Már sok teszt, leírás és beszámoló született a Lindemann Audio Musicbook sorozatról. A más forrásból származó offline és online anyagok átolvasása és az eszközök saját tesztelése, illetve meghallgatása után az a leszűrődő eredmény, hogy nagysikerű a sorozat, szinte csak pozitívan írnak a koncepcióról, mert nem „csak” egy D/A doboz, hanem egy teljes értékű, kompakt előerősítő is egyben, e mellett a leglényegesebb, a hangminőség is elnyerte a nagy többség tetszését, és a miénket is! Ezek ismeretében úgy érzem, mégis maradt még mit mondani, mitől lett ilyen, a bátor választásokról a felépítésben és az elektronikában! Az itt leírtak a sorozat egészére érvényesek a legújabb, pár hónapja megjelent két legújabb modellig bezárólag, de a konkrét áttekintés a még kapható Lindemann Audio Musicbook 25 DSD típusról szól, ami a koncepció második generációja, és sorozatának legmagasabb tagja: CD lejátszó mechanikát és előlapon elhelyezett USB-csatlakozót is tartalmaz külső HDD fogadására, és Streamer funkciót is tud. A sorozat többi tagja tudásuk szerint:
Áttekintés altípus alapján:
A sorozat tagjainak specifikációja ezeket az alaptulajdonságokat leszámítva megegyezik, mert a felépítésük a közös részekben azonos, a kisebb tudású altípusokba csupán nem kerültek beépítésre a plusz funkciókhoz kellő alkatrészek.
A koncepció és felépítés részletes leírása előtt pár mondatot megfogalmazok a High-End szegmensben is megjelenő digitalizációról. Ez már pár éve zajló folyamat, és az iparág előtt álló kihívás, mert mára világos, a High-End jelene a nagyléptékű változás és alkalmazkodás lett. Az elemzésre kerülő Lindemann High-End szegmensbe célzott eszköz ennek a fejlődési szükségletnek az egyik jól eltalált példája! A Lindemann cég és a többi, High-End szegmensben is jelenlévő sok társa komoly útkeresésben volt és van. A CD High-End minőségét sokan vitatták, hogy megüti-e az analóg források, hanglemez, orsós magnó által adott High-End nívót, de a CD is bizonyította, szerencsés jó lemezekkel és igényesen megalkotott lejátszóval igen magas minőség érhető el. Mára világos, hogy az új digitális szabványok felülmúlják az összes korábbi megoldást, a HiRes és MQS felvételek által elérhető magas minőség már partiban van, összemérhető az analóg High-End források minőségével, persze itt is megfelelő minőségű lehallgató eszköz használatával. Így „összeértek” a határok, emiatt az eddig a tradicionális analóg High-End vívmányaként elért csúcsok finom fejlesztése nem elég. Megoldásokat kell adni, kész eszközöket digitális High-End minőséget is tudó új hálózati és vezeték nélküli elérési funkciókkal. Pár pontban a kihívásokról:
- Az elektronika technológiai fejlődése az IT és a digitalizáció egészével egyre szorosabb kapcsolódást mutat. Az elektronikai építőelemek szintjén a legkiválóbb alkatrészek méretcsökkenése, vagy méretcsökkentése akár a hordozhatóság igénye miatt, már a High-End konstruktőrök számára is alternatíva.
- Tartalomszolgáltató, és/vagy felvételi oldalon az új, egyre kifinomultabb, kisebb zajszintekkel digitális rögzítés, ami idővel nem elmálló, nem romló minőségű, ezzel minden eddiginél több részletet és információt rögzíteni képes a stúdiótechnika. Negyedévente jönnek új szabványok.
- A tartalmat a meghallgatóig eljuttató technikai és kereskedelmi láncolat fejlődése és átalakulása folyamatosan zajlik, az új szabványoknak és megoldásoknak meg kell felelni.
- A fix lehallgató eszközök fejlődése, az igények átalakulása, a High-End minőség hordozhatóságának megjelenése 10 éve még elképzelhetetlen volt. De mára már kiszolgálni való igény a kiváló minőségű hordozható zenehallgatás, akár a High-End minőség is, és mint új fogyasztói igény/szegmens várja az új eszközöket.
- Az új szabványok létrehozatalában közreműködés felértékelődik, az IT, adattárolás, adatátvitel, IoT és 5G, a HiRes audio és MQS technológiákhoz is kapcsolódik. Az itt kinyíló újabb és sokkal összetettebb lehetőségek miatt nem kérdés, a digitális High-End fejlesztői kezdeményező részvevők kell, hogy legyenek, nem a mások által összerakott szabványok követői csupán, mert a szabványosító kezdeményezésekkel az egész iparág jövőjét alapozzák meg!
- Ez így együtt igen széles palettát ad a fejlesztés feladataira, és nem ellapozható e mellett az egész területet eltartó, a legfontosabb fizetőképes kereslet, a meghatározó fogyasztói kör igényei, az átalakulóban lévő zenehallgatási szokások kiszolgálása sem! Sok cégnek el kell kezdenie komoly piackutatással, stratégiafejlesztéssel és marketinggel foglalkoznia, vagy konzorciumokba belépni, ahol ezt a szövetkezett cégek együtt végzik, akár közös platformokat létrehozva, hogy sikeres lehessen az útkeresés. A digitális High-End igényeit a legkomolyabban kielégítő, új szabványok az elkövetkezendő pár évben alakulhatnak ki, most minden forrásban van még. Egyre csak kúsznak felfelé a kilohertzek a mintavételezésben, a DSD szabványok megahertzei repkednek, és a 32 vagy 48 Bites natív kvantálási szintekről megy a párbeszéd, miközben még 320kHz-es 24 Bites felvételek, vagy e felettiek is ritkán elérhetőek és a 11,2 MHz-s vagy a feletti DSD anyagok is csak elvétve publikáltak még.
E felsorolás alapján látszik, a digitális High-End eszközök fejlesztésébe sok új, lényeges szempont is becsatlakozott. Már nem csak az elérhető legjobb hangminőség a cél, ami az eddigi fő vezérlőelv. Prioritássá lépett elő az egyre inkább jelenlévő IT, az általa megjelenő szolgáltatások és új funkciók, platformok, stb. High-End minőségben megfeleltetése, ami nagyon összetett feladat szintén. Teljesen új eszközök új funkcióinak, szolgáltatásoknak a megvalósítása az új feladat, kiélezett versenyben. - Miért is kell ezt? - Mert High-End, tökéletesen működő eszközt kell nyújtani „ezért a pénzért”. A High-End sokat kell nyújtson a sok pénzért, akkor veszik meg! Nem engedhetőek meg működési gyengeségek, szoftveres hibák és/vagy bizonytalanság, anomáliák, amelyek a kommersz audio vagy IT szegmensben sajnos gyakran jelen vannak, néha a rendszerek fejletlenségéből adódóan kódoltan.
A bekezdés elején írt kihívásokat a fenti pár pont részletezte. Mind ez a már tradícióval bíró „régi nagyok” esetében azt jelenti, hagyományuk, az elért egyéni fejlődési vonaluk folytatásaként képesek-e versenyezni az új pályán, a trendeket is figyelemmel kísérve? Az lesz a töréspont siker és csőd között, hogy ki mennyi új digitális funkciót és szolgáltatást képes High-End szinten létrehozni az eszközeiben? Képes-e olyan új stratégiát alkotni magának az adott cég, és olyan HW/SW fejlesztői kört találni és becsatornázni a tudásukat a tradicionális audiophile fejlesztőivel egy csapatba, hogy ebből a végtermék is a várt legyen? Meglátásom szerint ezek a közelmúlt pár évétől fogva a legfontosabb kérdések. Analóg High-End, a tradíció sértetlensége és továbbfejlesztése mellé érkezik az új mindenféle, ami a digitális High-End, az egész jövője.
Egy másik iparágban megtörténtek alapján a folytatás körvonalazódik, párhuzamként ide emelhető (már bocsánat!), az analóg csúcsminőségű fotózás, és a mára már sok területen ennek legjobbját is felülmúló digitális fotográfia fejlődésének alakulása! 20 éve, kb. amikor a digitális fotótechnika a szélesebb körű polgári iparban megjelent, még nem volt ellenfele sem a jobb diafelvételeknek, a középformátumú analóg gépeket és a speciális alkalmazásokat már meg sem említve! (pl. Röntgen állókép fotográfia, ahol az analóg filmre készítés még ma is a csúcs, de a CT már digitális csúcsterület…). A fotózás területén az analóg kamerafejlesztés szinte azonnal megrekedt a digitalizáció elterjedésével, és olyan 100 éve ebből élő óriáscégeket tett zárójelbe a váltás, akikről soha sem gondoltuk volna! Csak azok lettek túlélők a régiek közül, akik így-úgy képesek voltak felfejlődni, az új technológiához alkalmazkodni. Volt, aki a lencsegyártását futtatta fel, mert a jó lencsék alapvetései a digitális világnak is. És volt, aki beleállt a kihívásba, volt tőkéje és fejlesztői tartaléka a vázak fejlesztésében a teljes váltáshoz. Az audio esetében itt nem fog, vagy nem annyira gyorsan megy végbe majd az átrendeződés, mert hiába a digitálisan tárolt és átalakítókon át visszanyert analóg információ, az audio rendszerek további részei analógok maradnak még sokáig, tehát ezek a részek el fognak tartani jó pár fejlesztési műhelyt, a csak analóg eszközöket fejlesztőkből is. Ezen megfigyelések alapján, a digitális (HiRes, MQS és az új, még nem kiforrott szabványok) High-End audio a folyamatos fejlődés által meg fogja közelíteni az analóg legjobbat hamarosan. Valamint az is valószínű, a még újabb digitális technológia a sajátosságai miatt a jövőben felül is múlja majd az analóg legjobbat. (pl. a romlás nélküli kész felvétel bármikor eredeti reprodukálhatósága már most felülmúlja az analóg technikát, de a technológia továbbfejlődésével a jövőben, hogy nagyot mondjunk a számháborúban, pl. egy 25,6 MHz-en mintavett, 256 Biten kvantált PCM felvétel, vagy az FM rádiózás megahertzeit ostromló DSD felvétel már biztonsággal felülmúl bármilyen analógot elvi minőségben).
A megalapozónak szánt gondolatok zárásaként, érdekes kölcsönös trend vehető észre a High-End és kommersz audio területei között a HiRes szabványainak megjelenésétől kezdve. Az összes terület fejlődése okán széles rétegek számára egyre jobb minőségben elérhető a zene. Már a kezdeti alacsony értékeken a streaming oldalak is túlléptek, FLAC jó minőség lépett a korábbi minőség helyére, tehát a kommersz audio fejlődik nagy léptékben felfelé. Ma már az MP3 és egyéb, veszteséges tömörítési szabványok által nyomorgatott tartalmak tűnnek el! Akinek igénye van a nagyon jó minőségű zenehallgatásra, ma már nem kell lemondania akár a hordozhatóságról sem, olyan nagy cégek léptek be, és ezért csökken a határok közötti sáv a High-End területe és a kommersz audio területe között. Ami szintén igaz, hogy nem csak a kommersz audio fejlődik, hanem a High-End és ezen belül a digitalizáció, és sok technológia elterjedésével és olcsóbbá válásával együtt, árban elérhetőbbé válik a High-End, a belépő szintet tudó eszközökkel nyitnak lefelé. Az is tény, hogy a lefelé nyitással, a megfelelő ár mellett több a vevőjük, több a bevételük a belépő szintből a High-End cégeknek, amiből megélni és fejleszteni is tudnak. A cégek, akik gyártási tapasztalattal és kapacitással rendelkeznek mindkét (High-End és kommersz) területen, rendre jönnek ki a modern, már a High-End szegmensbe célzott minőségi készülékeikkel is, mert gyorsabbak tudnak lenni, nekik nem a nulláról kell létrehozni és integrálni az új funkciókat, szolgáltatásokat, hanem sok, a kommersz szinten már létrehozott tulajdonságot minőségben tovább fejleszteni a legmagasabb szintű követelmények szerint.
Az is jó hír, az eddig csak a High-End területén ismert nevek és márkák mára már mind alkalmazkodnak, valamint fejlesztenek, sokszor akár a kommersz audio szegmensben megjelenve, vagy egy jól szabott belépő szintű High-End eszközt felmutatva iszonyatos tempóban zajlik a digitális fejlődésük!
Évek óta ez a fejlesztés zajlik a Lindemann márkánál is. Alkottak stratégiát, ebből lett kiérlelt koncepció, majd pár évente megújuló, trendet követő termékpaletta. Ahogy a Musicbook sorozat sikeres fogadtatása mutatja, ők itt „jót gurítottak”…
A Lindemann Musicbook koncepciója:
Az alkalmazott új technológiák birtokában, amelyek sokkal kisebb helyet foglalnak, egy igazán kiváló minőségű kompakt rendszert hoztak létre. Ez a kompakt méret a nagyméretű rendszereket leváltani képes minőséget ígér, és minél nagyobb rugalmasságot, minél több mai korszerű funkciót, csatlakoztatási lehetőséget terveztek bele, amely kiváltani is képes a nagyobb méretű eszközöket, és a képességeivel meg is haladja. A hagyományos analóg forrásokról sem lemondva, úgy döntöttek, a High-End rendszerük központi elemeként egy teljes funkcionalitású előerősítőt alkotnak meg, amihez már csak teljesítményerősítő és hangfalak kellenek. A központi elemnek szánt egység a Musicbook, melyet elláttak analóg és digitális aszimmetrikus és optikai bemenetekkel, szimmetrikus XLR csatlakozású és aszimmetrikus kimenettel, Ethernet LAN csatlakozóval, Wi-Fi és Bluetooth antennával, D/A konverterrel, USB csatlakozóval, Streamer funkcióval, és kiváló minőségű, az XLR csatlakozáson is működő hangerő szabályozóval. A rendszer integrált része a szoftver és mobil applikációk, amivel kihasználható az összes szinergia a webes elérés által. A legújabb, 20-as és 25-ös modellt leváltó kivitel, a Musicbook Source még MM phono RIAA előerősítőt is kapott, igaz abból alapból hiányzik a CD futómű opció, és a front oldali USB csatlakozó is. De a flexibilitás jegyében, a legújabb Source modell opcionális altípusa rendelhető CD futóművel, SOURCE÷CD néven. Visszatérve a tárgyalt Musicbook 25 DSD modellre, a sorozat legnagyobb tudású darabjaként egy CD futóművet is tartalmaz, hogy egyben a CD játszót is ki tudja váltani, aki erre már külön nem áldozna.
Elektronikai felépítés:
A készülék háza két darabból áll, melyek 3mm vastag nagy merevségű, mikrofónia és rezonanciamentes Alumínium-ötvözet öntvények. Az elektronika javarésze egy hatrétegű közös NYÁK alaplapra épített. Egy elektronikai áramkörcsoport külön panelen található, az alaplaphoz felülről rögzítetten. Ez a panel a külső digitális kommunikációt bonyolító segédprocesszort és perifériáit, valamint a Wi-Fi áramkörét tartalmazza. Az alaplaphoz kapcsolódik FLAT kábellel az előlap OLED kijelzője, ami be van ragasztva a Berillium fémfüst réteggel bevont, ezzel elektromos árnyékolást is biztosító vastag akril előlapba. Az alaplapra csatlakozik középtájon hátul egy újabb FLAT kábellel a készülék CD futóműve, ami a ház felső felébe rögzített. A tápegység AC/DC átalakító modulja, és a hátlapi csatlakozók, az előlapi USB csatlakozó direktben az alaplapra csatlakoznak. Ezeken kívül a Bluetooth modul, az Ethernet csatlakozó fogadópanelje tűs csatlakozókkal az alaplaphoz kapcsoltak, de lehúzható csatlakozásuk miatt egyszerűen cserélhetőek. A készüléket felépítő elektronikai komponensek 95%-ban SMD alkatrészek, melyek forrasztásai egyformák és tiszták, ezeket a gyártó marketing szövegével ellentétben nem kézzel forrasztották fel, de az alkatrészválasztás minőségi, és nem zárható ki, hogy a géppel pasztázás és felforrasztás ellenére igényesen válogatták kézzel össze a kritikus helyre kerülő darabokat. A különleges 72320-as IC körében, a hangerő szabályozó rész ellenállásain utólagos lézeres értékbeállítás nyomai látszanak, feltételezhetően ezzel szimmetrizálva a két csatorna közötti osztásarányokat. Igényes megoldás!
A következőkben a különböző áramkörcsoportokról írok, jobban részletezve a készülék hangminőségét döntően befolyásoló részegységekről.
Tápegységek:
Audiophile készülékekben nem megszokott, bátor választásként egy taiwani cég kínai gyártmányú kapcsolóüzemű tápegység modulja konvertálja a hálózati 230V feszültséget egy 12V 2,5A terhelhetőségű DC forrássá. Megelőlegezve a bizalmat, tekintsük ezt az egységet a készülékbe szerelt kakukktojásnak, ami szembemegy a „High-End kategóriás”, „Made in Europe” marketingszöveggel. A taiwani OLED kijelző, a Kínai és taiwani gyártású félvezetők, a javarészt amerikai Vishay cég ki tudja hol (kínában, vagy máshol) gyártott precíziós SMD ellenállásai, a szimpla SMD induktivitások, kerámia SMD kondenzátorai, a japán Nichicon MUSE elkók miatt, a Kínában gyártott TEAC laptopba tervezett kompakt CD futómű miatt is, inkább európai összeszerelésűnek mondanám az eszközt, mint európai gyártásúnak! Visszatérve a tápegységhez, a teljesen különálló, fémesen árnyékolt AC/DC modul gyárilag teljesen zárt, mágnesesen árnyékolt, és a benne belül lévő elkó(k) és ferrites szűrő által már simított, a kapcsolóüzemből adódó zajtüskéket minimálisan tartalmazó stabil 12V körüli tápfeszültséget ad ki magából. További érdekesség, és szintén nem megszokott magas minőségű audio készülékekben, hogy a 12V rendszer tápfeszültségből további 3db úgynevezett DC/DC konverter alakítja át a digitális áramkörök kisebb, 5V, 3,3V, 1,2V és negatív 12V és 5V feszültségeit. Tehát, további három kapcsolóüzemű segéd tápegységből épül a digitális részek, USB csatlakozó tápkimenete, a tápellátás, amely 3db DC/DC konverter közül egy darab önrezgő, kettő pedig egy-egy cél IC-vel megoldott „buck converter”. Ezek jellegzetessége a jó hatásfokkal, szinte veszteség nélkül, felesleges hődisszipáció mellőzésével a feszültség lefelé konvertálása. Ez a 3db kapcsolóüzemű egység a panel elölről nézve bal első sarkában van, minden nemű árnyékolás nélkül. Itt csak megjegyzem, mert nem egy helyre építettek a tápegységgel, a D/A konverterek, és analóg áramköri részek tápellátása izolált, saját két pár, SMD kialakítású, ún. analóg, nem kapcsolóüzemű, hagyományos lineáris stabilizátor IC-kkel van megoldva. Ezen táp IC-k után minőségi elektrolit kondenzátorokkal szűrtek a tápok (2db, a segédpanelre szerelt átmenő lábú elkón kívül SMD elkó mindegyik más). Az analóg IC-k tápfeszültség lábai helyben, rövid odavezető fólián át külön-külön szűrtek. Akinek érdekes, a türkizkék feliratú SMD elkók Nichicon szilárdtest-polimer dielektrikumú „low ESR” típusok, és a fekete feliratosak pedig „excellent audio-grade” Nichicon MUSE „KZ” szériás Alumínium elektrolit kondenzátorok.
Órajel generátor:
A felépítése szerint egy nagy pontosságú MEMS (MicroElektroMechanical System oscillator) vezérelt, különleges XMOS PLL IC-t tartalmaz. Az egész alig észrevehető az alaplap közepén a D/A átalakítók közelében. Ennek specialitása az, hogy a MEMS oszcillátor csak szinkronban tartja a rendkívül nagy stabilitású, magában is alacsony jitterű VCO-t. Ennek kimenetén 0,2 ps azaz 0,2*10^-12 másodperc, 0,2 pikoszekundum maximum jittert garantál. Az XMOS IC által elvégzett precíz frekvenciaosztás és kis fáziszajú igen stabil órajel majd a D/A konvertereknél részletezett módon nagyon sokat hoz, nagyon kihat a DSD felkonvertálás minőségére, és ezzel a D/A átalakítás minőségét javítja, a digitális szűrés jóságára is pozitív hatása van.
SysCon processzor, Firmware, a készülék igazi High-End eszközként működése:
A készülék fő vezérlését adó ATMEL 32UC3A0512-U FPGA IC és a Firmware-t tartalmazó memória az alaplapon, a középtájékon ráépített panel alján helyezkedik el. A korábban írtak itt kapnak jelentőséget, mert a High-End készüléknél alapvető elvárás, hogy minden hiba nélkül menjen, flottul. Az eddigi tesztek során semmi, de semmiféle szoftveres hiba, vagy működési rendellenesség nem jelentkezett. A vezérlő FPGA képességeit nézve jelentős tartalékokkal képes kezelni minden feladatát, odafigyeltek a tervezéskor, hogy ne legyen szűk keresztmetszet. Ennek köszönhetően a zenehallgatás szempontjából észrevétlen a technika, késlekedés nélkül lekezeli a parancsokat.
A CD futómű:
A készülékbe a bevezetőben már említett, miniatürizált, a laptopok számára készített szuper lapos TEAC CD futómű került. Ennek a CD futóműnek nem lehet felróni semmit, mert amennyire egy ilyent jóra lehet csinálni, annyira meg van csinálva. Gyenge és karcos lemeznél is (most még, újszerű korában) kifogástalan a track utánkövetése és lejátszása. Inkább azt az észrevételt tenném, e laptopba szánt eszköz ilyen árú, és ilyen tudású gépbe beépítése kapcsán, hogy ez elárulja a cég gondolkodását a CD legacy voltáról (hagyaték, örökség) és csak, mint még most szükséges funkcionalitásként veszi a CD lejátszást. Ezért is van, hogy egy pár, a maximum funkcionalitást tudó modellbe építi már csak. A CD lejátszás minőségét nem vártam kiválónak egy ilyen szükségszerű kompromisszumokkal épített, miniatürizált laptop mechanika miatt, de mégis, nem várt jó minőségben játszik le CD-t is az eszköz! Ennek okát nem a csodamechanikában, hanem a később részletezett felkonvertálás és D/A, valamint digitális szűrés kiváló együttesében látom inkább.
AKM AK4490 D/A konverterek, CD és/vagy kisebb mintavételű források DSD-128 vagy 256 felkonvertálása, natív DSD és a D/A minősége, digitális szűrő és speciális tudása a különböző mintavételekhez, és adott mintavételi módhoz a szűrési karakterisztikák kiválaszthatósága:
A készülék „lelke” a hangminőségének meghatározó elemei ebben az áramkörcsoportban vannak. A D/A konverter feladatát a világ akkori legjobb D/A chipjeinek egyikére a japán Asahi Kasei (AKM) AK4490EQ-ra bízták. Ez a chip önmagában két analóg csatorna kiszolgálását elvégzi, de a minőségi megfontolásokból az eszközben csatornánként egy dolgozik kettős-differenciál üzemmódban. Ennek értelme, hogy kiejtsék az amúgy is kiváló IC minimális karakterisztika torzítását, és a D/A átalakítás esetleges non-linearitása miatti minimális torzítást is. Ez a D/A konverter bit pontosan képes 24bites és maximum 384kHz-es PCM és konverzió nélkül natív módon 4x sebességű DSD, azaz DSD256 jelek konvertálására. A rend kedvéért ide tartozik, a ma piacon lévő legújabb két készülékben az Audiobook Source-ban az AK4493-ból található egy pár, amely a 24/768-as PCM és DSD512 natív konverziót tudja. Visszatérve a tárgyalt Audiobook 25 DSD modellhez, a D/A konverziót egy igen korszerű és sokoldalú digitális Antialiasing-szűrő áramkör támogatja. Itt a terjedelmi határok miatt csak érintőlegesen ki kell térni a készülék rengeteg választható D/A konverziós módjára, valamint ezek mellé adódó, vagy pluszban megválasztható digitális szűrő üzemmódokra is.
CD, vagy kisebb mintavételű PCM jelfolyam esetében használható konverziós módok (pl. 44,1kHz CD stream, vagy 48kHz minidisc jelforrás):
A Lindemann filozófiája, hogy pont a digitális szűrés miatt jobb végső hangminőséget érhetnek el, ha felkonvertálják az eredeti PCM bitfolyamot, és alapbeállításban natív DSD128-ra alakítva alakítják analóggá. Az összes kisebb mintavételű PCM jel esetében ez az alapbeállítás, de természetesen menüből kikapcsolható a felkonvertálás, és az eredeti PCM mintavételtől kezdve a maximális DSD256-ra konvertáltan is lejátszhatóak a források. Természetesen a digitális szűrőkarakterisztikák is hozzárendeltek alapból, meg is változtathatóak.
Nagyobb mintavételi ütemű PCM jel lejátszása:
Ezek a források is felkonvertálhatóak egészen 384kHz-es 24bites PCM, vagy akár DSD256 jelekké is, de választható az eredeti mintavételi ütem melletti D/A átalakítás. A szubjektív tapasztalat, hogy ezek az AKM D/A-k a legbutább üzemmódjukban is jóval túlteljesítik a Philips által az Audio CD szabványát összefoglaló ún. Red Book előírásait. A felkonvertálás és a nagyon jó, precíz Antialiasing-szűrés által pedig új finomságot lehet nyerni, csodát lehet tenni egy, az alap paraméterei mellett kevésbé jól sikerülten megszólaló forrással, CD-vel. A felkonvertálás lényegét az jelenti, hogy a pl. DSD128 jel esetén az jel frekvenciája, a minták közötti időrés nagyságrendekkel kisebb, ezért az ezen a magas frekvencián elvégzett digitális szűrés már szinte semmilyen hatást nem gyakorol a maximum kb. 20-22kHz-es frekvenciákat tartalmazó eredeti forrás jelével.
A Digitális szűrés üzemmódjai, és jelentőségük:
Az Antialiasing-szűrés szükségességét és mikéntjét már nagyon sokan, sok helyen elmagyarázták. Ami ide kívánkozik ebből most, az annak a magyarázata, hogy a választható különböző szűrési megközelítések közül egyik sem ideális és mindenható, tehát minden választásnak megvan a maga kompromisszuma. Az eddig megszokott, választható karakterisztikák a következők:
- Lineárisfázisú szűrés (nem hirtelen eső karakterisztikájú, a szűrési frekvencia határpontja felett nem hirtelen vágást adó szűrés)
- Minimum fázisú szűrés (hasonlóan konszolidált karakterisztika, mint a lineárisfázisú)
- Lineáris fázisú „téglafal” szűrés (hirtelen eső karakterisztikájú, a szűrési frekvencia határpontja felett hirtelen, téglafalba ütközést mutató vágást adó szűrés)
Mind a három szűrési karakterisztika valamilyen jellegzetes jelalak-kompromisszum árán képes összekötni a mintavételi frekvencia ütemében szaggatott, a szűrés csontvázát alkotó mintapontokat. A szűrő a pontok között kifeszített burkológörbével fogja közelíteni az eredeti jelalakot. A választott szűrési fajta így, vagy úgy megközelíti, de sosem adja ki a mintavételi pontok közötti eredeti jelalakot. E tény alapján mindegyik választás minimálisan eltér az eredetitől, ezért High-End szinten számít, hallható/mérhető. Mindegyik választás egy-egy kompromisszum, és sokszor a hallgató szubjektív módon kell eldöntse, neki mi az ideális, melyik választással hallja legjobbnak a forrást?
Napjainkra a digitális szűrési technológia fejlődése is igen magasra jutott. A ma már szupergyors FIR és IIR szűrőprocesszoroknak nem leküzdhetetlen feladat a nagyobb hatványú, vagy magasabb műveleti számú szűréseket töredék idő alatt kivitelezni. Emiatt az új High-End készülékeknél, mint e Lindemann eszköznél is megjelent plusz választási lehetőségként az újólag feltalált szűrés, ezzel jobb burkológörbe közelítés. Ezen új közelítések egyike az ún. lineáris fázisú apodizációs szűrés. Ez egy bonyolult, a jel bizonyos részleteitől függő, „időablakok” szerint elvégzett részleges szűrések sorozata. Annyit érdemes tudni róla, hogy a legjobb kompromisszumot adja az eredeti jelalak megközelítésében, főleg a kisebb mintavételi frekvenciákon. Mindezt azért írtam itt le, remélve, hogy sokakat nem untattam ezzel, mert már egy csomó új, korszerű digitális szűrőprocesszort tartalmazó készülékben is megjelent, ahogy e Lindemann sorozat gépeiben, és gondoltam nem árt tudni, mit takar az új funkció. Innentől már nagyon leegyszerűsítve, ezt a szűrési módot is ki kell próbálnia annak, aki egy adott felvételnél ki akarja játszani a legjobb beállítást!
A kimenetek és bemenetek illesztései, az analóg erősítő, impedancia illesztő és egyéb áramkörök:
A készülék „elejét” és „végét” adó fokozatok is igényesen, jó minőségben felépítettek. Az analóg bemenetek kis zajúak, a fogadó áramkörök védelmet kaptak szikra, sztatikus lökések ellen. A készülék előnye, hogy a szimmetrikus és aszimmetrikus analóg kimenetei párhuzamosan használhatóak, és a digitális hangerő szabályozás is működik mindkettő esetében. A fejhallgató erősítő egy A/B osztályú megoldás, és a kimenetektől független kimenő jelszint elég egy 32 Ohm- 300 Ohm közötti nem túl érzékeny fejhallgató kivezérlésére is.
Lindemann Musicbook 25DSD teszt:
http://hifimagazin.net/hifi-zona-lindemann-musicbook-25dsd
