Hitachi… mond ez a név valamit az Olvasónak? A profi szerszámgépek piacán jeleskedő cég, néhány évtizede teljesen más iparágban utazott. A hifi, és azon belül az analóg hangrögzítés területén alkotott maradandót ez a klasszikus japán műszaki fejlesztő társaság, amely korábbi tevékenysége szinte a teljes ismeretlenség ködébe vész.
Elevenítsük most fel a hifi technológia hőskorának eme dicsőséges fejezetét! A történet a múlt század 70-es és 80-as éveiben volt élő valóság, a kazettás magnetofon technika fénykorában. Magyar hazánknál szerencsésebb gazdasági fejlődésű országokban (elsősorban Japánban és Nyugat-Európában) igen sok gyártó kezdett fejlesztésbe a Compact Cassette technológia felvirágoztatására. Megjelentek az asztali kazettás magnók legmagasabb fejlettségi szintet képviselő megoldásai: szeparált, keményített anyagú 3-fejes, kettős hangtengelyes, többmotoros szalagpálya, teljesen szétválasztott zajszegény felvevő-, és lejátszó erősítővel, automata szalagkalibrációval, IEC/Type IV (Metal) kis zajszintű kazetta használatával.
1973 volt az első év, amikor a Hitachi/Lo-D, más néven a Toyokawa Works Ltd. előállt egy minden tekintetben korszerű magnófej típussal: ezt Hitasenrite néven vezették be a piacra. Lényege, hogy a fejeket nem Permalloy-ból (alumínium-nikkel-kobalt ötvözet), hanem egy kristályos ferromágneses kemény kerámiából (ferrit) készítették, plusz, ezt még egy titán réteggel (Sen-alloy) tették még kopásállóbbá! Folyamatos fejlesztés folyt az ezt követő 10 évben, így születtek meg a legendásan szép hangú és nagy tudású Hitachi kazettás deckek, melyek mára igen ritkák lettek, évente csak néhány darabot találni belőlük a használt piacon. Annyira lecsökkent a számuk, hogy még az ebay-en is ritkaságnak számítanak, mára igazi gyűjtői darabokká nemesedtek. A felsőbb kategória ide tartozó modelljei: D-900, D-90S, D-2200M, D-3300M, D-5500M, D-E95, D-E99, D-909, D-9, D-X10.
A szélesebb körben ismert és kedvelt Nakamichi magnókat szokás a kazettás birodalom királyainak titulálni. Így nem túlzás azt mondani, hogy a Hitachi magnói egész biztosan megérdemlik a magnók nagyhercegei megtisztelő címet…
Az a tény is öregbíti a Hitachi magnók hírnevét, hogy éltes koruk ellenére, megbízhatóan képesek tenni a dolgukat és jól javíthatók, felújíthatók. A mechanika sok fém-, és viszonylag kevés műanyag alkatrészt tartalmaz, az elektronika pedig robusztus, hibák legfeljebb az elöregedett forrasztásokból és a 40 éves elektrolit kondenzátorok jelenlétéből adódhatnak. A sorok írójának mindig voltak Hitachi felső kategóriás kazettás magnói, úgy is mondhatjuk, hogy végigkísérték az életemet. 20 évesen (1999 körül) egy ezüstszínű D-E95 magnót birtokoltam, emellett volt még egy ezüst D-E66 is tartalékban. 2000-ben egy szintén ezüst D-E99-et az orrom előtt vittek el egy szolnoki műszaki bizományiban. Azután 2011 magasságában feltűnt a régi hificity.hu-n egy D-909! Ezt senki sem ismerte, mert nálunk nem lehetett kapni üzletben. Hamar meg is vettem.
Egyébként sajnálatos módon a Hitachi volt a világon az első cég, amely szögre akasztotta a hifi bizniszt, nagyon korán, kb. 1988-ban. Emiatt a gyártmányai közül a legfiatalabbak is minimum 30 évesek, bőven a veterán készülékekhez tartoznak. Szóval, a D-909 kb. 1985-86 között volt gyártásban – sajnos, egy gyenge pillanatomban eladtam Németországba. Ígérem, ilyen hülyeséget többet nem csinálok. Igyekszem a Hitachi gyártmányaiból a legszebbeket megmenteni az utókornak, lehetőleg működőképes és gyári állapotban.
Volt egy időszak az életemben, amikor nem volt hifi a birtokomban: 2014-16 között. Viszont, 2016 tavaszán lehetőségem volt megvásárolni egy komplett Hitachi rendszert, lilás-bronzos színben (HCA-7500Mk2 előfok, HMA-7500Mk2 végfok, FT-8000 FM tuner, D-E99 deck). Ez visszahozta az életkedvem, azóta is szívesen hallgatom őket (közben szereztem még egy HMA-7500Mk2 végfokot is, természetesen lila színben, így már dual-mono módban tudom hallgatni a zenét).
A magnók között van egy kuriózum, amit hamarosan lehetőségem lesz felújítani és kipróbálni: a D-X10. Ez egy auto-reverse 3-fejes magnó, amely mindkét irányba tud felvenni és persze lejátszani! Gyártották 1984-87 között, az üzemeltetési tapasztalatokról hamarosan be fogok számolni, itt.
Kérdezhetnék jogosan, hogy milyen egy Hitachi csúcskategóriás magnó hangkaraktere? Nos, nem fog csalódást okozni: akusztikailag meleg tónusú, elektroncsöves készülékek hangzására hasonlító hangjuk van. A ferrit fejes magnók között sokáig hallgathatóak, nem fárasztó az előadásmódjuk. Ha megfelelően vannak beállítva, és működik az ATRS rendszer (autokalibráció Hitachi módra), akkor veszteségmentesen képesek a műsort kazettára rögzíteni. Jelenleg a D-E99 magnó van bekötve a rendszerembe, így arról van már 3 évnyi üzemeltetési tapasztalatom. Nos, nem bántam meg hogy belevágtam! Megbízható, s a dual capstan futómű is szépen teszi a dolgát, én főleg Maxell kazettákkal szoktam használni.
Depner Gábor
