Idén kicsit korábban érkezett a karácsony. Nevezetesen október 27 - 28 –án jött el a hifisek „szent ünnepe”, a megszokott novemberi időpont helyett.

Vissza a kezdetekhez, azaz ismét a régi, jól bevált Hiltonban telt a hétvége. Itt jegyezném meg, hogy a West-end oldalában és nem a várban, ahogy ez többek számára kiderült. De nagyon kulturáltan útba igazították onnan ide, az eltévedt báránykákat.

Régi, jól bevésődött kényszer az, ami nem hagyja az embert otthon maradni ezen a két napon. Tudva lévén, kiállítás hifis szempontból, mindössze ennyi adatik meg kicsiny országunk számára.

Utólag visszatekintve, úgy éreztem, mintha nem csak a magyar népesség fogyatkozna, hanem a kiállítóké is. Legalábbis, az emlékeimben mintha utóbbiak anno többen lettek volna. Ilyenekre emlékszem például, akik idén távol maradtak: Audio Note, mindannyiunk Vass Andrási Gyuri bácsijával a fedélzeten; vagy a Bodor Audio akár; a Kácsának talán valóban nem érdemes kijönnie, hiszen mindenki ismeri őket; de nekem hiányzott a Stream Audio, vagy az Audio Hungary, csak, hogy néhány nevet említsek. Akik viszont itt voltak, azok előtt le a kalappal. Tapasztalatból tudom, nem kis elkötelezettség és teherbírás szükségeltetik végigvinni egy ilyen kiállítást, pakolással, készülődéssel és két napos társadalmi közszolgálattal.

Ami érdekes volt: (vagy csak én adtam lejjebb?) régebben kinéztem a show-ra, eldumálgattam a lányokkal (akkor még ők is többen voltak). Majd ráfüleltem a rendszerekre és javarészt megállapítottam, hogy elég „tré” a hang és idén is fölösleges volt kijönni. Hazaérve és megpihenve, pedig elégedetten gondoltam magamban, hogy bizony helyesen tettem, hogy elmentem, hisz tulajdonképpen klassz volt a hangulat, szeretettel üdvözölt, aki megismert és jó volt azt is látni, aki inkább a Hifi Show–val volt elfoglalva és nem akart megismerni.

Szóval, az egész jó érzéseket hagyott bennem!

Viszont, több visszajelzést kaptam arról, hogy a hang nem volt az igazi… Szerintem nem egyszerű feladat, idegenben, egy fél délután alatt hangot csinálni, még akkor sem, ha a kiállítóknak ez a hivatásuk. Gondoljatok bele, otthon hónapokig tili – toliztok a hangfalaitokkal, mire megtaláljátok a helyét, a többi komponens beállításairól már nem is szólva!

Na, de idén, komolyan mondom, tetszett az előadások többsége! Ok! (Bár tudom, a negatív reklám jobban rögzül, de most sajnos, ebből a szempontból lejjebb kell adnom…)

Az Impressiviánál kezdtem, lévén, hogy szemben van a lift melletti lépcsővel, amit előszeretettel használok közlekedésre a két kiállítási szint között. Ez, a lehetőségek közül alighanem egy jó helynek számít. Hiszen nem ordít be a nyitott ajtón a szomszéd zenéje, mint ahogy általában a kiállításon tapasztalható volt máshol. Szóval a mázli faktor, nekik ebből a szempontból összejött, az biztos. Ráadásul ez volt az egyik hely az emeleti kis szobák közül, ahová nem lehetett beférni, akárhányszor is vitt az utam arrafelé. Viszont befülelve az ajtón, egyből egy kellemes hang – érzet ért el.

KR Audio Kronzilla csöves fűtötte a hangulatot. Bent is szépen muzsikált, egész tisztességesen kiszolgálva egy Lector dac – on keresztül, a laptop által imitált egyeseket és nullákat, az RDacoustic szélessávú hangfalai számára. Én nem vagyok elvakult csöves párti, de ez bejött! Azért lehet, hogy az árát választanám, ha egy mérlegre feldobnák mindkettőt! (Úgy emlékszem, talán 27000 Euro körül van az erősítő).

Egy szobával odébb, az Etalon próbálkozott boldoggá tenni a hallgatókat, de én mindig azt láttam, hogy összesen egy ember távozik üdvözült mosollyal a fején. Ilyet még nem láttam, hogy ennyire kizárásos alapon ment volna az auditálás. Gyakorlatilag, egy fotelre kétoldalt ráfordították a hangfalakat. Aki beült, az persze vigyorgott, míg én a szélen próbáltam eldönteni, milyen kellemes a hang, ami elszűrődik hozzám.

Azért belegondoltam abba, hogy rendben, a Hifi Show–n újdonságként ér sok minden, ezért átadom magam az élményeknek, amik alkalmasint jó hatást tesznek rám. De vajon, mennyire vinném az adott hangokat haza, hosszú távú hallgatásra? Sajnos az a válaszom, hogy ebben az esetben biztosan nem kellenének. (De "álmaimban" a komplett műszaki eszközparkot, viszont szívesen fogadnám otthon és addig installálnék, illeszteném, amíg az én szájízem szerint meg nem szólalnának.)

A másik tömegjelenetet a Core Audio portáján lehetett többször is tetten érni. Csúcs, amit magyar gyártó lévén letettek az asztalra! Az egy tömbből mart aluházas cuccaik, a minőség iránti elkötelezettségük, a szemnek és a fülnek is, már messziről észrevehető. Ráadásként, szerintem igazán jó lóra tettek, hiszen a zenehallgatási divat legnagyobb hullámát lovagolják meg.

A számítógép alapú zenelejátszás a fő profiljuk és a kiegészítőik forgalmazása. A Harbeth hangfalakból (40.1, ha minden igaz) igazán komoly előadást sikerült elővezetni a bent ülők és főleg a kint rekedtek számára. Pedig, emlékeim szerint, ebből a falból kihámozni a tudását igazán izzasztó feladat, főleg az erősítők, de leginkább a tulaj számára.

Az Usa Audio, a nagy Avantgarde Acoustic hangfalával, abban a pici szobában, olyan hangerővel oszlatta el kétségeimet a rendszer felsőbbrendűségét illetően, hogy képzeletbeli tíz ujjamról lekopott a köröm. Mégpedig a nagy kapaszkodásban, a hifis tapasztalataim eddig összegyűjtött konvencionalitásához.

Érdekes volt az elővezetett állványka is, amin az erősítőtechnika pihent. Ez alighanem igazi hifis szentéjt faraghat, bármely nappaliból, ahová be lehet tenni. Gondolom, ehhez a család „szebbik felének” azért lenne pár szava. Adja magát a gondolat. Gyakorlatilag csak egy jókora piramis kéne föléje és már jöhetne is a beavatási szertartás. Ha lenne méretes szobám hozzá, tutira kipróbálnám otthon őket.

Itt minden nagy volt: a kábelek, az erősítők, a hangfalak, a hang, a szomszéd szobában a BAT csöves, szerkezetkész állapotban, ja meg az árak is.Ehhez képest, a kifinomult, letisztult gondolkodású Human Audio szobája, felért egy kijózanító prizniccel. Kifejezve, hogy ez mégiscsak Európa és itt mindent kicsinek érzünk, főleg a fizetéseket. Úgy vélem, valós alternatívát kínálnak egy olyan rétegnek, aki szívesen megfizeti a minőséget, de a pénzét nem szórja, hanem megfelelő ellenértéket vár el. Eddig nem voltam tőlük odáig, de a mai hang, amit hallottam, kifejezetten jó volt.

Ezzel szemben, az Octogon Audio „darálóba tett” a Parasoundjaival meg a Polk Audio hangfalakkal. Gyorsan át is evickéltem a fülhallgató állomásukra, Sennheiserezni. Nem írok semmit, jelentkezzen az, aki nem ismeri a 800 –ast, vagy véletlen még nincs neki. (Nagyon tetszett!) Egyébként, javaslom a 700 –ast, a 800 –as előtt meghallgatni! (Csalódásmentesítő tanács kezdőknek és magamnak).

A folyosón még lemezt is lehetett venni, mindkét elterjedt formátum kívánatosan kellette magát. Akárcsak Nagy Lacinál, a L’auditeur kirendeltségénél. Lp és Cd egyaránt megszólalt nála. Itt is, - akárcsak a többi helyen, ahol lemezjátszóval demóztak, - egyértelmű volt a vinyl lemez felsőbbrendűsége. Továbbá, sajnos nagyon tetszett az Accuton hangszórókkal szerelt, 2500 Eurós hangfaluk az analóg vonalon.

Itt kezdett már elegem lenni a sok jó hangból, mert, ha mondjuk, véletlenül vennék valamit, a kérdés, hogy mit választanék, ugye? De szerencsére, később meghallgathattam a cédét is, így jobb kedvem lett, hogy ezt sem kell egyenlőre hazavinnem.

A Totelt megvettem kilóra a DEQX elektronikáik és az Eminent Technology hangfalaikkal együtt, ahogyan az Audio Feelings Aavik erősítőjét a Borressen Acoustic hangfalaival is. Utóbbinál, egyből láttam az analógiát, az erősítők hatalmas kezelő gombja és kijelzője, illetve a hifis társadalom folyamatos elöregedése között. Ezeket biztosan még jó darabig, akár szemüveg nélkül is, az előlapon könnyen megtalálhatjuk és kijelzőjét, a zenehallgató fotelból is lazán leolvashatjuk, mert akkora! Köszönjük Aavik!

Ami az Oz Audiót illeti, ott is szívesen elücsörögtem, de folyamatosan figyelmeztetnem kellett magamat arra, hogy ez egy olcsó rendszer és tulajdonképpen egy hatékony törekvés a kiváló ár/érték arányra. Nyilván, hang szempontjából könnyebb csodát csinálni egy sokmilliós berendezésből – eladásban pedig akkor van csoda, ha azt el is viszik.

Ide kapcsolódva, szerintem könnyebb volt a kis szobákban jó hangot csinálni, ezért az alsó szint nagy kiállító termei java részt nem hozták meg a zenehallgatási kedvemet. De kivétel azért akadt ez esetben is.

Az Acoustic Center, Kroma Audio, Spanyol gyártású hangfalai, a Görög Ypsilon Electronics erősítőivel léptetett le a magas lóról, egy szerényebb hozzáállásra késztetve. Abból a pici dobozkából, - legalábbis a hely méreteihez képest, - óriási hang jött ki, bár igaz, elég nagy hangerőn. Kedvet is kaptam, hogy hazavigyem a rendszert, ezért vettem a fáradtságot és megérdeklődtem az árát, hátha! Kedves olvasóim, akik beleszülettetek a vagyonba, ne hagyjátok, hogy lebeszéljenek benneteket erről a jó kis cuccról!

Érdekességképpen, a hallgatásakor fölsejlett bennem a az Acoustique Quality (AQ) hangfala, ami egy szinttel feljebb, jellegében és méretre is igen hasonlított rá és kb. azonos áron is kínálják mindkettőt. (Megközelítőleg, 7500 Euro az áruk.)

Néhány szobával arrébb, a Klipsch Forte 3 és RF7 hangfalai (mindkettő cca. 4000 Euro) régi ismerősként köszöntöttek és én ismét boldogan parolázva viszonoztam ezt nekik. A Focalhoz, viszont nem jutottam be, mert lefoglalt a fotós részlegen, a „helyes lány bevilágítva és pofán vakuzva” előadás. Ez a terület is fejlődik biztosan, mert túl kíváncsi természetemnek köszönhetően tapasztalhattam, amikor a modern, nagyteljesítményű vaku bevont, az éppen folyó képrögzítés eseményébe. Látásilag csökkentett üzemmódba kapcsolva, egy darabig le kellett mondanom a csinos lányokról, akik szerintem azért lehetnek ilyen feltűnőek, ezen az elsősorban férfiaknak szánt eseményen, mert nagyon nem illenek oda, gondolom…

De az a tény is, hogy a legtöbben fejhallgatót árulnak, kipipálva! Igazuk van, tutira trendi a téma. Azért korunk egyik kapitális bikáját, a Sennheiser 820 –at is meghallgattam.

Még ilyen apróságok tudtak felmerülni bennem, hogy vajon az EISA díj, milyen szempontok alapján kerül meghatározásra, ki kapja és pontosan miért? De bagatell kérdésemre nem keresek választ, elfogadom a felsőbb döntést. Könnyen megtehetem, hiszen a kiállított befutó termékekből, egyenlőre nem viszek haza egyet sem. De húsz év múlva, amikor néhány már lesz belőle otthon, biztosan pont olyan jól fog mutatni rajta a kék EISA matrica, mint a közel harminc éves Panasonic NV-FS200 SVHS videóm elején most, ha jobbra odanézek a polcomra.

Mi maradt még ki? A házimozi nem az én asztalom, ezért ebben a témában nem foglalnék különösebben állást. Azért érdekességet itt is lehetett látni, hadd emeljem ki például az Emotiva elektronikáit.A Basys Kft –nál, egy Bluetooth-os, aktív Bose mini rendszer közölte: menjek a fenébe a hülye hifi mániámmal, mert én vagyok a jövő (!) és amíg tette a dolgát, nem tudtam hirtelen fellebbezni a kérdésben.

A Martin Loganeket is régi ismerősként üdvözöltem, az AV Galaxis standján sikerült meghallgatni őket. De ami igazi nosztalgiával töltött el, az a Studer A80-as szalagos stúdió magnó volt. A Djabe installálásában, némi Sonus Faber társaságában izgatta a betévedők érzékszerveit. A Djabe kapható és meghallgatható volt vinyl lemezen, - az utóbbit természetesen nem hagytam ki (lemezem már van tőlük), - bár a szomszédból az elektromos dobfelszerelés alkalmankénti püfölése néha átvette a ritmust.

Miután a Hifi-show vége fele már jócskán tele lettem a rongyrázásnak és a zajnak, ettől az általam megszokottól „elemelkedett” szintjétől, betévedtem az Extreme Audio egyik majdnem üres termébe ahol végre ingerszegény környezet fogadott a Lyravox aktív hangrendszer formájában. Megkönnyebbülésemben már vizionáltam a szebb jövőt egy ilyennek a karjaiban. De úgy látszik, meglepően gyorsan regenerálódok, ezért sietve, még az este hat órai zárás előtt visszatértem az emeletre és körbejártam az egészet elölről. A szokásos jazz és klasszikus zenei kalandozás után, - feltételezem tét nélkül, immár az utolsó percekben, - hallottam végre Metallicát is kiszűrődni, az Impressivia kft szobájából! Lehet, hogy ezzel üldözik el az utolsó vendégeket, mert már pakolni kellene?

Míg a 72audio egy Kraftwerk installációval lepett meg szintén a fekete lemezről. Nagyon jól kitalált és összehangolt audio rendszer benyomását keltette a hang. Informatív, precíz ugyanakkor zenei volt az előadás, finom és dinamikus egyszerre.

Elnézést kérek a kákán is csomót kereső hifis társaimtól, ha túl lelkes voltam az általam hallott és értékelt hangminőség tekintetében! Ellenpontozásul nem idézem kedves barátaim sokkal kritikusabb hangnemű és általánosan lesújtó észrevételeit, akik voltak szívesek és még a Hifi Show helyszínén beavattak eme látásmódjukba.