Tudtommal nem sok cég van a világon, aki ilyen elven épít hangsugárzókat. Szinte homlokegyenest szembe megy a hagyományos hangfalépítési elvekkel ez az elmélete és gyakorlata Hans Deutsch-nak. Mivelhogy ő alkotta meg az eredeti Vienna Classic termékcsaládot a Bösendorfer hangszergyártó cég számára.
A hagyományos elektroakusztikus hangvisszaadó gépezet, ugye egy négyzet, vagy egyéb „sokfiguratív” alapú hasábból és a hangszórókból áll. A dobozt eltérő módon merevítik, növekvő ár/érték arányban valamennyire finomhangolják (jaj, óvatosan mondok ilyet, nehogy megkövezzen sok gyártó) és ebben rezegnek az elektromechanikai átalakító eszközök. Úgy tartjuk, hogy minél merevebb egy doboz, a hangszórók teljes szerkezetének mozgásához képest, és, ha minél tudatosabban vigyáztak a belső akusztika hasznos/felesleges rezgéseinek kezelésére, annál inkább és annál természetesebben fognak tudni leszakadni a hangok a hangszóró membránjáról és fog tudni kivetülni a térbe a zene, függetlenedve a kibocsátó forrástól.
Természetesen még sok aspektusáról kellene itt írni a hangdobozok tervezéséről, illetve az installálásról, a szobaakusztika és a háttérlánc minden eleméről. De e kissé általános összefoglalás után, áttérnék a Bösendorferek működésére, ami, ahogy mondtam is, homlokegyenest szembe megy a hagyományos dobozok építésével.
A nehezebb út
Hans Deutsch, a nehezebb utat választotta, ezen típusú hangfalai építésében. Ugyanis, ő egy nem merevített, minél alacsonyabbra, vagy magasabbra tolt önrezonanciájú, a hangszóróktól minél jobban függetlenedő kabinenet tervezett, hanem egy rezgő dobozt hozott létre. Olyan elven működőt, mintha egy hangszer lenne. Belül teljesen üres. Se merevítést, se csillapító anyagot nem találunk. Az egész szerkezet az egymást segítő és kiegészítő rezgésekre épül. Keskeny, mély és magas a kabinet, az alsó részén egy réssel. Külön érdekesség, hogy a mélyközép hangszórók oldalra sugároznak és így rezgetik meg a kabinenetet. Tehetik ezt jótékonyan, mert a doboz oldalai harmóniában vannak velük. Úgy van az egész összehangolva, hogy a falak mintegy kiterjesztései a hangszóróknak. Persze, mindez megadott frekvenciatartományban és amplitúdóval történik, úgy, ahogy megtervezték.
Gondolkodtam azon, hogy milyen jó lenne valamilyen szeizmográffal megmérni ezt a tartományt, csak külön a kabinetnél, de tovább bonyolítja a helyzetet, hogy egy, vagy mindkét oldalon rezgő paneleket is találunk, tovább fokozva az egyediségét és a kiterjesztett képességeit a hangfalnak. Az előbb nem is mondtam, de gyakorlatilag egy akusztikai hangváltást is csinál ez a rezgésátadása a mély-közép hangszóróknak. Ennek elvi határa a három modellnél különbözik (1450, 2150 és 1600 Hz) és ezt egészíti ki 130 Hz-től lefelé a rezgő panelek felülete. Ezek rézgyűrűkkel és feszítőcsavarokkal csatlakoznak az oldalfal hátsó harmadára, így terjesztve ki még jobban a hangszóró(k) membránfelületét.
De még itt sem ér véget a rezgés-ária. A talpak is különlegesek, a tüskék is, és még póttalpakat is lehet beszerezni a csúcsmodellhez (mindegyik talp MDF-ből és acéllemezből áll). Ezek mind-mind további rezonanciamódosító hatással bírnak.
A magassugárzó, vagy többes számban sugárzók, pedig egy részgyűrűvel, rézalátéttel vannak illesztve a külön beragasztott előlaphoz. Mondanom sem kell, magának a gyűrűnek is van hangoló szerepe. Illetve érdekesség még, és szerintem a hangfal különleges megszólalásának másik fő oka, hogy a magassugárzó képes 800 Hz- ig lemenni és ehhez a tudásához mérten kerülhetett lejjebb a váltási határa, ami hihetetlen térképzést eredményezett. Hiszen, igen gyors mozgásra képes egy magassugárzó a kicsiny tömege miatt (is) és relatíve minél szélesebb frekvenciatartományt bízunk rá, annál pontosabban fogja tudni kimozogni, mint jóval lassabb mélyközép társa, a jóval nagyobb tehetetlenségével. De, hogy a membránfelület is arányosabb legyen, a VC-7-esbe már két magassugárzót tettek. Ez már igazi „hangorgiára” képes a két-két oldalra és a két előre sugárzó hangszóróival…
Nos, így, ennyi minden információ után, jogos a kérdés: miért? Mi volt a terve az alkotónak egy ilyen hangfallal, és hogy szól?
Ahogy nekem is elmagyarázták, és ahogy a tapasztalatim is megerősítettek benne, gyakorlatilag ez a „szerkezet”, - bármelyik modelljét is hallgatjuk, - hangszer elven, hangszerként működik. Felveszi, kezeli, átereszti magán és felerősítve visszaadja azt a hang – láncot, ami megrezgette, amit kapott. Csak itt nem bőrön, vagy a húrokon keresztül, hanem a mikrofon membránjától az erősítő elektronjain keresztül.
Különleges hangolásánál fogva pedig képes nem csak egy hangszer hangjait élethűen visszaadni, hanem még az emberi hangot is. Minden hangot. Talán erős így kimondani, de nem hiszem, hogy lenne korlátja. Az biztos, hogy egyedi a hangképzése és lehet, hogy ezt valakinek szokni kell. De sokan rájöttek már, hogy ez sokkal természetesebben tud megszólalni, mint merevített társaik, amiknél többnyire csak a belső levegő működik együtt a hangszórók membránjával. Persze, most kicsit sarkítva mondom ezt, de tudom, hogy ugyanúgy számít mindegyiknél még a tüske anyaga és minden egyéb paraméter is… Viszont ennél egyszerűen annyira hallani a különbséget, az élő hang javára, hogy engem meggyőzött az egyedisége, az elmélete és a gyakorlata.
Ez persze nem azt jelenti, hogy ezentúl mindenképpen hanyagolni lehet a „hagyományos” elven működő hangsugárzókat, hiszen igen különleges modellek vannak azok között is, de azt mindenképpen jelenti, hogy mindenkinek érdemes „meghallgatnia” ezt az utat is, és meggyőződnie többletéről. Hátha egy igen gazdag élményt és tapasztalatot szerez számunkra.
