Engedtessék meg nekem ez a cím. Minden hifis életében vannak olyan helyek, ahová úgy érzi, hazamehet. Az egyik hely, ahol a hifis barátaim között otthon érzem magam, az Gyuri bácsinál van.
De úgy gondolom, nem csak én lehetek ezzel így, hanem még sokan az egész országból. Hiszen, aki csak kapcsolatba került Audio Note, illetve Kondo termékekkel, mindenképpen, minimum hallania kellett róla, de inkább találkoznia volt érdemes Vass Andrási Györggyel, Magyarország szinte egyetlen Audio Note „karban-tartójával.
A kilencvenes évek elejétől kezdve, amióta csak kapcsolatba került a cég hazai képviselőjével, sok száz márkán belüli, illetve egyéb, főleg csöves készülék volt a keze alatt. Nem csak javítás céljából, hanem továbbfejlesztés, átalakítás motivációjával is érkeztek hozzá az eszközök. De bármi volt is a feladat, amivel megbízták, mindig igyekezett maximálisan a legjobb tudása szerint segíteni bárkinek. Így van ez még egészen a mai napig is, s bár már 75 év élettapasztalat kíséri, még mindig szeretettel, türelmesen és jókedvűen fogadja a segítséget kérő, vagy akár csak egy jó beszélgetésre vágyó hifiseket. Ilyen baráti légkörben, sok hifi között beszélgettem vele, most a hifi magazin megszólításából.
… erre a hatalmas tapasztalatra, élete munkájára kérdezve egy viccet mesélt a beszélgetés végén (remélem jól jegyeztem meg):
Szentpéterváron két zenész sétál. Elérkeznek Csajkovszkij szülőházához, látják, ott a tábla: itt élt a híres zeneszerző.
Mire, az egyik: tudod a te házad falára, mi lesz felírva, ha már meghalsz? – ELADÓ!
Nevetek, és közben igyekszem hangsúlyozni, hogy mennyire gazdagnak tudom azt a munkásságot, ami az Övé…
Honnan eredt a zene az életedben?
Már gyermekkoromban tanultam zongorázni, 11 évet jártam zeneiskolába. Most is van, igaz egy egyszerűbb billentyűs hangszerem, néha elő is veszem.
(Közben jazz és komolyzenei válogatásokat hallgatunk, főleg lemezről.)
A műszaki vonal pedig, hogyan kapcsolódott ehhez?
Amikor a Miskolci Egyetemen, műszaki rajzolóként kezdtem dolgozni, találkoztam egy meghibásodott, speciális mérőműszerrel, amiről azt mondták, csak valahol Németország környékén lehet javíttatni. Azt mondtam, hogy megpróbálom rendbe hozni. A professzor kételkedett, de 5 perc múlva már újra működött a gép. Innentől kezdve pedig, amikor szabadidőm volt, lementem a raktárba és sorra kezdtem javítani az ott pihenő, rossz gépeket.
Az elektronikai ismereteket egyébként szakkönyvekből, szakújságokból tanultam, inkább olyan autodidakta módon. (Sok egyéb mellett Ágoston Lajos könyvét is kiemeli.)
Ebből viszont, hogyan lettél Audio Note szervizes?
Úgy, hogy Csontos István, ’90 környékén keresett egy csöves erősítőkhöz értő szakembert. Akkor ajánlottak engem, s onnantól kezdve a nyugdíjazásomig feljártam a fővárosba. Emlékszem, még levélben keresett meg először. A nyugdíjazásom óta viszont, már mindenki ide jön, és csak itthon dolgozom.
Bemehetünk –e a műhelybe?
Természetesen igen. (Egy 6 – 8 m2-es kis szobába toppanunk, ahol minden csupa műszerész és mérő gép és merő alkatrész, műszaki rajz gyűjteménnyel fűszerezve. Mindez a lehető legnagyobb rendezettségben.)
Itt dolgozom, minden munkát itt végzek, itt minden egy helyen van.
…már rögtön le is vesz néhány mappát, amiből a számomra érdekes dolgokat ki is keresi – a hangfalakról…
Ez itt az LS 3/5A doboznak a leírása, hangváltója, méretek stb. De építettünk szélessávú hangsugárzót is, Lowter hangszóróval… Őrzök alkatrészlistákat is, Japánból. Drágák, de igen jó minőségűek… és természetesen ide van elrejtve sok-sok erősítő műszaki leírása is.
Közben mindent megnézhetek, megmutat. Ebben a helységben műszerész esztergától a nyákpanel készítés eszközein keresztül, a legkülönfélébb mérőműszerekig minden megtalálható.
Ezek itt pedig az engedélyek, amivel dolgozhatok. Különféle területeire szólnak a tervezésnek és a kivitelezésnek. Amikor ezeket megkaptam, már önállóan is vállalhattam munkákat, nem csak az egyetemen keresztül, ahol tanítottam. Így, tervezhetek olyan eszközöket, gépeket, melyeket gyártásba is tehetnek. Sőt, ehhez kötve állították ki őket. Csak akkor, ha már volt olyan tervezésem, amelyet gyártottak is.
Emlékszem, korábban mondtad, hogy egy üveggyárba is terveztél egy igen fontos gépet.
Igen. Mindjárt megmutatok egy ilyen tervrajzot…
Amit most látsz, az egy CNC gép munkaeszköz tárja. Ezt a részét én terveztem. Itt van a teljes gép leírása…
Közben átmentünk fénymásolni, mert kisegített egy hangváltó tervvel. Ekkor mutatta meg a rádió adó-vevőt.
Ezzel pedig itt rádiózhatok is, ha van időm. Külön meg kellett szereznem az engedélyt, ott van a falon. A Galya tetőre küldöm a jelet, majd onnan hússzoros erősítéssel megy tovább…
Köszönöm, hogy ide is beengedtél Gyuri bácsi!
Szívesen! Menjünk vissza a zeneszobába.
Az állványokhoz közelebb lépve, rákérdezek egy aktuális témára: Az „új”, Angol Note vonal termékeire többen néznek kérdő szemmel, mert látják, egyszerűbb kapcsolástechnikával is dolgoznak. Például, kevesebb csővel, ugyanazon műveletnél. Vajon a hangminőséget ez rosszul befolyásolja?
Úgy gondolom, nem feltétlenül. Van, hogy valóban jobb az egyszerűbb felépítése egy áramkörnek. Nem rosszak ezek az újabb termékek sem. Például a Soro, vagy más SE felépítésűek, jól szólnak. Sőt, ha jobb csövet találnak, lehet jobb is!
Tudom, hogy sokan szeretik azokat a készülékeket is, melyeket még a Japán tervezés szerint utánépítettél. Vajon, milyen tudásuk lehet az eredeti, ottani szerelésekhez képest?
Ennél a legújabb építésnél (Ongaku) is biztosan vannak különbségek, már csak azért is, hiszen, Kondo ezüst trafókat használt. Illetve, például a kábelezettségben is lehetnek eltérések…
De igen jó minőségű, gyors, transzparens lett ez a darab is. Amióta hallottam, csak finomodott a hangja.
Igen, valóban így van, mostanában legtöbbet ezt hallgattuk. Én is nagyon szeretem. De a régi erősítőm is itt van, ez egy Neiro, ennek már nagyon kiegyensúlyozott a hangja, meleg, barátságos. Egyébként én csak ezeket az SE változatokat készítem.
20 év alatt volt ideje bejáratódni…
Hogyne! Ráadásul Lundahl trafók vannak benne. Az enyémen hangerőszabályzás nincs, hiszen mindig előfokról használom. Az Ongakuba azt is beleépítettem…
Érdekesség még, hogy az egyik alkalommal, amikor Kondo itt járt és meg lehetett hallgatni az erősítőket, amiket hozott, én is találkozhattam vele. Ekkor saját kezűleg nyomta kezembe a tervrajzokat, amik alapján dolgozom ma is.
Ez igen különleges élmény lehetett!
Hogyne! De visszatérve az építésre, többször voltam hazai kiállításon, pl. Hódmezővásárhelyen is. Ezeket még Ágoston Lajos szervezte. Meg is jelent néhány cikk, pl. a VA feliratú erősítőm képével. Pávó Feri készítette ezeket a trafókat is, amiken látod a monogramot. Majdnem olyan, mint az AN, csak ez VA…
És mik ezek a nagy csövek? (Mutatok a sarok polcra.)
Szovjet katonai csövek. Az SS20 rakéta rendszer tápegység csöve. Érdekessége, hogy ezzel zavarták itt Miskolcon a Szabad Európa Rádió adását – amit egyébként most terveznek újraindítani.
Be lehetne építeni ezeket erősítőbe is?
Be bizony. De volt, aki ilyenből készített tápegységet magának, és azon mindenféle feszültséget be lehet állítani...
Egy kicsit arrébb, lehet rajta lesz a fényképen, az a háromszöges jel pedig a 47LAB-é. Sok-sok egyéb hifis dolog mellett, voltak itt nálam olyanok is, de azért én a csövesre szavazok. Egyszer Csontos Pista elhozta még az Avantgarde hangfalait is.
Gondolom, azok nagyon egyediek voltak, talán kicsit színezetten is.
Igen, tulajdonképpen úgy tapasztaltam, legjobban a rézfúvósok szólnak rajtuk.
Beszéltük egyszer az elméletemet, hogy talán, ha élethűen szeretnénk visszaadni a hangszereket, minden hangszerhez mindegyik típushoz más típusú hangfalat kellene fejleszteni… Olyan dobozt építeni, ami mindent, még egy nagyzenekart is pontosan egyszerre képes a hangban visszaadni, szinte nem is lehet építeni.
Ahhoz bizony nagyon jó hangfal kell. A Hifi-Choice-nak volt egy minősítő-besoroló részletezése, elő is veszem. A ’poor’-tól egészen az ’excellent’-ig kapták az értékelést. Ez utóbbit egyik sem érte el, illetve egyszer fordult elő, egy kb. 15 ezer akkori angol fontosnál. De az olyan volt, hogy a gyártó elment és ahhoz a szobához állította be, és onnan nem volt szabad átvinni sehová.
Az én hangfalaimat is Isten őrizz piszkálni, hetekbe telt, mire beállítottam. Muszáj voltam újra megtenni, mert új peremeket kaptak nemrég.
Viszont most már nem a fújható (motor) gumitömlők vannak az állvány alatt, hanem szorbotánból készült kisebb darabok. Ez is speciális akusztikai csillapító gumi, Manger Isopack márkájú, 4-4-et tettem a vasállványok alá, de még közbeiktattam egy kicsit nagyobb felületű falapot is, hogy stabilabb legyen az egész. Bár az előző megoldással is szerettem a hangot, de ez így egyértelműen jobb!
Én most már fa állványokat használok, mert úgy vettem észre, hogy a fémek, még homokkal töltve is inkább magukban tartják és „cirkuláltalják” a rezgések egy részét, de nem vezetik le. A fa viszont jobban…
Egyébként a lemezjátszónál is használom ezt az anyagot.
Beszéljünk most erről, hiszen a lelkemre kötötték, erről igazán kérdezzek meg mindent.
Itt van az eredeti leírás és rajz. Azt bátorkodták ráírni, hogy a világ legjobb lemezjátszója.
De, ha nem is az, biztosan az egyik legjobb.
Igen. De a tervező nem talált gyártót, és nem került sorozatgyártásba, mert annyira összetett és bonyolult a megalkotása. Sőt, ha már van készen, akkor is csak a gyártó tudja beállítani, és, ahhoz már nem szabad nyúlnia a tulajdonosnak. Kezdve a kompresszortól, minden alkatrésznek pontosan a helyén kell lennie, mivel ugye légcsapágyas.
Vagy valaki így ért hozzá, mint Te Gyuri bácsi, és akkor mindig jól fog működni!
(Folytatás következik…)
