Az elmúlt évtizedek jobbára a klasszikus hangtechnikai médiumok jegyében teltek, sok hobbitársunk még mindig ide kanyarodik vissza, hogyha fogyasztható zenéket szeretne hallgatni kedvenc hangrendszerén. Azonban nagyjából másfél évtizeddel ezelőtt történt valami, amely forradalmasította a hangélményeket. Ez a valami nem más, mint a számítástechnika beszivárgása az audio technika berkeibe. Azt szokták mondani, hogy az ifjúság mindig új utakat követ, a fiúknak még véletlenül sem jó az, amivel az apáik zenéiket hallgatják. A hordozható audio eszközök szintjén volt először észlelhető ez a forradalom, amikor megjelent az mp3 nevű digitális hangformátum. Mi is ez? Nem más, mint egy veszteséges módon tömörített, kisméretű, digitális formában tárolható és lejátszható zenei file, amit az elmúlt másfél évtizedben az internet elterjedésével szinte minden audiofil legalább érintőlegesen megismerhetett. Ez volt az első olyan digitális média, amely már nem kötődött a fizikai hanghordozók világához, hanem azoktól függetlenül terjedt el a személyi audio eszközöktől a világhálós zeneletöltő portálokig igazából határok nélkül. Azóta már több formátum is létezik, amelyekkel szinte gyerekjáték a zenelejátszás, de nem mindenki tud kiigazodni ebben a formátum-útvesztőben. Csak kapkodjuk a fejünket: mp3, mp4, wav, flac, aiff, alac, dsf, dff és ki tudja még mi minden virágzik mostanság a zeneletöltő oldalakon és az online streaming portálokon! Ez a cikk nem törekszik teljességre, de meg fogja mutatni a 21. századi hifizés műhelytitkait.
Műszaki részletek nélkül miből is áll egy audio rendszer? Alapvetően kell hozzá egy műsorforrás, egy erősítő és egy hangsugárzó (az összekötő kábelek és a villamos energiaellátó hálózat jelenléte vitán felül áll). A műsorforrás természetét tekintve lehet analóg vagy digitális. Ha digitális a forrásunk, akkor lehet fizikai hanghordozó alapú (CD, DAT, MD stb.), vagy fizikai hanghordozót nélkülöző. Jó hírem van, máris eljutottunk a számítógéppel meghajtott külső DAC-okhoz, amelyek műsorforrásként működhetnek. A computer több módon is bejuttathatja a digitális jelet a DAC-ba: lehet USB-DAC, vagy NAP (Network Audio Player, azaz hálózati audio lejátszó). Az USB-DAC-ok egyszerűbb felépítésűek, a kínálat belőlük pazar: az olcsó kínai műanyag doboztól kezdve a szuper high-end kézzel gyártott, elektroncsöves kimenetű csodákig mindent lehet kapni a piacon, csak győzzük türelemmel és persze pénzzel!
Eljutottunk végre a hálózati lejátszóhoz, mint készülékkategóriához. PC-vel is lehet streamelni, de ahhoz speciális műszaki elvek szerint épített számítógép szükséges. Léteznek olyan asztali készülékek is, amelyekben egyedileg tervezett áramkörök vannak, és egy beágyazott miniPC panel fogadja és dolgozza fel a stream-eket. A különbség az USB-DAC és a streamer között, hogy míg az USB-DAC egyetlen számítógép háttértárolójáról tud csak zenét lejátszani, az NAP vagy streamer a világhálón lévő távoli szerverek által szolgáltatott zenei tartalmakat, vagy internetes rádiókat is képes hallhatóvá tenni. És ez a flexibilitás máris megadja az előnyét ezen készülékeknek: egyszerre nagyfelbontású hanglejátszó és világvevő rádiótuner egyben. Élvezhetjük rajta a saját zenei gyűjteményünket is: ehhez egy úgynevezett NAS (Network Attached Server, tulajdonképpen egy házi zenei szerver) szükséges, amely az otthoni LAN hálózatunkon lóg a lejátszó készülékünkkel egyetemben. Ez a LAN függőség máris megadja a bemeneti csatlakozó fajtáját: RJ45-nek kell lennie, amely egy egyszerű UTP kábellel csatlakozik a router egyik szabad kapujára. Egy további fontos előnyt jelent ez a kapcsolódás az USB-s változathoz képest: míg az USB kábel maximum 3 méter hosszú lehet a számítógép és a D/A konverter között, a streamer LAN kábele akár 100 méteres is lehet, ez már megengedi a zenei tároló (számítógép) és a D/A akár külön épületszárnyban lévő elhelyezkedését is. Miért fontos ez? Mert számos audiofil azért nem szereti a számítógépes zenehallgatást, mert a számítógép működése során olyan zavarjelek keletkezhetnek, amelyek az auditív élményt elronthatják!
A streamer mint műsorforrás igen kényelmes: a távvezérlője akár egy mobiltelefonra telepített alkalmazás is lehet, kihagyva ezzel a klasszikus infra távirányítókat, így könnyedén választhatunk az albumok vagy a rádióállomások között, csupán a telefonunkat használva ehhez (ami úgyis mindig a kezünk ügyében van). Nem kell a CD játszóban lemezt cserélni, keresgélni a hanghordozók között, vagy bosszankodni azon, hogy csak az üres tokot találtuk meg… Csábító lehetőségek, ugye? Álmodni se lehet ennél szebbet.
A streamer működéséhez kellenek még segédprogramok is, mert a számítógépnek kell levezényelnie a teljes zenei történést. Többféle stream küldési mód létezik, négy alapvetőt ismerünk jelenleg: AirPlay, DLNA, SqueezeBox és a Roon. Vegyük sorra ezeket, különös tekintettel a lejátszott zene hagminőségére!
AirPlay: Ez az Apple vagy Mac rendszerek stream kezelő szoftvere. Legkomolyabb hátránya, hogy 44.1kHz/16bit-es mintavétel fölé nem tud menni, és minden ennél nagyobb sűrűségű formátumot erre konvertál át. Ezért a hangminősége a közönséges CD-játszókét nem haladja meg. Egyébként a Spotify nevű online stream szolgáltató ezzel kompatibilis.
DLNA (Digital Living Network Alliance): Talán a legjobb hangminőséget adja, szükséges hozzá egy DLNA működést támogató lejátszó (pl.: JRiver, Foobar2000, BubbleUPNP). A beállítások akár egy egész estét igénybevehetnek, de ha a D/A konverterünk bírja a nagy felbontást, akkor szinte minden ma használatos audio file-t le fogunk tudni vele játszani. Mostanában ezek a széles körben elterjedt legnagyobb adatsűrűségű formátumok: PCM384kHz/32bit, DSD128. A JRiver lejátszót használom, és ennek a hangminősége igen jó a fenti hangfile-ok lejátszása közben.
SqueezeBox: A Logitech cég által fejlesztett lejátszási rendszer. Fő előnye a netrádió lejátszási képesség, és az online streaming oldalak (Qobuz, Tidal, Deezer) is innen érhetők el. Elég komoly hátrányt szenved amiatt, hogy a DSD64 (régebben SACD) és DSD128 formátumokat nem tudja lekezelni. A hangminősége szerintem kissé elmarad a DLNA-tól.
Roon: Profi(nak tűnő) lejátszó rendszer, amely szinte minden audio file-t képes átzavarni a D/A felé, de szerintem a hangminőségével problémák vannak. Kissé felingerelt, szintetikus hangzást közöl, hiányzik belőle a nyugalom, rövid ideig tudom hallgatni a zenét vele. Kezelhetősége és szolgáltatásai talán a legjobbak a négyfajta módszer közül, de az ára borsos.
Miért szeretem mégis a streamer DAC-okat? Mert képesek lehetnek az SACD formátum és utódainak lejátszására. Az SACD lemezekhez sokáig csak a dedikált, asztali SACD lejátszó passzolt, de ma már számítógépen tárolt DSD64 file-ok is léteznek. Innen már egyenes volt az út a magasabb adatsűrűségű DSD változatok felé (DSD128, 256 és társai). Ezek közül a DSD128 lehet az optimum, a hangminőséget és az adattárolási helyigényt figyelembe véve. Egy analóg hanglemez műsorát DSD128-ban rögzítve és visszajátszva, a különbség nem jelentős. A mai szemmel korszerűnek mondható streamer-ek a DSD64 és DSD128 formátumokat DLNA üzemmódban képesek lejátszani. A PCM hangfile-ok fejlődése is töretlen: a jelenleg elterjedt technológia a DXD, azaz PCM384kHz/32bit adatsűrűségű hanganyagok lejátszása, ezt a legtöbb, a piacon kapható készülék tudja is. A (sztereó) DXD formátum adatsűrűsége egész pontosan 16,9-szer több, mint az audio CD-é, egy 74 perces DXD file 12,7 GByte, míg egy ugyanolyan idejű CD lemez műsora 0,75 GByte-ot tesz ki. A sokcsatornás DXD anyagok adatmennyiségénél ez az arány még nagyobb lehet, de ott az összehasonlítás már nem igazán működik.
Hangzási jellemzőikről is essen néhány szó: mivel ezek a készülékek beágyazott számítógépet is tartalmaznak, ezért nehezebb őket jól megtervezni. Csak olyan példányaik adhatnak jó hangminőséget, amelyeknél a digitális és az analóg áramkörök megfelelően el vannak izolálva. A tápegységnek tisztán analóg felépítésűnek kell lennie, és kívánatos a magas minőségű órajel generátorok alkalmazása a digitális áramkörök számára. A fenti feltételek szerencsés teljesülése esetén a zenei hangok reprodukciója magas szintű lehet. A mai nagy felbontású D/A konverter IC-k hangminősége inkább DSD formátumban lehet kimagasló, a PCM zenei jelek lejátszása közben kissé kemény lehet a hangzás, ezt nem mindenki szereti. Saját tapasztalatom, hogy az audiofil hangzást inkább az AKM (Asahi Kasei Microdevices) által gyártott DAC IC-k alkalmazásával lehet megközelíteni, az ESS Sabre rendszerű DAC eszközök inkább sokcsatornás hangátvitel (home theater) működésre optimalizáltak. Habár most is igaz, hogy ízléseken és hangzásélményeken nem érdemes vitatkozni, minden készülék előbb-utóbb megtalálja a maga vásárlói körét.
