Egymikrofonos, fantasztikusan intim stúdióalbumot tett a szó szoros értelmében közzé a közösségi médiában a Juhász Gábor Trió, aki a technikai körülményekről is nyilatkozott a Hifi Magazinnak.
Juhász Gábor nemzedékének, de az egész magyar improvizatív zenésztársadalomnak is egyik legkreatívabb, legkövetkezetesebb alkotója: évtizedek óta saját zenekart vezet, de sosem öncélúan. Mindig csak akkor áll ki a közönség elé, amikor valami fontos közlendője van. (Ennek egzisztenciális alapját a Jazzkonzi főállású tanáraként teremti meg.) Diszkográfiája, amelyet honlapján mindenki kedvére böngészhet (juhaszgabor.eu) mutatja, hogy milyen sokoldalú: meghatározó tagja volt az Off Course, a Tin-Tin Quartet, a Balázs Elemér Group zenekaroknak, társszerzője Téli Márta, Bognár Szilvi, Szalóki Ági, Marozsán Erika albumainak és koncertjeik közreműködője, Binder Károly és Gyémánt Bálint duópartnere, és a sort még folytathatnánk. Bár szerzeményei ezen produkciók elhangzásakor is mindig szerepeltek, szerzői lemezei különleges színt és ritkán hallható ízlésességet képviselnek. Még kevésbé hasonlít bárkire is az, ahogy feldolgozásainak alapanyagát a zenekarvezető-hangszerelő kiválasztja: Coltrane: Love Supreme-jét és Schubert Téli utazás-át egy-egy ciklusban tette sajátjává, Bartóknak pedig a Román népi táncok-ban szereplő két dallamát. A tény, hogy mindig újra műsorra tűzi a jazzgitáros örökzöldek egy részét, és ezekben az egyéni hang, de nem a keresett eredetieskedés a célja, csak azért fontos, mert 2019. december elején felvett új anyagában ilyenek is szerepelnek: Richard Rogers, Jobim, Mingus és mások számai.
Még mielőtt a szót átadnánk a zenekarvezetőnek, érdemes megemlíteni, hogy ahogy Juhász Gábor művészi programjában már rég nem hajlandó kompromisszumokra, úgy arra is csak minden ideális feltétel esetén hajlandó, hogy CD-lemezt adjon ki, annak minden kötelmével együtt. Viszont továbbra is összprodukcióban és albumban gondolkozik, így nem lehet csodálkozni azon, hogy hazai zenésztársainak nagy részét megelőzve csak interneten publikál, és nem csak a fizetős zenei platformokon (amelyek egyébként kényelmesebbnek találják a megjelent, kiadó által már szépen becsomagolt albumokat tovább osztani), hanem a mindenki által online hozzáférhető közösségi médiában. Juhász és triójának további két tagja, Kovács Zoltán bőgős és Jeszenszky György dobos már így tettek 2015-ben is, amikor a Téli utazás feldolgozását és további aktuális számaikat albumszerűen rendezték el és osztották meg (erről lásd: https://fidelio.hu/jazz-world/igy-is-lehet-telen-utazni-24952.html). A mostani, tavaly december eleji felvétel esetében ez azért különösen is feltűnő, mert a számokat egy lemezstúdióban vették fel, a kamerák is forogtak, és egyhuzamban, nagylemez-szerűen, vagy CD-hez hasonló módon egybefűzve tették azokat közzé. A hallgató és egyben néző, ugyan a digitális technika segítségével, de mégis úgy érezheti, ez a három elképesztően koncentrált, nagy tudású, harmonikusan és kedvvel egymásra figyelő muzsikus csakis neki játszik egy szobában, ő csak leült az odakészített karosszékbe és élvezi a lüktető, gondolatébresztő zenét, a mesélős dallamokat.
Az élményt igazán az teszi tökéletessé, hogy a hallgató elképzelt helyét egy mikrofon foglalta el a stúdióban, vagyis mindez a hangrögzítés hőskorát idéző technikával készült. Erről kérdeztem a zenekarvezetőt, aki arra is reagált, hogy úgy találtam, ezzel az egy mikrofonnal és a zenei produkciót illetően egyaránt a lényeget, a mellébeszélés nélküli, tartalmas zenélést valósították meg.
“Ez egy jellemzően egy mikrofonos felvétel. Középen van egy nagymembrános sztereo ribbon mikrofon, ami azt vesz fel, amit hall. Nagyon részletgazdag. Ugyan a hangszerek elé tettek kiegészítő mikrofonokat is, de azok csak a kisebb aránytalanságokat hivatottak kompenzálni, a hang lényege a nagyon jó minőségű térmikrofon. Ez természetesen veszi a tér akusztikáját is, így a Pannonia stúdió is egy nagy hangszerré válik, a frekvenciák a levegőben összeérnek, nemesednek. Az ötvenes évek jó jazz lemezei épp ezért szóltak ennyire gyönyörűen. Persze ennek a technikának vannak nehézségei, hiszen nincs javítás, nincs utólagos editálás. Több koncentrációt igényel a felvétel, de talán ettől történik meg a ‘lényegezés’.”
https://www.youtube.com/watch?v=w0LqQf-ipK4&t=2900s
Juhász Gábor Trió:
Juhász Gábor - gitár,
Kovács Zoltán - bőgő,
Jeszenszky György - dob.
Hang: Nagy Marek, Gresicki Tamás.
Videó: Nagy Marek
A felvétel a budapesti Gresta Mastering Stúdióban készült 2019 December 8-9.-én.
A számok címe (és szerzőik, ill. kezdetük óraállása a felvételen)
1. 0’00 It Might As Well Be Spring (Richard Rogers)
2. 10’04’’ Early Morning / Hajnal (Juhász Gábor)
3. 14’24’’ Zingaro / Retrato Em Branco E Preto (Antonio-Carlos Jobim)
4. 19’50’’ Verbunk (Juhász Gábor)
5. 22’34’’ My One And Only Love (Wood-Mellin)
6. 30’18’’ Noon / Dél (Juhász Gábor)
7. 34’20’’ Evening / Este (Juhász Gábor)
8. 41’15’’ Goodbye Pork Pie Hat (Charles Mingus)
9. 46’11’’ Wes (Juhász Gábor)
10. 52’24’’ Tikitaki (Juhász Gábor)
11. 56’13’’ Skylark (Hoagy Carmichael)
