Bevezető

1992-ben, amikor a HFM a piaci és az olvasói érdekek összeférhetetlensége miatt megszűnt, valami megszakadt a hazai hifis társadalom szívében, tudatában, identitásában. Nem volt mire várni négyhavonta, vagy, ami még rosszabb, többen el is pártoltak a hifis társak közül és más hobbit kerestek maguknak. A „pásztor nélkül maradt nyáj” lassan szétszéledt. Éveken át töprengtem, hogyan lehetne a hifi langyos állóvizét újra felkavarni és a csapatot ismét összeterelni. Kellene újra valamilyen fórum, ami összehozza a hobbitársakat.

Elődünk sikere az érdekmentes, elfogulatlan, objektív tájékoztatásban rejlett, ami a mai körülmények között már megoldhatatlan feladatnak látszik. Ezt az antagonisztikus problémát a Bevezető – Tesztek  cikkünkben részletesen kifejtjük.

Először arra gondoltam, hogy a kapcsolati tőkémet kihasználva, kölcsönkérek különböző készülékeket, ezt az otthoni rendszeremben meghallgatom, és a hallottakat megpróbálom közérthetően és lehetőleg objektívan leírni. Be kellet látnom, hogy ez a két feltétel sehogy sem teljesíthető, hiszen nagyon szubjektív hobbi a mienk. A hangminőség nem nagyon definiálható és paraméterezhető és pláne nem könnyű, mások számára is érthetően leírni. Arról nem is beszélve, hogy finoman szólva is szerénytelenség lenne felvállalni, egy úgynevezett „hifi guru” szerepet, aki majd fújja a passzátszelet olvasóinak…

Be kellet látnom hát, hogy ez az elképzelésem több sebből is vérzett. Kölcsönbe is csak addig kapok tesztkészülékeket, amíg jókat írok róluk. De akkor hol maradna az objektivitás és az elfogulatlanság? Aztán, kit érdekelne, hogy én a saját jó vagy rossz szobámban, egy az olvasók által valószínűleg ismeretlen láncon, milyennek hallom az éppen tesztelendő készüléket. Ebben túl sok lenne itt az ismeretlen tényező. Ezt a jelenséget legjobban egy kb. 20 éve, kabaréból ismert matek viccel tudnám szemléltetni „Ha 3 pók 4 nap alatt 5 hálót tud szőni, akkor hány pók hány nap alatt hány hálót sző?” Így tehát, legjobb esetben is egy senkit nem érdeklő reklám újság lenne belőle, amit lehet, hogy akár fent is lehetne tartani a banner bevételekből, de minek? Egy ilyen fórum inkább még jobban szétszélesztené a nyájat, mintsem összeterelné.

Ezeket átgondolva, rá kellett jönnöm, hogy ez az egyszerűnek tűnő kényelmes út, semmiképp sem járható. Hifi magazint egyedül, otthoni körülmények között, jól nem lehet szerkeszteni. Szükség van vaktesztekre, etalon készülékekre és egy egész stábra (műszaki tanácsadó, olvasó szerkesztő, zsűritagok stb.) ahhoz, hogy valódi hírértékű, szakmailag megalapozott, objektív, érdekmentes és lehetőleg olvasmányos információt tudjunk szolgáltatni az érdeklődőknek.

Közismert etalon készülékekre lesz szükség, melyekhez mi is viszonyítani tudunk, s így az olvasók is, ami a legfontosabb.

A vaktesztekhez megfelelő számú készülék és zsűritag egyidejű jelenléte szükséges. Így lehet, hogy túl sokszor, sajnos nem lesz lehetőségünk ilyet összehozni, de azért törekedni fogunk rá, hiszen igen fontosak. Ennek szükségességét részletesen kifejtjük a Tesztek menüpont „miért van szükség vaktesztre” című cikkünkben. Ezeket a későbbiekben szeánsznak fogjuk nevezni. A szeánszok lesznek a legfontosabb hírértékű és a lehető legobjektívebb információhordozó leírások. Azért is fontosak számunkra, mert bár hangsúlyozva személyes véleményalkotásunk befolyását, vásárlási ajánlásnak is szánjuk őket.

Továbbá, a legjobban előkészített szeánszok sem „tökéletesek”, hiszen a takarásra szánt paravánok, hangfaltesztnél a szembekötő praktikák és a kábelek gyakori ki-be, húzogatása, nem tesznek jót a hangminőségnek.  Cserébe viszont kiküszöbölhetőek az előítéletek.

Így, vakteszt esetében, a készülékek a tudásuk maximum 80%-át tudják megmutatni (ami azért elég jó eredmény!).

Ezt a jelenséget még egy olyan lóversenyhez is tudnám hasonlítani, ahol a lovakat hajtó 60 kilós, korrumpálható zsokék helyett 100 kilós, ellenben megvesztegethetetlen lovasok ülik meg. Egy ilyen versenyen világcsúcs ugye nem fog születni a túlsúly miatt, viszont a lovak egymáshoz való viszonyát objektíven tudják majd szemléltetni.

Olyan esetben pedig, amikor majd nem áll rendelkezésünkre megfelelő számú készülék, vagy zsűritag, akkor a tesztkészüléket az etalonjainkhoz igyekszünk majd hasonlítani. Ráadásul ennek a módszernek előnye is van, hiszen így a készülékek 100%-osan kifuthatják magukat.

Van esély a csúcsdöntésre is, mert ebben az esetben már egy optimális 60 kg-os zsoké ül a nyeregben, bár a verseny tisztasága már messze nem olyan biztos, mint az előző példánkban. Erre a tesztelési metódusra inkább a bemutatjuk kifejezés illene, némi szubjektív véleménnyel kiegészítve, de ezeket az etalonhoz mért szubjektív összehasonlításokat fogjuk a későbbikben tesztnek nevezni.

A teszteknek is lehet azért hírértéke az olvasók számára.  Többé-kevésbé, le lehet írni, hogy a hallott hang élmény az etalonhoz képest milyen volt. Megpróbálom ezt a jelenséget egy hasonlattal szemléltetni. Vannak férfiak, akiknek a vékony szőke hölgyek tetszenek és vannak, akiknek a barna telt idomú az ideáljuk. Tételezzük fel, hogy a tesztelőnek az első az ideálja, de egy barnát kell jellemeznie. Ebben a példában ugyan nem tetszik majd neki az alany, de ha részletesen leírja a látottakat miszerint hol és hogyan kerekedett a hölgy, biztosan felkelti majd azon olvasói érdeklődését, akiknek a barna telt idomú az ideálja. Fontos, hogy az olvasó azért el tudja képzelni, hogy mennyire is kerekedik a teszt alany. Ezt csak úgy tudja majd értelmezni, ha tudja, hogy az etalon hölgy, 170 cm magas, 56 kiló, 37-es lábú, 92/60/92 cm mell, derék és csípő bőségű, zöld szemű. Fontos, hogy a választott etalon készülék is ilyen jól definiálható legyen, amit az olvasók is jól ismernek, akkor valamiféle elképzelésük azért lehet az általunk hallott hangélményről. Megtudhatják, hogy a górcső alá vett alanyunk a tesztelő szerint jobb vagy rosszabb az etalonnál és hogy mennyivel, ehhez szükség lesz még valamiféle virtuális hifi hangminőséget jelző mértékegységre, mint amilyen annak idején az „Orto” is volt. Ez úgy keletkezett, hogy két, egymást árban követő Ortofon hangszedő közötti hangminőség különbséget vették alapul. Az Orto által meghatározott pici hangminőség különbséget, mindannyian jól el tudtuk képzelni annak idején. Fontos, hogy ezeknek a teszteknek nincsen piacbefolyásoló szerepük, vásárlási tanácsnak pedig végkép nem szabad tekinteni őket. A két tesztelési módszer, talán úgy aránylik egymáshoz, mint pl. a dokumentumfilmek a fantasztikus filmekhez. A fantasztikus film is szórakoztató és még mondanivalója is lehet, de azért messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le belőle.