Néhány szó a körülményekről
Most egy másik szobában vagyunk. A szoba akusztikája semmiben sem tér el egy átlagos, hétköznapi lakószobától (kicsit visszhangos és kiemelésektől, elnyelésektől kusza). Az áramellátás, ugyan külön kismegszakítóról érkezik, de a falban futó villanydrót egyszerű réz vezeték. Csak ezután kerül a képbe az audiofil ártalom egyik jele, a komolyabb kábelezés. Viszont, így ezekkel kiegészítve is csak egy alacsonyabb energiaszintet üt meg a rendszer.
Egyszerű, gurulós faállványra tettem az egészet. Ennek amellett, hogy saját hatása is van, még közvetíti az anyagban terjedő környezeti rezgések zavarait is. Az alsó polcra került a Sony D11 CD játszó és a Tascam HD-R1 digitális magnó. Most ezek lesznek a forráskészülékek.
A Sonus Faber Principia 5 hangfalak sem pontosan a helyükre vannak beállítva. Emiatt a térképzés és a hanghűség is biztosan csorbulni fog az összesen 17 négyzetméteren, hiába lenne egyébként megfelelő méretű a hangtér kitöltéséhez.
Hegel H90 erősítő
A 11kg-os erősítő igazán mokány darab. Masszív háza stabilitásról árulkodik, kezelőszervei egyszerűségről és letisztultságról, a hátlapja funkcionalitásról. Nem túl nagy, normál szélességű és a mélysége is átlagosnak mondható. A két tekerőgomb az OLED kijelző szélein magabiztosságot sugall a kezelésével kapcsolatban. Ez a megnyugtató magától értetődés, máris könnyebben elfogadhatóvá teszi az erősítőt. A szokásos hangfalterminálok mellett egy hangerő szabályozott analóg kimenetet és két vonalszintű bemenetet is találunk.
Kíváncsi is lettem hirtelen, hogy a modern ember ebbe mit dug bele? Amire igazából szüksége van, az az erősítő másik oldalára lett illesztve és különféle digitális bejáratként van tálalva mindazon eszközök számára, amiket valójában használ az, aki ilyen erősítőben gondolkozik. Akad itt SPDIF, optikai – mindjárt három is, USB és Ethernet csatlakozó is a hálózati lejátszáshoz. Ezen felül még az AirPlay jelátvitelt is tudja fogni a beépített vevőkéjével. A hálózati aljzat természetes velejárója a kategóriának, szinte felesleges is betűt pazarolni rá.
2 x 60 watt a kimenő teljesítménye 8 ohmon, ami a Sound Engine2 fantázianevű fejlesztés ígéretének köszönhetően bőven elegendő. Ez sokszorosára növekedett damping faktort és egyéb, olyan hangzásbeli fejlődést jelent, mint az alacsonyabb torzítás, megfogottabb basszus és kontrollált, részletezőbb hangzáskép. Emellett a frekvencia átvitele is elég széles, ami 5 Hz -100 kHz közötti tartomány.
Bekapcsolni, miután kiderült hol kell, nem probléma. Ezt a lehetőséget jobb, ha az előlap bal oldalánál, a Hegel alján keressük. Itt van a főkapcsoló, míg standby állapotba hozni már a távirányítóval lehet. Az informatív kijelző lekapcsolható, ilyenkor a bemenet és az igen kifinomult hangerőszabályzás adatai láthatatlanok maradnak egészen addig, míg nem változtatunk rajta. Akkor, átmenetileg néhány másodpercre újra láthatóvá válik, majd megint elsötétül.
Most, koaxiálisan a Tascam HD-R1van csatlakoztatva, míg analog1-re a Sony D11. Ez utóbbi a jobb kimeneti képességekkel rendelkező, míg a Tascamnak jól jön a digitális bátorítás. 192kHz-ig jók vagyunk, így a Tascam nem fog összeférhetetlenséget okozni ezen a téren a maximális 96kHz-es felbontásával.
A hang
Részletek jelennek meg, de most nem a hang részleteire gondolok. A hangzás részleteiről van szó. A hang próbál életre kelni, vagy inkább életben maradni. Előbukkanó szólamok, néhány hangszer együtt, mások külön zenélnek. Egy-egy szépen felépülő tér részlet is megjelenik. Dinamika és basszus keveredik el, az összhangzat változó együtthatójában. A materiális sík önrezgése, függönyként nehezedik rá a hangra. A nyugalom és a ritmus elvész ebben a zavarban. Az állvány ezen felül kissé enerválja a zene tónusát, ez elvékonyodásként köszön vissza. Az akusztikai reflexiók szétbontják a teret, az enyhe visszhang kontrollálatlanságokat visz bele. Hallgatható így is, de ahhoz, hogy valóban élvezhető legyen, nagyon sok korrekciót el kellene végezni még a rendszeren.
…ez a néhány sor, amit most az első élményekből osztottam meg, nem öncélú hivatkozás akart lenni. Arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a körülményeken „túllátni” és ebből kikristályosítani a véleményt egy készülékre vonatkozóan, komoly feladat. Áthallani az akusztika befolyásán, a nem megfelelő rezgéscsillapítás befolyásoltságán és az összeköttetések szűrésén nem könnyű. Ezek után jönnek még csak az emberi tényezők, mint a hallás sajátosságai, a hozzáállás, felfogás és ízlésbeli különbségek, a viszonyítás és a saját tapasztalat, melyek mind meghatározóak lesznek.
Az sem sokkal könnyebb, ha a tesztkörülmények rendezettek. Ha a szoba ön-rezonáns állapota közel lineárisra van beállítva és a rezgéscsillapítás is nyugalmat és csendet hoz, ha az összeköttetések áteresztőek, szűrés és önhang nélkül. Ekkor, várhatóan az összes hiba előjön a rendszerből, vagy a hálózatból, vagy ki tudja honnan. Az emberi tényező is lényeges és meghatározó a hibák kiszűrésénél és felgöngyölítésénél. Mindkét út nehezen járható, az ítésztől függ, hogyan képes rajta áthallani.
Ezek után átkerült a Hegel a megszokott tesztkörülményeink közé, ahol már teljesen másképpen viselkedik:
A hang /2
Rendkívül kiegyensúlyozott a hangja. A hangjegyeknek van eleje és vége, ahogy a körülöttük lévő tér is szépen kirajzolódik. Meghatározó az erősítő stabilitása, ahogy a zenei információt kezeli. Modern hang, lendületes, magával ragadó. A kontroll alatt a hangszórók közvetítik az erősítőből áradó nyugalmat és közvetlenséget. Érdekes, de a modernségben felfedezhető egy kis hűvösség is. Ez csak addig van jelen, míg a kijelző megy. (Komoly elektromos hatása lenne a kijelzőnek?) Ennek a kikapcsolásával megszűnik még ez a jelleg is. Nyugodtabb, analógosabb, már inkább eszköztelennek írnám.
Wes Montgomery –Impressions. A hangulat azonnal magával ragad. Benne vagyok a hatvanas évek sodrásában a hangtechnika korlátaival együtt. Amennyire lehetséges, jelen vannak a részletek, a karakter mégis a hosszan hallgatható, ugyanakkor a zenekar ritmustartása egyben van és a hangszerek külön és együtt is szólnak. A gitárjáték hihető és a szaxofon képes rá és berezgeti a levegőt.
Ella Fitzgerald – I Ain’t Got Nothin’ But The Blues. Ella éneke hiteles, készségét tudtomra adja, ahogy azt Ő akarja. Szerintem „fogom az adást”. Érezni Őt és tudom, hogy „itt” van. Holott a gépi világ körülveszi a zenei reprodukciót, mégis a hang előtérbe kerül. A zenekar és Ella betölti a teret és a női énekhang közvetlenül hozzám szól. Táncra perdülnek a tagjaim, holott ülök a fotelban és csak hallgatom a zenét.
Charlie Parker – Just Friends című száma már lendületben talál. Nem keresem a hibákat, a zene élvezetének adom át magam. Hiteles, mégis hangulatos múltidézés, ahol tisztában vagyok a felvétel idejének mulandóságával. Megidézni a pillanatot, megragadni az élményt a Hegel és a megszokott audio rendszer tolmácsolásában nem nehéz. Elmerülni a zenei élményben, figyelni a hangszerek kidolgozottságára, vagy a hangzáskép elemeire, könnyű. A levegő átveszi a rezgéseket a hangszórótól és hihetően juttatja tudomásomra a zenét (de ehhez persze kell egy kis jóindulat is, amivel a zenehallgatás felé fordulok, hiszen nem felejthetem el, hogy csak CD lemezt hallgatok.)
Több lemez és több műfaj is meghallgatásra került mindkét hangfalon. Az Avalon Transcendent egyértelműen nagyobb kihívás volt az erősítőnek. Érezhetően hamarabb fogyott el vele nagyobb hangerőnél és a dinamikusabb részeknél, de ehhez igencsak ki kellett hajtani az erősítőt.
A körülmények vizsgálata
Nehéz különösebb hibába belekapaszkodni az erősítővel kapcsolatban, a már megváltozott körülmények között. Visszatérve most ehhez a gondolatmenethez: Ha a körülmények jók, összeáll a hang, hiszen melyik valamire való erősítő nem szól „jól” ideális körülmények között. Ha ezt az arányosságot megfordítom, ugyanarról írhatnám az ellenkezőjét is. Melyik berendezés az, amelyik rossz körülmények között jól szól?
Az lenne az ideális helyzet, ha a körülmények úgy lennének beállítva, hogy nem játszanának szerepet és a fókuszban lévő egység önmagát adhatná. (E tényezők tehát: a szobaakusztika, a rezgéscsillapítás, az energiaellátás és az összeköttetések.) De ez sajnos a legtöbb háztartásban általában nem áll össze.
Eddigi tapasztalataim viszont azt igazolják vissza, hogy az installáció eredményességétől függ a legtöbb készülék, így a mostani tesztalany jó, vagy rossz szereplése és főleg, mint most, a kiértékelés minősége is.
Ez az összehasonlítás és az eredmények megosztása pedig igencsak hatékony lehet abból a szempontból, hogy aki a terméket hazaviszi, nagyjából látni fogja, hogy a saját körülményei mit engednek, mit hoznak ki a készülék(ek) tudásából. Látni fogja azt is, a változtatás melyik irányba tolja el a hangzást és talán azt is, merre kell haladnia…
Végszó
A körülmények befolyása valós következményekkel jár, ráadásul sokszor olyan területen, ahol nincs kialakult konszenzus a felhasználók között. Van, aki kerüli ezeket a témákat és van, aki belelovallja magát. Sok változás közülük nem mérhető és így biztos hivatkozások helyett, találgatásoknak adhat helyet. Az akusztika például felmérhető, rezonátorokkal és megfelelő rezgéscsillapítással alakítható. A készülékek rezgéscsillapítására is elmondható, hogy ez a terület is viszonylag jól mérhető és kielemezhető. (Bár elég macerás mindkét terület és valójában szakember bevonását igényli.)
Nem úgy a kábeleknél. Vannak paraméterek melyek behatárolhatóak, mint a vezetési sebesség, vagy a jelátvitel, hogy csak két példát emeljek ki a néhány közül. Ennek ellenére még nem tartunk ott, hogy méréssel valóban visszaigazolható legyen a kábelek hangzása közötti valós különbség. Emiatt is igen sok támadás éri ezt a területet és egyáltalán nem biztos, hogy ez változni fog. Már csak az a kérdés kinek van ebben igaza.
Odafigyelve az otthoni rendszerünkre, kiderül, elégedettek vagyunk-e a hangjával, vagy sem. És ha a folyamatos készülékcsere, meg a bevetett praktikák sem segítenek, akkor végső lehetőségként, sokszor mégis marad a kábelezés. Ki tudja, lehet, ez hozza el a megoldást?
Igyekszem tiszteletben tartani azok véleményét is, akiket ez a téma nem érint, vagy nem érdeklődnek iránta. Ugyanakkor figyelembe veszem azokét is, akiket foglalkoztat, vagy nagyban befolyásol. Saját döntés, mi a követendő példa, vagy mi a fontos. Az egyetlen támpont, amire támaszkodhat, az nem más, mint a saját audio rendszerének a hangja...
