„A cím leginkább arra a dimenzió nélküli lebegésre utal, amit számomra csak a zene tud nyújtani.” – vallja Karosi Júlia legújabb lemezéről. A jazz zenésszel a Without Dimension közelgő megjelenése kapcsán beszélgettünk a jazz magyarországi helyzetéről és az élő lemezfelvétel kérdéséről is.
Édesanyád, Pászthy Júlia operaénekes, bátyád, Karosi Bálint hangszeres zenész, te zongorázol, komponálsz, és a hangoddal adsz elő. Talán ezért is találtál rá később az utadra, mert a klasszikus zenében nem találtad meg a helyed?
A klasszikus zene egy fontos bölcső számomra, ahova egyre jobban szeretek vissza-visszatérni. Nagyon hálás vagyok édesanyámnak ezért az örökségért. Viszont mindig éreztem benne egyfajta merevséget, amivel nem tudtam azonosulni. Van ugyanis a személyiségemben egy ellentmondást nem tűrő, makacs szabadságvágy, ami csak az improvizációban, az improvizatív előadásban, és az alkotásban tud kiteljesedni.
Ez a hármasság az új lemezeden – Without Dimension – összeér.
Szeretem nagyon, amikor én találom ki a zenét, én vetem papírra, és az előadáskor születik valami új, ami még sosem volt azelőtt. Felemelő pillanatok ezek. Picit mintha kiugranánk a végtelenbe, az ismeretlenbe, vállalva annak minden kockázatát és báját.
A Jazz Showcase után Binder Károly kiemelte a mély zeneelméleti tudásod, és a zenésztársaidtól is lehet tudni, hogy kész kottát kapnak tőled. Amellett, hogy ez a mély tudás egyedivé tesz téged még a jazz szcénában is, akad bármilyen helyzet, amikor akadály lehet?
Sosem éreztem ezt hátránynak, sőt. Úgy érzem, hogy ez vitt szélsebesen előre, hiszen viszonylag későn kezdtem el jazz-zel foglalkozni. Akkor lehet akadály, ha az ember túl sokat kezd agyalni a zenén, ezáltal megöli az ösztönös megoldásokat, amelyek mindig sokkal jobbak és őszintébbek.
Visszatérve az új lemezre, amit a Jazz Showcase-koncert után vetettek fel. Mit lehet tudni róla?
A Müpában először léptünk fel Ben Monder gitárossal kiegészülve – az elhangzott műsorral másnap stúdióba is vonultunk. Jelenleg a hanganyagot véglegesítjük, és reményeim szerint ez év végére a megjelenésről is szolgálhatok majd hírekkel.
Előző lemezed, a Love is Here to Stay Gershwin 120. évfordulójára jelent meg, Gramofon-díjra is jelölték. Akkor miért döntöttetek az élő lemezfelvétel mellett, és most miért nem?
A Live lemez teljesen spontán ötlet volt. Estünk ősbemutatóját 2016 novemberében tartottuk a Zeneakadémián, melyet az AVISO stúdió munkatársai hangfelvételen is rögzítettek. Visszahallgattuk a koncertet, és nagyon lelkesek lettünk, hogy mennyire élő hangulata van, és milyen szépen szól. A most készülő lemez nem lett volna alkalmas egy élő lemezfelvételre, sem a program, sem pedig a hangszerelések miatt. A felvétel jellegét mindig a zenéhez kell igazítani, az dönti el, hogy mit, hol és hogyan rögzítsünk.
Esztétika–filozófia szakosként összetett rálátásod a mai zeneipar működésére is. Más problémákkal nézel szembe, mint a klasszikus zenészek?
Nem szeretem a „zeneipar” kifejezést. Már csak azért sem, mert mi, jazz-zenészek pont olyan kategóriát képviselünk, ami nagyon kilóg ebből. A fő nehézségünk is éppen ez, hogy piaci alapon nehezen él meg a zenénk, viszont sokan nem sorolják a magaskultúrába a műfajunkat, ami számomra nagy szívfájdalom. Vagyis a „két szék között…” esete forog fenn. Remélem ez nem lesz már sokáig így, és talán én is, valamint a generációmból még sokan mások hozzájárulhatnak majd ahhoz, hogy megtörténjen a szemléletváltás. Tény, hogy a klasszikus zenészeinknek nagyon jó hírük van, és külföldön is komoly sikereket érnek el. Azt gondolom, hogy ennek főként kulturális és történelmi okai vannak. A jazzben nem sikerült még olyan áttörést elérnünk, mint mondjuk a lengyeleknek, akik nagyon keresettek a világ minden táján. Nem hiszem, hogy ez a színvonalon múlna, hiszen olyan zenészeink vannak, akik bárhol megállnák a helyüket.
Az induló jazzgenerációkban van lendület a szemléletváltáshoz?
Lendület mindenképpen van, de kell hozzá sok minden más is, és főként egy olyan produkció, ami nemzetközi szinten is keresett lehet.
A közönségnevelés is fontos eszköze a változásnak. MMA-ösztöndíjasként improvizációs munkafüzetet szerkesztesz tanulóknak, és gyerekprogramokat is szervezel.
A JuRóKa Jazz is egy teljesen spontánul alakult program, melyet két legközelebbi barátnőmmel, Ranvig O. Róza festőművésszel, és Járvás Kata tánc-terapeutával közösen találtunk ki. Mindig aktuális témának megfelelően játszunk zenéket, és zajlanak párhuzamosan a táncos, képzőművészeti foglalkozások mintegy live act jelleggel.
A terveid között szerepel, hogy gyerekeknek szóló lemezt is kiadj?
Egyelőre nem, de sosem lehet tudni mit hoz az élet.
Közelgő koncertjeiden melyik műsorral fogtok fellépni?
Szeptember 19-én az Ars Sacra Fesztiválon a Bartók- és Kodály-átiratokkal, valamint saját szerzeményekkel. Október 19-én a Zeneakadémián a Gershwin műsorunkat egészítjük ki egy másik Broadway szerző, Cole Porter műveivel. Úgyhogy mindenki válogathat kedvére!
