Mit is várhatnók egy ilyen emelt szintű eseménytől, amiben ez, a kézzelfogható produktum szintjén létező audiotechnikai főméltóság szerepel? …hát feltételezem, részéről a teljes auditív kinyilatkoztatás lenne az alap, amivel szembesülnöm illene. Ugyanakkor ne feledjük el a partnereket sem, melyekkel, jelen állás szerint együtt kell működnie. Már vár rá a Tascam DA-3000 SD kártyás digitális magnó és a Bricasti Design M12 előerősítő, melyek között majd az analóg kapcsolatot biztosítja. A Tascam nem a világ teteje az analóg kimenetén, inkább a digitális futómű státusz az övé, de azért eléggé korrektnek hangzó zenei teljesítménye van azon is, szerencsémre. A végfok egy Bricasti Design M28 monoblokkpár, a hangfalpár pedig az „Avalon Transcendent”, illetve annak, a keresztváltóját tekintve alaposan megmundorfosított változata. Ezek az eszközök képesek lehetnek megmutatni a hifiből kinyerhető hang legapróbb részleteit is. Az Avalon hangfalak, Accuton kerámia magasainál és Eton mélyközepeinél részletezőbb hangszórócsaláddal a hagyományos dobozos hangfalépítés terén, nem sűrűn találkozok.
A kábel által közvetített jel jellemzői, a kapott hang alapján:
Hirtelen felindulásból bekötve és meghallgatva, a kábel (PSS - Perfect Surface Silver) ezüst alapanyaga tetten érhető a hang frekvenciamenetében is. A megszokott felsőkategóriás, ugyan minőséginek nevezhető, de jellegzetes ezüst „hang” telepszik rám a hangfalakon keresztül. Részletező a felső szólam, kontrollált, megfogott a basszustartomány. Van egy ezüstös, fémes csilingelés benne, ami, ahogy járódik, idővel összesimul az audio rendszerrel. Az összeredmény pedig, egy hallhatóan nagyon „szép” hang, amihez a legközelebb az analógos jelző áll. Igen, a kábelnek van egy nagyon finom, de pont ettől jellegzetesnek mondható saját hangja, amit a jel, a rajta való átutazása során szed össze. Ez pedig vagy jól áll a hifinknek, vagy nem, nyilván kísérletezés dolga.
Hiába a folyamatos technológiai fejlődés, sok idő kellhet még ahhoz, hogy a Wel Signature által képviselt színvonal igazán túlhaladottá váljon és az emiatti avulás következtében azt érezzük, hogy csereéretté. Szerintem, ez nem könnyen következhet be, mert az évek során ő is még járódni, formálódni fog, és ha a kapcsolódási vég-pontokon nem okoz problémát az oxidáció, (gondolok itt például, a hidegen sajtolt megoldással létrejövő kapcsolatra a kábel és a csatlakozók között), akkor vélhetően folyamatosan emelkedik a benne rejlő és még kiaknázható potenciál. A tulajdonságai idővel, még jobban eltolódnak majd a teljes áteresztőség irányába. (Ezek prezentálják legjobban, az „ott sem vagyok” érzést és legfeljebb nagyon minimális, de a teljes frekvenciasávot átfogó jellegzetességgel vesznek részt a hangképben, mint pl. nyugodt, zenei, vagy az analógos.) Nos, majd húsz év múlva kiderül, kábelünk meddig juthat el még a hang útján.
Egyébként, ez a leghosszabb kiszerelésű verzió, ami az általános kereskedelmi forgalomban kapható (másfél méter). Feltételezem, a rövidebbek is hasonlóan pesztrálhatják a jelet, de az eddigi kollektív megállapításunk az összekötő kábelekkel általában az, hogy az auditív tulajdonságainak nagyjából ez a méret az, ami még jól áll.
Innovatív és előremutató megoldással készült számunkra a gyártó akkor, mikor ráérzett arra, hogy kell egy kis innováció (vagy parasztvakítás) az audiofileknek! Ellátta a „jobb” kábeleit, közöttük természetesen a legjobbat, azaz ezt is, a becsatlakoztatott aktív zajelnyeléssel és még egy történetet is kreált mellé, hogy miért érdemes ezt alkalmazni. Azáltal, hogy fel van spécizve eladhatóbb, mi több tudományosabb, sőt akár még variálhatóbb is. Aki akarja, lekapcsolhatja, vagy akár specialistának is érezheti magát, amikor visszakapcsolja, mert így egy szintre kerül a gyári ajánlással és úgy biztos jobb lesz! Kérdeztem is erről a kábel tulajdonosát, de ő ebben az esetben nem hall semmit, a saját bevallása szerint. Én meg azért nem, mert egyszerűen nem próbáltam ki! Nem gond, már megannyi 72 Voltos DBS dugdosáson túl vagyok (mini mono jack csatlakozókkal illeszkedik bele az elemtartón kialakított aljzatba) és eddigi tapasztalataim szerint teljesen esetleges, melyik rendszerhez, miként idomul. Ezért az, hogy most épp ebben az aktuális összeköttetési állapotban, hogyan viselkedik, az teljesen mellékes. Bár, ahogy látom, úgyis mindenki bekapcsolva használja, tehát igazából mindegy, hogy ezzel kapcsolatban itt és most, mit írok.
Inkább az benne a lényeg, hogy meg lehet tenni. Gyakorlatilag, sokszor jobbnak hallani, csak önmagáért a változásért, mert lehetőségként, az újdonság ígéretével kecsegtet. A két állapot között legtöbbször olyan minimális a különbség, hogy a fül számára nem dominálja be a 20-20Khz közötti frekvencia sávot.
Tudom elég magas a bekerülési ára és ennek fényében csak remélni tudom, hogy megnyugtatóan hangzik, de a Wel-nél van azért még feljebb is. A kábelgyártás távlatainak végső lehetőségeit, úgy látom, még ez a kábel sem meríti ki. Ez egy jól gyártható, ügyesen kivitelezett céleszköz, amiben vannak törekvések a kompromisszummentességre, de úgy látom olyan területek is, ahol a kivitelezhetőség előrébb került, az esetlegesen, még feljebb srófolható színvonal emeléséhez képest.
Úgy hiszem, a belső vezetési struktúra egy ilyen, a kábelgyártásban és fejlesztésben nagy múltú cég, vezető tervezője, William E. Low által felépített koncepció, helytáll az aktuális elvárások tükrében, a legfelső kategóriában. Láthatóan a csatlakozók és az összeszerelés minősége is ezt a tényt támasztja alá. A nyolcszoros grafitos árnyékolásnak és energetikai elszigetelésnek is helyénvalónak kellene lennie, ha a cég azt állítja. Én legalábbis hajlamos vagyok ezt nekik elhinni. Ugyanakkor a köpeny nem sokkal különb, mint az átlag kábeleké, és ha ez is a dielektrikum része, akkor könnyen visszahatással lehet a kábel vezetőképességére az „energiaelnyelő és visszaható” tulajdonsága miatt. Ezért érdekes a kérdés, hogy valóban így van-e, vagy az árnyékolás ezt a folyamatot képes megakadályozni?
Szerintem ezen az árszinten, (egészen pontosan 2.489.690 forintos a fogyasztói ára) a köpeny szerkezete lehetne olyan anyag(ok)ból, amiről még csak nem is jutna eszembe olyat felételezni, hogy egyáltalán bármilyen negatív hatással lehetne a kábel vezetőképességére. Persze lehet, hogy ezen az apróságon azért kevesen akadnak fenn!
Az, hogy műszakilag mire lehet számítani, a mechanikus elemzés és a kábel különféle paraméterei megmérésének elmaradása miatt nem igazán derül ki. (Mindössze egy hetet vendégeskedett nálam.) Előbbi nem kivitelezhető maradandó károsodások nélkül, utóbbi pedig több támpontot adhatna a hang elemzésére vonatkozólag, ugyanakkor a véleményemet legfeljebb kiegészítené, de nem változtatná meg. (Amit írtam, nem más, mint a saját szubjektív véleményem, a hallottak, a külső és a kábel egyéb „kézzelfogható” jellemzői alapján, ami nélkülözi az objektív és valós paramétereket. Ezért kéretik a kellő fenntartással kezelni.)
Végszó:
Átkerült a Bricastik közé a Wel, és megléptünk egy rögtönzött (vaktesztet) szeánszot, ahol egy öt forintos érme feldobásával véletlenszerűen cseréltem, vagy nem, attól függően, hogy írás, vagy fej jött-e ki. A hallgatóság egyértelműen összezavarodott. (Eleve nem szerettem volna, ha a gyanú fölmerül azzal kapcsolatban, hogy esetleg nem volt csere, ezért, miközben kitessékeltem mindenkit a lehallgató szobából, a végfokokat kikapcsolgattam, ha kellett, ha nem.) Pusztán ennyitől is úgy el tudott hervadni a hang, hogy jogosan azt hihették, megvolt a csere. Első sorban klasszikus zenére hangoltuk magunkat, ami a kábel tulajának kérésére, a saját Bach CD lemezei voltak. Futóműnek a Sony XA-7ES lejátszót használtuk, bekötve az előfoki DAC-ba, SPDIF-en. A Sony lejátszóhoz egyértelműen passzolt a Quest, mivel a cédé lemezek enyhén digitális ízét kisimította, míg a másik, (kifejezetten áteresztő) összekötő (arany) kábel jobban kimutatta a forrás tulajdonságait és ebben az esetben a hátrányokat is.
Lényegében, sikerült a Questnek olyan kábelt alkotni, ami megszépíti a valóságot. Ez egyrészt bravúr, másfelől a legtöbb hifinek jól állhat, hiszen a jó hang és a valóság csak akkor fér el egymás társaságában, amennyiben van egy kegyes csalás, vagy ha sikerül hibamentessé összeállítani az audio láncot úgy, hogy a forrás közvetlensége, egyben garancia is legyen a hangzáshű reprodukcióhoz.
