Új készülékek tesztje, lánctesztek

Ezeket a készülékeket értelemszerűen magyarországi importőröktől kívánjuk beszerezni. Azok a kereskedők, akik komplett láncokat kínálnak, lehetőséget kapnak, hogy árkategóriánként összeállítsanak egy általuk forgalmazott láncot. Természetesen ezek nem biztos, hogy egy márkából tevődnek össze. Abszolút a kereskedőre bízzuk, hogy ő mit tart jó láncnak, úgy teszteljük, ahogy ő ajánlja, nem bíráljuk felül. A piac szempontjából, talán ezek a leghasznosabb tesztek. Egy jó kereskedő attól lesz jó kereskedő, hogy komplex megoldást kínál a vevőinek. Tehát a lánc elejétől a végéig összeválogatja (lehetőség szerint árkategóriánként is), a frontendtől a hangfalakig, megkeresi a hozzájuk leginkább illő kábeleket, állványokat, és segít a berendezés installálásában is.

Sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy a márkák, típusok kiválasztása nem a kereskedő szakmai döntésén múlik, hanem azon, hogy a terméknek van e már az adott országban szakmai képviselete. Így a kereskedők sokszor kénytelenek azt árulni, ami jutott nekik, nem pedig azt, amit szeretnének. Értelemszerűen azok a kereskedők vannak előnyben, akik már a gyártók által összeállított komplett rendszerek képviseleti jogát meg tudják szerezni.

Ilyen ismert komplett rendszereket kínáló cégek pl. az Audio Note, Naim, Linn, stb… Bár ezeknél a rendszereknél sem minden komponenst az adott gyár készít, de ő maga keresi meg a világpiacon, pl. a hangfalaihoz legjobban illő erősítőt és frontendet, vagy ha erősítőt gyárt, akkor az ahhoz legjobban illeszkedő hangsugárzót, kábeleket stb…

Ezek, a már előre összehangolt láncok, ár/érték arányban általában jobb hangminőséget produkálnak, mintha a hasonló árú készülékeket, szinte randomszerűen válogatnánk össze. Azoknak a kereskedőknek, akiknek nem jut ilyen teljesen kész lánc, sokkal nehezebb dolguk van, hiszen nekik kell összeválogatni a komponenseket. Ez pedig igen költséges és fáradtságos munka. De, ha meg is születik, szerencsés esetben egy jó hangú lánc, sokkal költségesebb lesz jól reklámozni, mint az előző példában felsorolt brand –eket, amik szinte önmagukat adják el.

Általában a vevők kétféleképpen döntenek. Vagy ragaszkodnak egy kiválasztott márkához, illetve ragaszkodnak a későbbiekben részletezett megoldáshoz (csöves-félvezetős, analóg-digitális stb.). Ezeknél döntő szerepet játszanak a gyermekkori álmok, illetve, hogy a hifi világsajtó által favorizált, valahol valamilyen teszt-győztes készüléket szeretnének birtokolni. Ők sokszor nem is kívánják meghallgatni az adott készüléket, vakon is megrendelik mindenféle meghallgatás nélkül.

A másik típus, teljesen a kereskedő által mutatott hang alapján hoz döntést. Ez is egy veszélyes terület, hiszen a kereskedő, a lehető legjobb formáját tudja kihozni, mondjuk egy erősítőnek, ha a vevő éppen azt keresi. Tehát jó akusztikájú helységben, sokszor az eladni kívánt készüléknél nagyságrendekkel nagyobb kategóriás frontenddel és hangfallal, sőt, a legjobb kiegészítőkkel, nagyon jól megválasztott zenei anyaggal egy igen csak eladható hangot fog tudni produkálni, aminek ugyan csak 10-20%-át teszi ki az erősítő.

A legkorrektebb kereskedők természetesen kiszállítják házi demóra is a megvásárolni kívánt készüléket, hiszen nem az érdekli a vevőt, hogy a kereskedő rendszerében milyen hangot produkál a kiválasztott termék, hanem azt hogy az ő szobájában, az ő meglévő berendezéseivel milyen hangot mutat majd.

A kontrollberendezés kiválasztása

Itt több rendszerre is szükség van. Azért, mert különböző árkategóriákat nem illik összekeverni, hiszen a valóságban is ritkán kerülnek egy láncba. Ettől függetlenül, szerintem az a jó kontrollberendezés, ahol a lehető leggyengébb láncszem mindig a tesztkészülék. Leegyszerűsítve ezalatt azt értem, hogy legalább egy kategóriával magasabb osztályba tartozó készülékeket használunk a teszthez, hogy a tesztelni kívánt készülék, maximálisan kifuthassa magát. Minél szűkebbre vesszük ezt a keresztmetszetet, annál nehezebb lesz kimutatni a tesztkészülékek közötti különbséget.

Bár ez az elv elméletében jónak mondható, de a gyakorlatban azért szükség van még kiegészítésekre. Például, főleg erősítő és hangsugárzó teszteknél nagyon fontos, hogy a hangsugárzók érzékenységét összehangoljuk az erősítő teljesítményével. Ha ezt elhibázzuk, az egész teszünk félrevezető és így használhatatlan lesz.

Zenei műfaj kiválasztása

Mint már korábban is említettem, nem szeretnénk egyik műfajt sem kizárni, hiszen egy sporttal foglalkozó magazin sem rekesztheti ki, mondjuk az ökölvívást vagy a sakkot, csak azért mert nem annyira hasonlítanak a többi sportágra. A sport az sport, a zene az zene. Itt az olvasónak mindig meg lesz az a szabad döntése, hogy az általa nem kedvelt zenei műfajok tesztjét egyszerűen átugorja.

Egy jó berendezésnek igazán illene minden zenei műfajt élethűen visszaadni. Ne felejtsük el, hogy a nagydob, timpani, nagybőgő, orgona élethű megszólaltatásához egy árkategóriáig egészen más kvalitású berendezés kell, mint pl. a rock zene megszólaltatásához. Ettől függetlenül, legnehezebb az emberi hangot (ezen belül is inkább a női éneket) és a zongorát visszaadni, így ezekkel lehet leginkább kimutatni a hifi komponensek gyengéit.

A teszteknél minden zenei stílust ki fogunk próbálni, hol a színezetlen hang, hol a dinamika, hol a mindent elsöprő basszus kerül fókuszba… Természetesen, azzal tisztában vagyunk (és ez főleg a hangfalteszteknél lesz mérvadó), hogy a basszus és a dinamika teszt győztesei valószínűleg nem fognak olyan jól szerepelni a zongorán és a női énekhangon, főleg az alsó árkategóriákban. Ezek ugyanúgy fordított arányban állnak egymással, mint az autók teljesítménye és a fogyasztása. Ha az egyik paramétert a mérnökök elkezdik javítani, közel hasonló mértékben a másik romlani fog.

Azért pedig, hogy ne az almát hasonlítsuk a körtével, zenei műfajonként is nyilvánosságra hozzuk a teszt eredményét, majd lesz egy összesített eredmény, amely a műfajonként elért eredmény átlaga lesz. Tehát minden tesztnek lesz egy abszolút győztese, mely a legtöbb pontszámot érte el. Az öttusában is a végeredmény számít, de azért lehet tudni, hogy futásban ki volt a legjobb…

A zsűritagok kiválasztása

A hifi készülékek tesztelése jóval bonyolultabb, mint mondjuk az autóké, hiszen ott egzakt paraméterek állnak a rendelkezésünkre (végsebesség, gyorsulás, fogyasztás, kényelmi extrák). Ezek mind kényelmesen összehasonlítható paraméterek, egyedül a dizájn tartalmaz némi szubjektivitást, hogy például a Ferrari vagy a Lamborghini szebb sportkocsi (?), de hogy melyik gyorsul jobban százra, illetve melyiknek nagyobb a végsebessége, ezt könnyedén meg tudjuk mérni.

A hifi készülékeknél is látszólag ugyanilyen egyszerű a helyzet. Sajnálatos viszont, hogy a mért műszaki paraméterek sokszor még csak köszönő viszonyban sincsenek a tényleges hangminőséggel. Sokszor egy húszezer forintot érő japán integrált erősítő paraméterei sokkal jobbak, mint egy 2 millió forintos csöves erősítőé, de aki a kettő hangja között nem hallja a különbséget, annak talán érdemesebb más hobbit választania…

A hifi tesztek során legtöbbször parttalan viták alakulnak ki, hiszen a hallott élmény erősen szubjektív, és a felek nem tudják észérvekkel meggyőzni egymást, hiszen ilyenek nincsenek. Míg a sportban könnyedén mérhető, hogy ki ér oda előbb, rúg több gólt stb., így aztán ott nincs is min vitatkozni, addig a hifisták, sokszor úgy próbálják az igazukat alátámasztani, hogy megpróbálják zenészek, esetleg hangmérnökök, készülékeket javító szerelők véleményét kikérni. Hiszen ők, félig-meddig szakmabeliek és feltételezik, hogy jobb fülük van, mint egy átlag hifistának. Ami lehet, hogy így is van, de azt tudni kell, hogy ők más aspektusból hallgatnak zenét, mint mi.

A hangmérnökök, egy speciális stúdióban dolgoznak, ahol a kontrollberendezéseket egész más koncepció szerint tervezik és gyártják, mint a hifi készülékeket. Nem szórakoztatásra, hanem munkára tervezik őket. Arról nem is beszélve, hogy a stúdióhelységek akusztikája egészen más, mint egy lakószobáé és a jelforrás (élőzene, mesterszalag) nagyságrendekkel jobb, mint az a „konzerv”, amihez mi, hifisták hozzájutunk.

Az én tapasztalatom szerint a zenészeket legkevésbé sem érdekli a hifi. Ha mégis sikerül kikényszeríteni belőlük valamiféle véleményt, legtöbbször azt mondják, amiről azt vélik, hogy mi hallani szeretnénk. De mégis, a hifis társadalom, ezen szereplők véleményét súlyozottan veszi figyelembe, ami ugyan logikus, de nem biztos, hogy korrekt.  Mindenképpen elhivatottság és egy kis őrültség kell ahhoz, hogy valakiből igazi, bigott hifista legyen és kellő lelki erővel rendelkezzen a sokszor már monotonná váló tesztelésekhez.

Valószínűleg a zenészek és a hangmérnökök nem vállalkoznának arra, hogy tízszer-hússzor meghallgassák, ugyanazt a zeneszámot stb. Valójában nem nagyon tudjuk őket semmivel sem motiválni a tesztek végigülésére…

Egy másik gyakori hiba, amit el szoktak követni, hogy aszerint súlyozzák a zsűritag véleményét, hogy milyen értékű berendezéssel rendelkezik otthon, ez pedig leginkább az anyagi helyzettel arányos, nem pedig az audiofil ítélőképességgel.

Sokan a hifi kereskedők véleményét fogadják el jobban, mondván, nekik nagyobb a tapasztalatuk. De sajnos ők ritkán pártatlanok. Ez is azt bizonyítja, hogy igenis van létjogosultsága a vakteszteknek, hiszen itt kizárhatunk mindennemű elfogultságot, érzelmi indíttatást stb.

A tesztek hibái

A vaktesztek ugyan az emberi elfogultságot képesek kiszűrni, viszont, mivel a készülékek nem egyforma mértékben, de többé-kevésbé rendszerfüggőek, így számításba kell venni, hogy adott esetben egy másik kontroll-láncba illesztve más végeredményt produkálnának. Súlyozottan igaz ez a hangfalakra. A lehallgató helység mérete is nagyon meghatározó, ezért a kisméretű hangfalakat mindenképpen kicsi, a nagyméretűeket pedig nagy szobában fogjuk tesztelni. Továbbá nem körmérkőzéseket fogunk szervezni, hanem 0-10 –ig kapnak pontszámokat a készülékek, három kategóriában.

1. Komolyzene: ahol csak akusztikus hangszerek hallhatók külön erősítés nélkül. Talán ez a legnehezebb műfaj, ezért az itt elért pontszámokat súlyozottan vesszük majd figyelembe az összesítésben.

(Hifis szempontból legkevésbé demonstratív demó anyag az opera. Hiszen ott, csak az énekhangot halljuk direktbe, a zenekar pedig egy árokban helyezkedik el. Így a hangszereket már csak indirekt módon halljuk, még élőben is. Ez a jelenség pedig, lemezről hallgatva még hatványozottabban észlelhető. Ezért viszonylag ritkán találkozunk olyan kereskedővel, aki opera lemezekkel demonstrálva próbál eladni nekünk hifi készülékeket.)

2. Jazz: Sok hobbis társunk nem is annyira a zenéért, hanem azért hallgatja ezt a műfajt, mert ez szól legszebben a hifi berendezéseken. Az igazi audiofil kiadványok túlnyomó részben közel mikrofonozott stúdió felvételek, melyek legnagyobb előnye, hogy többnyire süket szobában készítik őket. Így az eredeti teremakusztika (mert ebben az esetben nincs) nem fog hozzáadódni a lakószobánk saját akusztikájához.

Persze nem minden zenei műfajt lehet felvenni süketszobában, de mi hifisták, előszeretettel hallgatunk olyan zenei anyagot, ami kimondottan jól szól! Akár, még azon az áron is, hogy maga a zene nem is annyira tetszik nekünk. De a mi hobbink esetében, talán ez bocsánatos bűn. Nem egy sportkocsi tulajdonos hajt előszeretettel a német autópályákra, csak azért, hogy ki tudja kipróbálni autója végsebességét.

3. Elektronikus, pop és rock zene: ennél a műfajnál, a klasszikus értelemben vett reprodukálásról nem is beszélhetünk. Hiszen már az élő koncerten is elektronikusan erősített hangot hallunk a hangsugárzókból. Ezen hangosító rendszerek minősége is jelentősen eltér egymástól.

Hifis szempontból, ez a legkönnyebb tesztfeladat. Hiszen itt a hangkép, elsősorban a dinamikán és a basszuson múlik. Ezért ezt a műfajt külön fogjuk kezelni, és az összesítőben is más súllyal vesszük figyelembe. Szükség esetén kiemelve az itt kapott eredményt az előző két műfajhoz képest.

Alacsonyabb árkategóriában nagyon nehéz találni olyan láncot, ami mind a három számban egyformán jeleskedik. De, mivel ez a zenei műfaj, globálisan, nagyságrenddel nagyobb rajongói táborral rendelkezik, mint a másik kettő, így mindenképpen van helye a hifi tesztanyagai között.

A készülék cserélgetése által okozott hiba

Sajnos a vaktesztnél elkerülhetetlen, hogy cserélgessük a készülékeket. Ez a ki-be huzigálás semmiképpen nem tesz jót a hangminőségnek. Hiszen a rendszerek valamilyen szinten összeérnek, és sokszor csak pár óra bemelegítés után tudják megmutatni legjobb formájukat. Ezért az éppen nem hallgatott versenyzőket is bekapcsolva, melegen kell tartani.

Retro készülékek vaktesztje

Itt ugye 20 – 60 éves készülékek tesztjéről beszélhetünk, ami leginkább a veterán autóversenyekhez hasonlítható.

Ezeknek piacbefolyásoló hatásuk már nincsen, inkább csak a nosztalgiázásról szólnak.

A retro készülékek tesztjeinek legnagyobb hibája, hogy ennyi év alatt már áteshettek kisebb-nagyobb felújításon. Ezek mennyisége és minősége pedig nehezen ellenőrizhető. Ezért minden esetben alapos átnézéssel és állapotának pontos műszaki felmérésével kell kezdeni, még a tesztelés előtt. Ha szükséges, akkor pedig elvégezzük a megfelelő beállításokat is.  Komolyabb beavatkozás azonban nem áll szándékunkban, ezért azokkal, amelyek ezt igényelnék, egyelőre nem foglalkozunk.

Például, első kazettás magnó vaktesztünknél, ha a műszaki ellenőrzés során olyan készüléket találunk, melynek hangminősége jelentősen elmarad a gyári specifikációhoz  képest, azt sajnos ki kell vennünk a versenyből. Mert itt, vagy beállítási problémák vannak, vagy az elöregedett alkatrészek miatt, már nem képes az eredeti formáját hozni a készülék…

Az előítéletek leggyakoribb témái

(Először egy kis bevezető ehhez a témához)

Analóg kontra digitális

A hifi, mint hobbi, sem mentes az előítéletektől. Hiszen minden hifista leteszi a voksát, valamilyen technikai megoldás mellett. Kicsit részletezzük, mik ezek a fő csapások a hifi készülékek műszaki megoldásainak terén.

Kezdjük a két fő irányvonallal, az analóg és a digitális jelforrásokkal. Konkrétan, az analóg, vinyl lemezek kedvelőinek tábora áll szemben, a sokkal praktikusabb digitális CD-k kicsit eltérő hangzásvilágát kedvelők táborával. Természetesen mindkét csapat rengeteg érvet tud felhozni, hogy miért az ő általa favorizált rendszer közelíti meg leginkább az élőzenét. Az LP lemezek nagyon nagy előnye, hogy szinte végtelen a felbontása! A szinuszos jel az valóságos szinuszos jel, és nem pedig a mintavételezés nagyságától függő, matematikai algoritmusa az analóg hanghullámnak. A „hőskorban”, a nyolcvanas évek elején a legelső CD játszóknál ez a jelenség még egész jól hallható volt. De a CD közel 20 éves fejlődése alatt, már alig-alig mutatható ki. Az analóg jelforrásoknak tulajdonképpen ez az egyetlen, de nem elhanyagolható előnye a digitális technikával szemben. Viszont itt meg kell említenünk néhány igen csak kihallható hátrányt is.

Az analóg lemezjátszók előnyei, hátrányai

Előny:

- Végtelen nagy felbontás

Hátrány:

- Nyávogás

- Dübörgés

- Akusztikus visszahatás

- Belső barázdatorzítás (a hanglemez kb. húsz perces játékidejéből az utolsó 5-7 perc hangminősége gyengébb, mint az első 13-15 percnek, tehát nem egyenletes a hangminőség)

- Sercegés, pattogás. Ez még a belső barázdatorzításnál is zavaróbb lehet, hiába a nagyon jó geometriájú és méregdrága hangszedő tű, a profi vákuumos hanglemezmosó berendezés, 20-30 év alatt a még a legjobb minőségű, 180 grammos prémium kiadványaink is recsegni-ropogni fognak a halk részeken. Ennek pedig az az oka, hogy akármennyire is próbáljuk tisztán tartani a lemezünket, az, a lejátszás közben mindenképp nagyon kemény anyagú porszemeket vonz magához. Ezeket a tű, ha maga előtt tol, akkor egy új jelet vés vele a barázdába, amit a következő lejátszásnál már sajnos hallani fogunk. Ez a jelenség az olcsóbb hangszedőkkel és a megfelelő tisztítóeszközök nélkül még inkább felerősödik. Ez esetben nem 20-30, hanem 1-2 év alatt már megjelenik a zavaró sercegés.

- Az sem kellemes, mikor elmélyedünk egy szimfóniában, és 20 percenként fel kell pattannunk a fotelből, hogy megfordítsuk a lemezt.

- Az analóg lemezjátszók ára sokkal magasabb, mint a közel azonos minőségű CD játszóké.

A 90-es években az olcsóbb lemezjátszók meg sem tudták közelíteni az addigra már gyermekbetegségeit kinövő CD játszók hangminőségét, így csupán a high-end kategóriában maradt fent a verseny a két formátum között…

A CD lemezjátszók előnyei, hátrányai

Előnyök:

- Nincs nyávogás

- Nincs dübörgés

- Csekély az akusztikai visszahatás

- Hosszabb játék idő

Hátrányok:

- A CD játszó legnagyobb hátránya, hogy kicsit megelőzte a korát, hiszen a 70-es évek legvégén fejlesztették ki. Ezt a megállapítást leginkább úgy tudnám szemléltetni, hogy: a digitális korszak időszámításában, a CD játszó még a korai ókorban született. Ha a fegyverekhez hasonlítjuk, akkor valahol a kőbalta és az íj közé tehető, míg ma, a digitális technika már a hő-követő rakétánál tart.

Azt, hogy a digitális hanghordozókat miért nem fejlesztették tovább, a következő példával tudnám magyarázni. Induljunk ki az előzőből, miszerint a digitális technika, mikorra időben eljutott a hő-követő rakétáig, addigra a hifi, mint hobbi, olyan szinten háttérbe szorult, hogy az ilyen irányú innováció már senkinek nem térült volna meg. Ezért maradt el a digitális hanghordozók fejlesztése is.

Helyette megszületett az MP3, ami 20-25 évvel ezelőtt, az akkor még kezdetleges, kis kapacitású adathordozók számára igen optimális volt, a tömörítése miatt. Ma erre már semmi szükség nem lenne, de ez a formátum sajnos már túlságosan elterjedt, úgy, mint annak idején a kompakt kazetta.

Egy-két gyenge próbálkozás azért még volt, a HDCD és az SACD megjelenésével, de ezek pedig ugyanúgy nem terjedtek el, mint annak idején az Elcaset és a Betamax videó rendszerek, hiába voltak jobbak a VHS rendszernél, és a kompakt kazettánál.

- Egy másik nagy hibája, a hibrid rendszer. Miszerint a digitális jelet, ugyan digitálisan olvassa ki, de aztán analóggá alakítva továbbítja. Ezzel pedig, különösen az akkori kezdetleges digitális technika miatt, tovább butította a hangminőséget. Igazi oka pedig az volt, hogy így próbálták megvédeni, a jogvédelem alatt álló szellemi termékeket, azaz a zenét, a veszteségmentes másolástól.

- A hibrid rendszer, nem csak a szoftverek, hanem a hardverek védelmét is szolgálta. Hogy mit értek ez alatt? Ennek volt köszönhető, hogy különböző minőségű CD-játszók jöhettek létre, az olcsó áruházi kategóriától a high-end –ig. Ez pedig a CD játszó gyáraknak állt az érdekében, azért, hogy markánsan meg lehessen különböztetni a két kategóriát. Ugyanis a hibrid rendszer kiolvasásának hibáit különbözőképpen tudták orvosolni a minél jobb és precízebb futóművekkel.

Nagyon leegyszerűsítve: minél jobb volt a futómű, annál kevesebb dolga akadt a CD játszó hibajavító elektronikájának, ezáltal jobb hangminőséget kaptunk. Így ugyanúgy megmaradtak a minőségi különbségek a CD játszók között, mint a hagyományos lemezjátszóknál. Ezzel a hibrid technikai megoldással mindenki jól járt, kivéve a fogyasztót…

Ez a mai Stream és PCM rendszereknél azonban már nincs így. Itt, elvileg büntetlenül, veszteség nélkül, akárhány másolatot tudunk készíteni. Ennek következtében már nincs semmilyen értéke a zenei hanghordozóknak, hiszen bárki legálisan, ingyen, vagy nagyon csekély összegért hozzáférhet ezekhez a neten. De ugyanerre a sorsa jutottak a DVD-k is. Ez sajnos, különösen hosszú távon hat károsan a zenei produktumokra, hiszen a zenekaroknak javarészt, már csak a koncert és a YouTube bevételük marad, lemezkiadásban már nem érdekeltek.

Csöves, illetve félvezetős

A másik két nagy tábor az erősítők területén alakult ki. Sokan a „régi” csöves technológia helyett, a helytakarékosabb, energiatakarékosabb és korszerűbb (stb.) félvezetős technikát részesítik előnyben.

A Csöves technika előnyei és hátrányai

A most következő jelzők nagyon durva megközelítésűek, és nem szabad őket szó szerint értelmezni. Mégis, valahogy megpróbálom fonetikusan leírni a csöves erősítők 90 százalékára jellemző hangképet.

Előnyök:

- Meleg, kissé loudness –es hangkép, kis hangerőn is megfelelő basszusintenzitás. Ezek persze nem ilyen durva hibák vagy erények. De leginkább ezekkel a jelzőkkel lehet leírni, azokat a hangkarakterbeli tulajdonságaikat, melyekkel eltérnek a félvezetős társaiktól.

Hátrányok:

- Jóval magasabb torzítás (bár ez igazából nem hallható, inkább csak mérhető)

- Nehézkes elhelyezés, toronyba nem illeszthető

- Kis teljesítmény, legalábbis a félvezetős társaikhoz képest

- Nagy áramfogyasztás

- Hőtermelés (Ez különösen a nyári kánikulában nem kellemes)

- Időben változó hangminőség (ahogy a cső öregszik, egy darabig állítható, utána cserére szorul).

Az előítéletek kialakulása

Képesek vagyunk sokszor azt hallani, amit szeretnénk, nem pedig azt, ami a valóság. Hogy, konkrétan mit értek ez alatt? Mindenkiben kialakul valamiféle elkötelezettség, például az előzőekben, már részletesen taglalt jelforrások és erősítő típusok mellett vagy ellen. Ez sokszor nem is az otthoni zenehallgatás során szerzett tapasztalat, hanem vagy hifi kiállításon, vagy baráti látogatás alkalmán megélt akusztikai élmény következtében alakul ki, a hifistában.

Talán itt is vegyünk egy konkrét példát: x, y lelkes hobby társunk ellátogat egy high-end showra. Ott nagyon megtetszik neki egy hifi lánc hangzásvilága, amelyben, mondjuk csöves volt az erősítő. Ezután még több szobában, illetve kereskedésben, netán néhány baráti társaságban is meghallgat különböző láncokat, de egyik sem okoz ahhoz fogható élményt, mint az első, ahol a csöves erősítőt hallgatta. Nagy valószínűséggel, így ki fog benne alakulni az az előítélet, hogy bizony-bizony a csöves erősítők jobbak a félvezetősöknél. Hiszen a különböző helyszíneken szerzett tapasztalatai szerint, a csöves volt a legjobb. Sokszor ennyi is elég, hogy valamiféle előítélet alakuljon ki egy bizonyos műszaki megoldás iránt.

Továbbá, sokan azzal sincsenek tisztában, hogy egy hifi komponens, max. 10-20 százalékáért felelős a hallott hangélménynek. Ne felejtsük el, hogy nem vagyunk képesek egy erősítőt meghallgatni, csak egy komplett hifi láncot. Amely kezdődik a hanglemezzel, folytatódik a lemez vagy CD játszóval, ezután következik a példánkban szereplő csöves erősítő, majd a hangsugárzók és legvégén a lehallgató helység akusztikája. De ezen kívül még a készülékállványok és a kábelek is hatással vannak a hallott hangképre.

Még egy egyszerű példát vegyünk. Ha ez egy szakszerűen összehangolt lánc volt, ahol még a zeneanyagot is úgy válogatták, hogy kedvezzen a többi komponens együttes karakterisztikájának, valószínűleg az átlagnál sokkal jobb hangminőséget fogunk kapni. De ez egyáltalán nem csak a csöves erősítő érdeme.

Már korábban is kifejtettem, de nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy a hifiben sajnos csak rendszerben tudunk gondolkodni, ahol pedig minden mindennel szorosan összefügg. Ezért van az, hogy egy viszonylag olcsó termékekből, de szakszerűen összeállított lánc, sokkal jobb zenei élmény tud produkálni, mint egy nálánál tízszer drágább, de egymáshoz nem illeszkedő komponensek összessége.

Ezzel a kis történettel próbálom még szemléltetni, hogy miért van létjogosultsága a vakteszteknek:

Tegyük fel, hogy ugyanazt az x, y barátunkat meghívják egy baráti körbe, erősítő tesztre, ahol két kékvérű neves erősítőt, mondjuk egy csöves McIntosht fognak összehasonlítani egy félvezetős Mark Levinsonnal. Mindkét márka igen drága és elismert, közel azonos árú, csúcskategóriájú készülék. 90% a valószínűsége, hogy barátunk, mivel tudja, hogy mikor mit hallgat, a csöves McIntosht fogja jobbnak hallani.

De ugyanígy, egy másik tesztelő, - akiben hasonlóan kialakult előítélet van, de a félvezetősök mellett, - nagy valószínűséggel a Mark Levinsont fogja jobbnak hallani.

Előítéletektől egyikünk sem mentes, és ami szomorú igazság, hogy valóban nagyobb befolyással bír előítéletünk a hallottakra, mint a fizikai valóság, és a példánkban szereplő mindkét személy tényleg azt fogja jobbnak hallani, amelyiket szeretné. Erre a pszichológiai jelenségre sajnos a szélhámosok is rájöttek, és se szeri se száma azoknak az ál, hang-javító eszközöknek, amik kizárólag placebo elven működnek. Az orvostudomány is előszeretettel használ placebo tablettát a gyógyításban, mely a pszichén keresztül szomatikus eredményeket képes elérni, holott valójában, hatóanyagot nem is tartalmaz. Itt, most, ezeket a hifiben és az orvoslásban használt csodaszereket direkt nem nevesítem, mert senkit nem szeretnék megbántani. Hiszen egy ilyen hifi magazinnak semmiképp nem lehet az a célja, hogy megossza az olvasóit (mint például a politikának). A hifi esetében, ez a jelenség pedig, egyáltalán nem káros az egészségre, ellentétben az orvoslás egyes helyzeteiben…

Miért is lenne az probléma, ha valaki hisz abban, hogy például, piros körömlakkal egy pöttyöt fest, a lakásában található összes konnektorra, mert valaki képes volt elhitetni vele, hogy ettől jobb lesz a basszus és a sztereókép?! Ha megteszi, higgyétek el, tényleg sokkal jobbnak fogja hallani a rendszerét, és ez így is van jól. A lényeg, hogy jól érzi magát és boldog mindaddig, amíg mondjuk, a felesége le nem mossa, mert ronda, vagy egy számára hiteles személy meg nem győzi arról, hogy a kék körömlaknak sokkal precízebb a sztereó képe, mint a pirosnak. (Bár ez még mindig sokkal hasznosabb, mintha egy másik hifi guru rábeszélné arra, hogy cserélje le ezt, vagy azt a láncszemét, vagy akár az egész berendezését, egy kétszer vagy háromszor drágábbra.)

Összefoglalva, bármi, amit teszünk, és amitől úgy érezzük, hogy a megszerzett élményünk nagyobb és jobb, - pláne ha ez nem is jár komolyabb anyagi megterheléssel (pl. a körömlakk), - „csak jó lehet”, mert boldogok és elégedettek leszünk tőle… De a viccet félretéve, senkit nem bíztatnék arra, hogy ilyenekkel próbálkozzon.

Egy hifi magazinnak talán az lenne a legfőbb küldetése, hogy segítsen kiválasztani az érdeklődőknek azt a láncot, - a pénztárcájához is illeszkedő komplett hifi-rendszert, - amely ár/érték arányban talán a legoptimálisabb. Ilyen jellegű missziót, - nagy elődünket, az offline Hifi Magazint leszámítva, - nem sokan végeztek. Itt sajnos vissza kell térnünk a korábban már említett összeférhetetlenségre, miszerint a hifi fórumok, és az őket szponzoráló kereskedők érdekei szöges ellentétben állnak a fogyasztókéval.

Egy ilyen orgánumnak pedig, elfogulatlannak és függetlennek kell lennie ahhoz, hogy a fogyasztók érdekeit képviselni tudja, és hírértékű információt szolgáltasson, ne pedig reklámot. Viszont a fogyasztók nem is akarják, és nem is képesek finanszírozni egy ilyen magazin működését. Jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor „ki fizesse a révészt?”

Na, ez az első megoldhatatlannak tűnő feladat, amit valahogy meg kéne oldani. Semmiképp nem szeretnénk elfogultak, részrehajlóak, ne adj’ Isten megvesztegethetők lenni, hiszen egyikünk számára sem megélhetési forrás a hifi magazin, hanem játék és szerelem. Viszont ahhoz, hogy ez hosszú távon működni tudjon, természetesen valamilyen jövedelemtermelő képességre szükség lesz. Ezért találtuk ki a következő részben megismerhető tesztelési mechanizmust, melynek egyik fő motorja a vakteszt lesz.

A vakteszt menete

- A tesztszobának jóval átlagfelettinek érdemes lennie, mert egy rossz akusztikájú szobában, ugyanúgy nem lehet kimutatni két versenyző között a különbséget, mintha valaki a belvárosban próbálna összehasonlítani egy Ferrarit egy Lamborghinivel. Profin megtervezett auditóriumokban sem lenne szerencsés tesztelni, mert az is életszerűtlen. Hiszen mindenkit az érdekel, hogy egy lakószobában hogyan szól a készülék.

- A vaktesztnél minden zsűritag külön-külön, középen a sztereószékben ülve fog pontozni. Ez így sokkal több időt vesz igénybe, de ha nem így tennénk, azzal jelentősen csökkentenénk a tesztünk felbontását, hitelességét, hiszen 5-6 embert nem lehet egyszerre középre ültetni, és a szélére került tagok a sztereószínpad képet már nem is tudnák értékelni. Eseti megbeszélés kérdése, de lehetőség szerint nem fogunk függönyökkel, paravánokkal készülékeket és hangfalakat takargatni, hiszen ezeknek is negatív hatásuk lehet a hangzás minőségére. Minden zsűritag egy feketére festett szemüveget vesz fel, így ugyanúgy nem lát semmit, de életszerű körülmények között hallgatja a zenét a legoptimálisabb helyről, középről. A legnehezebb, klasszikus műfajjal kezdjük, itt is 0-10 –ig pontozunk, majd következik a Jazz és a legvégén a Pop vagy Rock zene. Így a készülék maximum 30  pontot kaphat a három műfajban összesen. Mindegyikben megnevezzük az úgynevezett kategória győztest, illetve lesz egy abszolút győztes, melynél az összpontszám a legmagasabb. Az a készülék melynek a pontszáma kicsivel elmarad a legmagasabbtól, de az ára jelentősen kedvezőbb annál, ez lesz a legjobb ár-értékarányú készülék, itt az elért pontszám és a készülék ára együttesen lesz meghatározó. Nagyon kis eltérés esetén két győztest is megnevezünk, nagyon szoros verseny esetén ez így korrekt.