Első benyomások

Nem gondoltam volna, hogy zenéből is épkézláb hangot ki lehet hozni vele. Az, hogy házimozira kiváló, mi több ez egy kifejezetten jó próbálkozás a filmeket kísérő hangeffektusok lesugárzására, ellenben egyből feltűnő volt.

Hogy az elején kezdjem. Gyors bekötése és elhelyezése, illetve meghallgatása azonnal kiemelésekkel, fojtásokkal tarkított, de ezt olyan ügyesen csinálja, hogy a hibái helyett inkább a színes megjelenítőképessége tűnik fel. Ez ugyan nem teszi hosszan hallgathatóvá mindaddig, míg nem kísérletezek filmzenékkel, illetve effektusokkal. Így viszont a kifejezőkészsége felette áll a neutrális-lineáris hangfalak élvezeti értékének. Elkönyvelem tehát, ez egy jó házimozi front, de nem több.

Megjelenése erre nem cáfol rá. Valójában nem is hangfal kinézetű, inkább valamiféle csuklyás paraván érzetet képvisel. Fétisem nincs tőle, nem lehet imádni, sőt diszkréten vonul vissza az enteriőrbe, ha úgy akarjuk. Ez könnyen elfogadhatóvá teszi ugyan azok számára, akik nem kívánják technokrata bemutatóteremmé változtatni a lakást, ugyanakkor nem lesz vonzó a megrögzötteknek, akik látni akarják a membránt dolgozni. A hangfalselyem teljesen körbeöleli a formát, egyedül a csatlakozás kapott érdemi felületet, ahol közünk lehet ahhoz, mi rejtőzik a fekete szövet burkolat alatt.

Hangfal, mégpedig hagyományos hajtású felső és aktív mély szekcióval. Ha már házimozi és véletlen nem tervezzük a mittudoménhány pont sok rendszer kiépítését, akkor ővele megspórolhatjuk a szubot és a centert is. Szubból rögtön sztereózhatunk, ami jó megoldás, legalábbis az összevont egynél biztosan jobb, - avagy leválaszthatjuk a rendszerről a center hangsávját, rákeverve, mivel hangszórókészletének minősége megfelelhet, még egy különálló center helyett is. Mindenesetre, ahogy észrevettem a térben szépen van deklarálva a középhang-hatás.

Most már tudom, házimozira kiváló, ezért félre is raktam, mivel a házimozi pont nem izgat oly mértékben, hogy ezzel vígassam a napjaimat. És akit nem érdekel, azt nem fogja érdekelni a hangfal sem, - gondoltam magamra vonatkoztatva, csakhogy megkértek rá, mutassam be.

Bemutatni pedig csak úgy lehet, ha megadom a módját. Helyet keresek neki, társat a hajtáshoz, miegyéb… A miegyéb magyarázatra szorul, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy ne nyerje el a tetszését a hallgatónak. Tudom, hogy ez lutri és nem is tőlem függ igazán, hiszen mindig az ízlés dönt, mégis megpróbáltam kihozni belőle a maximumot. Ebből leszűrhettem a következőket. Elég jól a környezetére alakítható a doboz hangképe, illetve jól reagál az elhelyezésre és az illesztésre is. Nem különösebben nehézkes a hajtása, hiszen csak a felső regiszter van a külső erősítés befolyása alatt.

A meghallgatásához egyébként egy Electrocompaniet ECI 3-at használtunk, mert van rajta szimmetrikus bejárat, így a CDP-D11 és a Tascam DA-3000 is jobban kifuthatta magát. Meglett a pontos helye és a beforgatása is adta magát addig a pontig, ahol végre összeállt a hangképe. A mélyek intenzitását középértékre állítottuk be, ami gyakorlatban a lineáris, - hallhatóan sikerrel. Az állítható mélyeknek köszönhetően lehet az ízlésficamnak megfelelően trükközni a jelerősséggel, szóval mindenki magára alakíthatja, kedvére a kedvenc hanghatásának eléréséhez.

Láss csodát: eltűnt a hullámos, kiemelésekkel tarkított hangkép, a helyét egy könnyen hallgatható, befogadható élvezetes, ízes hangforma vette át. Mégsem csak házimozira tervezve? – suhant át rajtam a megértés magasabb szintű felismerése. És tényleg, jól lehet rajta zenét is hallgatni. Úgy tűnik, élvezetes belevaló hang, ami nem színezett, nem mesterkélt és nem művi, hanem inkább természeteshez közelinek mondanám. Kibújni persze kategóriájából nem tud, ez az, aminek tervezték. Egy jól hallgatható, szerethető élményhangfal. De aki ilyesmit keres, pont ezért teszi. High-endezni más kategóriával szokás, formattálva emberi szokásainkat a „minőség mindenekfelett” gyakorlatával. Ez viszont kiszolgál, mégpedig úgy, hogy ne derüljön ki, hogy van minőség, ami feljebbvaló lehet ennél.

Ha már jól álcázza kategóriáját, nézzük a műszaki részleteket miről is van szó:

Számos elismerést szerzett a világ minden tájáról - többek között az év hangszóróját és az Év audio termékét is. A Triton Two+ megkapta a Triton One számára kifejlesztett új technológiákat: a teljesen kiegyensúlyozott crossover kialakítást, a csúcskategóriás filmkondenzátorokat, a középtartomány és a felsőbasszus számára újratervezett meghajtókat és az átprogramozott DSP-t. A neodímium mágnessel szerelt és igen nagysebességű hajtogatott szalag (HVFR) magassugárzót keretezik a D’appolito elrendezésű, két db 4,5"-os, áramlássegítő öntött kosárral készült mélyközép meghajtók, melyek különálló kamrában vannak elhelyezve. A beépített mélynyomó szekciót egy 1200 wattos GoldenEar ForceField digitális erősítő táplálja. Ez két 5"x 9"-os elülső, másodlagos mélynyomó basszus meghajtóból és a kettős, - egymással szemben elhelyezett és inerciálisan kiegyensúlyozott, 7"x10" síkmembrános infraszonikus basszus sugárzókból áll. Érzékenysége 91dB, ami a legtöbb erősítő számára a „könnyű falat” kategória, akárcsak a névleges impedanciája, - az univerzálisan illeszthető 8Ohm. Frekvencia átvitele a 16-35kHz közötti tartományt fedi le, köszönhetően a mélyre hatoló aktív hajtásnak és az igen finom magassugárzónak a frekvenciatartomány másik végén. Tulajdonképpen annyi hangszórót építettek be, hogy egyrészt igen széles spektrumban sugározzon, másfelől emiatt valóban az lehetett a legjobb megoldás, hogy hangszóróselyemmel borították le, mert bizonyára nehézkes a védelmét úgy kialakítani, hogy az esztétikailag is nyert ügy lehessen. Ettől függetlenül az, amit nem takar, kissé műanyagos hatást kelt, de ez csak addig jelent sztereotip viszonyt a chinese-éra tömegtermékeivel, amíg a hangja nem oszlatja el kétségeinket, hogy nagyon nem egy ligában versenyez az olcsó tucatáruval. Persze, hogy nem. Ára, túl a millión, előre jelzi, - ha figyelünk erre a „kis apróságra” – vele kapcsolatban. (Súlya 27,2kg, magassága 122cm.)

Érdekességként szúrom be a végére, hamar elterjedt a híre, hogy hozzánk egy ilyen hangfal érkezett. Rövidesen kaptam a hírt kintről, hogy a határzár miatt a látogatás és így a meghallgatása sem lehetséges, de a helyi forgalmazónál majd ezt megteszi és, ha tetszését elnyeri, hazaviszi. Rajta, - és valóban úgy gondoltam, hogy csalódás nem érheti. Mint utóbb kiderült, nem nyerte meg tetszését a hangja. Ha mindenképpen következtetnék valamire, akkor azt mondanám, hogy nem tudták érdemben bemutatni. Kérdeztem és tényleg így volt. Sajnáltam, mert jó szolgálatot tehetett volna a sok kellemes élménnyel, mely hozzá fűződhetett volna az évek alatt. Ráadásul az illető pont az a típus, aki értékeli a jó zenét és a hang-hatást is a filmek alatt.