Darvas László - az elmúlt 26 év

Beszélgetés Darvas Lászlóval:

„…magam szeretnék most hifizni, egy kicsit magasabb színvonalon. Nekem biztos nagyon jól fog menni, mert ugye én nagyon értek hozzá. Sajnos, az én hozzáértésem az alap hifire korlátozódik. Amikor pedig már ezt a színvonalat meghaladjuk, akkor ugyanolyan ’hülye’ vagyok, mint bárki más, aki most kezdte. Valójában ugyanannyit csetlettem-botlottam, sok helyen, rosszul adtam ki pénzt. Viszont a legtöbb kereskedőnél volt kedvezményem, még a régi barátságra való tekintettel. Ennyi lett volna az előnyöm, de sajnos nem sokra mentem vele.

Különféle rendszereket próbálgattam. Én is csak fokról fokra tudtam felépítgetni a hifimet, ami időnként változott, de a végén aztán rögzült. Mint sokan tudják: Naimet használok – bár nem azért, mintha az lenne a legjobb.

Innentől kezdve pedig azt fejlesztgeti az ember, amije van, és közben elveszti kapcsolatát a külvilággal, különösen azért, mert a Naimnek speciális dugói vannak, tehát a régi DIN szabványúak. Az ma már semmi mással nem kompatibilis, úgyhogy ha valaki idejön, hogy milyen klassz kábelt tudok neked mutatni, akkor széttárom a karomat és azt mondom, hogy nem kompatibilis az én rendszeremmel, nem tudom összedugni, és ezzel máris megúsztam a kísérletezgetést. Biztos, hogy ahányat kipróbálnék, minddel másképp szólna a rendszerem. Lehet, hogy egy másik jobban tetszene, de az is lehet, hogy nem. Egy biztos, próbáltam módszeresen haladni. Eredetileg nem Naimmel kezdtem. A „csöves hangot” mindig nagyon becsültem, de úgy vagyok ezzel, hogy sokféle technika létezik, és mindegyikben van olyan tulajdonság, ami nekem tetszik, ami kellemes, ugyanakkor esetleg hiányzik is belőlük valami. (E tapasztaltok alól persze, a Naim sem kivétel.) Amelyik pedig mindent együtt tudna, azt nem lehet megfizetni.

Annak idején volt egy tesztünk, a régi klasszikus Naim végfokot házasítottuk egy nem-Naim előerősítővel, azzal a bizonyos AGI-val. Így vette meg a tulaj, akitől kölcsönbe kaptuk, és mi nagyon hálásak voltunk, hogy odaadta, ráadásul tartós használatra. Ez egyfajta etalonná is vált számunkra, sokkal jobb hangja volt, mint amihez addig hozzáfértünk.

Ezzel egy időben pedig, valaki odaadta az ARC-nek egy régi elő/végfokát, amivel így össze is tudtuk hasonlítani. Az egész társaságnak az ARC tetszett jobban, talán azért, mert ez egy klasszikus csöves rendszer. Nem vettük azonban figyelembe, hogy a Naimnek van egy előírása. Miszerint, hogy az ő végfokait kizárólag a saját előerősítőjével szabad használni. Akik szeretik a technikai részleteket, azok számára mondom, hogy feltehetően a ’slew rate’ tulajdonságáról van szó, tehát a jelfelfutási sebességről. De nem értek hozzá, inkább nem beszélek tovább „arabusul”…

A szerkesztőtársam azt mondta, hogy szerinte ez csak reklám, azért, hogy vegyenek tőlük minél több előerősítőt. Hát, ez tapasztalataim szerint nem így van, mivel az előerősítők össze vannak lőve a végfokokkal. Tehát, míg az előerősítőjüket mindennel lehet használni, a végfokot csak a saját előerősítőjével – állítják, és mi is így tapasztaltuk. Amikor nem azzal használtuk, sokkal rosszabbul is szólt.

Közben úgy alakult, hogy sok-sok évvel később megvettem azt a bizonyos ARC elő/végfokot a tulajdonostól, aki kedves ismerősünk volt, mert hát ő följebb ment a létrán.  Azt használtam egy ideig, de valahogy sosem voltam vele megelégedve. Különös tekintettel arra, hogy fokozatkapcsolóval működött, tehát a hangerőt fokozatonként állította. Ez pedig nagyon zavaróvá tud válni. Különben is, ez eredendően analóg forráshoz volt kitalálva, nem CD-hez, de én már akkor CD-t használtam.

Akkor próbáltam ki egy olyan szerencsétlen kis jószágot, a Naim Audió kis szörnyű integrált erősítőjét, amit mi is teszteltünk valamikor nagyon-nagyon régen. Sőt használtuk is. A Hifi Magazin kollektívája (az a pár ember) valahogy nem szerette ezt az erősítőt, így ha teszteltünk, akkor félretettem, ha nem teszteltünk, akkor visszatettem és hallgattam. Ők megmérték és azt mondták, hogy műszakilag ennyire inkorrekt erősítővel még nem találkoztak. Szemben a nagy végfokkal, ami technikailag ezer ezrelékig korrektül volt megcsinálva.

Aztán egyik barátom és munkatársam, aki nagyon-nagyon jól értett az erősítőkhöz, azt mondta: „hozd be nekem azt a készüléket és gatyába rázom! Ennek a phono előerősítője sincs rendesen beállítva, s az egész átvitele hibás. Úgy nem jó, ahogy van.” Elvitte és beállította tökéletesen lineárisra. Hazahoztam, hallgattam egy napig és utána gyorsan visszavittem, azzal a kéréssel, hogy „légy szíves állíts vissza mindent gyári állapotba, ahogy volt.” A ’fene’ se érti, ezek összekutyultak valamit, ami jól szólt.

Na, amikor az ARC már megvolt, valakitől kaptam megint egy ilyet, valami 40 ezer forintért (nem azt, ami nekünk volt, arról nem tudom, hova került). Megvettem, mert ennek le lehetett választani az előerősítő részét és azt próbáltam ki itt, a csöves végfokkal. Egyrészt ez potméterrel működött, így funkcionálisan is, de hangminőségben is jobbnak bizonyult. Akkor ennél maradtam, a csöves előerősítőt pedig eladtam.

…de mondom, én is csak bukdácsoltam, nem is volt igazán jó hangszóróm, nem volt igazán jó ez sem, az sem.”

beszélgetés Darvas Lászlóval

Milyen hangszórókkal hallgattad ezeket a Naimeket?

„Nem emlékszem már rá. Elég sok minden megfordult itt. Annyi pénzem sosem volt, hogy igazán jót vehessek. Az a baj, hogy az ember nem tud egyszerre komplett rendszert venni. A kiskereskedők feladata, hogy ezeket a rendszereket összelője és ajánlatokat adjon. Majd ezt, össze lehet hasonlítani mások ajánlatával. Csak még ekkor is az a baj, hogy senki nem tud egyből mindent megvenni.

Nem tudom, ma vannak-e még olyan kiskereskedők, akik így állnak hozzá? Ha valaki kérdezi tőlem, hová menjen el körülnézni, nem tudom igazán sehová sem küldeni. Oda nem szívesen küldöm, ahol mindenfélét mutatnak neki, azzal, hogy hallgassa végig, mert abban meg lehet őrülni. Inkább olyan műhelyről szeretnék tudni, ahol azt mondják: „igen, nekem elkötelezetten van egy alaprendszerem, ami nálam bevált, és nálam a legolcsóbban ez jön ki.”

Ez tehát igen fontos szempont lenne, de én sem tudtam magamnak soha megengedni. Magam is bérből, fizetésből… aztán később ugye, kisvállalkozóként éltem. A hazai zseniális adórendszer akadályain bukdácsoló nyomdai előkészítőként, nekem sem volt soha annyi pénzem, hogy azt vegyem meg, amit jónak tartanék… de az is kérdés bennem, hogy az jó lett volna-e.

A lényeg, hogy a Naimnek ezt az előerősítőjét jobbnak hallottam. Aztán a végfok le is égett, Vass Andrási Gyuri hozta helyre, de akkor meg is kértem, hogy adja el.

Utána, valahogy nagyon olcsón kaptam egy barátomtól egy példányt, abból a régi Naim végfokból, amit mi annak idején rosszabbnak hoztunk ki, mint az ARC-ot. Betettem ide, és most úgy éreztem, hogy ez így jobb. Volt tehát egy ál-előerősítőm, mert az a kis vacak ugye nem volt igazi előerősítő…

Ezek után sikerült vennem egy kis Naim előerősítőt, az jobb volt, meg egy újabb végfokot. Az ember így belekerül egy körbe, mondván, akkor inkább ennél marad, és ezt nem jó vegyíteni mással. Így ragadtam le a Naimnél.

Lehet, hogy ha nekem akkor több pénzem van és szabadabban választhatok, talán mást választottam volna. De én is mindig ki voltam szolgáltatva a körülményeimnek, ismétlem, én is ugyanúgy bukdácsoltam, mint minden hifista.

Mivelhogy megmaradtam a Naimnél, nagyon jól ismerem az előnyeit, hátrányait. Bár nem biztos, hogy ezzel kezdeném újra, de egyébként is az a helyzet, hogy ebben a szobában nehéz dolgom van. Mert mondjuk, én nagyon szeretem a planár sugárzókat, mindenféle formában, de próbáld csak itt elhelyezni őket másfél méterre a faltól… Pedig ez a szoba nem is annyira szűkös, sok hifistának kisebb van. Méretei: széltében 4 méter, hosszában 5 és fél, a magassága 3 méter, ami elég jó arányú, de azért mégsem nagyszoba. Planár sugárzókat nem lehet behozni, vagy nem valószínű, hogy igen. Különben is drágák. Használtam, amim volt, alakítgattam, próbálgattam. Megint mondom, nekem előnyöm volt annyiban, hogy valamennyivel olcsóbban tudtam vásárolni, mint mások. Illetve, attól függ, mert amit látsz, azoknak egy részét én is külföldről vettem meg, angol cégektől, meg egy bécsi orvostól, aki eladta például ezt a tápegységet. Ahol tudtam, ott fejlesztgettem az idők folyamán… De most ha ránézel és meg kellene venni ezt az egészet, akkor drága volna! Habár így együtt… kérdés, hogy megvennék-e. Ez, voltaképp azt hiszem afféle emelt középkategória, nem több. Hangszóróm, jó, kezdetben egyáltalán nem volt, de nem voltam azokkal sem elégedett, amiket idehoztak.

Egyszer aztán, egy német kereskedő, belátható pénzért kiárusított egy Naim hangszórót. Úgy gondoltam, ez csak jobb lehet azoknál, amik eddig voltak! Azoknál jobb is volt. Hátránya, hogy a falhoz kell tenni, ami itt nálam nagyon szerencsétlen helyzet, de hát valahogy így jött össze. Ez nem valamiféle tudatos tervezés eredménye.”

beszélgetés Darvas Lászlóval 2

Hogy tettél szert ezekre a speciális állványokra?

„Úgy, hogy mindenféle gondolatot átvettünk a külföldi gyakorlatból. Kipróbáltuk őket, és azt tapasztaltuk, hogy az állványok, mint olyanok igenis működnek. Például, a Linn fejlesztőinek teljesen igaza van, stabil, de könnyű állványra kell helyezni mindent, és mindez hallhatóan befolyásolja a hangot.

Többnyire a vas állvány ad stabilitást, állapítottuk meg – erre aztán országszerte mindenki elkezdett hegeszteni. Ebből szörnyű dolgok jöttek ki, mivel a hegesztés milyensége is számít, arról nem is beszélve, hogy a zártszelvény nagyon rossz ilyesmire.

Legsikeresebb volt a Mana cég, de azok a termékek ugye, nem zártszelvényből készültek, hanem nyitott idomcsőből vannak összehegesztgetve, speciális technikával. Sőt, amikor kiderült, hogy többet kellene egymásra tenni, mert akkor jobban szól a lánc, ez már riasztó lett, ettől az embernek elmegy az étvágya… Ráadásul a naimesek is ezt használták, márpedig a Mana cég utálta a Naim hangját, és ezt nem is rejtette véka alá.

Állványok terén először a Naim nem tervezett semmit. Majd tényleg elég komoly szellemi beruházás árán fejlesztett egy borzalmasan drága állványrendszert, aminek az a trükkje, hogy mindenféle anyag van benne. Egyébként elég tetszetős, mindenkinek tetszeni szokott. Mindenféle anyag össze van benne dolgozva, és nyilván mindegyiknek van saját hangja, de ezek egyfajta rendszert alkotnak. Elég sikeres, így a naimesek átpártoltak ehhez, olykor mások is. Én főleg a Naim Fórumot ismerem, a hozzászólások alapján evidens, hogy Naim rendszerhez biztosan ez a legjobb, más rendszerekhez pedig a csuda tudja, mit a jó, mert mindenki használ mindenfélét.

Én már letettem arról, hogy amit itt, ebben a szobában tapasztalok, azt általános érvényűnek fogjam fel, már abban az értelemben, hogy mi jó, mi nem jó. Mert más lakásban, más körülmények között teljesen más eredmény jöhet ki.

Az, hogy egy jelenség létezik-e vagy sem, úgy gondolom, hogy a hifisták meg tudják ítélni. Tehát, hogy az elektronikus zavarok hogyan jelentkeznek, bizonyos mechanikai manipulációk hogyan hallatszanak, az valószínűleg létező dolog. De, hogy melyik készülék szól itt nálam jobban, abból még semmi nem következik egy másik hifistára nézve, akinek teljesen más a szobája és a berendezése.”

Miért váltottál át CD-re?

„Már harminc éve váltottam át, mert praktikusabb. Amikor nagy izgalommal legelőször próbáltuk ki a CD-t nagyobb társasággal, akkor megoszlottak a vélemények. Volt, akinek nagyon tetszett, volt, akinek nagyon-nagyon nem tetszett. Én hivatalomnál fogva megpróbáltam egy köztes álláspontot képviselni: nézzük az előnyeit, nézzük a hátrányait. Az mindenesetre nagyon érdekes, hogy a feleségemet is behívva, ő elsőre gyönyörbe esett ettől a kis ezüst korongtól, hogy hát ez valami csoda. (Egyébként nagyon jó a hallása.)  Bekapcsoltam a zenét, azt mondta, nagyszerű, de vegyem egy kicsit halkabbra. Halkabbra vettem, aztán az úgy sem jó, most egy kicsit hangosabbra, még hangosabbra – de az se jó, inkább halkabbra, aztán lekapcsoltatta az egészet, végül is, neki sem tetszett az első alkalommal.

(Ezt sem én találtam ki, hogy a feleség (barátnő, bárki más) füle perdöntő. De ők nem hobbiból csinálják ezt, és nincsenek elkötelezve a paramétereknek, hanem még egészséges a hallásuk, így időről időre érdemes kikérni a véleményüket!)

Akkoriban én is úgy gondoltam, hogy a CD nem jó megoldás, nem tetszett. De hát a lemezjátszóval meg annyi baja van az embernek, hogy az egy örökös türelemjáték. Sokakkal együtt a mai napig úgy gondolom, hogy a lemezjátszó a legjobb, a CD áll a második helyen, a streaming pedig szerintem egy újabb visszalépés. De a technikai fejlődés ezt a hátrányt kompenzálja, és hát nyilvánvaló, hogy amennyivel praktikusabb volt a CD a lemeznél, annyival praktikusabb a streaming a CD-nél. Tehát szerintem ez a jövő.

Amikor én átálltam CD-re, úgy éreztem, hogy az analóg felvételek jobban szólnak, mint a digitális felvételek, az AAD is, mint az ADD! Csakhogy többen is rámutattak, hogy amit mondok, önellentmondás. Hiszen az egész rendszer digitalizálva van! – mit ugrálok akkor én azzal, hogy a zenét analóg módon vették-e fel, hiszen amúgy is digitalizált médiumot hallgatunk. Ezen én is sokat gondolkodtam, és aztán rájöttem, hogy még nincs ebben semmi ellentmondás. Én nem azt állítottam, hogy a digitális ne lehetne jó. Amit én állítok, csak annyi, hogy régen létezett egy optimalizált felvételtechnika, aminek jóvoltából azok a felvételek nekem sokkal jobban szólnak, mint a későbbi felvételtechnikával készültek, melyek történetesen már digitálisak… De még azt is hozzá kell tenni, hogy kezdetben elég pocsék digitális berendezéseket használtak.

Továbbá ma már nincs visszajelzés. Valaha a hifisták egyfajta társadalmat alkottak, a maguk újságjaival, kritikusaival, kereskedőivel, vásárlóival, és valamiféle visszajelzést adtak, amit a mérnökök nem örömmel, de részben figyelembe vettek. Ez ma már teljesen megszűnt. A hifi, mint olyan és az elektroakusztikai ipar között ilyen fajta visszacsatolás nem létezik. A mérnökök, hangmérnökök, és ott mindenki jobban tudják, mit hogyan kell csinálni. Ők ezt csinálják, a hifista meg fogyassza.

Én nem azt mondom, hogy a digitális nem jó, hanem hogy azok a felvételek, amiket az utóbbi évtizedekben készítettek, nem olyan felvételek, amik nekem tetszenének. De az is előfordul, hogy nagyon jól tudnak szólni, csak valahogy a saját gyakorlatomban azt veszem észre, hogy ha valami digitális, akkor nem olyan szívesen hallgatom, nem teszem fel annyit, vagy egyáltalán nem teszem fel. Előbb-utóbb le is álltam velük. Elég öreg vagyok, van vagy 600 CD-m, ami nem egy nagy gyűjtemény, de végighallgatni már nem volna időm. Zeneforrásnak elegendő.

Elég szomorú egyébként, kulturális szempontból nagyon szomorú… az én utolsó felvételem, az valamikor 1980-as, iszonyúan régi. Az új művészeket szinte már nem is ismerem.”

Hogy oldottad meg a tápellátását a Naimnek?

„A hálózatról beszélünk. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy két villanyórám van. Az egyik a kis cégemnek (ez nyomdai előkészítéssel foglalkozik, hiszen ezt csinálom 25 éve), a másik meg Darvas Lászlónak. Elvben, a hifit ennél jobban nem lehet elválasztani, a villanyóra alulról kapja egy vastag angol dróton a feszültséget, a földszinti 63 amperes megszakítóról. Innen csak a hifim megy, ennek ellenére, ha a lakásban bárhol bármi történik elektromosan, azonnal hallható. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, bár próbálhatok rá magyarázatokat találni.

Azt hiszem leírtam valamikor a Darvas féle törvényt (amely egy zseniális ismeretterjesztő újságíróról nyerte a nevét). Két részből áll. Az első felében kimondja, hogy ha egy mérnök és egy hifista azon vitatkoznak, hogy egy jelenség létezik e, akkor mindig, minden körülmények között a hifistának van igaza. Ez nem egy elméleti fizikai törvény, mint a relativitáselmélet vagy hasonlók, hanem tapasztalati törvény, úgy hetven évre visszamenőleg. Amit a hifisták hallani vélnek, az létezik is. A törvény második fele viszont kimondja, hogy ha ezek után a hifista büszkén meg is akarja magyarázni elektroakusztikai terminusokban, hogy miért van ez így, akkor okvetlen nagy marhaságot fog mondani! No, pont ez az, amibe én nem akarok beleesni. Biztos, hogy nem tudnám megmagyarázni. Lehet próbálkozni vele, ideális megoldása nincs.

Amit egy szakképzett villanyszerelő mond, vagy amit a mérnökök jóváhagynának: kell háromszor másfeles vezeték, és el van intézve. De aki egy picit utána jár, az tudja, hogy ez hifis szempontból nem így működik. A kábel fajtája azonnal hallható, és vannak jobbak meg kevésbé jók.

De akkor most mit vegyen az ember? Itt szabadul el a pokol, mert olyan nagy a választék, hogy az ember a vagyonát is ráköltheti kábelekre. A hifinek is megvan az a jó tulajdonsága, hogy ha megveszel valamit 100-ért, és kijössz a kereskedőtől, akkor már csak 70-et ér. A kábellel még rosszabb a helyzet, mert azt megveszed 100-ért, és ha kijöttél a kereskedőtől, akkor már csak 30-40-et ér. Ráadásul nehéz eladni, úgyhogy ebbe bele lehet bolondulni.

A magam részéről úgy határoztam, hogy ha már Naim, akkor én drága kábelt nem veszek, amíg csak a Naim maga nem ajánl hálózati kábelt. Mert ugye ha már Naim kábel van a rendszerben, legyen ez is az, úgyhogy ilyeneket vettem. Azért meg kell mondanom, ezek már drága kábelek, úgy 100 ezer körüliek. Egy-egy ilyen hálózati kábel 2 méteres és van rajta két dugó.

Egyszer megírtam a Naim Fórumón, hogy szerintem ez egy nagyon csalóka kábel. Olyan, mint egy kétutas hangszóró. A kábel adja az egésznek a stabilitását és a mély tónusát, de magának a kábelnek nincsen magas hangja. Ezért kellenek a Furutech dugók, amiket rászerelnek, ezek szintén drágák, egy érdekes, nagyon kellemes csilingelést tesznek rá, és ez olyan, mint a túlfűszerezése az ételnek. Ha nincs, nagyon hiányzik. De amikor van, akkor meg jobb volna, ha nem volna, úgyhogy én ezzel nagyon sokat bajlódtam. Később, amikor megpróbáltam a kábelt tovább hosszabbítani, hogy elérje a villanyórát, oda lyukadtam ki, hogy az elosztókon is sok múlik. Rengeteget kísérleteztem elosztókkal, drágákkal is, mindegyiknek más hangja van, egyik sem optimális. A csuda tudja, hogy van-e optimális, úgyhogy végül is a Naim hálózati kábelből több példány van meghosszabbítva, hogy elérjen a villanyóráig. Hosszabbítgattam, hosszabbítgattam és nagyon nyugodt hangja lett, csak semmi magasa nem volt. Hiányoztak a Furutech dugók, újra próbálkoztam hát azokkal, de akkor meg rájöttem, hogy nem tudok velük együtt élni. Jelenleg a kábelre még az elején rá van kötve egy méter régi Siltech kábel, az hoz be magasabb tónust, de még a közbülső részen is variáltam valamit. Ezek nagyon furcsa dolgok, s már csak a költségek miatt sem igazán ajánlanám senkinek. Villanyszerelőt viszont igenis ajánlok! Lehetőleg ne magunk csináljuk, mert ki tudja, mit történhet.

Szóval ezzel még kísérletezgetek. Magát a rendszert nem zargatom, nincs több pénzem rá, ha volna sok pénzem, tudnám, hogy hol javíthatnék a zenémen.”

Hogy oldottad meg a megszakítást a hálózaton?

„Ez egy angol ’sarlatán’ ötlete, hogy a kismegszakítóknak hangjuk van. Ez az angol technikus egyébként nagyon lelkes hifista volt, több utas táplálással látta el a rendszerét, vagyis minden egyes gép külön vezetéken kapta a hálózatot, már kívülről kezdve. Én is ezt utánoztam lelkesen, és be is számoltam róla a győri lapban, a Hifi Piacban. Végül be kellett látnom, hogy tévedtem.

A Naim cégnek is az volt a véleménye, hogy ismeri ezt a fajta rendszert, ismerik a dinamikanövelő képességét, de szerintük sokkal zeneibb a hang, ha egyetlen kábelen jövünk be és aztán itt elosztjuk. Praktikusan ma nálam is így működik.

A kismegszakítókkal kapcsolatban viszont a pasasnak igaza volt. Tényleg más a kismegszakítók hangja. Ezzel én sokat kísérleteztem, írtam is róla. Nekem Memeráim vannak, amik tényleg jók, de nem mondanám azt, hogy mindenki hozzájuk rohanjon. Egy biztos, ha valaki a lakásban bármelyik kismegszakítót más típusra cseréli, akkor az hallatszani fog azon a vonalon is, amin a hifi megy. Amúgy meg, ami a másik villanyórán - tehát a lakásban történik - az is hallatszik. Az összes felesleges feszültségnek saját hangja van. Próbálom őket eltávolítani vagy lekapcsolni, nem csak a fázist, hanem a nullát is… csillárkapcsolókon nem lehet lekapcsolni, mert az csak a feszültséget választja le, a védőföldet nem. Márpedig a védőföldön keresztül össze van kötve az egész ház.

Számomra megfelelőbb egy speciális kapcsoló, nem drága dolog, ez mindkettőt bontja, egy kapcsolással mind a két szálat, lámpán, televízión stb. Természetesen, ahol védőföld is van, ott nem használható, de például a számítógépnél, meg mindent, ami ahhoz kapcsolódik, a hálózatát megbontom. Zenehallgatás előtt kihúzom a dugóját a konnektorból.