Előzmények

Tekintettel arra, hogy e hangfal és e kategória léte a hifiben jelentős, illett becserkészni egyet. Az igaz, találkoztam már a BBC stúdiómonitorok egyik-másik tagjával. Kezdetnek, mindjárt az egyik legnevesebbnek tartott Rogers LS3/5 mini monitorral. Erre is, akárcsak a család legtöbb tagjára, jellemző a rendkívül jó megépítettség. A sziklaszilárd ház, amit azonnal ingerenciám támad megkopogtatni, megállapítva: ez a stabilitás. A felépítése is az összeszedettségről árulkodik, minden a helyén van, ez a pici doboz nem véletlenül lett híres. Méreteit meghazudtoló hangja könnyen befogadható, egyértelműen örök darab a tulajdonosának, már ha van annyi ereje, (nem úgy, mint nekem), hogy kiállja, amikor könyörög érte egy nála dörzsöltebb hifis társa. Persze a Rogers is képviseltette magát nagyobb modellekkel is, kimagasló képességű hangfalakat alkotva, mégis, valahol ez a kis doboz maradt az elsődleges a palettáján.

Ahogy telik az idő, rendre felbukkan ez a hangfalcsalád a környezetemben, ilyenkor teret adva egy kis örömzenélésnek. Így kerülhetett már hozzám egy, a Harbeth csúcsmonitorai közül, mégpedig a 40.1-es modell.

Képességeivel már akkor felhívta magára a figyelmet, amikor még be sem volt kötve. Általában telepítve volt valamilyen rendszer, amivel éppen kísérleteztünk. Soha nem jelentett gondot az, ha a szobában bent volt még másik hangfal.  Látszólag egyik sem befolyásolta olyan mértékben a zenét, hogy azt érezzem, jobb helye lenne kint. Nem így a Harbeth 40.1-es! Kétoldalt helyeztem el, egymással szemben, ezzel szimmetrizálva a visszahatását a központi hangfalra, már ha van neki. Olyannyira volt, hogy a fókusz részben átkerült rájuk. Mintha házimozit kötöttem volna be és az körbe szólta volna magát a szobában. Kénytelen voltam két vastag takaróval semlegesíteni képességeit.

Kifejezetten igényli a megfelelő állványt, mely a hangképéhez társul. Nos, nekem ez nem adatott meg hozzá, így egy darabig vacilláltam azon, mire tegyem, de ahol az igény ott a segítség, az is meglett. Sejtettem, hogy nem lesz izgalommentes a meghallgatása sem. Bizony, magasan a fejem felett csapott össze. Valami olyasminek lettem a tanúja, amit megint csak nem tapasztaltam még ez előtt. Kötöttem rá mindenféle végerősítőt (Proceed, Krell, Accuphase) ami hangerőben is kihajtotta, mégis az igazi tudását úgy éreztem, nem sikerült kideríteni. Kissé csalódottan engedtem el útjára és tudom, nem az ő hibája volt, hogy alulteljesített. (Talán annyiból tanulságos ez a tapasztalat is, hogy szerénységre tanít…)

Ez azért is volt meglepő, mert a Core Audio, a 2019-es hifi show-n ezzel a hangfallal demózta az elektronikáit és nekem nagyon úgy tűnt, hogy akkor sikerült megmutatniuk a tudását a lehetőségekhez képest. A náluk tett egyik látogatásom alkalmával szóvá is tettem ezt és szóba került az is, hogy nekem nem sikerült maradéktalan eredményt elérni. A válasz valamelyest felfedte gyengeségemet, vagyis nem az enyémet, hanem az erősítőét. A két monoblokk, amiket rákötöttek, 500 Wattos teljesítmény leadására képesek és igen impulzívan dolgoznak. Ezzel helyükre is kerültek a dolgok, be kellett látnom, akkoriban ilyen lehetőséggel a meghajtás területén nem rendelkeztem, így nem csoda, hogy maradtak benne tartalékok. (De, ha ez így van, akkor felteszem a kérdést: kinek való ez a doboz?)

Szerencsére ezzel a kérdéssel nem szükséges foglalkoznom, hiszen most itt az emberbarát 30.1 szerepel, amivel ilyen gond úgy tűnik nem lesz.

Újra és újra eszembe jut róla, vagy még mindig azt érzem vele kapcsolatban, hogy tulajdonképpen ő is ismeretlenként távozott. Hiába kötöttem be a legkülönfélébb koreográfiákban, mindig teljesen más volt. Ezer arcát mutatta és a mai napig nem tudom eldönteni ebből, melyik lehet az igazi valója.

Harbeth M30.1

A hangfalat tökéletesen körülölelő csomagolás azt hiszem természetes velejárója a minőségnek. Benne egy-egy prospektust is kapunk dobozonként. A kívánatos fotók szinte már előre eladják őket, bekerülnek az elme, már így is vágyakkal megpakolt bugyraiba, ez elől nem sikerült kitérni - és még ki sem bontottam a dobozt!

Ez is megtörtént és a prospektus szerinti Cherry színű téglatestek kerültek elő belőlük, a hátsójukon két-két csatlakozóval és impozáns „aranytáblával”. A hangszórók védve vannak egy kikezdhetetlen előlappal. Komolyan összeszedtem magam, de egyszerűen nem lehetett eltávolítani őket úgy, hogy kárt ne tegyek a hangfalban. Kénytelen voltam elfogadni a tényt: a hangszóró borítás marad. A hangfalkábel fogadó terminálok igen józan kialakítása modernséget és jól használható funkcionalitást feltételez, de ez így is van rendjén, azt hiszem. Mivel állványt újfent nem kaptam hozzá, gondolom, ami a Wilson Cub-nak megfelelt az ennek is jó lesz. Fa állványra raktam tehát és a szokott kábelekkel kötöttem össze a Krell KAV-300-as erősítőjével. Az akusztikailag nem „kezelt” szobába építettem fel a rendszert, egyszerű fa készülékállványra helyezve az elektronikát. Gondoltam kicsit megjáratom, hogy összeszedje magát a meghallgatásra. Beállítottam nagyjából, ami nem volt különösebben nehéz és bonyolult folyamat, ezért néhány perc alatt a végére is értem. Kezdhettem pakolni a lemezeket a D11-es CD játszóba.

Néhány szó a műszaki tartalomról:

Míg belekerül néhány óra, és ezzel felvérteződik a meghallgatására, átfutottam a prospektus rám vonatkozó részét. Ugyebár a 30.1 a jól bevált BBC stúdiómonitor hagyományokat követi. Az irányadó elv a rádióadás akusztikai produkciójának élethű monitorozása, esetünkben a „stúdió körülmények” reprodukálása otthoni körülmények között. (Vélhetően a „korrekt” kifejezés a meghallgatásánál majd elhagyja a billentyűimet, bár ha odafigyelek rá, már most is írhatom.) Ha már monitorról beszélünk, nézzen is úgy ki! Ez a hifis közösség számára azonnal felismerhető, szinkronban van a kapcsolatos sztereotípiákkal. És tényleg, semmi csicsa, fő a funkcionalitás és a monitor a legtöbbünknek állványos dobozt jelent a mai napig.  Kockaforma két, esetleg három jelút, egyszerűség, letisztultság és funkcionalitás. A befoglaló méreteit - 460 x 227 x 275mm – jól kitöltötték anyaggal, így lett a megadott súly 11.6kg. Furnérozott, rétegelt falemezből készül, ennek köszönhetően a doboz igen merev, sziklaszilárd benyomást kelt és ösztönzően hat, hogy megkopogtassam. A visszajelzés hasonló hájjal keneget, mint réges-rég a 3/5a esetén és Dejá-vu-m van, újfent érkezik a felsőbbrendű tudat a többiek felé, hogy majd ezt a „dobozhangot” hallgassátok meg! 12mm-es dobozvastagság akkor viselkedik így, ha kellően merevített. Nem véletlen, a 18mm-es előlap rezonanciamentesítésre és merevítésre egyaránt alkalmas. Elülső kilépővel rendelkező reflex doboz, a saját fejlesztésű 200 mm-es Radial2 mélyközép utólagos akusztikai hatása a belső csillapításon keresztül áthatolva, ezen a nyíláson át egészíti ki a hangképet. A 25mm-es magas sugárzó pedig a Seas-tól érkezett. A dobozt szétcsavarozhatnám a hátlapi imbuszokkal, de tartok tőle, hogy nincsen semmi, mely eltünteti a szerelési nyomokat, ezért inkább nem firtatom, mi van belül. Különben is, a Rogers belsejét láttam már, ami persze nem ugyanaz, de mégis, nekem elég ahhoz, hogy el tudjam képzelni, ami ebben van. Megkülönböztetett figyelemmel kell elhelyezni, hiszen a reflexnyílások pozícionáltak és ez visszahatással van a hang balanszra. A hátoldalon feltüntetett L és R betűk különböztetik meg a két hangfalat és ebből már világos melyiket hová tegyem. A reflexnyílás kitapogatható a hangszóróselymen keresztül, ahogy a hangszórók helye is.

Az első akkordok

Kicsit elnyúlva a fotelemben, kizárva a külvilágot, lassan kezdtem felfedezni a hang sajátosságait. Rögtön, egy eddig még nem tapasztalt jellegzetességre figyeltem fel. Olyannak tudnám leírni, mintha a hangszórók szabályosan lélegeztetnék a zenét. Akadálytalanul terjed, ezáltal van a hangfal előtt és mögött is belőle jócskán, méghozzá hasonló kiterjedésben. Ezt úgy tudnám még jobban kifejezni, hogy a hangfalak bár tőlem olyan 3 méterre voltak, mégis valahogy körbevett a zene. Jobbra és balra is a zenekar jelenlétét éreztem magam mellett, sőt az előadás még mögém is elért! Olyan volt, mintha beleültem volna a zenekar közepébe, a hangszerek mellettem zenéltek. Emellett nem csak a hangfalak előtti térben volt élet, hanem a hangfalak egyfajta középpontjai voltak a zeneműveknek, mintha a dolguk tényleg csak annyi lenne, hogy egyfajta kiindulása legyenek a zenének. A térnek csak a falak szabtak határt, így megközelítőleg öt méteres színpadot vizionáltam magam köré és valóban kifejező volt mindaz, ami körülöttem zajlott. Szinte már-már megfoghattam volna az egyes hangszereket.

Ez azért érdekes számomra, mert egy teljesen új megközelítést adott a zenei reprodukciónak. Olyat tapasztaltam már sokszor, hogy a hangfalak előtt, vagy mögött jön létre a színpadkép, de ami ennyire kézzelfoghatóan ölelt volna körbe, még nem igazán. Annál meglepőbb volt ez a produkció, mert szinte „installációmentesen” került kiépítésre a rendszer és már előre készültem, hogy mennyivel jobb lesz majd, amikor az 1-es demó szobába átkerül. Ehhez képest belakta ezt a 17 négyzetméteres helyet. Kipróbáltam másik erősítővel is (Sony TA-F650ESD) de úgy fest az akusztika annyira bejött neki, hogy mindegy mivel és hogyan kötöm be, jól érzi magát a helyén. De meg kell jegyeznem, van annyira érzékeny, hogy bár a hangzás jellegzetességei maradandónak bizonyultak a hangképében, ennek a leképzése viszont már egy másik világot tükrözött. Mintha egy új szemüvegen keresztül látnám a körülölelő akusztikai világot. Nem számított a rezgéscsillapítás elmaradása sem, vagy a pontos beállítás, esetleg a teljes energetikai kapcsolatrendszer maximalizálása sem. Tisztességes, de egyszerű körülményei dacára komoly élvezeti értéket hordozott mindkét erősítővel.

Ez pedig azért jó hír, mert az ajánlásba majd azt írhatom, hogy valószínűleg csalódásmentesen lehet az otthonunkban is integrálni, úgy, hogy nem kellenek hozzá hifis világunk elérhetetlen vívmányai, hanem egyszerűbb körülmények között is jól fog teljesíteni.

Áthelyeztem az 1-es demó szobába, gondosan installálva, újfent bevetve a már említett erősítőket, majd a Mark Levinsonokat is (ML320S, ML-334), forrásként pedig a Tascam DA-3000 digitális magnót is használtam. A zenei műfajok átfogóan képviseltették magukat CD-ről és SD kártyáról is. Bevallom nem volt rossz a kapott hang egyik meghajtással sem.

Viszont, az történt, hogy már kívül estem a hangsugárzók akusztikai körén, így a távlati zenehallgatással kellett beérnem. Ez a szoba már tíz négyzetméterrel nagyobb és valamelyest rezgéscsillapított is, emiatt sokkal nagyobb teljesítményt vett volna fel a kis hangsugárzókból. Ez pedig nem állt jól nekik.

Hová tűnt az előnye, amit a másik szobában megcsillogtatott?

Érdekes továbbá még az is, hogy minden meghajtás egy külön világot indukált rajta keresztül. Ezek pedig koherensen elkülönültek egymástól, nem volt igazán áthallás közöttük. Más és más arcát mutatta meg a doboz és én még mindig nem tudom melyik az igazi.

Ajánlás

Monitorról lévén szó, korrekt hangvisszaadásra törekszik, ámde ezt nagy felbontással és nagy térrel teszi. Nem fogy el egyik műfajon sem, de nem árt, ha a szoba méreteit úgy választjuk hozzá, hogy a sugárzók teljesítménye elegendő legyen annak feltöltésére. Az sem árt meg, ha az akusztika mélyben nem vág, de bármilyenek legyenek is a körülményei, a hangképben visszaköszönnek a jegyei, abban biztosak lehetünk. Ez a sorozat középső darabja a Harbeth-nél és a sorozat nagyobb tagjához képest könnyebbséget jelent az installációnál, ha méretileg ez illeszkedik a legjobban az otthoni térbe.

Hangsugárzó rendszer: 200 mm Harbeth RADIAL ™ basszus / közép, 25 mm-es ferrohűtésű, lágy dóm magas

Frekvenciaválasz: 50 Hz - 20 kHz +/- 3dB

Impedancia: 6 ohm

Érzékenység: 85dB / 1W / 1m

Erősítő javaslat: Az erősítők széles választékával működik - 25W-tól ajánlott

Terhelhetőség: 150W

Méretek: 460 x 277 x 275 mm

Helyigény: A falaktól való távoli használatra optimalizálva.

Súly: 11,6 kg

Ár: 2990EUR