Az elmúlt 2-3 évtizedben a technika rohamos ütemben fejlődött az azelőtti időkhöz képest. Az életünk minden területét befolyásolta. Ebben szerepet játszik többek között az internet és a számtalan modern technikai eszköz, fejlesztés megjelenése, nem beszélve az életmódbeli változásokról. Egy mai fiatal teljesen más világba születik, mint elődei.

Én ebben az ,,új’’ világban élek. Jómagam z-generációs vagyok, így célom ezzel a kutatással betekintést adni az idősebb korosztály számára: miként is hallgat zenét egy fiatal? Egyaránt megosztásra kerülnek a témával kapcsolatos tapasztalataim, valamint a fiatalok (kb. 14-26 év között) körében végzett közvélemény kutatásom eredményei. Ebben a kutatásban több kérdésre is választ keresek: milyen eszközökről hallgatunk zenét? Mennyire fontos nekünk a minőség? Milyen céllal hallgatunk zenét? Mik a kedvenc stílusaink? Mit szeretünk a zenében? Mi is nagyon különbözőek vagyunk, különböző szokásokkal, ízléssel. Egy általános véleményt próbálok majd megfogalmazni, leginkább tájékoztatás céljával.

Kezdjük azonban az alapoktól: hallgatnak-e egyáltalán zenét a fiatalok, illetve mennyire szeretik a zenét? ,,3400 kedvenc számomat gyűjtöttem össze egy listába, azokat hallgatom napi 4-5 órát’’ - hangzott az egyik válasz. Kutatásom egyértelműen megerősítette a nyilvánvalót: igen, nagyon szeretjük a zenét és amikor lehetőség adódik rá, mindig hallgatjuk is (és itt most nem arra gondolok amikor az utcán bömböltetjük a recsegő hangszórót séta közben). Volt, aki naponta többször is több órát hallgat, volt, aki napi 2 órára tette saját átlagát, volt aki kevesebbre, esetleg többre, de minimum egy órát minden fiatal hallgat zenét egy nap. A legtöbben otthon, tanulás, utazás, edzés, sportolás, bulizás, kirándulás közben hallgatunk zenét. Mindig keressük az alkalmat, mikor tudjuk a kedvenc előadóinkat, vagy kedvenc aktuális számainkat hallgatni, megmutatni barátainknak, sokszor még szakmai szempontból is megvizsgáljuk, vagy a szöveget elemezzük.

Sajnos a mi életünk is, - bármennyire hihetetlennek tűnik, - a legtöbbször elég rohanós, ezért a koncentrált zenehallgatásra, amikor tényleg csak arra figyelünk és kizárunk minden mást, elég kevés idő jut. Ez látszik a kutatásból: nagyon sokan csak valamilyen más tevékenység közben, háttérként hallgatnak zenét (legtöbbször tanulás közben). Nagyjából a megkérdezettek fele nem szokott „koncentrálva” zenét hallgatni, de sokan írták, hogy szívesen tennék, ha több idejük lenne rá. A társaság másik fele szokott így is-úgy is. ,,Hangulattól függ, ha megyek valahová, vagy tanulok, aközben csak háttér, de esténként, ha egyedül vagyok, jobban koncentrálok a szövegre. Fontos hogy legyen valami mondanivalója az adott dalnak.’’ Koncentráltan leginkább kikapcsolódásként hallgatnak zenét, más nyelvtanulás céljából, viszont van olyan is, akinél ez külön napi tevékenységnek számít. Személyesen is ismerek több embert, akik egyénileg, otthon csinálnak zenét. Aki hangszeren játszik vagy játszott, tud énekelni vagy rappelni, esetleg kreatív és DJ-zik otthon, a legtöbbször megpróbálkozik valamilyen egyéni alkotással, több- kevesebb sikerrel.

Végeztem egy felmérést arról, hogy mennyire vannak a fiatalok tisztában a régebbi, ma már nem igazán használatos zenelejátszó eszközökkel, egész konkrétan a szalagos magnóval, kazettás magnóval, lemezjátszóval, walkmannal, discmannal. Az eredmények alapján a legtöbben hallottak már mindegyikről, látták már az összeset, és volt is nekik régen. A lemezjátszót mindenki ismerte, a magnókat csak néhányan nem, ugyanígy a hordozható eszközöket. A megkérdezettek zömének fiatal korában a szülei valamilyen magnóról hallgattak zenét, esetleg lemezjátszóról. Azonban majdnem mindenki úgy vélekedett, hogy ez nem volt hatással rá, semmilyen formában. A többiek ma is előszeretettel hallgatnak zenét ezekről az eszközökről, leginkább lemezjátszóról.

Ahogy a budapesti környezetben tapasztaltam, a fiatalok körében jelenleg kétféle zenehallgatási mód jellemző leginkább. Egyrészről okostelefonjukon fülhallgatóval, vagy pedig bluetooth-os hangszórón. Akinek van otthon valamilyen hangfala egy erősítővel, esetleg egy Hi-fi tornya, az nagyon szerencsésnek mondható. ,,Most telefonról egy fejhallgatóval hallgatok zenét napi szinten és teljesen okés, néha viszont lemezjátszón, ami csodás’’ - mondta egy tizenéves. Mivel a fülhallgatón és a bluetooth-os hangszórón, de legtöbbször egy Hi-fi rendszeren is okostelefonról játszunk le zenét, ezért a telefon hangminőségének kulcsfontosságú szerepe van. Ilyen megközelítésből óriási különbségek vannak telefonok között, bár szinte senki sem figyel telefonvásárláskor erre a szempontra a kutatás alapján. ,,Szem előtt tartom a minőséget, de nem ez az első dolog, amit ellenőrzök, amikor új telefont szeretnék venni” - nyilatkozott egy gimnazista. Első sorban a telefon gyorsaságát, tárhely-kapacitását, a kamera minőségét nézik, a hang az másodlagos szempont.

A bluetoothos technikával működő hangszórók nagyon elterjedtek köreinkben, szinte minden fiatalnak van ilyen, sokunknak több is. Az egyik válaszadó így nyilatkozott arra a kérdésre, hogy mi a véleménye az ilyen hangszórókról: ,,Remélem, nem okoznak rákot. Hangminőség tekintetében szerintem már magas szintre jutottak el, ehhez képest meglehetősen megfizethetőek is. A vezeték nélküli technológia időnként nagyon kényelmes tud lenni.’’ Igazán praktikus, kompakt eszközök, amik tényleg nagyon kényelmesek lehetnek sok helyzetben. Ár/hangminőség arányban kiválóak, viszonylag olcsók, de ahhoz képest jól szólnak. Egy fiatalnak ez a legmegfizethetőbb eszköz ilyen minőségben. Ezen kívül hordozhatóak, ami egy baráti összejövetelnél, kisebb bulinál, kiránduláskor, stb. nagyon hasznos tulajdonság. Most már olyanokat is kifejlesztettek, amelyeknek akkumulátora több napig is bírja a folyamatos használatot, töltés nélkül. Van olyan is, ami vízálló, extra basszussal felszerelt, vagy akár tölteni tud telefont is. ’Party-chain’ funkció is van sok fajtán, tehát össze lehet hangolni a többivel, és ugyanaz szól mindegyikről egyszerre. Egyszóval nagyon felhasználóbarát eszközök, a vezeték nélküli megoldás pedig nagyon sok lehetőséget ad használatukra.

A bluetoothos fej- és fülhallgatók is hasonló paraméterekkel rendelkeznek, azzal a különbséggel, hogy nyilván csak egy emberre vannak tervezve. Az, hogy teljesen szabad mozgásteret biztosítanak vezetékes változataikhoz képest, sportolás közben nagyon praktikus, kényelmes. Sokan csak edzés közben használják, ugyanis a legtöbb nem ad túlzottan sok élményt, például koncentrált zenehallgatás közben, de hát nem is erre vannak tervezve. Itt inkább a kényelmet fizeted meg, mint a hangminőséget. Ugyanabban az árban egy vezetékes nagy eséllyel jobban szól, mint egy vezeték nélküli. Egy felsőkategóriás bluetooth-os is tud nagyon jól szólni, de annak meg is van az ára. A válaszok alapján a fiatalok a fülhallgatók terén valamivel igényesebbek, megválasztják, milyen fülhallgatót vesznek meg. Fontosnak tartják a harmonikus, tiszta hangzást, az extra basszust és, hogy sokáig kibírja, - a szó szerinti gyűrődést. ,,Jelenleg egy egyszerű Iphone fülhallgatót használok, de a közeljövőben egy bluetoothos fejhallgatóra szeretnék beruházni. A legfontosabb a telt hangzás és a jó basszus.”

Nyilvánvalóan nem csak az eszköz, hanem a formátum is fontos, amiben lejátszunk valamit. Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy minden fiatal online zenei streaming platformokról hallgat zenét, az esetek nagy részében (néha offline, ha letöltjük). A felmérés alapján egyértelműen a Spotify a legnépszerűbb körünkben, de az Apple Music és a Deezer is igen elterjedt. Ezeknek a használata igazán akkor élvezetes, ha fizetünk értük havi rendszerességgel. Az ingyenes verziójukban nem mindig tudjuk pont azt lejátszani, amit szeretnénk, és reklámokkal vannak megszakítva a zeneszámok, ami, lássuk be, elég zavaró tud lenni. Ennél fogva a legtöbben fizetünk a prémium szolgáltatásokért, plusz, így offline is tudjuk hallgatni, amit letöltöttünk, ami például edzés vagy utazás közben nagyon jól jön. Aki nem szeretne fizetni az említett zavaró tényezők miatt, általában YouTube-ról hallgat zenét, ingyen, de sokkal rosszabb minőségben. ,,Csakis youtube-ról hallgatok zenét, és kifejezetten azért, mert ingyen van, de tisztában vagyok vele hogy mennyire gagyi a minősége” - mondta egy egyetemista.

CD-i, bakelit lemezei van a legtöbb fiatalnak, de nagyon kevesen gyűjtik őket és akkor is legfeljebb a kedvenc előadóitól néhány lemezt. ,,Amik emlékhez fűzhető CD-k, azokat megtartottam, valamint a Queen-t és pár menő retro lemezt.’’ Ezeket egyre kevésbé használják, ugyanis eladják, kiszelektálják őket. Akik viszont ezekről hallgatnak zenét, nagyon élvezik az élményt, amit nyújt egy ilyen szülőktől örökölt vagy nagy nehezen beszerzett lemez. Sokan azt mondták, hogy nem költenének pluszban még erre is, ha online úgyis meg tudnak hallgatni mindent ingyen. Volt, aki azt mondta, hogy őt egyáltalán nem érdeklik a zenével kapcsolatos anyagi tárgyak, csupán maga a zene számít, és ez is érthető.

A fejlődésnek köszönhetően a mai fiatalok gyakorlatilag végtelen lehetőség közül választhatnak zenehallgatási igényeik kielégítésére. Az egyik legalapvetőbb példát felhozva, függ attól, hogy milyen stílust hallgatnak. Míg régen szinte mindenki ugyanazokat a slágereket hallgatta (ugyanis sokkal kevesebb stílusirányzat létezett, vagy éppen még csak kibontakozóban voltak, így többnyire azt hallgatták, ami a rádióból szólt), ma már sokkal több stílusirányzat létezik. Nem csoda, hogy nagyon ritka, ha 2 fiatal hasonló, esetleg majdnem ugyanolyan zenét hallgat, szeret. Saját zenei ízlésük a mai fiatal felnőtteknek nagyjából 11-14 éves koruk között alakult ki, ahogy a kérdőív alapján megtudhattuk. Persze ez az ízlés közben jelentősen változott a többségnél, de mégis meghatározó szerepű volt a későbbiekben. Ma már ez is nagyon sokat hozzáad a személyiséghez, sokat elárul valakiről, hogy milyen fajta zenét hallgat. Azonban mégis van néhány vezető irányzat, amelyek nagyon elterjedtek a fiatalok körében.

Saját tapasztalataim és kutatásaim alapján a popzene helyét az egyre inkább átvevő modern amerikai Rap/Trap/Hip-hop/R&B műfajok váltak meghatározóvá. Talán ezek a stílusok szimbolizálják legjobban a szabadságot, a korlátok nélküli életet, amire a legtöbb fiatal vágyik, ha a számok szövegét nézzük. Hangzásvilágukban is nagyon passzolnak az életünkhöz: általában dinamikusak a zeneszámok és ritmusosságuk, ütemességük miatt bulizni kiválóan lehet rájuk. Az elektronikus zene, azon belül is a House és az EDM (electronic dance music) műfaj is sokak kedvence, bulikban egyértelműen ez a legmeghatározóbb műfaj. Akik játszanak valamilyen hangszeren, általában hallgatnak olyan műfajt, amiben azok a hangszerek vannak a középpontban, például jazz-t vagy klasszikus zenét. Mások nem igazán, ilyet nagyon ritkán tapasztaltam. Ami nagyon pozitív és meglepett, hogy rengetegen írták, mennyire nem szeretik, kifejezetten zavarja őket a rádióban végtelenségig játszott mainstream popzene, hogy pontosan idézzek valakitől: ,,borzolja az idegeimet”. Ezt a véleményt én is osztom, a semmitmondó szövegek, az ugyanarra a sablonra ráhúzott számok, amelyekről az első másodpercben hallatszik, hogy csak a pénz miatt csinálták, már semmi újat nem tudnak mutatni, kifejezetten irritáló hatással vannak a legtöbb fiatalra. Ez szerintem egy fontos felismerés, emiatt is szorul egyre inkább háttérbe ez a stílus a már említettekkel szemben.

Mik a kedvenc műfajaid, melyeket nem kedveled? Mit szeretsz, vagy éppen nem szeretsz a zenében? - ezekre a kérdésekre mazsolázgattunk a válaszok közül:

- Hip-hop, rap, pop-rap, indie, alternatív rock, talán ezek a kedvenceim. Amiket ki nem állhatok az a pop, K-pop (koreai popzene).

- Kedvenc műfajaim az indie, jazz, space age, rock, alternatív rock, electro swing, hip hop, underground. Olyan számokat szeretek általában, ahol a szöveg jól kidolgozott, van mondanivalója, érdekes, és ezt jól kiegészíti a zenei rész. Ezen kívül szeretem ezekben a különleges, egzotikus hangzásokat, és a szokatlan hangszerpárosításokat.

- Minden műfajon belül találok számokat, amik tetszenek. Kedvelem a klasszikust, a rock'n'roll-t, az alternatív rockot, metal-t, psytrance-t stb. A rádióban rengeteget játszott és sokmilliós megtekintésű számok tudnak kifejezetten zavarni.

Egy másik kérdés volt, hogy mennyire járnak a fiatalok koncertekre, mennyire szeretik az élő zenét. A válasz igen egyöntetű volt, a fiatalok imádják a koncerteket, azonban mégis keveset járnak, aminek több oka is van. Egyrészt a koncertek (főleg a külföldi előadóké) nagyon drága jegyárat kérnek, amit saját zsebpénzünkből nehezen tudunk finanszírozni. Sokszor hónapokig kell spórolnunk-gürcölnünk, hogy elmehessünk egyre. Másrészt, aki az amerikai Rap/Trap és hasonló stílust szereti, szinte sosem találkozhat élőben kedvencével, ugyanis nem igazán jönnek Magyarországra. Általában még egy európai turnén sem ejtik útba hazánkat, a Sziget fesztiválon kívül. A rockerek, popzene-kedvelők és akik az elektronikus zenére esküsznek,  jobban jártak, mert több ilyen koncert van, de még így is csak nagyon kevés, amire tényleg megéri elmenni. A legtöbben azt mondták, hogy bárcsak mehetnének többször, csak hát a pénz és koncertek hiánya, enyhén szólva nem kedvez ennek.

Kutatásunkból az is kiderült, hogy a legtöbb fiatal meg van elégedve saját ,,rendszerével”, amiről zenét hallgat. Nyilvánvalóan tudnák még fejleszteni, de egy középiskolás, vagy egyetemista általában nem engedheti meg magának ezt a ,,luxust’’.  Később azonban, saját házukban, lakásukban bevallásuk szerint az egyik legelső dolog lesz egy komolyabb hangrendszer kiépítése. ,,Mondhatni ez létfontosságú lesz számomra, egy jó hangrendszer a legfontosabb az egyszemélyes buli kivitelezéshez, egy húzós nap után” - hangzott a válasz.

Próbáltam nem összehasonlítgatni az idősebb korosztály zenehallgatási szokásaival a miénket, és mindent csupán tényszerűen leírni. Azonban mégis érdekes, hogy mekkora különbség van a kettő között ebből a szempontból. A fiatalokra inkább a mindenre nyitottság a jellemző, a ,,mindent hallgatok” viselkedés, és lelkesen próbálják ki a legújabb technikai fejlesztéseket is. Persze sokszor az idősebbekre is igazak ezek, de talán ők inkább ragaszkodóbbak a régi dolgokhoz. Például a kazetták, lemezek, magnók, gyerekkori emlékeket idéznek fel bennük, amikor még az volt a technika csúcsa. Vagy jó érzéssel hallgatnak még mindig régi slágereket, sokkal kevésbé unják meg a számokat. Ehhez egy sokkal mélyebb, úgymond érzéki zenehallgatás tartozik, amiben igazán megélik a zenét.

Végezetül remélem, hogy tudtam adni egy átfogó képet a mi zenehallgatási szokásainkról és néhány egyéb dologról. Nyilvánvalóan néhol sarkítottam dolgokat, de szerintem visszaadja a valóságot a kutatásom eredménye és személyes tapasztalataim. Ezen kívül az idősebb korosztálynak is biztosan volt véleménye a témáról, amit most vagy megerősítettem, vagy kicsit megmásítottam. Akármi is legyen, zenét mindig, mindenki fog hallgatni, és az is lehet, hogy 30 év múlva úgy fognak írni a bouetotth-os hangszóróról, mint most a kazettás magnóról.