Érdekes konstrukció, figyelemreméltó koncepció. Ebben a műfajban talán ez lehetne a tökéletességet közelítő hangfal. Lehet, hogy pusztán feltételezés, vagy így elővezetve inkább fikció, ez a kijelentés. De állítom, ha egy nagyobb dobozhoz hozzá lenne rendelve még ebből a hangszóróból négy vagy öt darab, akkor a zenei felhozatalból a legtöbb stílussal valószínűleg maradéktalanul elbánna. Ugyanilyen könnyedén és levegősen, a megfelelő dinamikával, kimagasló felbontással és megjelenítő képességgel… Addig viszont maradnak ezek a „korlátok”, a hallgatóság részéről pedig az ízlésbeliek.
Lássuk a követelményeket, amiket érdemes megteremteni, hogy egy személyes mini katarzist élhessünk át: lehetőleg legyen kicsi a szoba, 30 négyzetméternél ne nagyon legyen nagyobb, az mindenféleképpen segít neki. Kicsit nagyobb helységben, szinte csak a néhány hangszeres akusztikus, jazz és klasszikus zene lesz, ami jól áll neki. Kisebb szobában, nagyobb a dinamikatöbblete (nagyobb a membránfelület által okozott kompresszió), így a repertoárjába már felvehetjük a nagyzenekaros műveket és megpróbálkozhatunk a többi zenei műfajjal is.
40Hz-től 18kHz-ig visz át 95DB érzékenység mellett. Egészen puha felületű a hangszórók membránja, úgyszint a felfüggesztése is, így a löketét könnyű megindítani és megállítani is. Nagyon kicsi a felülete, de az érzékenysége és sík kialakítása miatt a lesugárzását mégis hatékonynak találom. A teljes frekvenciatartomány a membrán sík felületéről egy időben lép ki, így megoldódik a kúpos meghajtók fáziseltérése által okozott torzulás. A FAL egyedi fejlesztése a speciális sztirolhab, ami a membrán anyagát alkotja. Szilárd és rendkívül könnyűsúlyú, ugyanakkor szerkezete levegőmentes. A 4mm vastag membrán a nedvességnek is jól ellenáll, így hosszú élettartalmú. Nagyteljesítményű neodymium mágneseket használtak, ez kontrollálja a membránt, megakadályozva a felesleges mozgást is, így csökkentve a fázistorzulást.
Egy hangszóró oldalanként és máris 2,5 millió forint suhanna ki a kezeim közül, már ha haza akarnám vinni. (Képzeljünk el egy olyan összeállítást, mint a nagy FAL aminél több C90-sugárzó van összekötve. Ez tulajdonképpen már bevált koncepció: http://hifimagazin.net/latogatas-kurthy-tamasnal. Ezeknek 27Hz-től 12,5kHz-ig fut a frekvenciaátvitele, ezért itt van egy magas sugárzó is. A kicsihez- C60, legfeljebb egy supertweeter jöhet még, hisz a saját 18kHz-es felső átvitele önmagában is elég.)
Már keresem a helyét! Úgy látom jól áll neki, ha úgy próbálkozok, hogy a kockaforma síkjai a szoba falával közel párhuzamosan futnak. Ekkor a ferde előlap előbb-utóbb kiad egy olyan szöget a hallgató pozícióban, ahol összeáll a tér. Itt is érvényes a szabály, ami a beforgatásra vonatkozik, hogy kénytelen kelletlen, de érdemes megtalálni azt a szöget, ahol a két hangszóró a leginkább összedolgozik.
Egyértelmű, melyiket hova tegyem, de felcserélhetem akár, csak esztétikailag furcsa lesz, - vagy éppen, hogy így passzolhat egy extravagánsabb enteriőrbe? Meglátom, majd csak beáll egy olyan helyre, ahol egészen jól hangzik.
A design megint egy másik kérdés. Van az a szemlélet, ami szépnek látja. Talán aki elköltötte azt a bizonyos kétésfelet… Bár ezzel a szürke színnel? Nyilván lehet sokféle, az egyedi rendelés működik, így könnyebben illeszthető az otthonunkba. Feltételezem, a gyári specifikációk szerint készülhet a doboz tetszőleges kivitelben.
Kiknek ajánlanám ezt a hangfalat?
Zenei műfaj alapján, inkább a hangszeresek kedvelőinek. A mélytúltengéses, vagy túlhangszerelt zeneműveket lejátssza ugyan, de a kompromisszum érezhetően velejárója lesz az előadásának, valószínűleg a tér és az akusztika függvényében. De, ha a helyiség ideális neki és a meghajtása kihozza belőle a tudását, akkor egy új hangreprodukciós tudatállapotra ébredünk.
Mivel hajtanám meg?
A forgalmazó nyilván a Kondo művek segítségével, csövessel. Én most a Mark Levinsonra, az ML-334-re kötöm rá és figyelem, hogy jó lesz e, hogy mit tud? Ez sokat elárul a hangfalakról, így erről is.
Immár jó környezetbe kötve, beállítva, nézzük, milyen hang hagyja el a síkmembránt. Dead Weather - Horehound, ez nem a jó irány... - de kíváncsi voltam rá! Igen dinamikus rockzene, inkább tovább lépek. Nina Hagen - Unbehagen 1978-ból, ez már jobb, mivel nem dúsították túl a hangszereket. Inkább száraz a hangzása, vagy talán németesen precíz és kissé sovány, némi dinamikakorláttal egyetemben. A felvétel művi hatása visszaköszön az elektronikus hangszereknél, így ebből elég is ennyi.
Miles Davis – Round About Midnight (CBS, USA) Finomság, természetesség, tér, részletek stb… A jelzők, melyek az élő hangot kísérik mind helytállóak. De nem is ez a lényeg, hanem ahogyan figyelek. Azt veszem észre, hogy védekezek, valami ellen, az eddigi tapasztalataim alapján… A mechanizmus akkor is be van kapcsolva, amikor már semmi szükség nincs rá. Észreveszem magam és lassan kiiktatom. A zenét felfogni a maga természetességében, élőben, igen könnyű - de a „konzervzene” megtanított rá, hogy a zenének azt az aspektusát érzékeljem, ami a legjobban hasonlít az élő jellegére. Nálam ez így rögzült be. Itt viszont ilyesmiről szó sem lehet. A több utas dinamikus hangsugárzók rendszerint néhány mikrosecundum eltéréssel, azaz valamekkora fázishibával adják ki a jelet, ezzel az agyat megdolgoztatva és kompenzálásra késztetve. Nos, itt ilyet egyáltalán nem érzékelek, így a figyelem megteheti, hogy elengedi magát és ez által sokkal könnyebbé válik a forrás közvetlenebb érzékelése.
Valóságos az egész, részleteiben és egységében egyaránt. A trombita élénk és játékos. Minden hangjegyben dekódolva van a hangszert érintő újjak érzete és a szándék, ami vezérli azt. De ebből nem is a szándékot veszem észre előbb, hanem hogy az érzelem és a szenvedély a meghajtója az egésznek. A lelkiállapot és a transz, mélyen átható pászma az ember lelkéhez. A zenekar, ami kísér, formát ölt és kiegészít. Nem hiszem, hogy különösebben elemeznem kellene. Miles játéka a lényeg, szerintem Ő is így játszotta fel. Olyan az egész, mint egy festmény, amely a megfelelő keretet kapta. Így válik művészetté, a mélység és a dinamika, a levegősség és mindez együtt, megformálása valami olyannak, amit eddig csak ezen a FALon értettem meg.
Diana Krall – All For You (GRP Records EU). Odahajol hozzám, bája elér, mozog a tér, élő vibráció az egész, ahol az anyag, amin keresztül a zene születik nem tárgy, hanem hangszer. Közvetlen eléréssel rendelkezem tehát végre e zeneművekhez és a bizonyosság érzetével, hogy eljutottam egy egészen más megértés szintjére.
Liadov - Baba Yaga (Reference Recordings). A nagyzenekar már kevésbé fekszik ennek a kis membránfelületnek. Még ha a hangszerek természetesen is szólalnak meg, ebben a viszonylag nagy térben sajnos elveszettnek érzem őket.
Végszó
Akinek anyagilag belefér és rendelkezésre áll a meghajtásához szükséges apparátus, annak esélye van egy adag valósághoz nagyon közeli élmény meghonosításához. Ehhez elsősorban azokat a zenéket kell preferálni amiket a FAL szeret, de, lehet megéri, mert nehéz elképzelni, hogy ezt, más, ezzel a valóságérzettel, és ennyiért tudja. A darabonként értendő 40Hz-es alsó határfrekvencia sok mindenre elég és a felső 18kHz is igazából még megfelelő. Ehhez nem kell szub, sem extra magas, ez így jó. Supertweeter illeszthető hozzá, tudását kiemeli és kiszélesíti, ugyanakkor figyeljünk oda arra, hogy, ha lehet, ne a hangfalból átkötéssel kapja a delejt, hanem lehetőleg az erősítőről közvetlenül. Ez felszabadultabb előadásmódot, egyfajta lélegzethez jutást is eredményezett, amikor Townshend-el kipróbáltuk.
