztító kefét otthon hagyta. Talán nem is gondolta volna, hogy ilyen itt nincs. Nem ártana, ha egy kicsit a földön járna.
Lendületben van, ezáltal a hang elszakad az anyag korlátaitól és varázsol, mintha az előadó berendezkedett volna a zenekarával a hangfalak mögötti térbe. Mindketten önkéntelenül erre asszociálnak. Elszakadnak a valós léttől, ez már az audio birodalma. Egy mélyebb megtapasztalásé, mely annak, aki nem hifis nem is lehet ilyen valóságos. A hétköznapok számára ő már elveszett gondolja utólag és kíváncsi rá, vajon visszatérhet e még. Neki, aki olyannyira régen benne van, lehet, már nincsen kiút. Pedig ez egyszerre szemellenző és kinyilatkoztatás. Annak, akinek nincsen ehhez köze szinte felfoghatatlan, mindent ezen keresztül látni. Valahogyan átformálja az életet és értelmet ad a fennmaradáshoz.
Megszületett az egyensúly. A hang élő, vibráló, valós és levegős, dinamikus és szórakoztató, elkülönült és magába szippantó. Méltó idézése a lemezen rögzített múltnak. Van feljebb?
Van hát, jelenti ki, de nem biztos benne, mert az egységet megbontani nem jó, ami utána jön az mindig rossz. Most is az, mert kell a szűrés és kell a távolságtartás. Minél messzebb legyen a hálózat, a többi fogyasztó, a tápok. Olyan vezető kell, mely a saját hangját adja és nem tisztán közvetít. Kialakult egy külön világ, mely a komponensek saját hangján formált, de a hangfalak vehemenciájának köszönhetően a rendszerről elszakadó. A jobb vezetőképességű tápkábel jobb csatlakozást nyújt, jobban érzékelhető mindaz, amitől most inkább távol maradna. Eltűnik a hangulat, a terem „füstje”, helyette kiemel a közép és enyhe harsánysággal jelzi, hogy valami nem kerek. Jobb az összeköttetés a szűrővel és kiderül, itt a megoldatlan kérdésekre nem kell a válasz.
Hasonló a helyzet a lemezjátszó aljzataihoz csatlakoztatott IC kábellel. Minél jobban átereszt, annál inkább veszti el dimenzióját a hang. A beszűkülésen és harsányságon keresztül gyorsabb és informatívabb, de a közlékenység és kézzelfoghatóság távozik. A hallgathatóság az egyensúllyal egyetemben szintén.
Vissza a villanydróthoz és a mezei összekötő kábelhez és a beállításban ismét egyensúly van. Tudja, ez nem az ő érdeme, inkább a tulajdonos szemfülessége és a szerencse segítette hozzá. Most összejött, de ha rajta múlt volna, az egészet újra telepíti. Figyelt volna az áramellátásra a fogyasztók fázishelyességének bekötésére, az állványok élhetőségére. Emellett az összeköttetéseket is felülírná, nem hagyná, még, ha kellemeset is, hogy saját nyomot hagyjanak, - könnyebb önhang nélkül. A Rotel Michi elő-végfok, CD trió szerethető, csúcsszériaként nem véletlenül lett elismert. A Focal Mezzo Utopia egy világot képvisel és annak, aki kedveli jó választás és jó lehetőség a zenehallgatáshoz.
Helyesen döntött, sikerült a helyzetből és a rendszerből a maximumot kihoznia. Hazaért és kapta a hírt, - a baráti és egyben szakértő hifis társaság vállára vette a hangot és körbehordozta lélekben.
A rendszer elemei
Rotel Michi RHA-10 előerősítő
Rotel Michi RHB-10 végerősítő
Rotel Michi RHCD-10R CD játszó
Focal Mezzo Utopia hangsugárzók
Van Den Hul First Ultimate összekötő kábelek
