A forintos ötletekben röviden volt már szó a helyes fázisállások jelentőségéről. Ez a téma annál, hogy pár szóban lerendezhető legyen, sokkal tartalmasabb. Lássuk, milyen hátrányokat tapasztalhatunk akkor, ha a készülékeink netán fordítva bekötve merítenék az erőt a konnektorból. Néhány alapigazság jöjjön hirtelen, ami megfogalmazódott bennünk az utóbbi években:

„Az elektromos hálózat az utóbbi néhány évben ugrásszerűen terhelődött meg a legtöbb háztartásban. Nézzünk csak körül egy kicsit otthon. A digitális átállás hozadékai közel duplázzák a hálózati becsatlakozások számát.”

„Ha megfelelőek a bekötések, akkor egy egyszerűbb és olcsóbb szett is remekül tud szólni és ez bizony fordítva is igaz. Egy magasabb kategóriájú lánc is képes komoly elhangolódásra, jóval alatta maradva tényleges tudása szintjének.”

„Magyarországon minden nehézség nélkül meg lehet fordítani a hálózati dugót, ezért a fogyasztókat mindig kétféleképpen lehet bekötni a hálózatba. Ebből egyik a helyes állás.”

„A hifi egységeknél, hátulról nézve az aljzat bal pontján halad át a fázis, ha az egy álló „házikót” formáz - elvileg, ha a gyártók figyelembe vették a szabványos bekötést.”

„A hifi eszközök, de minden más lakásbéli fogyasztó esetében is érdemes elvégezni a vizsgálatot – az összhatás miatt, ami igen csak összefügg és elemenként is hallható változást okoz!”

Az elektromos kapcsolatok felülvizsgálata

Két lehetőségünk van a vizsgálat elvégzésére. Az egyik, hogy egy erre alkalmas eszközzel közelítünk a feladathoz. De, ha lehet kérnem, egyezzünk meg abban, hogy egyelőre nem így mérjük ki a helyes fázisállásokat. (Így izgalmasabb és talán tanulságosabb is lesz a feladatunk.) Megmérni elvileg könnyű, ami hatékony és gyors eredményt hozhat. Nem kell mást tenni, csak a mért készüléket bekapcsolni és a vonalszintű kimenetének testpontjához (RCA kimenet negatív pólusához), vagy a készülékház földcsatlakozási pontjához, érinteni a mérő egyik pólusát, a másikat pedig a konnektor földjéhez. (Értelemszerűen a mérőt előtte érdemes a megfelelő értékre állítani, ami minimum 250V.) A hálózati dugó forgatásával a mért érték jellemzően eltérést mutat majd. Rendszerint a helyes állás az szokott lenni, amelynél kisebb lesz a mért feszültség. (Általában, legfeljebb néhány tíz voltra számíthatunk, de érdemes egyen és váltóáramon is külön rámérni.) A fázisállás kimutatására szánt céleszközök még egyszerűbben használhatók, a leírásuk mindegyik típus esetén részletesen eligazít minket (Pl. MF-Electronic PDV02 Phase detector).  Ezen módszerek hátránya, hogy a kiértékelés eredménye ugyan sokszor helyes, de azért nem minden esetben az! - ezért mindig érdemes kontrollként ráhallgatni, jól mértünk e. Egyébként, sokszor sajnos nem találni az alanyon fogást (földpontot, vagy egyéb kiállást), emiatt a háztartásban található többi fogyasztó ezekkel a módszerekkel nem is felmérhető.

Az autentikus módszer gyakorlata

Első lépésként érdemes kihúzni a "lakást" az elektromos hálózatból.  Maradjon bedugva csak a hifi és az azt kiszolgáló elektromos személyzet, (már ha van, pl. a router és társai).

Lehet, hogy akkurátusan figyeltünk a helyes fázisállásra a nemesített tápkábeleinknél, de ez nem jelenti azt, hogy a gyártók is ugyanígy tettek volna a készülék aljzatok bekötésénél. Tegyünk egy próbát ott, ahol csak a szikrája is felmerül az esetlegességnek. Viszont az is fontos, hogy lehetőleg ne a „high-end” tápkábelt forgassuk el, mert, ha az rosszul reagál a fázisfordításra, akkor az okozott elhangolódás bezavar a helyes döntés meghozatalába. Helyette vessünk be egy sima villanydrótot, ami, majd’ minden háztartás kötelező eleme, ha máshogy nem, hát úgy, hogy hozzácsomagolják egy aljzattal szerelt termékhez. Vegyük figyelembe, hogy ez a kábel más körülményt jelent a hangvisszaadásban, de a különbségek azért hallhatóak lesznek ezzel is. (Amely készülék nem aljzattal szerelt, ott eleve könnyű dolgunk van, a villanyzsinórja rendelkezésünkre áll.)

…(Itt tartok egy sor szünetet, hátha közben valaki neki is veselkedik.) …

Amikor ezzel végeztünk, és már biztossá vált, hogy a hifink, azaz a kontroll rendszer rendbe van téve, kezdjünk hozzá az elektromos berendezéseink feltérképezéséhez! (Viszont ne felejtsük el most már visszakötni a megszokott tápkábeleinket, amennyiben a rendszer helyes fázisban volt bekötve.)

Könnyebbséget jelenthet, ha a hifihez közel eső konnektorban végezzük a mozdítható (és halk, azaz zajtalanul működő) dolgaink vizsgálatát.  Markáns a jelenléte a mostanában divatos kapcsoló üzemű tápoknak is – az egész hálózatban. A router, a töltők, a külső tápos berendezéseink általában könnyen lefülelhetők, de a mosógép, a hűtőszekrény és a nagyobb fogyasztók szintén. A legnehezebb dolgunk azzal lesz, ami nem tartalmaz különösebb elektronikát. A hagyományos izzóval szerelt (irány érzékeny) lámpák, vagy a konyhai robotgép, porszívó sokszor keményebb dió, de egy érzékeny rendszeren ezek hatása is jól átjön. (Egy érzékenyebb berendezés pusztán azt kimutatja, ha ezek csak csatlakoztatva vannak a hálózathoz, de ha könnyebbséget jelent, márpedig azt fog, érdemes lesz bekapcsolni és úgy betájolni ezeket.)

Nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy kihúzzuk, és csak akkor kapcsoljuk be, amikor használat alatt vannak, de sajnos hallható nyomot fognak hagyni a hálózaton, ha nem a helyes bekötését találtuk el véletlen. (Akkor is, ha igen, csak kevésbe zavaróan. Lásd: Darvas László – az elmúlt 26 év cikkben.)

Fontos! Ha van tápregenerátor az audio lánc elején, akkor ez a meghatározási módszer így nem fog működni. Amúgy is, ahhoz, hogy behatárolható legyen bármely fázisállás, ezt sajnos érdemes nélkülöznünk a beforgatás erejéig. A beforgatás egyébként a regenerátornak is jót tesz!

Egy gyakorlati példa, ami jól szemlélteti az ellenfázis jelentőségét

Nemrég meghívást kaptam, hogy segédkezzek egy felső kategóriásnak számító rendszer feltámasztásában. Az egymáshoz jól illesztett szettel minden rendben volt mindaddig, míg az előerősítő ki nem került belőle.  Addig, a tulaj saját bevallása szerint, nagyon élvezhető, háromdimenziós hangja volt, abból a fajtából, mikor az előadó szinte valósággal kilép a térből és az ember elé áll. (Elhiszem neki, a részletekbe menően analitikus hallása meggyőző.) Ez megszűnt és az előerősítő helyettesítésére szánt potméter, mint minimalista koncepció, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A hang eredetileg „csinált” volt, (azaz nem természetes, hanem színezett), ez nem kérdés, de az élvezhető fajtából, ahol minden alkotóelem arányosan tette bele a magáét az összképbe. A rendszert szalagos magnó (38, fél sáv), amerikai, monumentális csöves végerősítő és Sonus Faber hangfal a csúcsmonitor szériából, alkotta. Hiába volt egységes és nagyon drága a kábelezése is, az illeszkedő csöves előfok nélkül így is kutyaütő lett az eredmény. A hang a hangfalból és amolyan „hifisen” szólt, ami alapjában véve még elfogadható is lehetne, csak azért nem ezen az árszinten.

Csodát persze nem tudok tenni egy rendszerrel, de mankót használhattam a hang feltámasztásának érdekében és ezt el is nézték nekem (egy darabig). Legelébb a hifi eszközök fázisait néztem át, majd, mivel jobban ismerem, egyenként, a rendszeremből kölcsönvett kábel szettre cseréltem át a vezetékeket. Reméltem ez felfed valamit a rejtett okokból.  Elölről kezdtem, egy elosztóval. Majd jöttek a tápkábelek és az összekötők. Minden csere után újra meghallgattuk a kontrollnak használt egyik Diana Krall dalt. Egy ideig nem történt túl sok minden, mert az eredeti kábelek markáns önhangja erősen meghatározta a hangképet. Mire azonban minden kábel kicserélődött, megdöbbentő módon azt hallottuk, hogy sikerült a rendszert a nem hallgathatóról az élvezhetetlenné konfigurálni. (Aszott, kétdimenziós monochrom hanghatása lett.) Hozzátenném, hogy már egy ideje feltűnt, látszott az arcokon, hogy csak az ajánlás és az e miatti „bizalom” ment meg a teljes hiteltelenségtől. Ma sem értem, miért kaptam erre a negatív eredményre még egy lehetőséget. De ezután a lakás komplett elektromos hálózatát is felülvizsgálhattam, és amit csak lehetett, sikerült helyesen beállítanom. Eredendően egész jól állt a helyzet, csak minden harmadik konnektort kellett átforgatni a másik állásba. Egyedül talán a beépített lámpák nem voltak hozzáférhetőek, de szerencsére ez már nem osztott-szorzott a végeredményen semmit sem.

Az eredmény: a rendszer végre felszabadult! Ella Fitzgerald koncertjétől is megkaptuk az élő zene varázsát. A valóban érzékeny szett kimutatta az elektromos hálózatban a fázishibákat, ezek orvoslása pedig átbillentette a rendszert a hallgathatóság irányába. A legfeltűnőbb változás a leglényegesebb részletet érintette. Eredetileg ugye képtelen volt a hang leszakadni, minden a hangszórókból jött. Ekkorra pedig, végre a matériától szabadon, a koncert feeling élő hatását megtartva élvezhettük a zenét. Ráadásul mindez anyagi áldozatot nem kívánt, plusz, még az is kiderült, hogy érdemes lesz visszatérni az előerősítő használatához.

A hang-hatás változás

Megpróbálom körbeírni az installált és a deinstallált állapot közötti különbséget. A helyes fázisú használat legjellegzetesebb hangzásjegyei: teres, nyílt, levegős, finomabb részletek, kevesebb zavar, függetlenebb a hang a rendszertől (jobban leszakad a hangfalról).

Illetve a helytelennek: zavarosabb, elektronikusabb, kevesebb finom részlet jön elő, dinamikusabbnak tűnhet a feldúsuló mély hangok miatt (ez veszély is a helyes értékelés szempontjából), esetleg agresszív, tolakodó is lehet a hang.

Egy másik gyakorlati példa, ami szintén jól szemlélteti az ellenfázis jelentőségét.

Adott egy finom audiofil rendszer, a még éppen megfizethető árkategóriából, - ami ez esetben azt jelenti, hogy egy különálló egységre legfeljebb egy-két évet kell spórolni egy jobb fizetés mellett... PC alapú a lejátszás, szóval a szerver mellett illett beállítani a router és a hálózat elosztóinak a fázisait is. Majd jött a lakásfelújítás, vagyis annak átépítése és megbeszéltük a tulajjal, ha elkészül és bekerül a rendszer az új helyére, felhív, hátha lesz mit beállítani. Majd évek teltek el, én meg gondoltam, hogy ezek szerint minden rendben van, mert nem keresett. Egyszer azonban kaptam a telefont és a meghívást. Mint kiderült, valójában eddig bírta „hang” nélkül. Ellátogattam hozzá és valóban, ilyen beállítással én sem szívesen ültem volna már le hosszan zenét hallgatni a rendszere elé.

Érdekesség, hogy elsősorban az USB kábel lett bűnbaknak kikiáltva.  Azonban a gyors vizsgálat kiderítette, hogy a hibákért első sorban a router volt a felelős, mert esetlegesen lett visszadugva a konnektorba!  Nem csak az elektromos hálózatot zavarta össze, de a LAN hálózatot is, ami erősen kihatott a jelközlésre (nem a mennyiségre, hanem a minőségre).

Mi a helyzet a szomszéd árammal?

Az energetikai környezet hatással van a lakás elektromos hálózatára, ezt feltételezzük. De, hogy ez mit is jelent, akkor derül ki, ha beszabadulunk a szomszédokhoz és „felfordulást” csinálunk az ő konnektoraik között is.  Az ápolt, jó kapcsolat ehhez nem feltétlenül elegendő, ide több kell, mondhatni családias viszony, ahol elnézik ezt az új hóbortunkat is...

...első lépésként ráhangolódtunk a kontroll rendszerre és felszívtuk magunkba az épp aktuális akusztikai megnyilvánulásait, azaz ráhallgattunk, majd megejtettük a lakás elektromos hálózatába kötött fogyasztók teljes átellenőrzését. Ahol kellett, változtattunk és nagyon figyeltünk rá, hogy a változás visszaköszön e a hangban. A tulajdonos is hallotta a különbséget, mert az eredetileg bevetett ötletet most már lelkesen támogatta.

Második lépésként, (finoman fogalmazva) letámadtuk a szomszédságot és miután az első számú szomszédlakkal végeztünk, (az ikerház másik fele, külön villanyórával) rögtön szaladtunk vissza hangmintát venni. A „tisztulási” folyamat folytatódott és, ha azt írnám, hogy, amennyiben a saját lakás beforgatásának a hatását 100%-nak veszem, akkor ez ahhoz képest annak az 50%-a lehetett. A kontroll rendszeren a zene még jobban kitárulkozhatott.

Harmadik lépésként nekiláttunk a következőnek, egy háromszintes háznak. Ez már nagyobb munka volt, de energetikailag hallhatóan „odébb esett”, mert hazaérve a változást ugyan észleltük, de ez már korántsem volt olyan mértékű, mint az előbb. Talán, az előzőnek a felét érzékeltük. (Így, finoman közelítve a pontatlan mértékhez, úgy vélem nem tévedek túl nagyot.) A kérdés, hogy mi történik akkor, ha a többi szomszédhoz is bebocsájtást nyerünk? De nem vagyok elégedetlen, az elméletet sikerült valahol a gyakorlatban is visszaigazolni.

Igyekezetem, amivel megpróbáltam a tartalmat egy kicsit felhígítani a gyakorlati példákon keresztül, remélem nem volt hiábavaló. Bízom benne, hogy aki nekiáll felforgatni a konnektorait, annak törekvését végül siker koronázza majd!

Kiegészítés, néhány gondolatban, csak ortodox hifiseknek

Elvben úgy működne a dolog, hogy az audio lánc elemei monitorozzák egymás tulajdonságait. Számunkra mindez visszafelé történik, a fő informátorunktól, a hangfalból kiindulva. Áteresztő rendszer esetén, könnyen eljutunk a hálózatig. A hangszórókészlet kimutatja a keresztváltót és a belső kábeleket, az a hangfalkábeleket, majd az erősítőt. Az erősítő informál a táp és az összekötő kábelekkel kapcsolatban és így tovább. Míg a végén színt vall az elektromos hálózat.

Ha a hálózathoz nem is jutunk el közvetlenül egy olyan rendszer esetén, ahol a komponensek valamelyike, vagy java része önhangú, az attól még befolyással van rá. Az önhangú rendszereknél az alkotóelemek nem monitorozzák egymást, hanem a jelre, amit az egyik a másiknak közvetít, ráépül egy sajátságos jelleg és ezzel minden esetben egyfajta szűkítésen is keresztülmegy ez a folyamat. A végeredmény, ami a hangfalakról lejön, lehet akár még tetszetős is, de jellemzően ezek a rendszerek válogatósabbak szoktak lenni a zenei műfajokat illetően, míg egy áteresztő rendszer ellenben sokkal inkább a felvétel minőségére érzékeny. Az önhangú lánc nem avat be mélyen a forrásanyag minőségébe, hiszen az apró részleteket már könnyen benyeli, vagy összemossa. Ami megmarad, vagy jól áll a hangsugárzónak, vagy nem. A frekvenciamenet lehet hullámzó és elnagyolt, a hangzás fedett, harsány vagy sávhatárolt… Sorolhatnám még, de a lényeg, hogy ezt nem mindegyik zene tolerálja egyformán.  Ezért szokták mondani, hogy a rendszer, válogatós. Ugyanakkor, ha valamely zenei műfajra sikerül ezzel így ráhangolódni, az rendkívül élvezetes lehet, hiszen a zenét támogató hangzáskép erősítheti az akusztikai összefüggéseket. Mint említettem, ilyenkor megvan az a könnyebbség, hogy nem igazán lehet a lejátszott anyagot részletekbe menően elemezni, a hibákat, vagy erényeket keresni, jobbára marad a zene élvezete.

A táp/energiaellátásnak mindig fontos szerep jut. Bármilyen is a hifi, amit hajt, jót tesz, ha minél kevésbé terhelt, főleg zavarral. A gond ott van, hogy erősebb önhang esetén sokkal nehezebb meghatározni füllel melyik a fázis, vagy az ellenfázis a fogyasztóknál. Ekkor a kiértékelés könnyen megtévesztő lehet, vagy kudarcba is fulladhat. Van úgy, hogy a zavar, amit az ellenfázis kelt, kompenzál olyan negatív tulajdonságot, ami megjelenik valamely komponensen keresztül, így a rosszat fogjuk jónak hallani. Erre egy példát? Ha van egy olyan lánc-szem, ami a sávszéleken zavaros, vagy túl élénk, harsány, esetleg nem eléggé fókuszált, akkor az ellenfázis „nem nyitott”, kevésbé informatív, de a sávhatároltság miatt akár dinamikusabbnak tűnő hangzásjegyei jó megoldásnak tűnhetnek egy kis hibakompenzálásra.

Milyen hangzásjelleg különbséggel számolhatunk a kétféle fázisállás állapota között? Ismétlem magamat, de ez a gondolat vezeti fel a választ. Ha a fázis rendezetlen, jellemzően a fogyasztó ráterhel a hálózatra némi zavart. Ezek összeadódva már jelentős befolyással bírnak. A terhelt hálózat egyfajta fojtást eredményez az audio rendszer hangjában. Ez így jelenik meg: a hangfalakról részben, vagy teljesen nem szakad le, nem lép ki a térbe a hang. Színezettség, torzítás és frekvencia eltolódások, kioltások, vagy ellenkezőleg, kiemelések lehetnek. Egyszerűbben, például visítós a hang, vagy bizonyos részek alig, vagy nem hallhatóak.  Mivel az egész hangképben fokozottan jelen van a hálózati zavar, nem marad más hátra, a rendszert ehhez szokták igazítani. Általában ekkor jön a hibakompenzálás, amely legtöbbször olyan saját hangú megoldás(ok) bevetését jelenti, ami a másikat elfedi. Általában az a tapasztalatom, hogy a hifis, amennyiben komolyan veszi a hangkérdést, jellemzően a hibakompenzálás „bevált” gyakorlatát alkalmazza. Ha a hálózat valamelyest felszabadult, akkor inkább a fent leírtak ellenkezője szokott érvényesülni.

Ennek a mértéke függ a lakhelytől is. Vidéken, nyugalomban, sokszor jobbak a körülmények, mint egy zsúfolt városi közegben, pl. panelben, ahol a szomszéd sokkal inkább jelen van a hálózaton keresztül a rendszer hangképében.

Felhoznék még egy gyakorlatban tapasztalt esetet, ez talán szolgálhat némi plusz motivációval is. …megtörtént a komplett ház összes fogyasztójának a fázisállítása. Egyedül a kávéfőző gép, ami csak akkor csatlakozott, ha a használat megkívánta, nem lett beállítva. De a tulajdonos ki lett tanítva, mit, hogyan kell csinálni és ezzel lezárult ez a kérdés is. Később kaptam a hírt és egy érdekes tanulsággal lettem gazdagabb. Egyik kávé után a főző véletlenül bekötve maradt, nyilván fordítva. A normál fázisos állás egybeesett az illogikus bekötéssel, mivel a kábel ilyenkor felfelé indul és úgy kanyarodik vissza, ami esztétikailag nem honosítható és nem is várható el olyantól, aki jó érzésű, hogy így használja. (Hozzáteszem nem üzemelt, csak úgy maradt bekötve!) Eredmény? A hifinek hangja „nincs”, vagyis ilyenné vált: zavaros, sávhatárolt, tompa és kissé torz. Mint megtudtam, nagy volt a kétségbeesés. Részben a zenehallgatás iránti túlzott elhivatottság miatt, másfelől, mert a gondos fejlesztésnek és az aprólékos illesztésnek mindaddig meg volt a gyümölcse és ez most hirtelen tovatűnt. De a turpisság szerencsére kiderült és így helyre állt a világ rendje.