Szia, Ádám!
Csak gondoltam szólok, hogy elkészült az új szerelem projektünk nullszériájának első kész párja. Ez a hangsugárzó egyetlen 3"-os, üvegszálas, szélessávú hangszóróra épül, szintén csillapítóanyag nélküli, visszhangelnyelő belső kialakítással. Alapvetően ez egy TransmissionLine konstrukció labirintusszerűen belepréselve egy kívülről hagyományos kinézetű dobozformába. Mi ugyanakkor nagymértékben újragondoltuk és tovább fejlesztettük ezt a mély átvitelt támogató megoldást: saját megoldásokkal fűszereztük meg, hogy valóban kiegyenlített és feszes mélyátvitelt biztosítson!
Még a bejáratási szakaszban van, de izgalmasnak tűnik a dolog. Átvitele meglehetősen lineáris; frekvencia tartománya 40Hz-től 20kHz-ig tart. Egyébként 4 ohm-os és 15W-ot bír el. Méretei: 19cm x 21cm x 26cmHa gondolod, ezt is kipróbálhatnánk desszert gyanánt. Állványom egyelőre nincs hozzá, de azért viszek valamit erre a célra.
Üdv:Raffai Laci
Szó szót követett és összehoztuk a találkozót, rendhagyó módon nálam. Ez valahol előny, mert a zenehallgató szoba 10,5 nm, így mérete passzol a hangfalak teljesítőképességéhez és egyben hátrány is, mert elférni nem egyszerű. Mi még beülünk a rendszer elé, na de drótozni, vagy szabadon konfigurálni az eszközöket már nem könnyű. Ebben a szellemben pakoltam rá a szoba közepén tárolt kazettás dobozaimra a forráskészüléket, - renitens módon, tetején az erősítővel, ez lesz most ideiglenesen a meghajtásunk. Direkt így akartam, kíváncsi voltam arra, megmutatja-e a hangfal a puritán körülményeket és nem titkolt szándékom volt a két komponenst később a hifi állványokon is kipróbálni. A két beállítás különbsége, hogy a szeizmikus tartományt az állványok kiküszöbölik, így teljes nyugalomban szólalhat meg segítségükkel a muzsika, ellentétben a szőnyegre pakolt dobozokkal, amik közvetítik.
Annak rendje és módja szerint becsomagolva megérkeztek a hangfalak és külön az állványaik is. Meg is dicsértem milyen helyes kis állványok ezek, - dupla fém kerettel és furnérozott polcokkal alul-felül stabilan átlapolva. Laci hűtötte a lelkesedésemet azzal, hogy a valójában virágállványokat néztem hangfal állványnak, de nem volt otthon más, így ezt hozta el jobb híján. Ilyen apróságtól nem riadunk meg, végül is ennél egy rendes állvány csak jobb lehet, így, ha ezzel jól szól az külön érdem, - meglátjuk. Az összeköttetéseket a szokott tesztkábelek végezték, de jobb híján, mivel nem volt otthon belőle másik, a hangfalkábelt előtte kinyertem a benti TV rendszerből, - legalább a család nem zajong addig sem.
A hangfalak elhelyezésével sem volt nagy problémánk, mert éppen le tudtuk tenni egy talpalatnyi helyre, a hangfalaim elé, de legalább beforgattuk őket. Nem volt ebben semmi áltudományosság, Laci beforgatta, ahogy jónak vélte, én meg elfogadtam a beállítását. Fázisokra legalább ügyeltem az elektronikák bekötésénél és arra is, hogy az egy éve be sem kapcsolt erősítő melegedjen egy kicsit a teszt előtt, - legalább néhány órácska legyen benne mégis.
Sejtettem, hogy nem lesz „fényes” a hang az elején, de, ha helyesen akarom a dolgot megfogalmazni, azt írom, hogy nagyon is az volt, csak akkor még nem így gondoltam. Ugyanis torzított és zavaros volt a teljes hangsáv. Felfedezni véltem a szeizmikus zajt, méghozzá igen intenzíven, de akkor ez még nem volt egészen tudatos, mármint ennek a mértéke. Erre gyors reagálással az elektronikák áttelepítve találták magukat az állványokra. A torzításnak és a zavarnak immár nyoma sincs, kitágult a tér, dinamika, energiák szabadultak fel és előjött a felbontás is, ami pedig a legjobban tetszett, kibomlott a térbe a hang immár a hangfalaktól függetlenül.
Nem volt más hátra elkezdtük kínozni a kicsikéket különféle stílusú zenékkel. Gyorsan kiderült, hogy elsősorban az akusztikus produkciókat kedvelik, lehetőleg kevés hangszerrel és még kevesebb komplexitással. Ja, hogy még nincsenek bejáratva? A Pink Floyd Pulse koncertje kiábrándítónak hatott a saját (Leedh Aura) hangfalaim után. Együtt hagytuk Dave Brubeck egyik felvételével, magasabb kivezérlésen, had járjanak és, mert kell a mozgás nekünk is, - a biciklizés mindkettőnk hobbija, mi is jártunk egy kicsit a közelben addig. Visszatérve már sokkal jobban kezelték az információt és akkor kezdett el derengeni, ami igazából fel sem tűnt, - addig a hibákat kerestem, viszont a most előkerült erények háttérbe szorították azokat, mi több teljesen el is halványították.
Előttem két kis doboz, de ez még hagyján, fedélzetükön egy-egy nagyságrendileg 7cm átmérőjű szélessávú hangszóróval. (Ennek a hétnek a perem is része!) Van mély, magas is és dinamika, szép a középtartomány, lineárisnak is tűnik. Laci ebben megerősített, a szimulációk alapján 10kHz-ig 1dB-en belül marad a frekvencia átvitel, efölött pedig csak emelkedik a hangereje. Érthető, hogyan lehetnek képesek a legapróbb finomságokat is megmutatni. A membránnak alig van tömege (2,8 gramm), hűen követi az impulzusokat. Talán a sztatikushoz hasonlíthatóak a legjobban, annyira könnyed és gyors. Ráadásul igen kifinomult is, - vehettük észre még egy óra múlva, félig az estébe fordulva már.
Szerettem volna újra kipróbálni, mi van ezzel a komlexitás kezelés hiányossággal és betettem a kínzó zenéket, köztük a Pink Floydot is. Sokkal jobb lett, de még mindig nem tökéletes, - ezért egy dolgot kipróbáltam. A kábelek áteresztésük okán nem különösebben szűrik az információt sem a zene más paramétereit, mint az energiák, vagy a dinamika például. Emiatt a kis membránnak még nehéz dolga van végigkövetni egy gazdagon hangszerelt felvételt. Így hát betettünk egy kisebb kategóriájú hangfalkábelt, melyet Laci kíváncsiságból magával hozott. Ugye megmondtam, hogy túl informatív a rendszer, - tört fel belőlem. A kábel oly mértékben szűrt, hogy ami a felvételből megmaradt, azt a membrán már játszi könnyedséggel adta le. Csak már el voltunk kényeztetve, így erről a visszalépésről szó sem lehetett, visszakötöttünk tehát az eredeti felállásra.
Összegzés
Raffai László hangfaltervező mérnök már megint kitalált valamit, aminek így ebben a formában nem kéne működnie, de az ennek ellenére mégis azt teszi. Nem véletlen a doboz pontos mérete, vagy szerepe a rezgésátadásban, a szerkezete, a hangszóró elhelyezése és a reflexnyílás kialakítása. Laci addig mért és finomított, míg megkapta a kívánt és már elfogadható eredményeket számokban és hangzásban. Magánvéleményem és mivel ez nem egy teljes értékű teszt, hanem csak egy bejáratási szakaszban lévő új termék előzetes meghallgatása, ezért leírhatom: ekkora hangszórótól nehéz elképzelni, hogy a leképzése ezen a színvonalon valóban lehetséges lehet, - főleg a mélytartomány meglepő. Ugyanakkor nagyon valószínűnek tartom, hogy az igazi lételeme azért húsz négyzetméteren belül lesz.
Kifejezetten ideális lehet íróasztalra például, mert készülni fog belőle aktívan hajtott stúdió monitor változat is, - amihez nem kell rendszer, csak egy forráskészülék. De akár alátehetünk egy jól konfigurált audiofil szettet is, alighanem ki fogja tudni szolgálni. A legfőbb erénye, hogy a hangszóró rendkívül jól követ, alig van tehetetlensége, így meglepően mélyen avat be a zenébe. Szélessávú, így a keresztváltó sem pofázik bele a hangba, mert, hogy nincs! Ráadásul úgy néz ki, nem lehet különösebben belekötni abban a tekintetben sem, hogy a produkciója bármilyen szinten hiányos lenne, gondolok itt a dinamikára, sávszélekre, vagy a felbontásra stb… - már kategóriájához képest. Komplex felvételeknél érezni még, hogy kicsit sok neki az információ, de ahogy járódik úgy javul és nagy esélyt látok rá, hogy, ha belekerül a kellő mennyiségű üzemóra, ez már nem lehet probléma. Ennek igazolása lesz a teszt feladata, ahol komolyabban górcső alá vesszük.
Műszaki részletek
4 ohm, 85dB/1W, 15W
Frekvencia átvitel 30Hz-20kHz
Hangszóró 3"-os üvegszálas szélessávú.
raffai-audio.com