Magánemberként van bennem az AVA termékek iránt egy pici elfogultság, hiszen én is szeretem és értékelem őket már a kezdetek óta. Mi indította el az AVA céget, mi a gyökere ennek az egész vállalkozásnak?
Nekem egy elektronikai cégem volt, ami a villamos ipar különböző részeivel foglalkozott. Erősárammal és gyengeárammal is. Másodikos gimis korom óta készítek erősítőket. Zenéltem is, 62-63-ban divatba jött a gitározás, de nem voltak hozzá erősítők, csak azok, amiket pályaudvarokon és kultúr, illetve sporteseményeken hangosításhoz használtak. Olyanokon játszottunk, de hát gyalázatos minőséggel, mert azok nem arra készültek. Így inspirálódtam és kezdtem készíteni először gitárerősítőket. Zenét is hallgattam, állandóan a Szabad Európán, Luxemburgon lógtam, a zene az érdekelt és jártam zeneiskolába is 8 évig, tehát a zenéhez közel álltam és a technikához is.
Negyedik osztályos voltam, amikor csináltam egy csöves rádiót. Eljutott hozzám az ezermester folyóirat, azon felbuzdulva, próbáltam meg én is összerakni teljesen autodidakta módon. Akkor csináltam egy olyan csöves rádiót, ami már hangszórós volt. Később még többet, majd bonyolultabbakat és annyira jól sikerült az egyik, hogy elvitték egy kiállításra. Ugye ezt egy tízéves gyerek készítette, de hát különösebben fel sem fogtam, örültem neki. Volt egy szomszéd nénink, aki Brassóból menekült a második világháború után. A fiai mérnökök voltak és ide menekítettek át Magyarországra műszereket, fadobozos műszereket is, ezek engem nagyon érdekeltek. Kétbőröndnyi csövet, olyat, mint a 300B. Négy csapja volt, de igazából fogalmam se volt, hogy micsoda. Ezekből egy csomót tönkretettem, mert nem a megfelelő helyre lettek kapcsolva. A nagyanyámnál nevelkedtem és ő megengedett mindent, amit lehetett. A konyhába kapcsolótáblák voltak felfúrva, drótok keresztül kasul. Ő látott fantáziát bennem, hogy valami leszek és ott volt ez a néni is, aki adta az alkatrészeket. A nagyapám a vasútnál dolgozott, ő sokat utazott a Dunántúlon. Építőipari felügyelő volt és mondtam neki, hogyha talál ilyen híradástechnikai, vagy villamos dolgokat, akkor azokat hozza haza. Rossz távírógépeket, telefonközpontból kidobott dolgokat. A szülővárosomban pedig volt egy telefonközpont, a vasúté és oda mindig bekéredzkedtem, hogy nézhessem őket. Mondták, ne járkáljak, üljek le, de csak 9-10 éves voltam és tetszett minden, különösen pedig a huzalok illata, annak a lakknak az illata.
Középiskola után továbbtanultam, de amit körbe lehetett járni, mindent csináltam. Az erősítők mindig az első helyen voltak számomra… Iskola után pesten maradtam, az akkori külső kerületi és vidéki zenekaroknak elég sok erősítőt csináltam. A csövesek abbamaradtak, - arccal a tranzisztorok felé, egyre jobbat és jobbat igyekeztem készíteni.
Most időben ugrok. A villamosipari cégem már működött, anyagi hátteret adott. 1990 közepén volt egy frontális autóbalesetem, de szerencsére élve maradtam. Begipszeltek, járkálni nem lehetett, majdnem fél évig gipszben voltam. Az egyiket levették, a másikat fölrakták… Akkor mondtam az egyik építésvezetőmnek, hogy menjenek el, vegyék meg a legjobb Sony-t, ami létezik. Összerakták nekem a rendszert, elindították, - ez nudli, mondtam! Vissza is csomagolták. Egy év után valaki megvette, nem is volt használva, talán, ha 2 órát… Akkor fogadtam meg: csinálok olyat, ami a fülemben van, amit én hallok – így indult a dolog.
Lemezeket kerestem, analógot, elég sok össze is gyűlt belőlük. Akkor, még lakótelepen laktam Budapesten és, hogy a költözéskor ne kelljen cipelni, otthagytam, aki akarja vigye el, mert én átavanzsáltam a cd-re. Az nem recsegett, meg egy darabig úgy tetszett is. Kerestem, hogy hol lehet CD lemezeket venni, mármint jobb minőségűeket - így kerültem a Magic Soundhoz. Ott vettem először egy Wadia DAC-ot, - azzal már jobban szóltak! Később vettem még egy Wadiát és egyre jobban éreztem, hogyha ez a csúcs, akkor ez nekem nem elég jó. Újra visszatértem az analóghoz, - rájöttem, hogy hiába jó a digitális formátum, tényleg nagy a dinamikája, csendes, nincsen zaja, de valami hiányzik! Nem úgy szól, ahogy nekem az emlékeimben élt a zene, - így a CD-s világ számomra szinte végleg elmúlt és maradt csak az analóg.
Villamos gyakorlatomból tudom, hogy a titka, mint mindennek a világegyetemben a harmónia, a megfelelő illesztés. Azok a dolgok, amik illesztve vannak, mindig sikeresek. Pl. egy cipő: ha nagy, akkor mozog a lábon, nem kényelmes, sem, ha kicsi és szorít. Viszont, amikor passzol, akkor pont jó, de ugyanez a helyzet a ruhákkal is, meg még sok egyébbel. A villamos iparban még fontosabb ez, a megfelelés, amikor a generátor találkozik azzal, amit táplál. Az illesztés erős és gyenge áramnál is fontos. A fonónál és a pickupnál egészen kis jeleket kell illesztenem és, hogyha az illesztettség nem jó, felerősítve, nagyban még durvább dolgokat produkál. Ha az elején el van rontva, akkor később sem lesz jó és a kis jelekkel való operáció elég macerás dolog, ezért született sok MC trafó és ugye a 9-es lett a vége.
Az AVA komplett megoldást kínál erősítőre, előerősítőre, fonóra és mc előerősítőre. Mi a mögöttes szándék, hogy aki megveszi, az biztos lehet benne, hogy amit vesz, azzal eljut a csúcsra?
- A vevőim 25 év alatt 3 készüléket hoztak vissza alkatrész hiba miatt, de konstrukciós hiba egyben sem volt. Azok közül, akik hangminőségben kezdték az első szintnél, talán egyharmaduk jutott el a legtetejére.
Ma már erre az évre nem is tudok bevállalni semmit sem. Nem csinálok sokat egy típusból, akkor sem, ha rendelik, ha azt mondanák, duplán fizetnek. Csak annyi van a piacon, amennyi darabszám készül.
Milyen időközönként újul meg a termékpaletta?
Régebben készítettem 3 típust, most meg amennyit meg tudok tervezni… Amikor a fő munkahelyemen voltam, akkor egy-egy termék kifejlesztése 2-3 év volt.
Mindenhez műszerszemlélettel állok. Mindent a legletisztultabbra igyekszem építeni de, ami a különlegessége a készülékeimnek, - mivel a fül az abszolút kiélezett karaktereket nem szereti, - valahogy mindig egy kicsit „visszabutítom” őket. Elérni a csúcsra, a legtökéletesebb hangzáshoz, és egy lépéssel vissza! Ez persze már tapasztalat, hol, mit kell butítani, hogy az kellemesen hallgatható legyen. Ez a titka a különleges hangnak, amit nem lehet tanulni, nem lehet ellesni, ezt mindenkinek végig kell játszania.
Azt hiszem, most ki lett mondva az én véleményem is, hogy ez a hifinek az egyik olyan esszenciája, amiről kevesen tudnak, - én is egyetértek vele. Mert, ha minden túl van húzva az fárasztó és túlterheli az ember agyát.
Így van! A félvezetős elektronikák általában 200kHz-ig, vagy akár afölött is átvisznek. 200kHz a hosszúhullámú adástartomány, műsorszórási tartomány. Ebbe nem szabad belelógni, mert az zavaró jelkent jelenik meg abban a pillanatban. Ha meg ilyen katonai objektum mellett lakik valaki, akkor nem hallja, de a készülékére rátelepszik. Tehát tudni kell, hogy mi az a spektrum, amiben annak működnie kell, és jól kell működnie.
Mi ez a különleges hullámelv az MC trafó illesztésénél?
A lényege, hogy mint minden transzformátornak, van egy primer oldala, meg egy szekunder oldala. A legáltalánosabb MC trafók olyanok, hogy megtekernek egy primert, meg egy szekundert. Aki már cifrázza, az közé teszi a szekundert, teker 2 primert. De zömében ma már nem nagyon csinálják, hanem egy toroid magra tekerik, beleteszik egy kis árnyékoló búrába és horror pénzért adják el. Na, most adott egy tekercs, legyen a legegyszerűbb is, aminél már két menet egymás mellett van, - már nem csak indukció keletkezik, hanem kapacitás is. Ahol pedig kapacitás és induktivitás is jelen van, ott már szűrő is keletkezik. Ott már egy valamire rezonáns elem jön létre és ez mind beleszól. Mikor ezek összegződnek, vagy kivonódnak, kioltódnak, van ezeknek egy véghatása, s a véghatás az, amit majd sok erősítés után a hangszóróból hallunk.
Hogyan lehet megcsinálni, hogy semleges legyen?
Ez a legnehezebb. Az MC9 es tekercsei mind kézzel, nagyító alatt, szigorúan ugyanolyan geometriára készülnek, hogy a kapacitások azok legyenek amik, - tehát nem lehet géppel tekerni, kézzel forgatja az ember. A tekercsek kombinációba vannak kötve. Olyan mágneses teret hoz létre, mint a villanymotornál, hogy homogén legyen, ahogy forog. Mindig, mint egy spirál, befelé halad.
…és a PHL előillesztő?
Az arról szól, hogy ugye ez egy illesztési sor. Ott van a pickup, ami az MC trafóra csatlakozik. Na, most akinek van egy közönséges MC trafója, annak van egy bemenete meg egy kimenete. Van egy pickupja, ráteszi a kimenetet és csatlakoztatja valamilyen elektronikához. Annak az MC trafónak tudja az áttételét. Ha tudja, akkor abból körülbelül ki tudja számolni, vagy meg lehet saccolni az impedancia hányadosát. De ez általában 10 esetből 9 szer nem jó illesztés jön létre. Szólni szól, de közel nem olyan hatékonysággal. Aki ezt felismeri és kutatni kezd, megnézheti milyen pickupja van, hogy annak milyen DC ellenállása van, - a váltóáram értékét nem nagyon szokták közölni. A gyártó közli az áttételt aztán többet nem, - hogy mennyi a bemenő induktivitása és mennyi a kimenő. Azt sem közlik, hogy milyen vasból van, mi annak a hiszterízise, tehát milyen az átmágnesezhetőség lehetősége, és milyen a visszatérő hiszterízise. Ugye ezek mind olyan dolgok, - hiszen váltóáramot, illetve váltófeszültséget küldünk át rajta, - amik időben, frekvenciában és amplitúdóban is állandóan változnak. Egyszerű lenne, hiszen csak 2 tekercsről van szó, de rengeteg a változó és ezek között kell optimumot találni.
Visszatérve az elejére, tehát a pickup. Amint egy generátor meghajt egy transzformátort, a transzformátor a jelet is felerősíti, meg az impedanciát is a helyére teszi, és ez van illesztve egy fonóval, aminek van egy bemenő, fix ellenállása. Ez egy bemenetes és egy kimenetes, - itt vagy eltalálják egymást, vagy nem. Ugye, hogy az illesztés pontosabb legyen, kitalálták a több bemenetű MC trafókat. Akkor egy-egy tartományba belekényszerül a pickup által leadott jel, és közelebb lesz ahhoz az ideálishoz, amit keresünk. Így a trafó bemenete már illeszkedik a pickuphoz, viszont a kimente még mindig nem illeszkedik a fonóhoz. Abban általában van egy ellenállás, - többnyire egy általánosan elfogadott 47kOhm-os, - ami vagy illeszkedik, vagy nem. A másik oldal már rendben van, a kérdés megoldódott a több választási lehetőséggel, itt viszont szintén annyival kellene leterhelni, hogy az a harmónia, ami ott létrejött, itt is megvalósuljon. Ezen is kell tehát állítani, eltalálni a pont jó szintet, ezért pedig a PHL a felelős!
Tehát ez illeszti a fonóhoz.
A fonóhoz illeszt, igen, ráadásul ennek is két féle változata van. Az egyiknél a fonóból ki kell venni az ellenállást. Ezt elvetettem, mert akkor minden fonót át kell alakítani. A másik úgy lett megcsinálva, hogy a fonóban benne maradhasson az ellenállás.
Hol tart az AVA jelenlegi fejlesztése most, termékpaletta szinten?
Van, aki nagyobb teljesítményű erősítőt akar. Például most építettem az egyik barátomnak, akivel együtt zenéltünk, egy minőségi gitárerősítőt. Ezen felbuzdulva, nekifogtam, akkor csinálok egy ilyen 150W-os csövest. De idén készült el az új fonó, az új előerősítő meg még egy előerősítő is. Ez teljesen leköt.
Tehát akkor jelenleg most kész az új termékpaletta, ami egy monoblokkból áll, erősítőből, fonóból és ugye az MC trafóból.
Igen. De lehetne tovább is fejleszteni, mert van még elképzelésem, meg is tudnám valósítani, de ugye néha azért lazítani is kellene.
Ez lett volna a következő kérdés, hogy mi a jövő?
Ha az egészségem engedi, mivel ez a hobbim, mindig kitalálok valamit. Ugyanígy volt a kábelek kikísérletezésével is. Rengeteg pénzt elköltöttem márkás kábelekre, és kerestem az okát, hogy mitől ilyen drágák?! Aztán előbb-utóbb rájöttem, hogy abszolút irreálisan vannak árazva. Jóval olcsóbban is lehet jót csinálni. A piaci szegmens, a kereskedői oldala ennek már nagyon más irányba viszi ezt el. Azt látom most is, hogy 10 000 dollárért miket adnak. Ha levágnék róla egy nullát, vagy kettőt, akkor talán arányos lenne az ár, de hát ilyen világot élünk.
Mit lehet még fejleszteni az elektronikákban, milyen lehetőségek vannak még?
Elmentem egy irányba, - nem akarok nagyon belemenni a részletezésébe, - hogy minél alacsonyabb impedancián dolgozik egy rendszer, annál kevésbé zavarérzékeny, tehát annál jobb. Egy érték alatt pedig el is tűnik a zavar.
Na, most ez is 600 Ohm-os, a kimenő és az előerősítő is 600 Ohm-on dolgozik, stúdiószabvány szerint. Tehát ugyanannyi a feszültség is meg az impedancia is. S így akármelyiket össze lehet egymással kapcsolni. A 12S is ilyen, azt is csak olyan előerősítő tudja csak meghajtani, ami egy 600 Ohm-ost meg tud hajtani.
Ehhez körülbelül egy 50 Ohmos, vagy az alatti kimenő ellenállású erősítő kell, akkor jön helyre, akkor jön létre az a minőség, pont az ellenállás illesztések kapcsán. Nem lehet meghajtani ilyen 10-20kOhm-os előerősítőkkel, mert egyszerűen nem illeszkedik megfelelően. Ennek pedig majd lesz olyan változata, ami nagyobb ellenállás értékű, meg lesz olyan is, ami kicsi. Ez ilyen cserélhető bemenetes lesz.
Gyakorlatilag utolsó kérdésem, ami a témát érinti: miért lehetett az, hogy amikor én otthon, a saját körülményeim között hallgattam az MC8-as trafót, - de volt nálam még sok másik MC trafó is, sokkal olcsóbbak és drágábbak is, - a hálózati áram zavarára a phono elektronika, amihez be voltak kötve a trafók, nagyon érzékeny volt. Kivéve az MC8-nál, az a körülmények ellenére hozta a maga tudását?
Azért, mert egy olyan nehéz vasdobozban van, ami háromszorosan, mágnesesen szigetelt. Belül van ugye a tekercs, az egy numetál szalaggal be van tekerve. Ez bele van téve még egy két és feles fémdobozba, majd utána még ez is bele van téve egy 3mm-es fémdobozba.
Gyakorlatilag az árnyékolás okozza a zavar stabilitást?
Igen. Így van. A másik, hogy a forgalomban lévő MC trafóknál azt csinálják, hogy kis menetszámmal oldják meg az áttételt. Pont azért, mert ugye minél nagyobb a menetszám, benne a zavarfeszültség is egyre jobban indukálódik. Így viszont a jel/zaj viszonyt távol tudják tartani. Viszont, ha csökkentik a menetszámot, az átvitel egy kicsit keményebb hangot eredményez. Hogy én jó mély hangot tudjak átvinni, ahhoz megfelelő, nagy menetszám kell. Tehát a transzformátor az alacsonyabb frekvencián sokkal rosszabb hatásfokkal működik, mint magas frekvencián. Magas frekvenciákat áttranszformálni már gyűrűmaggal, ferrittel is lehet. A kapcsolóüzemű tápegységek ezt lovagolják meg, amikor 40khz fölötti frekvenciára alakítják át a bejövő váltófeszültséget, majd egyenirányítják, abból pedig csinálnak egy magasfrekvenciás oszcilátort. Ahhoz kis transzformátor kell és a kis transzformátor ezután már meg tudja csinálni, már a szekunderre. Az pedig már lehet vastag anyagból, a frekvencia megfelelően fog kimenni. Utána visszaalakítja 50Hz-re, így a nagy transzformátort megúszta. Na de az elektronikát nem lehet bevinni az MC trafóba, az egy passzív dolog marad mindig is.
Tehát sokkal nagyobb a menetszám és emiatt sokkal stabilabb az átvitel és a működése.
A menetszám miatt a linearitása jobb. Ha megnézed, ez az MC9-é, itt van… ilyet sem láttam még, hogy valaki odamerte volna tenni a trafója mellé. Ez például a 8-asé. Milyen pickupod van, hány Ohm-os, hova kell kapcsolni és mennyi a tolerancia. Adnak egy fénymásolt valamit hozzá, hogy ilyen az átvitele - de az nem igaz!
Nagyon meggyőző volt az MC trafó… Amíg a többi elvérzett, és abszolút libikókázott a hálózati zavarok függvényében, az MC-8 picit változott, és szépen tartotta magát, nem jött zavarba.
Ennek egy baja van, nincs anyagom, a másik meg tekerni kínszenvedés.
Rézből van ez ugye?
Én csak rézből dolgozom. Rézből is lehet jó hangot csinálni, az ezüst az elszínez. Meg kell fizetni, drága, jó a szlogenje, hogy ezüst, de a hangja nem tetszik.
Azt gondolom, hogy azok a kérdések, amiket érintettünk lényegesek…
Csapongtam ide-oda, mert rengeteg dologról tudnék mesélni. A hangtechnika, a fejlesztés ez az életelemem, ez éltet.
