Ehhez erőt gyűjtenék… Legszívesebben köpölyöztetni, csontkovácshoz, akupresszúrára, welness hétvégére mentem volna, bárhová… Gyakorlatilag bármit kész lennék bevetni, hogy azt érezzem: menni fog! …de nem. Nem igazán… - íme, az összefoglaló a történtekről.

Esztétikailag nincs menekvés előle. Szobadísz, és, ha nem, akkor erről csak az ízlésünk tehet. Az Apertura odatette magát. A formaterv nyelvezete, amivel kifejezi a designt, és a kivitelezés precíz alapossága kiemeli e dobozt, még az igényesebbek közül is. A zongoralakk fénye, vagy a megmunkálása… nem lehet belekötni. Nagy sűrűségű MDF-ből készült a kabinete, oldalt 25mm, alul és felül 47mm vastagsággal.

Érdekes sajátossága a központi tüske, mely a fő súlyhordozó. A súlypont tengelyén elhelyezkedő központi kúp vezeti el a káros rezonanciákat a káva szerkezetéről. A további négynek csakis a kiegyensúlyozásban van szerepe. Úgy kell beállítani, hogy egyenletesen oszoljon el rajtuk a terhelés. Ekkor, biztosan függőlegesbe kerül a fal és a reflexcső is pont merőlegesen néz a talajra. Ezzel a megoldással pedig egységesen terül a mély tartomány minden hangja a szobában. A mélyeket belepumpálja a padlóba, - tetszik ez a megoldás! – ami, a dinamika szempontjából is előnyös.

A 17cm-es mélyközép hangszórók 11cm-es erős mágneseket kaptak és D’Appolito elrendezésben dolgoznak, igen összehangoltan. Ennek a megoldásnak további előnye a tér pontosabb leképzése és a kisebb hibaszázalékú lesugárzás. Elterjedt megoldás, igaz, legtöbbször az állványos monitor sugárzóknál találkozom vele. Már rögtön arra hívja fel a figyelmünket, hogy biztosan egy pontos, monitoros megszólalású dobozról lehet szó, álló létére.

Az új generációs szalagsugárzó alacsony tömegű alumínium/polimer szendvics membránnal készül. A Christian Yvon tervezte „DRIM” architektúrájú szűrő minimalizálja az intermodulációt, megvalósítva a linearitást és kiküszöbölve a fázishibákat.

A káva formája elősegíti a hang áramlását, ami másképp van kialakítva belül, mint a külső részen. Kívül éles, sarkos letörésben végződik a hangfal. Az éle jót tesz a szóródásnak, amivel a tőle szélre eső teret is megnyeri magának a sugárzó. Belül pedig köríves kialakítású, mintha maga mögé húzná a teret. Így mélyebb térképzésre képes, finomabb megjelenítéssel.

Beállítás

…a doboz belső felén szinte elgördülnek a hangok. Nehéz dolgom van, még nem is igazán tudom felmérni mennyire. Tologatom a szobában és egyre biztosabb vagyok valamiben.  Akusztikust kéne hívni, aki teljesen, műszerrel és hajszálra hozzáidealizálja ehhez a hangfalpárhoz az 1-es szobát. Ekkor reménykedhetnék a teljes sikerben. De mivel most az akusztika megváltoztatása nem célom, állítgatom tovább. Végül is csak tudok találni olyan helyet neki, ahol a legkevésbé rossz, vagy a leginkább jó - attól függően fogalmazva, mit tartok éppen méltónak hozzá.

A ribbon magassugárzó igen élénk. Pontos beállítását a közép és a mélyszekció intenzitásához a hangfal forgatásával lehet szabályozni. Miután a mélyközép tartomány a helyére került és így be tudja fogni a mögöttes teret is, hozzáillesztem a magas rész intenzitását. Addig forgatom a hangfalat, míg az arányok nem kezdenek jól összeállni. Ha jobban rátolnám az oldalsó falakra, akkor a mélytartomány is felerősödne, s a felső szekció is még transzparensebb lenne, sőt, így jobban szembefordíthatnám a hangfalat a hallgató pozícióval. De ekkor már a tér sérülne, a hang gombócosodna…

No, végre, mégis, csak akadt egy hely, ahol egész jól érzi magát ebben a szobában! De azért megmaradt az a gondolatom, hogy lehet, kevés vagyok ehhez a hangfalhoz, vagy legalábbis a körülményeim részben azok.

Tesztelés

A megszokott Levinson-os referencia rendszert hallgatom. Kötelező az ML-320S és ML-334 bevetése, forrásnak pedig a Tascam DA-3000 és Sony CDP D11-é. Jó is, ha a tesztlánc általában ugyanaz, most pedig még azért is, mert e meghallgatás, része a nagy hangfal tesztsorozatunknak, így nem árt, ha közösek a nevezők.

Az erősítők felnőttek a meghajtás feladatához. Az összeköttetések is megfelelőknek tűnnek (réz táp és hangfalkábelek, arany interconnect szett), a rezgéscsillapítás is a helyén kezeli a saját feladatát, egyedül az akusztika lehetne még… Igen, mert ez a hangfal annyira ki van hegyezve, annyira pontos mindenben, hogy kéri. A legfokozottabban illik odafigyelni minden részletre - ez a meglátásom.

Annyit még ide, hogy hallottam csöves meghajtással is, egy AVA szettel. Bár a cső világa szelídíteni látszik önkifejezését, - kezelhetőbb ilyenkor beállítás szempontjából is, - mégis, ez egy precíz műszer, ami mindent kimutat.

Íme, a hallottak:

Liadov – Baba Yaga (Reference Recordings). Kissé forszírozott. Értem én, hogy mindent megmutat, teres és dinamikus, csak illene hozzá kicsit több nyugalom. A nagyzenekar játszik, követhetőek a részletek. Ha figyelek, akkor bármelyik hangszer külön is hallgatható. Írhatom, hogy sziporkázik, de ez a látványos előadás a kiegyensúlyozottság és a nyugalom hiányát azért magán viseli. Jól jönne még némi akusztikai állítás, csillapítás – hátha változna. Tudom, érzem, térből jobbat kívánna. Mint az F1-es versenyautó, ami a ringen érzi jól magát, nem a gyorsforgalmi úton. Az még kevés.

Miles Davis – Round Midnight (CBS, USA). Ez már sokkal jobban tetszik rajt’. Persze, mert a felvétel zeneisége és finomsága elveszi a zene élét. Együtt lehet vele rezegni. Szépen domborodik a tér, eloszlik a hang, nyomot hagy bennem, bármelyik részletére is figyelek. A hangfalak közül, előre nem lép ki, viszont mély a színpad. Ez igen jó hangulatú előadás, de a magyarázatot könnyű megtalálni rá.  Valahol csempészni kell bele egy kis nyugalmat és ezt a lemez megteszi. Az akusztika fellélegezhet, - nem hibáztatom. Most nincs olyan zavaró attitűdje. (Tűnődök, lehet mégiscsak csöves erősítő való hozzá?)

Diana Krall – I’M An Errand Girl For Rhythm (GRP Records). EU nyomás és ez visszaköszön a felvételben. Ez a hangfal nem tolerálja a hibákat! Persze ki mondta, hogy csak a tökéletes lemezeket hallgassam rajta. Éppen ezért szondáztatom meg ezzel a lemezzel. Az ember elvárja, hogy a saját hangfalán mindent meg lehessen hallgatni. Nincs szükségem a minőségellenőrre! (Még jó, hogy a legtöbb vállalkozó kedvű ember csak azért is azokat a csúcsokat akarja meghódítani, amiket a legnehezebb. Tessék, ehhez tudok ajánlani egy jó hangfalat.) Vissza a lemezhez: - kicsit digitális, kicsit mismásol a felvétel, de végül is hallgatható.  Majd beszerzem amerikai nyomásban és akkor csupa jót fogok írni róla, mert benne lesz a nyugalom, a dinamika és mindezt még jobb felbontással hozza majd!

…elég sok zenét átnyálaztam az Apertura segítségével, de a lényegére ez a három lemez már rátapint. Ez elég egy velősebb ajánláshoz:

Tökéletes műszer, ami által a zene legapróbb részleteibe is bepillantást nyerhetünk, - ha sikerül az installáció összes esetlegességén felülkerekedni és méltó körülményeket biztosítani neki. Élmény lehet vele a zenélés és a megjelenése ehhez még sokat hozzátesz. Kísérletező kedvűeknek tuti befutó! Meleg hangú csövessel megszelídíthető, akkor kellemes társunk tud lenni, de ebben az esetben ne keressük igazi karakterét. Így alapvetően mindenkinek ajánlható, mert az is megtalálhatja a számítását vele kapcsolatban, aki csak ejtőzni szeretne a társaságában és az is, aki napi rendszerességgel hódítana meg vele újabbnál újabb minőségi csúcsokat a zene reprodukálásának területén.

Műszaki adatok:

Két utas, három hangszórós, bass-reflex kialakítással

Hangszórók: 2x 17cm Isotactic Matrix mélyközép / 1x Ribbon magas 5” és 36mg

Frekvencia átvitel: 35Hz-35kHz (+/-3dB)

Impedancia: 4Ohm

Érzékenység: 91dB /1w /1m

Magasság/szélesség/mélység: 1250 / 254 / 340 mm

Tömeg: 42Kg

Ár: 8749EUR